Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
2 í SELMIIGYIRORSZ HG Mi történt a külpolitikában ? A bonni kormány továbbra is hozzájárul a területén állomásozó nyugati csapatok eltartási költségeihez BONNBÓL érkezett jelentés szerint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya megállapodást létesített az angol kormánnyal. Eszerint a bonni kormány évi négyszázmillió márkával járul hozzá a Német Szövetségi Köztársaság területén állomásozó angol csapatok eltartási költségeihez. Mint ismeretes, pár héttel ezelőtt a bonni kormány az Egyesült Államokkal is kötött hasonló megállapodást, csak az összegszerűségben volt eltérés, amennyiben a Nyugat- Németországban állomásozó amerikai csapatok eltartási költségéhez a bonni kormány 650 millió márkával járul hozzá évenként. Franciaország kormányának ilyen címen a Német Szövetségi Köztársaság 2S7 millió márkát fizet. A három nyugati hatalomnak együttvéve tehát évi 1337 millió márkát fizet a nyugat-német kormány, ami nagy tehertételt jelent a bonni költségvetésben, jóllehet a párizsi egyezmények értelmében Nyugat-Németországnak ez év május 5-e óta nem kellene hozzájárulást fizetnie a területén állomásozó külföldi csapatok eltartásához. BRENTANO nyugat-német külügyminiszter az elmúlt napokban kormánynyilatkozatban fejtette ki a bonni kormány külpolitikai célkitűzéseit, amelyet röviden a következőkben lehet összefoglalni: a bonni kormány nem hajlandó elismerni az NDK létezését, nem létesít diplomáciai kapcsolatot a népi demokratikus országokkal és nem akar különtárgyalásokat folytatni — a nyugati hatalmak beleegyezése nélkül — a szovjet kormánnyal. A nyugat-német parlament külpolitikai vitáján — amelyen az egyes pártok szónokai fejtették ki véleményüket Brentano nyilatkozatával kapcsolatban — a Német Szociáldemokrata Párt részéről Erich Ollenhauer szólalt fel és élesen bírálta a Brentano által kifejtett külpolitikai irányvonalat. Adenauer kancellár — mondotta többek között Ollenhauer — sorozatos szovjetellenes nyilatkozataival nem hagy kétséget azt illetően, hogy az erőpolitika fenntartása a célja. Ollenhauer elítélte Adenauer megjegyzéseit Hruscsov kijelentéseivel kapcsolatban és megállapította, hogy alapvetően helytelen az az adenaueri külpolitikai elképzelés, amely abból a feltevésből indul ki, hogy az utóbbi években és hónapokban sem a nemzetközi politikában, sem a Szovjetunióban nem történt komoly változás. Ez a felfogás elzárná a német újraegyesítéshez vezető utat, és hogy ez elkerülhető legyen, tárgyalni kell a Szovjetunióval és kapcsolatokat kell létesíteni a népi demokratikus országokkal — fejezte be beszédét Ollenhauer. a begyűjtési miniszter rendjele a gabonabeadási kötelezettség tejesítésért X gabonabeadási kötelezettség teljesítésének sorrendje a begyűjtési miniszter rendelete szerint a következő: cséplőgéprész, terménykölcsön, gépállomási talajmunkadíjtartozás, terület utáni beadási kötelezettség, ezen belül először a terményben fizetendő földadó és mezőgazdaságfejlesztési járulék. A gabonabeadási kötelezettséget a beadási könyvben előírt gabonafélével kell teljesíteni. Előcséplés esetén a beadási kötelezettség teljesítésére a cséplőgép-, a cséplőmunkás- és az aratórész kiadása után fennmaradó gabonamennyiség felét, illetve, ha a beadási kötelezettség ennél kisebb, ezt a mennyiséget kell beadni. Az őszi és a tavaszi árpa külön történő cséplése esetén az árpabeadási kötelezettség teljesítésére tavaszi árpát legalább az őszi és a tavaszi árpa vetésének arányában kell beadni. Vetőmagszükségletként kenyérgabonából a kötelező vetésterület után holdanként búzából és rozsból 110 kilót, árpából és zabból a tavalyi vetésterület után holdanként 90 kilót vesznek figyelembe. A gabonabeadási kötelezettség teljesítésére 16 százaléknál magasabb víztartalmú, ocsúval vagy egészségre ártalmas anyaggal kevert, csávázott, dohos, nem természetes szagú vagy zsizsikes gabonát nem szabad átvenni. A rendelet előírja, hogy a kötelezettség teljesítését, a gabonabeadési kötelezettséget a cséplőgéptől azonnal kell teljesíteni. A terület utáni beadási kötelezettségre a teljesítési határidőn belül átadott kenyérgabona minden mázsája után 10 kg korlát térítés nélkül, a gépállomási talajmunkadíj kiegyenlítésére átadott kenyérgabona minden mázsája után pedig 20 kg korpát kell a termelő részére mázsánként 150 forintos áron adni. Ha a korpajárandóság a 30 kilót nem haladja meg, a járandóságot a kenyérgabona beadás alkalmával, legkésőbb azonban a beadást követő 10 napon belül, ha a korpajárandóság a 30 kilót meghaladja, a járandóság 40 százalékát a beadás alkalmával, de legkésőbb a beadástól számított 10 napon belül, a fennmaradó mennyiséget pedig 1956. november 10-e és 1957. január 31-e között kell kiszolgáltatni. A korpajárandóságot a korpautalvány ellenében a malmok, illetve cseretelepeik, vagy a földművesszövetkezetek adják ki. A rendelet a továbbiakban részletesen szabályozza a cséplőgéprész beadását, a terménykölcsönök visszaadását, a gépállomási talajmunkadíjtartozás kiegyenlítését, a beadási kötelezettség teljesítését, a sörárpabeadási nemesített kalászos vetőmagvak beadását, az átvétel lebonyolítását. A beadási kötelezettség teljesítésére a búzát, a rozsot, az átvételre kijelölt malmok is átveszik. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel a terményátvevő megállapodást köthet a beadáshoz szükséges gabonának vasútállomáson történő átadására is A termelők az állam iránti kötelezettség teljesítése után gabonafeleslegüket az ország egész területén szabadon értékesíthetik és mennyiségre való tekintet nélkül szabadon szállíthatják. Megszűnik az a korlátozás, amely szerint a gabona szállításához szállítási engedély szükséges. Azokat a községeket, és városokat, ahol a cséplés üteméhez képest a begyűjtési tervek teljesítése nem kielégítő, a begyűjtési miniszter — a járási és megyei begyűjtési hivatalok, valamint a járási és megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak javaslata alapján — a gabona szabad forgalmából kizárhatja. Kenyér- és takarmánygabonát — továbbértékesítés céljából — csak a terményforgalmi vállalatok vásárolhatnak. Végül a rendelet intézkedik a gabona felhasználásáról, amely szerint kenyérgabonát takarmányozásra felhasználni nem szabad. Vasárnap, 1956. július 1. NEMZETKÖZI SZEMLE Anglia politikája és a „langyos béke“ A hét végén kezdte meg tanácskozásait Londonban a brit nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában a hasonló tárgyalásokon, a nemzetközösség számos problémája kerül szőnyegre, hiszen manapság igen széleskörű és sokfajta különbség áll fenn a tagállamok között. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi országok államformája királyság, másoké a köztársaság, de elég lényeges eltérést találhatunk a politikai vonalvezetésben is. A brit nemzetközösségnek tagja az északatlanti szövetséghez tartozó Anglia és Kanada, a délkelet-ázsiai paktumba bevont Ausztrália és Új-Zéland, a bagdadi szerződést alapító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is. Gazdasági problémák is megosztják a nemzetközösség tagállamait. Kanadában mindinkább érvényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a hagyományos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el. Ausztrália csökkenti behozatalát a font területről és ezt igen érzékenyen megérzi a brit szigetország gazdasága. Mindeme számos belső probléma ellenére a nemzetközösség mostani miniszterelnöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fő vitatéma a Szovjetunió külpolitikai irányvonala és ennek hatása a nemzetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlékony, az eseményeket jobban nyomon követő és kiaknázó módszerei általában világszerte éreztetik hatásukat, de ezt a hatást most különösen a nemzetközösségi országok politikájában mérhetjük le leginkább. Indiával már néhány esztendeje nemcsak jó, hanem igen bensőséges kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunió. St-Lament kanadai miniszterelnök a közelmúlt hónapokban a Szovjetunióban járt, Mikojan Pakisztában tett igen eredményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást hozott a nemzetközi életben Bulganyin és Hruscsov londoni útja. De legjelentősebb nyilvánvalóan az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen maradunk is, lemérhetjük, hogy Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása igen számottevő eredményeket hozott a többi között abban, hogy megfelelő alapokat teremtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a középkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztázásában, de a legkézzelfoghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gazdasági kapcsolatok várható alakulása hozta. A szovjet vezetők londoni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió fontsterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Angliában. A személyes érintkezés felvétele, ha nem is lényegbevágó és szenzációszámba menő, de mégis érezhető változásokat hozott az angol kormány politikai felfogásában. Eden miniszterelnök egy közelmúltban megtartott választási gyűlésen már tett célzást arra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindinkább a háttérbe szorul és helyét a »langyos béke« foglalja el. Ez a megfogalmazás most a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitásakor határozottabb alakot öltött. Eden itt már arról beszélt, hogy a hidegháború szemmel láthatóan háttérbe szorul és a »szovjet gazdasági offenzíva« következtében a nemzetközi életben mindinkább a békés versengő egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverkezési versenyt a gazdasági versengésnek kell felváltania. Még jobban megértjük az angol kormány politikájának újfajta megfogalmazását, ha számba vesszük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hosszú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazdaságra nehezedő fegyverkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életében. A kormány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére deflációs kényszerintézkedésekhez, folyamodik és toldorgatással-foltozgatással igyekszik itt keresni a bajokra. Miután a fegyverkezés felemészti az acéltermelés javarészét, Anglia nagyarányú behozatalra, kényszerű és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, különösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akarja meglátni a mélyben lappangó valóságos okokat és súlyos gazdasági intézkedéseit azzal indokolja, hogy túlságosan nagy a belső fogyasztás, ami kezdvezőtlenül befolyásolja Anglia világpiaci helyzetét. Az ilyen, a valóságos okokat mellőző szemlélet szüli azután az olyan intézkedéseket, hogy felemelik a bankkamatlábat, megnehezítik a hitelügyleteket és más, a lakosságot súlyosan érintő intézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek most minden eddigit túlszárnyalnak. A héten jelentette be a birminghami British Motor Corporation, hogy kétnapi felmondással és mindössze egyheti bérrel hatezer munnkást tesz az utcára, előzőleg pedig a Coventry-s Standard gépkocsigyár között hasonló intézkedéseket. Ha ezt a súlyos gazdasági helyzetet tekintjük, igencsak hatástalan és gyenge lépésnek tűnik Macmillan pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy mintegy ötven millió fonttal csökkentik a katonai kiadásokat és felemelik az iskolai ebédért fizetendő összeget. A hidegháború enyhüléséről és a kereskedelmi versengésről vallott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lényeghez és éppen ezért keltett jogos figyelmet a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitása. Az angol politika eddigi gyakorlati tettei azt mutatják, hogy Eden kabinetje valóban szándékozik elindulni ezen az úton. A miniszterelnök az alsóházban már korábban közölte: valószínűleg semmi akadálya annak, hogy kitöltsék a Szovjetunió javasolta százmillió fontos vásárlási keretet, a szállítások megoldhatók az amerikai embargókorlátozások ellenére is. Nem sokkal később feloldották a traktorokra kimondott tilalmat és angol traktorok indultak útnak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzetközösségi tanácskozás eredménye. Mindenesetre biztatóak azok a jelentések, hogy a közeljövőben valószínűleg szovjet gazdasági küldöttség utazik Angliába, mert ma már annyira előrehaladtak a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről folytatott tárgyalások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni A kikötőben vontatógőzösök, vitorlások, motorcsónakok horgonyoznak. A kőgát által oltalmazott Kotöri-öböl sosem lát vihart. Az öböl egyébként nem túlságosan nagy, a hullámoknak még csak helyük sem volna tombolásra. A rakpart kikötőhely is, sétány is. Megtekintjük a hajókat. Az egyik nagy vitorlás bárka orrán fából faragott sellő díszeleg. Kibomlott, leeresztett haja szinte a vízbe ér. Egy másik vitorlás orrát vörösturbános, nagybajszú török fafigurája ékesíti. A török fekete bajsza a hajó oldalát verdesi... A kotori bazár szintén bővelkedik szokatlan látnivalókban. Itt vannak például a vándor körhinták. Egy kis benzinmotor prüszkölve, köhögve, füstöt köpködve forgatja a körhinta nagy hajtógerendáit. Ezeken láncra szerelt ülések lógnak. A körhinta szédítő forgásba kezd, az ülések már majdnem vízszintesen úsznak a levegőben. A centrifugális erő egyre messzebb és messzebb hajít bennünket: már ott repülünk a nézők feje, a háztetők, majd a víz és a pálmák fölött... Rotorból az egész dalmát partvidék legérdekesebb városába, Dubrovnikba utazunk. Ezen a helyen már a X—XII. században város keletkezett; ezt a víz és magas, vastag, tornyos erődfalak választották el a környező világtól. A félszigetre épült várost kereskedők és kézművesek lakták, s ha ellenség érkezett a dalmát partokra, váltságdíj árán szabadultak meg tőlük. Dubrovniknak nagy flottája volt, hajói úgyszólván minden tengeren jártak. A mai Dubrovnik rendkívül hasonlít az egykorira. Teljes épségben megvannak a meredek sikátorok, meg a lépcsős kövezetek, amelyeken úgy járunk, mintha sokemeletes ház lépcsőjén kaptatnánk fölfelé. A város főtere, amelyen a középkori építészet a reneszánsz építészetével találkozik, olyan, akár egy Shakespeare-színdarab díszlete. S csakugyan azok közé a ritka helységek közé tartozik, amelyekben az utcákon és a tereken játsszák Shakespeare műveit. A város augusztusban és szeptemberben évről évre Shakespeare-ünnepségeket rendez. Ez alkalommal Jugoszlávia és sok más állam városainak jó néhány színházi együttese utazik ide. Képzeljük csak el azt a pazar látványt! Talán éppen itt, ennek a háznak az erkélyéről mondja Júlia a lent álló Rómeónak: * * *A holdra, jaj, ne mondj a holdra esküt!” S a hold, az igazi hold ott ragyog a nézők feje fölött. Nem láthattuk a dubrovniki Shakespeare-előadásokat. De voltunk a kis színházban, s megnéztük Euripidész Hippólütosz című tragédiáját. Ez is szabadtéri előadás volt. A cselekmény igazi pinták árnyékában pergett, hátteréül pedig az igazi Adriai-tenger szolgált. Reggel bejártuk a várfalakat. A fal az óvárost veszi körül. Az új Dubrovnik a falakon kívül épült, ott, ahol a hegyek a tengerbe ereszkednek. Errefelé nagy szállodák, lakóházak, irodaépületek sorakoznak. Hanem a falak mögött mintha megállt volna az élet... Lesétálunk a tengerhez. Olyan meleg van, mint nálunk júliusban, pedig már november vége felé járunk. Megfürdünk. Mellettünk egy öregember rákászik, vagy talán halászik. De tévedtünk. Kiderül, hogy az öreg a polipfogás mestere. Hatalmas horgát, miután döglött halat tett rá, a tengerbe veti. A polip hosszú csápjaival megragadja a csalétket. Az öreg gyorsan behúzza a zsineget, s a furcsán szortyogó nagy polip máris lábunk előtt tekereg. Az öreg gyorsan végez vele: levágja a cipőjére tekeredett csápokat, sarkával néhányszor megtapossa, majd nyugodtan zsákjába teszi a polipot. Itt megeszik a polip húsát. Mi is megkóstoltuk. De erről majd később ... Dubrovnik mint történelmi emlék, mint üdülőhely és mint művészetek városa egyaránt nevezetes. Az íróknak és a művészeknek régóta kedves városa. Gyakran látunk a parti homokon fölállított festőállványokat, körülöttük pedig különféle életkorú embereket. Érdeklődéssel figyelem művészfrizurás fiatalember készülő tájképét. Mi tagadás, a kép nemigen tetszik nekem. Az ifjú a kék tengert narancsvörösre, a zöldellő növényzetet halványbarnára festi, a felhők pedig oly sután lógnak képen a tenger fölött, hogy megrémülünk: mi lesz, ha leszakadnak? Agyonnyomnak mindnyájunkat, még a tengert, meg a művészt is ... Jugoszláviában egyik-másik művész a formalizmus híve. Miért? Az ország diadalmas és mindent legyőző új élete hasonlíthatatlanul gazdagabb és ragyogóbb a szürrealisták szokványos képeinél. (Folytatjuk) JUGOSZLÁVIAI UTAZÁS Vaszilij Zaharcsenko Az MDP Központi Vezetősége táviratban üdvözölte a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságát a Kínai Kommunista Párt megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. A Washington: Eisenhower els nök szombaton délben elhagyta a Walter Reed kórházat, ahol három héttel ezelőtt megoperálták. Az elnök gettysburgi biztosára utazott. * Washington: Az Egyesült Államok szenátusa csütörtökön este úgy döntött, hogy folytatják a segélynyújtást Jugoszláviának. A döntést 50 szavazattal 38 elles nőben hozták. • Rudolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövete június 30-án Budapestre érkezett. * Varsó: Pénteken Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének vezetésével szovjet kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt. * Párizs: Amint a Monde jelentette, a párizsi rendőrség pénteken reggel házkutatást rendeztek a France Observateur című hetilap szerkesztőségében. A házkutatást a párizsi katonai törvényszék vizsgálóbírójának utasítására hajtották végre a „hadsereg demoralizálásával“ kapcsolatos vád alapján. Mint ismeretes, ez a lap rendszeresen közöl cikkeket az algériai helyzetről és síkraszáll az algériai háború beszüntetése mellett. * Varsó: Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára június 29-én elutazása előtt megbeszélést folytatott Adam Rapackival, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterével. A megbeszélésen jelen voltak a főtitkár kíséretében lévő személyek, valamint a lengyel politikai élet több képviselője.