Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-01 / 206. szám
OFIMAGYARORSZfG2 99 Az Egyesült Államok súlyos vereséget szenvedett• Nyugati lapvélemények az „európai védelmi közösség" elvetéséről Eisenhower elnök az „európai védelmi közösség“ elvetését Dulles külügyminiszterrel folytatott tanácskozása közben tudta meg. James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára megszakította az elnök és a külügyminiszter tanácskozását és tudatta velük a párizsi hírt. Eisenhower elnök kijelentette: „Az európai védelmi közösségnek a francia nemzetgyűlésben történt elvetése hatalmas kudarc a nemzetközi kommunizmus elleni harcban“. Az elnök hozzáfűzte: „Kudarcot szenvedtünk, de nem kell elcsüggednünk. Az Egyesült Államok sohasem fog lemondani egy olyan dologról amely számára és a világ számára egyaránt jó. A „Reuter“ beszámol arról, hogy a francia nemzetgyűlés döntésének hírét azonnal továbbították Churchill miniszterelnöknek és Eden külügyminiszternek, akik mindketten vidéken töltik szabadságukat. Az „AFP“ francia hírügynökség londoni jelentése beszámol a párizsi döntés brit körökben keltett visszhangjáról. „Sem a brit kormány, sem a brit nép nem fogja soká gyászolni a párizsi szerződést — mondja a jelentés. — Churchill és Anglia álláspontja ebben a kérdésben különbözik Eisenhowerétől és az Egyesült Államokétól. Az EVK elutasítása nem jelent kudarcot az angol kormány számára, bár tanácsolta és kétségkívül óhajtotta a szerződés ratifikációját. Nagy-Britanniát a továbbjutás szükségessége most sokkal nehezebb helyzetbe fogja hozni, mint az Egyesült Államokat... Anglia most döntés előtt áll. El kell döntenie, hogy Nyugat-Németország az atlanti szövetség új tagja legyen-e, vagy pedig jobb, ha egy szűkebb körű szövetségbe lép, amelynek Anglia is tagja lenne és amely átmeneti megoldást jelentene az EVK és a NATO között. Blücher nyugatnémet alkancellár a szabadságon lévő Adenauer helyett nyilatkozott az EVK elvetéséről. Blücher kijelentette, „csalódott és megdöbbent a szavazás eredménye hallatára“. Az „AFP“ beszámol a bonni véleményről. „Bonni politikai körökben nem jelentett meglepetéet a francia nemzetgyűlés döntése, mert a brüsszeli értekezlet kudarca óta nem ringatták magukat illúziókban az EVK esélyeit illetően — mondja a jelentés.. Bonni politikai körökben hangsúlyozzák, hogy nem Nyugat-Németországnak kell alternatív megoldást javasolnia. Hangsúlyozzák továbbá, hogy Nyugat-Németország a maga részéről az utolsó pillanatig kitartott az EVK terve mellett". Az „AFP“ jelentése utal arra is, hogy bonni politikai körökben a párizsi szerződés elvetése folytán „idejétmúltnak“, tekintik a bonni szerződés bizonyos cikkelyeit. „Bonnban úgy vélik — mondja a jelentés —, hogy az RVK elutasítása most már nem jelentheti egyszerűen és simán a bonni egyezmények életbeléptetését, mert ezek szorosan kapcsolódtak a párizsi szerződéshez és elavulttá váltak azáltal, hogy a francia parlament ezt a szerződést elvetette. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a német szuverenitást olyan alapokon kellene megteremteni, amelyek jobban megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ezeknek az alapoknak a meghatározása a négy érdekelt állam részvételével a közeljövőben összehívandó értekezlet feladata lehetne. A londoni rádió jelentése szerint Rómában sajnálkozással fogadták a francia döntést. Scelba miniszterelnök megszakította szabadságát és visszatért Rómába, hogy tanácskozzék a helyzetről. A miniszterelnök hazarendelte szabadságon lévő minisztereit is és keddre összehívta a kabinet ülését. A washingtoni és newyorki lapok egészoldalas címben közölték az EVK elvetésének hírét. A Newyork francia európai Words Telegram címe: „A nemzetgyűlés megölte az védelmi közösséget“. A New York Herald Tribune, a Daily Mirror és több más lap hasonló címeket hozott. A Journal American kiemeli: „Ez a döntés olyan súlyos politikai válságot idéz elő, amelyet Európa a második világháború óta még nem látott“. A Washington Post azt írja, hogy „Az EVK Franciaország által történt elvetése vitathatatlanul a Szovjetunió Európában aratott legnagyobb háború utáni győzelme“. A lap hozzáfűzi: „Ez nem jelenti azt, hogy minden veszve van. Az Atlanti szövetség tagjainak nem szabad vesztegetniük az időt. El kell választani az európai védelmi közösségről szóló szerződéstől a német keretszerződést és sürgősen ratifikálni kell. Ez előzetes intézkedés lenne Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetség keretében való újra felfegyverzése előtt.“ A lap szerint Mendes Francéban „jóindulatú partnert“ fognak találni ezzel kapcsolatban. Max Reimann nyilatkozata a „Freies Volk“-ban Düsseldorf (ADN) A »Freies Volk«, a Német Kommunista Párt központi lapja hétfőn közölte Max Reimannak, a Német Kommunista Párt elnökének nyilatkozatát, amelyet a lap egyik munkatársának adott. Reimann a többi között hangsúlyozta: A szövetségi ügyészség vizsgálóbírója letartóztatási parancsot adott ki ellenem. Dr. Adenauernek a bonni és párizsi szerződésekkel kapcsolatos politikája egyre inkább zsákutcába kerül. E politika kihatásai naprólnapra érezhetőbbé válnak a nyugatnémet lakosság, mindenekelőtt pedig a munkás osztály szempontjából. Éppen ezért a munkások és alkalmazottak milliói bér- és fizetésemeléseket követelnek. A Német Kommunista Párt szilárdan a munkások és alkalmazottak mellett áll és képviseli jogos bér- és fizetésemelési követeléseiket. Ez az egyik ok, amiért letartóztatják a Német Kommunista Párt funkcionáriusait. A nyugatnémet munkásosztálynak, népünk legnagyobb és legjobban szervezett osztályának — mondotta a továbbiakban — szilárdan össze kell fognia és bátor szolidaritással ki kell vívnia igazságos bérköveteléseinek teljesítését. Ezzel egyidejűleg tiltakoznia kell demokratikus sztrájk- és szakszervezeti jogainak mindennemű csökkentése ellen. A nyugatnémet lakosság egységes és eltökélt harca demokratikus jogainak és szabadságának fenntartásáért, harcot jelent a bonni és párizsi háborús szerződések ellen, amelyek a legnagyobb szerencsétlenséget jelentik nemzetünk számára. A minisztertanács határozata az általános- és középiskolák 1954—55 évi tanévének időtartamáról A minisztertanács határozatban szabályozta az általános- és középiskolák 1954—55. évi tanévének időtartamával kapcsolatos kérdéseket. A határozat kimondja, hogy a tanév 1951. szeptember 1-én kezdődik és 1955. június 20-án ér véget. A téli szünet december 20-tól január 16-ig tart. A módosítás nem vonatkozik a dolgozók általános iskoláira, a szakérettségire előkészítő tanfolyamokra és a gyakorló gimnáziumokra. A tanulók megfelelő szünet foglalkoztatása céljából az iskolai napközi otthonok, továbbá a szükséghez képest iskolánként egyegy tanterem fűtését a téli szünet alatt is biztosítani kell. Szegedi mezőgazdasági kutatók kitüntetése A földművelésügyi minisztérium a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet két tudományos kutatóját, dr. Benedek Lászlót és Mohácsi Tivadart a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ címmel és jelvénnyel tüntette ki. Mindketten 2—2 ezer forint pénzjutalomban is részesültek. Mohácsi Tivadar osztályvezető a len és kender termesztése, dr. Benedek László osztályvezető helyettes pedig a fűszerpaprika nemesítése terén elért kiváló eredményéért kapta a kitüntetést és pénzjutalmat. SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 1. Szeged dolgozói tiltakoznak az amerikai Kommunista Párt betiltása ellen Röpgyűlések a Szegedi Gyufagyárban A Szegedi Gyufagyár üzemrészeiben is tiltakozó röpgyűléseket tartottak. A dolgozók megdöbbenéssel beszéltek az Egyesült Államok Kommunista Pártjának működését betiltó törvényről. Major László szálvágó felszólalásában elmondta, hogy az amerikai tőkések háborús törekvéseit a Kommunista Párt állandóan leleplezte. A tőkések a párt betiltásával, a vezetők letartóztatásával ezt akarják megakadályozni. Az amerikai Kommunista Párt azonban nincs egyedül, mert a világ összes dolgozói, köztük a magyar dolgozók is, egy emberként tiltakoznak betiltása ellen. Szögi Imréné rámutatott arra, hogy a kapitalisták a Kommunista Párt betiltásával gyengíteni akarják a munkásság harcát. Lázár Kálmán hozzászólásában arról a nagy segítségről beszélt, amelyet az amerikai Kommunista Párt a szakszervezeteknek nyújtott a tőkések elleni harcban, a dolgozók bérköveteléseiben. A tőkések ezzel meg akarják törni a munkásmozgalom erejét. A dolgozók egyhangúlag elfogadták a tiltakozó távirat szövegét, mely így hangzik: „Mi, a Szegedi Gyufagyár dolgozói legnagyobb felháborodással értesültünk arról, hogy az amerikai kormány betiltotta az Egyesült Államok Kommunista Pártját. Úgy érezzük, hogy ez az intézkedés jogellenes és arculcsapása a demokratikus szabadságjogoknak, amelyet az Egyesült Államok kormánya állandóan hangsúlyoz. Követeljük a Kommunista Párt vezetőinek szabadon bocsátását és a fasiszta törvény hatálytalanítását. — A Szegedi Gyufagyár dolgozói“. (10) — Két helyen tört el a jobb karja ... S biztosan baj lesz a bordákkal is — fordult édesapámhoz suttogva. Apám nem felelt, hanem megfogta a vállam keményen. — Ugorj fel a gépre, kisfiam, fuss Nyékiéihez, hozzanak rongyot, kötésnek. Aztán szólj be az ispánhoz, hívjon azonnal orvost! — Fenét kell ide orvos! — hebegett Liptai úr! — bár elsápadt az arca neki is. — Ne cirkuszoljanak, az öreg egy kicsit megszédült: félóra múlva semmi baja! Apám nem felelt neki, hanem intett kezével: — Csak eredj, fiam! Röpültem is a géppel, ahogy csak telt tőlem a geringyes dülőúton, percek alatt riasztottam Nyékieket. Verőn lobogó szoknyával, tépést szorongatva futott a fácánház felé, én pedig továbbloholtam, az ispánhoz. Háromnegyed tíz lehetett, de már evett az ispán. Hideg csirkesültet, ozsonnázott. Szőlővel futtatott tornácon habzsolt a nyesettbajuszú, szikár fekete ember, egymagában. DüLzedt békaszemét mozdulatlanul meresztette rám, s miután eldadogtam a hírt, nyugodtan folytatta a csirkecsont leszopogatását. Mintha ott se lettem volna. Szó nélkül csámcsogott, szuszogott pár percig, majd váratlanul ordítozni kezdett: — Marha vagyok én?! Mi lenne itt, ha minden kis ganéságért az orvost abajgatnám? Fejembe tódult a vér. Nagy bátorság szállt meg hirtelen, s halkan, de folyékonyan és leplezetten gyűlölettel feleltem. — Élet-halálról van szó, ispán úr! — Ne pofázz itt nekem, hordd el magad, míg a farodba nem rógok! Ebadt a kölyke! Mefordultam s a kerékpárhoz futottam. Felugrottam rá s kétségbeesve hajtottam visszafelé. Mikor a fácánházhoz értem, visszafordultam. Az ispán akkor már porfelleget verve közeledett felénk. A szerencsétlenséget mégse vehette kutyába ... — Emberséges ember, lám, az ispán úr, —■ jegyezte meg Farkas Lajos. — Nem az embersége hozta — mondta szárazon Pali bácsi — hanem fél, hogy baja lesz ... meg hogy megállt a munka ... Igaza volt: az ispán le se szállt jóformán a kordéról, máris ránk ripakodott. — Miféle ácsorgás ez?'! Így nem leszünk soha készen! — Ispán úr! Telefonált-e az orvosért? — kérdezte felelet helyett Kazár Laczkó. — Maga ne azzal törődjön, maga végezze a dolgát! Pali bácsi előrelépett. — Itt nem lesz addig munka, ispán úr, amíg az orvost nem hívatják! Emberélet forog kockán! — Ne heveskedjenek emberek, — szakította félbe fölényes hangon az ispán. — Inkább a munkával törődnének. Ezért az ácsorgásért is fizet Liptai úr? Az öreget majd elkísértetem a húgáékhoz, s holnapra talpra áll! Pali bácsinak elsötétült az arca a vértódulástól:.. Azonnal gondoskodjék .. szekérről, s 8 A rögtön hívassa az orvost! Értsen a szóból: addig nem dolgozunk, amíg nem intézkedik! — Hogy beszél maga velem? Micsoda disznó hang ez?! Maga menjen az anyja kínjába, dögöljön éhen, ha nem akar dolgozni, a többi meg fogja a szerszámját, de ebben a percben! — Várj csak, várj csak, Sándorkám! — fogta vállon ijedten az ispánt Liptai. Félt, hogy Pali bácsi, a legtapasztaltabb kőmíves csakugyan otthagyja s ő nem képes a fácánházat a szerződésben megjelölt határidőre átadni az uradalomnak ... Félreintette hát az ispánt s hevesen hadonászva magyarázott neki valamit. Az ispán hümmögve hallgatta olykor hevesen sújtott a levegőbe s vadul kapdosott alsó fogaival kefebajsza felé. Liptai az ispán kabátgombját babrálgatta s alázatos fejtartással hadarta a szót, mint a kelepelő. Jó tíz perc múlva fogtak kezet. Liptai hajlongva kísérte a kordéig barátját: az csattogó szandállal csurszant a hágcsóra, bólintott egyet Liptai felé s elporzott a táncoló lovával. Ránk se hederített! Mintha a szorongva várakozó kis csoport — levegő volna! Liptai visszafordult s azonnal megváltozott a testtartása. Hátravágta a fejét s peckes léptekkel rengette felénk tokáját. — Dologra, emberek! Mi moccanás nélkül meredtünk rá, parázsló szemmel, feszülő állkapcsokkal, mint valami marásra kész, bátor farkasfalka. Kedvem lett volna elfujtani a „Farkasok ciplát“; örömömben ... (Folytatása, következik AZ ELSŐl PRÓ | Irta: DÉR ENDRE „Óva intünk minden józan gondolkodású katolikust" «DÉLMAGYARORSZÁG» SZERKESZTŐSÉGE, Szeged A szegedrákosi plébánián a Mária-szobor jogarához és a kis Jézus kezéhez kötött liliomszár az utóbbi napok esőzése és a párás éjtszakai levegő hatására 2—2 magtokot fejlesztett ki. A hiszékeny nép ezt csodának minősítette és csoportosan látogatta a kis parkban elhelyezett szobrot. A két liliomszárat egyetemi tanárokból álló bizottság megvizsgálta és hivatalosan megállapította, hogy ez a növényvilágban sűrűn előforduló jelenség, melynek semmi köze nincs a csodához. A katolikus egyház hisz a csodákban, de rendületlenül és következetesen kitart amellett, hogy csoda csak azon jelenségnél, gyógyulásnál történik, amit természetes módon megmagyarázni nem lehet. Márpedig a rókusi esetben a legkomolyabb szakértők félreérthetetlenül megmagyarázták a jelenség természetes voltát, tehát a katolikus egyház ősrégi tanításával helyezkedik szembe az, aki ezt csodának minősíti, aki a hiszékeny nép egy részét mellékgondolatok felhasználásával arra buzdítja, hogy görcsösen ragaszkodjék téveszméjéhez. Ezzel a magatartással sérti az egyházat és a Mária tiszteletét. Akinek komoly hite van, annak a végtelen Istenről is komoly fogalma van. Az ilyen ember éppen azért nem gondolkodhatik gyermekesen az Istenről, tehát nem láthat természetes jelenségben természetfeletti beavatkozást. Amikor a távollevő dr. Hamvas Endre megyés főpásztor értesült a rókusi eseményekről, elitélőleg nyilatkozott a hiszékenyek megmozdulásáról és ezen az úton is arra kéri híveit, hogy nyugodtságukat, józan ítéletüket megőrizve maradjanak istenhívőknek, de ne tulajdonítsanak a természetben sűrűn előforduló, szabályszerűen lefolyó jelenségnek természetfeletti hatást, ne nézzék csodának azt, ami a növényvilágban mindennapos jelenség. Óva intünk azért minden józan gondolkodású katolikust, ne üljön fel azon híreszteléseknek, amelyek hit nélkül, üzleti vagy egyéb érdekeket szem előtt tartva, akarják kihasználni a természetes módon magyarázható rókusi jelenséget. SZÉCSI ANTAL [* ] püspöki helytartó». Greguss Pál, a Szegedi Tudományegyetem tanára, a Növénytani Intézet vezetője az egyházi vezetők jelenlétében megvizsgálta a liliomszálat, és a következőket állapította meg: Egyszerűen természeti törvényszerűséggel állunk szemben, ugyanis a legtöbb növény tovább akar élni és ezért minden erejét összeszedve, a magképződés felé hajtja még meglévő életnedvét. Ez történt itt is. A szár még zöld részéből szívta fel a magtok a nedvességet, hogy a kis magok, amelyek krajcárszerűen helyezkednek el abban, ki tudjanak fejlődni. Ebből a magtokból azonban virág sohasem fejlődhetett volna, mert rövidesen a tok fala elszáradásával a magok kihullnának. Virágképződésnek nincsenek meg az előfeltételei, mert hiányzik a sziromlevél és a porzók, amelyek a virág fejlődésének legfontosabb részei. A természetben ismételten tapasztalhatjuk az ehhez hasonló jelenségeket. A Tiszán úsztatott tutajok fája is hajt ki zöld gallyakat, vagy a háztetőkön elszáradt moha, amint nedvesség éri, újból életre kap». Hasonló példákkal alátámasztotta Greguss Pál megállapításait Kiss Lajos főiskolai tanszékvezető tanár. Akik ezt a «csodajárást» szervezték, minden alkalmat megragadnak, hogy szavakban, tettekben félrevezessék az embereket. Ezt tették most is. Spang Imre például, aki 1944-ben nyugatra menekült és csak másfél év múlva tért vissza, horthysta katonatiszt volt, jelenleg a Köztisztasági Vállalat alkalmazottja. Most ott ágált a szobor körül, hirdetve a csodát és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az közönséges ámítás, akkor is tüzelte a hiszékeny embereket. S lehet még több ilyen egyént felsorolni. Lapu Lajos, a »Nemzetvédelmi Kereszt« tulajdonosa, a szegedi Zálogház volt igazgatója, aki a felszabadulás előtt hatalmas értékekkel megszökött — most a villamos vasút alkalmazottja — ő is részese a félrevezetők csoportjának. Világos dolog, hogy azoknak, akik ebből a természetes jelenségből csodát akartak csinálni, az volt a céljuk, hogy Szegeden és környékén zavart keltsenek. Nem tűrjük, hogy ezek és a hasonló emberek a népi demokrácia nyújtotta lehetőséget, a kormányunk által tanúsított türelmességet zavart keltésre használják fel, visszaéljenek ez emberek hiszékenységével. Ne hagyjuk, hogy munkánkat megzavarják az ámítók, a képzelődők, a kalandorok félrevezető szavai!