Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
2 DÉL-MAGYARORSZÁG Az általános vita után újra napirendre kerül a szovjet szerződéstervezet Carapkin nyilatkozott az MTI genfi tudósítójának Sa. K. Cifrapitin, a Szovjetunió képviselője a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban, csütörtökön fogadta Pirinyi Sándort, a Magyar Távirati Iroda genfi különtudósítóját, és válaszolt kérdéseire. Alább közöljük a kérdéseket és Carapkin válaszait _Kérdés: Milyen jelentőségre van a Pántban lerntóbb »»lotsrk'S icti -amiét javaslatnak az ,1‘tnl 'nos és teljes leszerelés szempontjából? Válasz: A leszerelési értekezlet munkájának újrafelvétele óta a Szovjetunió két javaslatot terjesztett a tizennyolchatalmi bizottság elé. Az első egy nyilatkozattervezet, amely szerint az aláíró hatalmak lemondanak arról, hogy saját felségterületükön kívül bárhol atomfegyverek szállítására szolgáló stratégiai eszközöket helyeznek el. A második javaslat megnemtámadási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Nem szó szoros értelemben vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézkedések indítványozásáról, amelyek már most megvalósíthatók, s amelyek nemcsak a nemzetközi reszülltség enyhülését mozdítják elő, hanem megtisztítják az utat az általános és teljes leszerelés előtt is. Az Egyesült Államok a múlt év végén szintén terjesztett elő részjavaslatot, mégpedig a véletlenből kirobbanó háború veszélyének megszüntetésére. Ez a javaslat azonban ténylegesen nem járul hozzá a háború veszélyének megszüntetéséhez. Címe szemben áll lényegével, ami nyilván az amerikai hírszerzési claélat szükségteminek kielégítése kedvezőbb pozíciók biztosítása a erők számára. Kérdég van-e összefüggései fprmratos*,atVt>—attp—t.p—et fa a tr—tbO-sBiS rnl«. Válasz: A Kuba körül támadt válság tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szovjet rakéták Kuba védelmét szolgálták, amikor az Egyesült Államok egész hadigépezete készen állt a szigetország lerohanására. A Szovjetunió fegyelmezetten, józan megfontoltsággal oldotta meg a válságot, és most az a cél, hogy újabb válságok kirobbantását megelőzzük. Az Egyesült Államoknak az egész világon szétszórt támaszpontjai feszültségű gócok, amelyek miatt hol ott, hol ott támad válságos helyzet. Nem a következményekkel, hanem az okokkal kell felvenni a harcot. A Szovjetunió most nem követeli mindenfajta támaszpont megszüntetését, de igenis követeli azokét, amelyek az atomfegyverek stratégiai szállítóeszközeinek befogadására szolgálnak. Kérdés: mi az ön véleménye a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményének lehetőségéről? Válasz: A két nagy katonai és politikai csoportosuláshoz tartozó államok megnemtámadási szerződése reális intézkedés, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés, jóllehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalommal sem reagált erre a szovjet javaslatra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsileg tönkretenné az amerikai hadiipart, az Egyesült Államok háborúra spekuláló nagytőkéseit. Az a körülmény, hogy a genfi leszerelési értekezlet munkájában a NATO tizenöt tagállama közül ténylegesen egy négy vesz részt, nem lehet kifogás a megegyezés ellen. Kérdés: mi a genfi reszorfiói tavaihi Válasz: Az említett két szovjet javaslat előterjesztése nem jelenti azt, hogy elállunk az értekezlet fő feladatának teljesítésétől, az általános és tali es leszerelési szerződés kidolgozásától. Jelenleg az általános vita folyik, amely a semleges országok kívánságának megfelelően nagyobb teret szentel az atomfegyver-kísérletek kérdésének, de ezután visszatérünk az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet szerződéstervezet pontok szerinti megvitatására. Főleg, hogyan befolyásolták as amerikai atom*' ... mi..« I... ■ — ■ —• —» fegyver-kísérletek az értékéül a munkája? Válasz: Ismeretes, hogy Teller és az Egyesült Államok más katonai ideológusai az amerikai atomfegyver-kísérletek folytatása mellett kardoskodnak, mert szerintük ezek lehetővé teszik az atomfegyverek tökéletesítését, vagyis azt, hogy az Egyesült Államok ne maradjon el a Szovjetunió mögött. Az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről folytatott vita kilátásai az Egyesült Államok lelkiismeretlen magatartása következtében nem világosak. Most hogy elfogadtuk az amerikaiak követelését, ők újabb engedményeket akarnak kicsikarni. Mint Hruscsov elvtárs is hangoztatta, mi nem tűrünk kémkedést a Szovjetunió területén. Több mint elégségesnek tartjuk az évi kéthárom helyszíni ellenőrzést és ha ebben meg tudunk állapodni, akkor ez kedvező hatással lesz a többi technikai kérdés megoldására is. Kédés: évfordulóhoz közopelvén, hisTen lOŐ?. méretes íj-én ütött munkához a tizenovo le hfztalmi hizottság — ti a kérdésem, hol az ön véleménye szerint az emberiség ma közelebb van-e a háborúktól és fegyverektől mentes világ megvalósulásához, mint volt egy évvel ezelőtt? Válasz: Sajnos, nem. Bár a Szovjetunió ezen az értekezleten is nagy erőfeszítéseket tett, hogy egyszer s mindenkorra véget vessen a fegyverkezési versenynek, a NATO-hatalmak agresszív katonai megállapodásai és intézkedései, lázas ütemű atom- és rakétafegyverkezés. Nyugat-Németország atomfegyverekkel való ellátása, valamint a NATO-hatalmaknak a leszerelési megegyezést következetesen akadályozó magatartása nem teszi indokolttá a derűlátást. (MTI) Összetűzések Elisabethville-ben A csütörtökre virradó éjjel kisebb fegyveres összetűzés volt Elisabethvilleben az ide vezényelt kongói egységek és a katangai rendőrség között — jelentik nyugati hírügynökségek. Az Incidensnek a szerdára virradó éjjel már volt előzménye. Ekkor két katangai rendőr és két kongói katona vesztette életét. A csütörtökre virradó éjjel az összetűzések során egy katangai rendőr meghalt, egy másik pedig életveszélyesen megsebesült A hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki, hogy ez incidensek miatt a provokatív magatartást tanúsító katangaiak, a szakadár Csembe önálló »államát« védelmező volt katangai rendőrség tagjai voltak felelősek akik már szerdára virradó éjjel is csoportosan, lesből támadtak a központi kormány csapataira. Péntek, 1963. március L A békés munka erői MA ÜNNEPEL a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege. Hét esztendővel ezelőtt alakult meg ez a hadsereg azzal az elhatározással, hogy olyan erővé kell fejleszteni, amely minden pillanatban kész és képes megvédeni a demokratikus Németország vívmányait, a szocialista államot. Az ilyen elhatározás valóra váltása ma, a rohamléptekkel fejlődő technika korában, egyike a legnehezebb feladatoknak. S különösen nehéz olyan országban, mint a Német Demokratikus Köztársaság, ahol közvetlen szomszédságban kell élni a naponta fenyegető, új háborúra készülődő, revansra vágyó erőkkel. Különösen nehéz azért is, mert maga az ország fővárosa is ketté van szakítva, s míg egyik felében az emberek a tartós, alkotó munkára lehetőséget adó békére törekszenek, a Brandenburgi kaputól nyugatra ennek épp ellenkezője, a háborúra, összetűzésekre, az NDK elleni provokációkra uszítás az örökös téma. A német Nemzeti Néphadsereg azonban megalakulása pillanatától kezdve helytáll. Harcosai, tisztjei, vezetői érzik azt a nagy feladatot, amelynek meg kell felelniük, hogy a békés munka igazi öreivé válhassanak. Helytálltak az első pillanattól, és különösen éberen vigyáznak a demokratikus Németorszögra, a rendőrséggel, a határőrséggel együtt 1961. augusztus 13-a óta a nyugat-berlini határok, átjárók lezárása óta. MÉLTÁN ünneplik ma a néphadsereg tagjai a hét esztendő sikereit, s méltán ünnepli őket minden békeszerető német ember, aki nem felejti el: nyugodtan, békés körülmények között csak az ő helytállásuk, kötelességtudásuk révén építhetik a holnapot. (W. L.) Kennedy a fajüldözésről Kennedy elnök csütörtökön rendkívüli üzenetet intézett a kongresszushoz és abban később beterjesztendő törvényjavaslatok jóváhagyását sürgette az amerikai iskolák fajüldöző politikájának felszámolására és a nem fehérbőrű amerikai állampolgárok teljes választójogának biztosítására. Az elnök kénytelen volt beismerni, hogy az Egyesült Államok csaknem egész területén a faji megkülönböztetés borzalmas járványa pusztít, amely súlyos károkat okoz az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyének és a világban betöltött vezető szerepének«. Azt is hangsúlyozta az elnök, hogy ennek a faji megkülönböztetésnek nemcsak amerikai, hanem színesbőrű külföldi állampolgárok — diplomaták, diákok és turisták — is gyakran szenvedő alanyai. Végül bejelenti az üzenet, hogy a Fehér Ház rövidesen három törvényjavaslatot terjeszt a kongresszus elé a fajüldözés kérdéséről. Ezek közül az első a közoktatás problémájával foglalkozik és sürgeti a faji megkülönböztetés felszámolását az állami iskolákban. A második Indítványozza, hogy legalább négy évvel hosszabbítsák meg az 1957-ben megalakított polgári jogok bizottságának mandátumát, amely novemberben lejár. Végül a harmadik törvényjavaslat a négerek választói jogainak biztosításával foglalkozik majd. (MTI) Tiltakozás az iraki terror ellen A Nagy-Britanniában élő iraki diákok »fogják le a gyilkosok kezét Irakban!« címmel röplapot adtak ki Londonban. A röpirat megrázó tényeket közöl az Iraki vérfürdőről és felhívja az angol közvéleményt, tiltakozzék az Irakban folyó tömeggyilkosság ellen. (MTI) Gromiko A norvég kormány szerdán esetebédet adott a jelenleg Oslóban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. Az estebéden Halvard Lange norvég külügyminiszter üdvözlő beszédet mondott, majd Gromiko válaszolt norvég kollégájának szavaira. Csütörtökön Gromiko látó- Oslóban hatást tett Lángénál. A norvég külügyminisztériumban beszélgetés folyt le közte és a norvég kormány tagjai között. Tizenkét órakor V. Olaf norvég király audenciát adott Gromiko tiszteletére. Gromiko ezután felkereste a parlament elnöki tanácsát, majd részt vett azon az ebéden, amelyet az oslói városi tanács rendezett tiszteletére. (MTI) irány a kommunista világgazdaság iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiii limuiiiiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Anyagösztönzés —nemzetközi méretekben gazdasági együttműködés új módon nemzetközi vetődik fel napjainkban. Ma már nem egyszerűen az a feladat, hogy a szocialista országok meglevő árulistáikat egyeztessék, s kereskedelmi szerződésekben rögzítsék ki mit tud vásárolni, illetve eladni a másiknak. Arról van szó, hogy jól megismerve egymás lehetőségeit, megváltoztassuk az »árulistákat«, a termelés nemzeti szerkezetét, hogy minden ország a szocialista Világgazdaság szerves részeként korszerűbben, gazdaságosabban termeljen. A KGST-országok gazdasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése számos elméleti és gyakorlati közgazdasági kérdés megoldását sürgeti. Így például a fő statisztikai mutatók egységes rendszerének és számítási módszerének megteremtését, a tagállamok közötti sokoldalú pénzügyi elszámolások továbbfejlesztését, a szocialista országok közös bankjának létrehozását stb. A sokoldalú, bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések közül — ha csak vázlatosan is — vizsgáljunk meg közelebbről egyet, nevezetesen azt, milyen áron kerüljenek forgalomba a KGST-országok nemzeti termékei a szocialista világpiacon? A jelenlegi gyakorlat szerint a nemzetközi árucsere elszámolására a tőkés világpiacon kialakult árak szolgálnak. (Szó sincs tehát arról, amiről az 1956-os ellenforradalmi propaganda előszeretettel beszélt, hogy ezeket az árakat egyik vagy másik ország önkényesen diktálja. A tőkés világpiaci ár — objektív alap a külkereskedelemben.) Kapitalista viszonyokat tükröző árakat természetesen csak bizonyos módosításokkal használhatják fel a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. Közismert dolog, hogy a tőkés világpiaci árak érzékeny barométer módjára reagálnak a nemzetközi politikai és gazdasági élet változásaira. A szocialista tervgazdálkodás a belkereskedelmi forgalomhoz hasonlóan a külkereskedelemben is megköveteli a stabil árakat. Ezért a szocialista világpiacon alkalmazott árak —kiküszöbölve a tőkés piac annrehista konjunkturális ingadozásait — hosszabb időszak átlagárai. Jelenleg a tőkés világpiacon az 1957. év átlagárai vannak érvényben. A KGST végrehajtó bizottsága 1962 novemberében úgy határozott, hogy ezeket felül kell vizsgálni és közgazdaságilag indokolt esetben a tőkés világpiacon 1937—1961 között fennálló átlagárak alapján kell korrigálni. A KGST-országok gazdasági együttműködése az egységes terv szerint kommunista világgazdaság kialakulása irányába fejlődik. Szükség, hogy az árak is megfeleljenek a gazdasági együttműködés új, fejlettebb formáinak. Ez pedig megköveteli, hogy ne csak egyes vonatkozásaiban, hanem elvi alapon szakítsunk a tőkés világpiaci árakkal. A feladat újszerű és közgazdaságilag bonyolult része itt kezdődik. A szocialista országok külkereskedelmében olyan új, saját árrendszerre van szükség, amely megteremti az anyagi érdekeltséget a nemzetközi kapcsolatok tervszerű fejlesztésében. A termelőerőket és a fogyasztókat egyaránt arra kell serkentenie, hogy előeegítsék a szükségletek lehető legteljesebb kielégítését, az anyaggal és a munkával való takarékosságot, a termelékenység növelését , a szocialista világgazdaság gyors fejlődését. Vagyis, ahogy az országos tervet sem elég csupán vállalatokra lebontani, hanem gondoskodni kell a sok koksú anyagi érdekeltségről, úgy a nemzetközi árképzésnek tudatosan és tudományos megalapozottsággal segítenie kell minden ország messzemenő anyagi érdekeltségét a nemzetközi munkamegosztásból reá háruló feladatok teljesítésében. AXúimart tény például, hogy az elmúlt években a közismert szocialista országok feldogozó ipara általában gyorsabban fejlődött, mint a kitermelő és nyersanyag gyártó ipar. Ezért több anyagban feszültség mutatkozik a szocialista világpiacon. Nyilvánvalóan olyan ösztönző árakra van szükség, amelyek elősegítik minden országban — de elsősorban azokban, ahol erre a legkedvezőbbek a feltételek — e hiánycikkek termelésének növelését.A tőkés világpiaci árak erre már csak azért sem alkalmasak, mert a vezető ipari országok és a gazdaságilag gyengén fedettek között egyenlőtlen a csere. A nagy tőkés monopóliumok értékük alatti áron vásárolják a nyersanyagokat a gazdaságilag elmaradott országoktól.) Egyik szocialista ország sem várhatja el a másiktól, hogy például önzetlenül egy baráti állam szükségletére fejlessze a nagy beruházásokat isén lő kitermelő iparát. A megoldás módja — a közös beruházások fejlesztése mellett — olyan ösztönző árak kialakítása, amelyek a természeti kincsekben gazdag országot érdekeltté teszik e befektetésekben, a kitermelő ipar fejlesztésében. Hazánk különösen érdekelt az ilyen ösztönző órák kiy n“*“ 14 alakításában, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatalra szorul. Látszólag igaz úgy tűnik, hogy akkor járunk jól, ha ezeknek az anyagoknak az árai alacsonyak. Ez azonban szűklátókörű »kupecszemlélő « és egyáltalán nem célravezető. Országunknak az is megéri, ha a jelenlegi importáraknál többet fizet, mert így legalább be tudja szerezni azokat külföldről, s nem kerül olyan kényszerhelyzetbe, hogy igen gazdaságtalan, nagy beruházásokra kényszerüljön, s a világszintű önköltség sokszorosáért termeljen bizonyos nyersanyagokat. (Nálunk nagy mélységről kell kitermelni a szenet, holott másutt ennél jobb minőségű szén és vastagabb szénréteg külfejtéssel vagy kis mélységben kibányászható.) Az ilyen ösztönző nyersanyagárak hazánkat is jobban érdekeltté teszi értékes bauxitkészletünk hasznosításában, az alumíniumipar fejlesztésében. Hasonló ösztönző árakra van szükség olyan speciális anyagok, alkatrészek és más termékek gyártosában is, amelyekből ma még a szocialista tábor nyugati importra szorul. Így a helyes árképzés segítheti a szocialista országok gazdasági függetlenségének megszilárdítását. Az olyan termékeknél viszont, amelyekből Mellerek mutatkoznak a szocialista világpiacon, s ezek a tőkés piacon sem éékesíthetik gazdaságosan, az áraknak ösztönözniük kell — természetesen ellenkező előjellel — az indokolatlan párhuzamos kapacitások felszámolására. A cTAcirlitis világpiac saját árbázisának kialakítási 5 oc aszá sához sok bonyolult elméleti és gyakorlati feladat megoldása szükséges. A tőkés világpiaci árak a konkurrenciaharc hatására spontán alakulnak ki. A szocialista világpiac értékviszonyai — ezeket ma még nem ismerjük — nem alakulhatnak így ki, csakis tudatos, tervszerű munka eredményeként. A szocialista országok sok közgazdásza együttesen összefogva dolgozik az említett probémák megoldásán. A KGST-országok szakemberei márciusban megbeszélést tartanak a szocialista világpiac árkerdéseiről Moszkvában. Az értekezlet vitaanyapának előkészítésében magyar közgazdászok is közreműködnek Sok vitára és munkára lesz még szükség amíg a S70c!al!«te világpiac áttérhet saját árrendszerének alkalmazására Addig is a legfontosabb elveket a lehetőségekhez képest a tőkés világpiaci árak korrigálásánál figyelembe veszik, hogy az árrendszer a maga sajátos eszközeivel segítse a szocialista országok tervszerű szakosításának és munkakooperációjának fejlődését Kővám Jóméi