Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
2 A betolakodók súlyos veresége Dél-Laoszban Nixon tovább fokozza az eszkalációt ? Saigon (Reuter, AFP) A Dél-Laoszban tevékenykedő dél-vietnami alakulatok három fontos hadállást veszítettek. A 31-es számú magaslat elvesztéséről a tisztek számoltak be, akik a helyszínen jártak. A 30-as számú magaslatról, amely Khe Sanh tőszomszédságában fekszik, a dél-vietnami ejtőernyősök már napokkal előbb elmenekültek, az 50- es számú magaslatot pedig, amely Poum Koum fölé magasodik, egy héttel ezelőtt a felszabadító erők elfoglalták. Ez az utóbbi pozíció a hírhedt Vang Pao „zsoldostábornok" csapatainak kiképzésére szolgáló CIA-támaszpont volt . Hanoi (VNA) A Nhan Dán hétfői számában megállapítja, hogy a népi erők meghiúsították a Laoszba betört amerikaisaigoni haderők taktikáját, amely légi úton szállított és páncélos egységek nagyarányú bevetésén alapult. A lap szerkesztőségi cikkében közölte, hogy eddig a népi erők több mint 270 ellenséges helikoptert, vagyis az invázióban részt vevő helikoptereknek a felét pusztították el, ugyanakkor harcképtelenné tettek több mint 310 ellenséges páncélos járművet, a bevetett ellenséges katonai gépkocsiknak, harckocsiknak és páncélozott terepjáróknak több mint felét • Washington (MTI) Az amerikai főváros politikai köreiben fokozódó aggodalommal találgatják: „Lenyeli-e a Nixon-kormány a laoszi invázió nyilvánvaló kudarcát, avagy további amerikai szárazföldi erők bevetésével próbálja megnyerni a laoszi hazárdjátszmát, amelyre feltette egész, »vietnamizálási« politikáját” A New York Times diplomáciai főmunkatársának hétfői jelentése szerint a Nixon-kormányon belül is viták vannak arról, vajon célszerű-e tovább emelni a téteket Laoszban, vagy helyesebb lenne elengedni a Thieu-kormány kezét Mértékadó washingtoni megfigyelők Nixon vérmérsékletére és politikai ösztöneire utalva általában azt jósolják, hogy az elnök az eszkaláció fokozása mellett fog dönteni, sőt valószínűnek tartják, hogy ilyen értelmű döntését már meg is hozta. Az indokínai helyzetben rejlő közvetlen veszélyek fokozódásával egyre feszültebbé válik a viszony a kormány és a háború kongresszusi ellenzéke között William Fulbright a szenátus külügyi bizottságának elnöke egy tv-interjúban kijelentette, hogy teljesen megszakadt az érintkezés a kormány és a kongresszus között az indokínai háború kérdésében. A szenátor elmondotta, hogy Rogers külügyminiszter és Laird hadügyminiszter a külügyi bizottság ismételt meghívásai elől kitérve, egyszerűen nem hajlandó megjelenni a bizottság előtt, hogy nyilvános ülésen adjon számot a kormány indokínai politikájáról A szenátor rámutatott, hogy a törvényhozás gyakorlatilag tehetetlen egy olyan kormánnyal szemben, amely — mint jelenleg a Nixon-kormány megvetést tanúsít a kongresszus iránt. Robbanás a Capitoliumban • Washington (AP, DPI) „Igen tetemes anyagi károkat" okozott az amerikai kongresszus két házának székhelye, a washingtoni Capitolium ellen hétfőn reggel elkövetett bombamerénylet, sérülés azonban nem történt — közölte a Capitolium őrségének egyik szóvivője. Elmondotta, hogy hétfőn hajnalban titkos telefonáló hívta fel a Capitolium őrségének figyelmét a „küszöbönálló” bombamerényletre. Nem jelölte meg, hogy az impozáns, nagy becsben tartott épületnek pontosan melyik szárnyában helyezték el a robbanószerkezetet, ám közölte, hogy a laoszi invázió elleni megtorlásként követik el a merényletet. Harminckét perccel a bejelentés után hatalmas erejű detonáció rázkódtatta meg a Capitolium épületét. A robbanás a Capitolium épületének azt a szárnyát rongálta meg, ahol a szenátus székel. A szövetségi bűnügyi nyomozó hivatal (FBI) helyszínre érkezett különítményei megindították a nyomozást. Lengyel árcsökkentés • Varsó (MTI) A LEMF Politikai Bizottsága és a kormányelnökség február 15-i határozatának megfelelően hétfőn reggeltől ismét a múlt év december 13-a előtti élelmiszerárak érvényesek Lengyelországban. Egyidejűleg visszaállították a régebbi éttermi, étkezdei és büféárakat is. Ez a rendelkezés az idén 11 milliárd zlotyval növeli a lakosság vásárlóerejét. A fogyasztási iparcikkek csökkentett árának meghagyása pedig éves viszonylatban további 13 milliárd zloty többletet jelent a családi költségvetésekben. Ezen túlmenően az idényvégi kiárusításokon a vásárlók kb. 3,5 milliárdot takarítanak meg. Az NDK ás Nyugat-Berüi képviselőinek megbeszélése Schütz kormányzó-polgármester személyi titkárságának vezetője hétfőn egyórás beszélgetést folytatott Berlinben az NDK képviselőivel. A megbeszélés során Willi Stoph miniszterelnök és Klaus Schütz kormányzó-polgármester múlt heti levélváltásával kapcsolatban felvetődött kérdésekről tárgyaltak. Struve Nyugat-Berlinbe való visszatérése után beszámolt Schütznek a megbeszélésekről. Schütz ezt követő nyilatkozatában kijelentette, hogy még nem állapodtak meg a legközelebbi megbeszélés időpontjában. Mint ismeretes, Willi Stoph miniszterelnök, Klaus Schütz kormányzó-polgármesterhez intézett múlt heti levelében kilátásba helyezte: húsvétra határátlépési engedélyeket adnak nyugat-berlini lakosoknak, hogy ellátogathassanak az NDK-ba és fővárosába, Berlinbe. Nyugat-Berlin (MTI) A nyugat-berlini szenátus szóvivőjének bejelentése szerint Günter Struve, Klaus Dián Bator Ulan Bátorban ünnepi gyűlést tartottak a Mongol Népi Forradalmi Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A gyűlésen Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke mondott beszédet. Párizs Az Humanité közli, hogy a harmincezer lakosnál nagyobb 103 francia város közül 123-ban nyújtották be a demokratikus unió egységlistáit a március 14-én és 21-én tartandó községtanácsi választásokra. Az egységlistákon elsősorban a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a Köztársasági Intézmények Konvenciójának jelöltjei szerepelnek. Egyes városokban azonban radikálisok és a PSU jelöltjei is részt vesznek a közös listában. Róma Az Olasz Kommunista Párt vezetősége, Luiggi Longo főtitkár elnökletével hétfőn ülést tartott. A napirenden az ország politikai helyzete szerepelt tekintettel arra, hogy a köztársasági párt kilépett a koalíciós kormányból. A beszámolót Enrico Berlinguer főtitkárhelyettes tartotta. Singapore Az NDK kormányküldöttsége Otto Winter külügyminiszter vezetésével Singapore-ba érkezett ül Delhi kilenc államban és a központi kormány igazgatása alatt levő néhány területen kezdődött meg hétfőn Indiában a választás. Az ország nagy területén a választók nagy száma — mintegy 280 millió szavazásra jogosult személy járulhat az urnákhoz — és más nehézségek miatt a szavazás 10 napon át tart, s a végeredményeket csak március 11- én teszik közzé. London Hétfőn körülbelül hárommillió angol dolgozó vett részt a legnagyobb vasasszakszervezet, a ABU, valamint a kazánkovácsok és a fémlemezipari dolgozók szakszervezete által meghirdetett egynapos általános sztrájkban, tiltakozásul a Heath-kormány szakszervezetellenes törvényjavaslata ellen. A sztrájk az említett szakszervezetek tagságánál jóval több munkásra terjedt ki, így például nem lehetett beindítani a lapnyomdák gépeit és Anglia újságok nélkül maradt. Egyetlen központi napilap sem jelent meg. Megállt a munka sok autógyárban, gépipari üzemben, repülőgép- és hajógyárban is, sőt néhány villamos erőmű turbinái sem működtek. REDD, 19T1. MÁRCIUS 1 Spanyolországban I Az utolsó ellenpápa vára Amikor az utolsó ellenpápa elhagyni kényszerült Avignont, Spanyolországban keresett menedéket. S talált a keleti tengerparton, Peniscola-félszigeten egy várral, várfallal körülvett települést. Kilenc évig, 1415-től 24-ig innen próbálta visszaszerezni az ellenpápaság egykori rangjait. XIII. Benedek a spanyol száműzetésbe magával hozta a hívéül maradt néhány kardinálist. Végrendeletében meghagyta: halála után válasszanak új pápát. Meg is történt a pápaválasztás. De XIII. Benedek utódjai már nem hitte, hogy az ellenpápaság még egyszer visszanyerheti korábbi jelentőségét, és a spanyol király kérésére lemondott rangjáról. Meredek utcákon, szűk sikátorokban járok. Ha szembe jön valaki, félre kell állnom. A templom körül kiszélesedik a tér. A villogó fehér házak előtt fekete ruhás, kendős asszonyok ülnek. A kutak körül gyerekek szaladgálnak. A Barnak nevezett vendéglőkben komor arcú férfiak kortyolgatják a tintót, a könnyű, tízes spanyol vörösbort. A vendéglős miniatűr tányérkában rákokat, halakat, kagylókat szervíroz. A szakácsnő térül, fordul, és asztalomra rakja a tortilla de patatas-t, a krumplidarabkákkal ízesített spanyol omlettet. Peniscolát még nem özönlötték el a turisták, alig hirdeti a beadekker, alig szólnak róla az Útikönyvek. Félreesik a főúttól, 8 kilométert be kell térni a Valenciát Barcelonával összekötő tengerparti útról. Az út mentén luxusszállók, nyaralók, fényes reklámú panziók, kempingek. Lélektanilag igen jó hatású reklámokkal élnek. Az egyik Tarragonabeli szálloda már a 200 kilométernyire levő Valenciában nagy táblán hirdeti kellemes szobáit, s a hosszú tengerparti út minden kanyarulatában úgy 2—4 kilométeres ismétlődéssel, újból feltűnik a hotel táblája. Alig vártam, hogy megnézhessem a szállót — amely semmivel sem volt különb, mint a többi. Az országutak mentén itt is, ott is óriási ábrák, állatfigurák, táblák. Valóságos építmények. Reklámok. A joghurtos Üvegen egy szó áll: dayone. Az autókereket hajtó pufajkás figura a Michelin-autógumit hirdeti. De a legsikerültebb a hegytetőkre, magaslatokra állított fekete bika, hátán az italt reklámozó szó: Veterano. A reklámot persze meg kell fizetni. A forgalmas útmenti fogadó kertjét világító szökőkutak, gomba alakú lámpák teszik sejtelmessé. Az egyszerűen berendezett szoba annyiba kerül, mint a madridi négycsillagos szálló fürdőszobás appartmantja. A szoba árában benne foglaltatik a kerti kivilágítás is. Periscolába majdhogy véletlenül jutottam. A benzinkút kedvéért letértünk a főútról, s elfelejtettünk visszafordulni rá. Mire észrevettük már előttünk magasodott a félsziget tetején a vár, az ívelt homokos tengerparttal, pálmasétánnyal. Olcsó kis panzióm háziasszonya naponta tudakolta, elégedett vagyok-e szállásommal, jól érzem-e magam náluk. Amikor a 15 perces déli napozásom után enyhe napszúrást kaptam, aggódva hozta a hőmérőt, a vizes borogatást, a jeges teát. Ugyanilyen kedvesen, barátságosan igazított útba a madridi újságárus, a segoviai pincér, a granadai postás is. Kedvesen, de önérzetesen büszkén tájékoztatják az idegent. Amikor a Pireneusokon átkelve elértük az első spanyol városkát, betértünk egy kávézóba. Szótárral, hevenyészett spanyol tudásunkkal tejeskávét és vizet kértünk. A finom arcélű pincérnő, a pult körül álló vendégek sorra kiigazították mondatainkat. Mutatom a szótárt, a kiejtést is jelölő fonetikus írást. Nemet intenek. Nézik, forgatják a könyvet. Persze, hisz ez spanyol — magyarázzák. — Ez pedig nem Spanyolország — Kategória! XIII. Benedek várában sétálok. A városz körbefogó reflektora meg-megvilágítja a sárga köveket. Esteledik. Harangoznak. A móló csupa sziklatöredék, csak világosban tanácsos végigmenni rajta. A kikötőbe egymásután futnak be a zöld-barna halászbárkák. A parton már várják az asszonyok a rakományt. Előbb a piros-sárga hálókat dobják ki. Aztán láncot alkotva adogatják a ládákba rakott tengeri csilagot, angolnát, szardíniát. Rózsaszín húsú rákok, nagy csápú languszták, lepényhalak, kagylók, osztrigák. A halpiacot csak árkádsor választja el a kikötőtől. A lemenő nap bíborra festi a halászok mérlegeit megcsllantja a halte'"kelyeket. A csarnokban máris átverik a napi fogást A kikáltó — mintha imádkoznék — félhangosan mormol valamit. Szállótul»’dn>Qgk, ,t* éttermek, vendéglők rmdái, árusok kofák állják körül a ládázott sorba rakott választékot A kikiáltó szavainak hatásé* esfv egy sz»mvllt«oá«ban méri le. Senki nem kishal nem tert’a f»take»át. S az árverés vezetője Pillanatok pte+t. néma csenóh-n kiárulTfig n géz,*»;» fogást A kikötőben a halászol most tv-teentiák a szerszámokat öss> cserzett arcú férf, ha’l'k az összegubancolódott háló föle. A nyaka csur>a ránc, középen a legmélyebb kereszt alakú A keze óvatosan jár, tiieom-esepsen ki a beakadt hínárt, halakat. A várfal tövébe a fal alsó neven Zre minden este fekete ruhás, nenon öreg emberek ülnek ■ Kiör»gedett halászok Akik botjukon tárna yeev ^lánkoo gesztikulálva ülnek. ülnek órákon át Es me«ék egymásnak, magoknak how is volt rézen, s milyen is volt az a na«v hal. az a csodálatos fogás.... Kádár Márta Négy év mérlege AZT A BIZONYÍTVÁNYT, amelyet a közvélemény kiállít most a négy évvel ezelőtt választott tanácsok tevékenységéről, Szegeden tízezrek mérlegelik. Hiszen amikor szavazatukat adták a legutóbbi választáson, meggyőződésükben része volt a bizalomnak is. A négyévi munka most már viszont bizonyosság. A választókörzetekben tudják az emberek, hogy óriási fájladónál ment keresztül a város, s ebben részük van a választottaknak is, akikre képviseletüket bízták a tanácsokban. Megismerték azokat az embereket, akikre szavaztak, hozzájuk fordultak ügyes-bajos dolgaikkal, lakókörzetük gondjaival — s legtöbbször eredményesen. Arról azonban még mindig csekély a lakosság információja, hogy mi minden történt ott a torony alatt, mit végzett a tanács, mint testület. Ennek áttekintésére képtelenek volnának egyes személyek, hiszen a tanácsi munka rendkívül sokágú- A Hazafias Népfront városi elnöksége azonban nagy felelősséggel vizsgálta meg és a tanáccsal rendezett együttes ülés elé is terjesztette ezt a témát a közelmúltban, a mandátum lejárta előtt. Tapasztalatokat szolgáltat ugyanis ez az elemzés egy választási ciklusról és előremutató elemeket is tartalmaz. Már a vizsgálódás mottója is olyan, ami nemcsak summáz, hanem követelményeket is megfogalmaz. A X. pártkongresszust idézi: „Feladataink és a nemzetközi körülmények egyaránt azt követelik, hogy tovább erősítsük szocialista államunkat, növeljük gazdaságszervező és kulturális szervező szerepét, fejlesszük az államigazgatási munkát, emeljük színvonalát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában.” Ebben a tükörben vizsgálva minden részrehajlás nélkül, joggal állapította meg a két választott testület, hogy az elmúlt négy esztendő jelentős fejlődést eredményezett a tanács, a tanácstagok és az állandó bizottságok munkájában. Ebben az időben gyorsult meg Szeged fejlődése, befejeződött a harmadik ötéves terv, kiépült a gazdaságirányítás új rendszere, s erre az időre esik a tanácsok önállóságának növelése is. Az eredményeket azonban nem sajátíthatja ki senki, hiszen azokban Szeged lakosságának példamutató helytállása és a szocializmus iránti elkötelezettsége szerepel első helyen. A tanács tagjainak és testületeinek munkájához is ez biztosította a fedezetet. GY *R VALAMIT a testület) tevékenység, ha a legfontosabb kérdésekre összpontosul A Szeged városi tanács pedig működésének középpontjába a városfejlesztés időszerű és előre mutató problémáit és a lakosság ellátásának gondjait állította. Az utóbbi négy évben dolgozta ki például Szeged város általános rendezési tervét, a kulturális politika helyi feladatait és irányelveit, a város egészségügyi ellátásának helyzetét és tennivalóit, s a város alapvető ellátása érdekében szükséges feladatokat. Szépnek tetszik a menyasszony, ha ezeket a jeles dolgokat emlegetjük. De mikor egyenként meghallgatták a tanácstagokat is, kiderült, hogy messze vagyunk még a tanácsi munka optimális minősítésétől. Már maga az is bizonyság erre, hogy akár statisztikailag, akár a téma fontosságát tekintve vizsgáljuk, a most lelépő tanácsban a szükségesnél kisebb volt a munkásság és az ifjúság képviseleti aránya. A nők sem szerepeltek társadalmi arányuknak megfelelően. A tanácstagok ugyanakkor nem mindig kapták meg a hivatásos vagy hivatalos illetékesektől azt a maximális segítséget, amelyet közérdekből elvártak. Ezért sajnos, még a népfront is adós maradt. A tanácstagokat még mindig nem sikerült társadalmilag olyan mértékben elismertetni, hogy az általuk képviselt észrevételeket, gondokat, a hivatali apparátus vagy az illetékes vállalatok képviselői úgy tiszteljék, ahogyan azt a társadalmi megbízatás jellege megkövetelné Hogy példákkal is éljünk: sok interpelláció hangzott el ugyan a tanácsüléseken — de megoldás helyett gyakoribb volt ezekre a válasz. És sokszor kellett interpellálni olyan ügyekben is, amelyek egyébként nem érnék