Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

2 í SELMIIGYI­RORSZ HG Mi történt a külpolitikában ? A bonni kormány továbbra is hozzájárul a területén állomásozó nyugati csapatok eltartási költségeihez BONNBÓL érkezett jelentés szerint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya megállapodást létesített az angol kormán­­­nyal. Eszerint a bonni kormány évi négy­­százmillió márkával járul hozzá a Német Szövetségi Köztársaság területén állomáso­zó angol csapatok eltartási költségeihez. Mint ismeretes, pár héttel ezelőtt a bonni kormány az Egyesült Államokkal is kötött hasonló megállapodást, csak az összegszerű­ségben volt eltérés, amennyiben a Nyugat- Németországban állomásozó amerikai csa­patok eltartási költségéhez a bonni kor­mány 650 millió márkával járul hozzá éven­ként. Franciaország kormányának ilyen cí­men a Német Szövetségi Köztársaság 2S7 millió márkát fizet. A három nyugati hata­lomnak együttvéve tehát évi 1337 millió márkát fizet a nyugat-német kormány, ami nagy tehertételt jelent a bonni költségve­tésben, jóllehet a párizsi egyezmények ér­telmében Nyugat-Németországnak ez év május 5-e óta nem kellene hozzájárulást fizetnie a területén állomásozó külföldi csa­patok eltartásához. BRENTANO nyugat-német külügymi­niszter az elmúlt napokban kormánynyilat­kozatban fejtette ki a bonni kormány kül­politikai célkitűzéseit, amelyet röviden a következőkben lehet összefoglalni: a bonni kormány nem hajlandó elismerni az NDK létezését, nem létesít diplomáciai kapcso­­­latot a népi demokratikus országokkal és nem akar különtárgyalásokat folytatni — a nyugati hatalmak beleegyezése nélkül — a szovjet kormánnyal. A nyugat-német parlament külpolitikai vitáján — amelyen az egyes pártok szóno­kai fejtették ki véleményüket Brentano nyi­latkozatával kapcsolatban — a Német Szo­ciáldemokrata Párt részéről Erich Ollen­­hauer szólalt fel és élesen bírálta a Bren­tano által kifejtett külpolitikai irányvona­lat. Adenauer kancellár — mondotta töb­bek között Ollenhauer — sorozatos szovjet­ellenes nyilatkozataival nem hagy kétséget azt illetően, hogy az erőpolitika fenntartása a célja. Ollenhauer elítélte Adenauer meg­jegyzéseit Hruscsov kijelentéseivel kapcso­latban és megállapította, hogy alapvetően helytelen az az adenaueri külpolitikai el­képzelés, amely abból a feltevésből indul ki, hogy az utóbbi években és hónapokban sem a nemzetközi politikában, sem a Szov­jetunióban nem történt komoly változás. Ez a felfogás elzárná a német újraegyesí­téshez vezető utat, és hogy ez elkerülhető legyen, tárgyalni kell a Szovjetunióval és kapcsolatokat kell létesíteni a népi demok­ratikus országokkal — fejezte be beszédét Ollenhauer. a begyűjtési miniszter rendjele a gabonabeadási kötelezettség tejesítésért X gabonabeadási kötele­­zettség teljesítésének sor­rendje a begyűjtési minisz­ter rendelete szerint a kö­vetkező: cséplőgéprész, ter­­ménykölcsön, gépállomási ta­­lajmunkadíjtartozás, terület utáni beadási kötelezettség, ezen belül először a termény­ben fizetendő földadó és me­zőgazdaságfejlesztési járulék. A gabonabeadási kötele­zettséget a beadási könyv­ben előírt gabonafélével kell teljesíteni. Előcséplés ese­tén a beadási kötelezettség teljesítésére a cséplőgép-, a cséplőmunkás- és az arató­rész kiadása után fennmara­dó gabonamennyiség felét, il­letve, ha a beadási kötele­zettség ennél kisebb, ezt a mennyiséget kell beadni. Az őszi és a tavaszi árpa külön történő cséplése ese­tén az árpabeadási kötele­zettség teljesítésére tavaszi árpát­­ legalább az őszi és a tavaszi árpa vetésének ará­nyában kell beadni. Vetőmagszükségletként ke­nyérgabonából a kötelező ve­tésterület után holdanként búzából és rozsból 110 kilót, árpából és zabból a tavalyi vetésterület után holdanként 90 kilót vesznek figyelembe. A gabonabeadási kötele­zettség teljesítésére 16 szá­zaléknál magasabb víztar­talmú, ocsúval vagy egész­ségre ártalmas anyaggal kevert, csávázott, dohos, nem természetes szagú vagy zsizsikes gabonát nem szabad átvenni. A rendelet előírja, hogy a kötelezettség teljesítését, a gabonabeadési kötelezettsé­get a cséplőgéptől azonnal kell teljesíteni. A terület utá­ni beadási kötelezettségre a teljesítési határidőn belül át­adott kenyérgabona minden mázsája után 10 kg korlát térítés nélkül, a gépállomási talajmunkadíj kiegyenlítésé­re átadott kenyérgabona minden mázsája után pedig 20 kg korpát kell a termelő részére mázsánként 150 fo­rintos áron adni. Ha a kor­­pajárandóság a 30 kilót nem haladja meg, a járandóságot a kenyérgabona beadás alkal­mával, legkésőbb azonban a beadást követő 10 napon be­lül, ha a korpajárandóság a 30 kilót meghaladja, a já­­randóság 40 százalékát a be­adás alkalmával, de legké­sőbb a beadástól számított 10 napon belül, a fennmara­dó mennyiséget pedig 1956. november 10-e és 1957. ja­nuár 31-e között kell kiszol­gáltatni. A korpajárandóságot a korpautalvány ellenében a malmok, illetve cseretelepeik, vagy a földművesszövetkeze­tek adják ki. A rendelet a továbbiakban részletesen szabályozza a cséplőgéprész beadását, a terménykölcsönök visszaadá­sát, a gépállomási talajmun­­kadíjtartozás kiegyenlítését, a beadási kötelezettség tel­jesítését, a sörárpabeadási nemesített kalászos vetőmag­vak beadását, az átvétel le­bonyolítását. A beadási kötelezettség tel­jesítésére a búzát, a rozsot, az átvételre kijelölt malmok is átveszik. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekkel a termény­átvevő megállapodást köthet a beadáshoz szükséges gabo­nának vasútállomáson törté­nő átadására is A termelők az állam iránti kötelezettség teljesítése után gabonafeleslegüket az ország egész területén szabadon ér­tékesíthetik és mennyiségre való tekintet nélkül szabadon szállíthatják. Megszűnik az a korlátozás, amely szerint a gabona szállításához szállítási enge­dély szükséges. Azokat a községeket, és vá­rosokat, ahol a cséplés üte­méhez képest a begyűjtési tervek teljesítése nem kielé­gítő, a begyűjtési miniszter — a járási és megyei begyűj­tési hivatalok, valamint a já­rási és megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságainak javas­lata alapján — a gabona sza­bad forgalmából kizárhatja. Kenyér- és takarmánygabo­nát — továbbértékesítés cél­jából — csak a terményfor­galmi vállalatok vásárolhat­nak. Végül a rendelet intézke­dik a gabona felhasználásá­ról, amely szerint kenyér­­gabonát takarmányozásra fel­használni nem szabad. Vasárnap, 1956. július 1. NEMZETKÖZI SZEMLE Anglia politikája és a „langyos béke“ A hét végén kezdte meg ta­nácskozásait Londonban a brit nemzetközösség minisz­terelnökeinek értekezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában a hasonló tárgyalá­sokon, a nemzetközösség szá­mos problémája kerül sző­nyegre, hiszen manapság igen széleskörű és sokfajta kü­lönbség áll fenn a tagállamok között. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetkö­zösségi országok államfor­mája királyság, másoké a köztársaság, de elég lényeges eltérést találhatunk a poli­tikai vonalvezetésben is. A brit nemzetközösségnek tagja az északatlanti szövetséghez tartozó Anglia és Kanada, a délkelet-ázsiai paktumba be­vont Ausztrália és Új-Zé­­­land, a bagdadi szerződést alapító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is. Gazdasági problé­mák is megosztják a nemzet­közösség tagállamait. Kana­dában mindinkább érvényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a hagyományos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északameri­kai tőke foglalja el. Ausztrá­lia csökkenti behozatalát a font terü­letről és ezt igen ér­zékenyen megérzi a brit szi­getország gazdasága. Mind­eme számos belső probléma ellenére a nemzetközösség mostani miniszterelnöki ér­tekezletén egészen más kér­dés áll a középpontban. A fő vitatéma a Szovjetunió kül­politikai irányvonala és en­nek hatása a nemzetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlékony, az eseményeket jobban nyomon követő és ki­aknázó módszerei általában világszerte éreztetik hatásu­kat, de ezt a hatást most kü­lönösen a nemzetközösségi országok politikájában mér­hetjük le leginkább. Indiá­val már néhány esztendeje nemcsak jó, hanem igen ben­­sőséges kapcsolatokat alakí­tott ki a Szovjetunió. St-Lam­­­ent kanadai miniszterelnök a közelmúlt hónapokban a Szovjetunióban járt, Mikojan Pakisztában tett igen ered­ményes látogatást és mind­ezeken túl mondhatni gyöke­res változást hozott a nem­zetközi életben Bulganyin és Hruscsov londoni útja. De legjelentősebb nyilvánvalóan az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen ma­radunk is, lemérhetjük, hogy Bulganyin és Hruscsov ang­liai látogatása igen számotte­vő eredményeket hozott a többi között abban, hogy meg­felelő alapokat teremtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a közép­keleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztázásában, de a legkézzel­foghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gazdasági kap­csolatok várható alakulása hozta. A szovjet vezetők lon­doni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió fontsterling erejéig eszközöl­hetnek vásárlásokat Angliá­ban. A személyes érintkezés fel­vétele, ha nem is lényegbe­vágó és szenzációszámba me­nő, de mégis érezhető válto­zásokat hozott az angol kor­mány politikai felfogásában. Eden miniszterelnök egy kö­zelmúltban megtartott válasz­tási gyűlésen már tett cél­zást arra, hogy kormányá­nak véleménye szerint a hi­degháború mindinkább a hát­térbe szorul és helyét a »­lan­gyos béke« foglalja el. Ez a megfogalmazás most a nem­zetközösségi miniszterelnö­kök értekezletének megnyi­tásakor határozottabb alakot öltött. Eden itt már arról be­szélt, hogy a hidegháború szemmel láthatóan háttérbe szorul és a »szovjet gazdasági offenzíva« következtében a nemzetközi életben mindin­kább a békés versengő egy­más mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverke­zési versenyt a gazdasági versengésnek kell felváltania. Még jobban megértjük az angol kormány politikájának újfajta megfogalmazását, ha számba vesszük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hos­­­szú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazdaságra nehe­zedő fegyverkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életé­ben. A kormány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére de­flációs kényszer­intézkedé­sekhez, folyamodik és t­oldor­­gatással-foltozgatással igyek­szik itt keresni a bajokra. Miután a fegyverkezés fel­emészti az acéltermelés java­részét, Anglia nagyarányú behozatalra, kényszerű­ és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, különösen a gép­kocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akar­ja meglátni a mélyben lap­pangó valóságos okokat és súlyos gazdasági intézkedé­seit azzal indokolja, hogy túl­ságosan nagy a belső fogyasz­tás, ami kezdvezőtlenü­l befo­lyásolja Anglia világpiaci helyzetét. Az ilyen, a való­ságos okokat mellőző szem­lélet szüli azután az olyan in­tézkedéseket, hogy felemelik a bankkamatlábat, megnehe­zítik a hitelügyleteket és más, a lakosságot súlyosan érintő intézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági ne­hézségek most minden eddi­git túlszárnyalnak. A héten jelentette be a birminghami British Motor Corporation, hogy kétnapi felmondással és mindössze egyheti bérrel hatezer munn­kást tesz az utcára, előzőleg pedig a Coventry-s Standard gépkocsigyár között hasonló intézkedéseket. Ha ezt a sú­lyos gazdasági helyzetet te­kintjük, igencsak hatástalan és gyenge lépésnek tűnik Macmillan pénzügyminiszter­nek az a bejelentése, hogy mintegy ötven millió fonttal csökkentik a katonai kiadáso­kat és felemelik az iskolai ebédért fizetendő összeget. A hidegháború enyhülésé­­ről és a kereskedelmi versen­gésről vallott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lé­nyeghez és éppen ezért kel­tett jogos figyelmet a nemzet­­közösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitása. Az angol politika eddigi gya­korlati tettei azt mutatják, hogy Eden kabinetje valóban szándékozik elindulni ezen az úton. A miniszterelnök az al­sóházban már korábban kö­zölte: valószínűleg semmi akadálya annak, hogy kitölt­­sék a Szovjetunió­ javasolta százmillió fontos vásárlási ke­retet, a szállítások megold­hatók az amerikai embargó­korlátozások ellenére is. Nem sokkal később feloldották a traktorokra kimondott tilal­mat és angol traktorok indul­­tak útnak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzet­­közösségi tanácskozás ered­ménye. Mindenesetre bizta­tóak azok a jelentések, hogy a közeljövőben valószínűleg szovjet gazdasági küldöttség utazik Angliába, mert ma már annyira előrehaladtak a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről folytatott tárgya­lások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni A kikötőben vontatógőzösök, vi­torlások, motorcsónakok horgonyoz­nak. A kőgát által oltalmazott Ko­­töri-öböl sosem lát vihart. Az öböl egyébként nem túlságosan nagy, a hullámoknak még csak helyük sem volna tombolásra. A rakpart kikötő­hely is, sétány is. Megtekintjük a hajókat. Az egyik nagy vitorlás bárka orrán fából fa­ragott sellő díszeleg. Kibomlott, le­eresztett haja szinte a vízbe ér. Egy másik vitorlás orrát vörösturbános, nagybajszú török fafigurája ékesíti. A török fekete bajsza a hajó oldalát verdesi... A kotori bazár szintén bővelkedik szokatlan látnivalókban. Itt vannak például a vándor körhinták. Egy kis benzinmotor prüszkölve, köhögve, füstöt köpködve forgatja a körhinta nagy hajtógerendáit. Ezeken láncra szerelt ülések lógnak. A körhinta szédítő forgásba kezd, az ülések már majdnem vízszintesen úsznak a le­vegőben. A centrifugális erő egyre messzebb és messzebb hajít bennün­ket: már ott repülünk a nézők feje, a háztetők, majd a víz és a pálmák fölött... Rotorból az egész dalmát part­vidék legérdekesebb városába, Dub­­rovnikba utazunk. Ezen a helyen már a X—XII. szá­zadban város keletkezett; ezt a víz és magas, vastag, tornyos erődfalak választották el a környező világtól. A félszigetre épült várost kereskedők és kézművesek lakták, s ha ellenség érkezett a dalmát partokra, váltság­díj árán szabadultak meg tőlük. Dub­­rovniknak nagy flottája volt, hajói úgyszólván minden tengeren jártak. A mai Dubrovnik rendkívül ha­sonlít az egykorira. Teljes épségben megvannak a meredek sikátorok, meg a lépcsős kövezetek, amelyeken úgy járunk, mintha sokemeletes ház lépcsőjén kaptatnánk fölfelé. A város főtere, amelyen a közép­kori építészet a reneszánsz építésze­tével találkozik, olyan, akár egy Shakespeare-színdarab díszlete. S csakugyan azok közé a ritka helysé­gek közé tartozik, amelyekben az utcákon és a tereken játsszák Shakespeare műveit. A város augusz­tusban és szeptemberben évről évre Shakespeare-ünnepségeket rendez. Ez alkalommal Jugoszlávia és sok más állam városainak jó néhány színházi együttese utazik ide. Képzeljük csak el azt a pazar lát­ványt! Talán éppen itt, ennek a ház­nak az erkélyéről mondja Júlia a lent álló Rómeónak: * * *A holdra, jaj, ne mondj a holdra esküt!” S a hold, az igazi hold ott ragyog a nézők feje fölött. Nem láthattuk a dubrovniki Shakespeare-előadásokat. De vol­tunk a kis színházban, s megnéztük Euripidész Hippólütosz című tragé­diáját. Ez is szabadtéri előadás volt. A cselekmény igazi pinták árnyéká­ban pergett, hátteréül pedig az igazi Adriai-tenger szolgált. Reggel bejártuk a várfalakat. A fal az óvárost veszi körül. Az új Dub­rovnik a falakon kívül épült, ott, ahol a hegyek a tengerbe ereszked­nek. Errefelé nagy szállodák, lakó­házak, irodaépületek sorakoznak. Hanem a falak mögött mintha meg­állt volna az élet... Lesétálunk a tengerhez. Olyan meleg van, mint nálunk júliusban, pedig már november vége felé járunk. Megfürdünk. Mellettünk egy öreg­ember rákászik, vagy talán halá­szik. De tévedtünk. Kiderül, hogy az öreg a polipfogás mestere. Hatalmas horgát, miután döglött halat tett rá, a tengerbe veti. A polip hosszú csáp­jaival megragadja a csalétket. Az öreg gyorsan behúzza a zsineget, s a furcsán szortyogó nagy polip máris lábunk előtt tekereg. Az öreg gyor­san végez vele: levágja a cipőjére tekeredett csápokat, sarkával né­hányszor megtapossa, majd nyugod­tan zsákjába teszi a polipot. Itt megeszik a polip húsát. Mi is megkóstoltuk. De erről majd ké­sőbb ... Dubrovnik mint történelmi emlék, mint üdülőhely és mint művészetek városa egyaránt nevezetes. Az írók­nak és a művészeknek régóta ked­ves városa. Gyakran látunk a parti homokon fölállított festőállványokat, körülöttük pedig különféle életkorú embereket. Érdeklődéssel figyelem művészfrizurás fiatalember készülő tájképét. Mi tagadás, a kép nem­igen tetszik nekem. Az ifjú a kék tengert narancsvörösre, a zöldellő növényzetet halványbarnára festi, a felhők pedig oly sután lógnak ké­pen a tenger fölött, hogy megrémü­lünk: mi lesz, ha leszakadnak? Agyonnyomnak mindnyájunkat, még a tengert, meg a művészt is ... Jugoszláviában egyik-másik mű­vész a formalizmus híve. Miért? Az ország diadalmas és mindent legyő­ző új élete hasonlíthatatlanul gazda­gabb és ragyogóbb a szürrealisták szokványos képeinél. (Folytatjuk) JUGOSZLÁVIAI UTAZÁS Vaszilij Zaharcsenko Az MDP Központi Vezetősége táviratban üdvözölte a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságát a Kínai Kommunista Párt megalakulásának 35. évfor­dulója alkalmából. A Washington: Eisenhower els nök szombaton délben elhagyta a Walter Reed kórházat, ahol három héttel ezelőtt megoperál­­ták. Az elnök gettysburgi biztos­­ára utazott. *­­­ Washington: Az Egyesült­ Áll­­amok szenátusa csütörtökön este úgy döntött, hogy folytatják a segélynyújtást Jugoszláviának. A döntést 50 szavazattal 38 elles nőben hozták. • Rudolf Helmer, a Német De­­mokratikus Köztársaság új ma­gyarországi nagykövete június 30-án Budapestre érkezett. * Varsó: Pénteken Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének vezetésével szov­jet kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Len­gyelország és a Szovjetunió kö­zötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt.­ * Párizs: Amint a Monde jelen­tette, a párizsi rendőrség pénte­ken reggel házkutatást rendeztek a France Observateur című he­tilap szerkesztőségében. A ház­­kutatást a párizsi katonai tör­­vényszék vizsgálóbírójának uta­­sítására hajtották végre a „had­­sereg demoralizálásával“ kap­csolatos vád alapján. Mint is­meretes, ez a lap rendszeresen közöl cikkeket az algériai hely­­zetről és síkraszáll az algériai háború beszüntetése mellett. * Varsó: Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára június 29-én elutazása előtt megbeszélést foly­tatott Adam Rapackival, a Len­gyel Népköztársaság külügymi­niszterével. A megbeszélésen jelen voltak a főtitkár kíséretében lévő sze­mélyek, valamint a lengyel po­litikai élet több képviselője.

Next