Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
CSÜTÖRTÖK, 19T1. ÁPRILIS 22. Bizalommal támogatjuk a népfront országépítő A csanádi egyházmegye ® ® *511Ullljdl püspökének nyilatkozata KÉRDÉS: — Püspök Úri ön több mint két éve áll a csanádi egyházmegye élén. Hogy érzi magát megyénkben és milyennek ítéli meg a hívők társadalmi közérzetét? VÁLASZ: — Nem vagyok ismeretlen a megyében, hiszen 1951— 57 között — mint tanár — Szegeden tanítottam a hittudományi főiskolán, s mondhatom, nagyon megszerettem ezt a szép várost. Mindig figyelemmel kísértem fejlődését, amely főleg 1957 óta gyorsult meg. Örülök a város ipari előrehaladásának, a sok új létesítménynek, lakóháznak — külön Tarjántelepnek —, valamint mindig nagyra értékeltem Szeged kulturális életét, egyetemeinek, főiskolájának, mezőgazdasági kutatóintézetének eredményeit, s legújabban a Biológiai Kutató Központ létesítését. De a kulturális élet más területe is jó benyomást tesz rám. Nemrégiben egy NDK-ból, Lipcséből érkezett barátommal együtt néztem, meg a múzeum gyönyörű avar kori kiállítását. Már tanárkoromban rendszeres olvasója voltam a Somogyi Könyvtárnak, s mivel a délvidék középkori egyháztörténetének kutatásával foglalkozom, igen hasznos forrásmunkára leltem a könyvtárban, örömömre szolgál, hogy hozzájárulásommal is sikerült zavartalanná tenni a Dóm téren a szabadtéri játékok kitűnő nyári műsorát. KÉRDÉS: — Amióta ön itt van, az április 25-ei az első képviselő- és tanácstagválasztás. Ebből az alkalomból elmondaná-e véleményét, tapasztalatait megyénk helyzetéről, fejlődéséről? VÁLASZ: — Amit Szegedre mondottam, azt az egész megyére értettem. Egyébként rendszeresen olvasom a két napilapot is, azokból is sok ismerethez jutok. Erőteljes, dinamikus fejlődésnek van Az egyház kinyilvánította készségét, hogy bekapcsolódik a szocialista népi, nemzeti egység fejlesztéséért folytatott küzdelembe. Napjainkban az egyház milyen módon tud hozzájárulni népünk szocialista nemzeti egységének további erősítéséhez, hazafias céljaink mielőbbi megvalósításához? VÁLASZ: — Teljes bizalommal vagyok — s ezt mondhatom az alsóbb papságra is — kormányunk politikája, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa programja iránt, örömmel tölt el, hogy mind az alkotmány, mind a X. pártkongresszus kimondotta, hogy az állam biztosítja az egyházak zavartalan működését, a hívők lelkiismereti szabadságát. Úgy vélem, hogy a legfontosabb: országépítő céljaink érdekében összefogni. A munkában nem kérdezik, ki a vallásos és ki nem, ott az eredmény a fontos: a tisztességgel, becsülettel, odaadással elvégzett mindennapi munka. — örülünk a szocialista demokratizmus szélesedésének, amely olyan légkört akar kialakítani, amelyben a vallásos ember nem érez problémát azért, mert például templomba jár. Hogy a népi-nemzeti összefogás tovább erősödjék, ahhoz az állampolgárok közötti bizalmat kell erősíteni a közös célok érdekében, az együttmunkálkodás végett. A humanizmus, a béke, a szocialista építés — amit a Hazafias Népfront programja tartalmaz — szép, nemes célok, amelyekért magam és az egyházmegye minden egyházi személyisége kész fenntartás nélkül munkálkodni. A bizalmat hangsúlyozta annak idején — a püspökök eskütétele alkalmával — Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is, s ezt a bizalmat mi is erősíteni akarjuk a jó szándékú emberek között. Biztosak vagyunk abban — hogy a kormány politikájának megfelelően — a szocialista demokratizmus fejlődni fog, ezt mi is egyik feltételének látjuk a további eredményes országépítésnek. — Püspök úr ismeri a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási felhívását. Az egyházvezetők állásfoglalásának hagyományai vannak megyénkben is. Ennek az interjúnak célja, folytatni ezt a nemes hagyományt. A vezetése alatt álló egyháziak az Ön véleménye szerint hogyan vehetnek részt békés alkotó munkánk programjának végrehajtásában? A népfront programját ön alkalmasnak tartja-e arra, hogy a hívők április 25-én szavazatukkal is megerősítsék? VÁLASZ: — Amit eddig elmondottam, már az is tartalmazza az igenlő választ erre a kérdésre. Meggyőződésem szerint a vallásos emberek is jó szívvel adják szavazatukat a jelöltekre — akik közül sokat magam is személyesen ismerek, másoknak olvastam a programját —, valamint szavazatukat adják a Hazafias Népfront programjára is. Bízunk abban, hogy az az együttműködés, amely az állam és az egyházak között kialakult, továbbfejlődik. Reményem fejezem ki, hogy ezt a kapcsolatot mozdította előre Péter János külügyminiszter vatikáni látogatása is. Biztosak vagyunk abban, hogy népfrontprogram helyes célokat tűzött ki, és fenntartás nélkül támogatjuk szavazatunkkal is ezt a programot — fejezte be nyilatkozatát dr. Udvardy József Csanád egyházmegye püspöke.gyunk tanúi, s ennek hasznát a megye egész lakossága élvezi. KÉRDÉS: Munkatársunk felkereste dr. Udvardy Józsefet, a Csanádi egyházmegye püspökét, és a közeledő országgyűlési tanácstagválasztás kapcsán interjút kért, amelyre a püspök úr készséggel vállalkozott. KÉRDÉS: Nőszövetkezők nemzetközi tanácskozása Utoljára 1904-ben ülésezett hazánkban a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezető testülete, amikor a VI. kongresszust hívták össze a magyar fővárosban. Több mint hat évtized után ismét Budapest látja vendégül az egész világra kiterjedő szövetkezeti szövetség egyik fontos szervének képviselőit; szerdán délelőtt a Gellért Szállóban megkezdte munkáját az SZNSZ mellett működő nőszövetkezők tanácsadó testületének ülésszaka. Tizenhét ország szövetkezeteit és szövetkezeti szövetségeit képviselik a nőküldöttek, akiket a három napra tervezett tanácskozás megnyitása alkalmából Szabó István, a TOT elnöke, valamint Fehér Lajosné, az Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke, a testület állandó magyar képviselője köszöntött. tanácsnak és arra felhatalmazott szerveinek a rendelkezéseit; — gyakorolja az első és — mindazon ügyben, melyben a községi tanács vb egységes szakigazgatási szerve jár el első fokon — a másodfokú hatósági jogkörét; — ellátja a szövetkezetek állami felügyeletét; — segíti a községi tanácsok és szerveik önálló tevékenységének fejlődését, az ehhez szükséges feltételek megteremtését, s tapasztalatairól rendszeresen tájékoztatja a megyei, illetőleg a községi tanácsi szerveket; — ellenőrzi a községi tanácsok és szerveik feladatainak végrehajtását, felügyeleti tevékenységük és működésük törvényességét; — ellát személyzeti, szakmai képzési, továbbképzési feladatokat; — együttműködik a nem tanácsi szervekkel a járás lakosságát érintő feladatok megoldásában, figyelemmel kíséri ez irányú tevékenységüket, vezetőiktől tájékoztatást kér, illetőleg tanácskozásra hívja meg őket; — ellátja — a megyei tanács végrehajtó bizottságának felhatalmazása esetén — a járási (tanácsi) intézmény, vagy szerv irányítását, felügyeletét, fenntartását. Mint a fentiekből is kitűnik, a hivatal irányítására, működésére és kapcsolatai rendjére a tanácsi szakigazgatási szervekre vonatkozó általános szabályok az irányadók. Ahogyan a szakigazgatási szervek, úgy a hivatalok sem állnak kettős alárendeltség alatt. A hivatalt — a megyei tanács vb által kinevezett — elnöke vezeti. A vb olyan határozatot hozott, hogy megyénk mindhárom járásában a hivataloknál függetlenített elnökhelyettesi állást szervez. A függetlenített elnökhelyettes kinevezése — az elnökéhez hasonlóan — a megyei tanács végrehajtó bizottságának hatásköre. A függetlenített elnökhelyettes egyrészt helyettesíti a hivatal elnökét, másrészt ellátja mindazon feladatokat, melyeket az ügyrend számára előír. A hivatal elnöke tevékenységéért és a hivatal működéséért a megyei tanács végrehajtó bizottságának felelős, mely meghatározott időközönként a hivatal elnökét beszámoltatja munkájáról.A manyar városokban — így IHC-yel Szegeden is — a tanácsi hatáskörbe tartozó első fokú szakigazgatási feladatok ellátására kerületi hivatalokat szerveznek, melyek a megyei város tanácsa végrehajtó bizottságának önálló hatáskörű, egyszemélyi vezetés alatt álló államigazgatási szervi. A kerületi hivatal feladataira, hatáskörére, hatósági jogkörére, valamint irányítására, működésére és kapcsolatai rendjére — néhány kivételtől eltekintve — általában a járási hivatalra vonatkozó szabályok az irányadók. (A cikk befejező részét pénteki számunkban közöljük.) DR. BOZÓ SÁNDOR! 3 Az ajtókat tavaly nyáron nyitották ki Vásárhelyen, a Szántó Kovács János utcában. Ekkor kezdett működni a nyugdíjasok klubja. A Vásárhelyi Állami Gazdaságnak 300- nál több öreg, nyugdíjas tagja van. Nekik hozták rendbe azt a helyiséget, szépen bebútorozták, ellátták mindennel, televízióval, társasjátékokkal, rexasztallal, szép bútorokkal, virágokkal, és a legfontosabb kellékkel is, a szeretettel, így aztán nap mint nap 40 öreg is betotyog ide, a város központjában levő második otthonába, vagy ha nem, az elsőbe. S ha netán úgy adódik, hogy nagy ünnepekre máshová viszi őket a szeretet, a szülői szív, akkor is gondolnak, jó emlékezettel gondolnak erre az intézményre. Most húsvétra Buják István ezeket a sorokat írta: Nyugdíjas klub tagjai részére Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János u. 17. Nyugodt pihenést és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Nagyaknizsáról. Tisztelettel Plats bácsi. A főnökasszonyt és munkatársát külön üdvözlöm. Az első és egyedüli klub ez az országban, amit állami gazdaság üzemeltet. Az eddigi tapasztalatok csak kedvezőek. Mindenki nyugodt szívvel, derűs lélekkel nyilatkozik róla. Még a fiatalok is. Pedig távol tőlük az öregség, a magatehetetlen kor, amikor már a jó szó felér a legszebb ajándékkal is. Megkeresték hát őket a fiatalok, és megígérték, hogy nyárra bővítik a klubot, szép erkélyt építenek hozzá, nyugágyakat szerelnek fel, napernyőket készítenek,hogy még szebb, boldogabb legyen az életük. Süli Istvánnal, Marton Ferenccel, Tábity Péterrel, Olasz Ferenccel beszélgetünk itteni életükről. Mindjárt a menü jön szóba. Húsvét előtti béren a következőkből állt: Hétfő: tojásos leves, borjúpörkölt, tarhonyával. Kedd: zöldbableves, csikóstokány főzelékkel. Szerda: paradicsomleves, dinsztelt hús krumplival. Csütörtök: Babgulyás, túrósbukta Péntek: galuskaleves, töltött hús rizzsel és kompót. Szombat: raguleves és rántott szelet. A leghangosabb az öregek között Süli István. El nem maradhatna. A klub mindennap nyitva van. Az ajtókat „sohasem" csukják be. Hétköznap reggel 8-tól délután 5-ig, ünnepnapodon délelőtt 10-től este 7-ig. Az újságok, könyvek mellett nóta is kerül, magyar nóta. Persze csak lemezjátszóval. De jó így is, kedvesebbé teszi a napokat. Az ebédért 5,50-et fizetünk, de nagyon megéri. Hús mindennap van. Annyit eszünk, amennyi belénk fér. De mást is megkapunk. Jóformán amit csak kiejtünk a szánkon. Ez az igazi otthonunk. Nehéz elképzelni, mi lenne velünk nélküle. Minden napra jut egy kis öröm. Ennek már nagy értéke van. Nagyobb, mint hajdanán. A visszaemlékezés is boldogság. Már aki tud visszaemlékezni. Mert Marton bácsi egyre csak azt hajtogatja, emlékszik arra az időre, amikor két kiló fáért sorbaálltak, de nem tudja már „megtalálni’’ a dátumot. . Süli Istvánnak jól fog az esze. Nagy hangú, vidám öreg. Csak amikor a régi dolgok, a „boldog békeidők" kerülnek szóba, futja el a szemét a könny. Pihenünk kicsit a visszaemlékezésben. Aztán kezdjük elölről. Mert megérdemli. 1906-ban állt először libapásztornak Topatárkány Istvánékhoz. Hétesztendős volt. Ott kezdte a pályát, azon a tanyán. El se engedték 1910-ig. Az a kevéske jövedelem meg kellett a szülői házban. Hiszen 14-en voltak ,,egy kotló alatt”. De elszólította őket az élet erre-arra a másvilágra is. A császárt 1914-től öten szolgálták. Ez már nehezebb volt, mint a hajdani gazda, néha meg is ijedtek a háború közepette Aztán jött 1919, a Süli gyerekek vöröskatonák lettek. Süli István is követte a többi szegényt, amit sohasem bocsátottak meg. Csongrádig ment a vörösökkel. Amikor már lehanyatlott a Tanácsköztársaság, visszatért Vásárhelyre. Fogdosták őket a fehérek. Testvérét, Sándort és Mihályt hamar berántották, kaptak néhány pofont, de nem vallottak. Akkorra már a fegyvereket, a lőszert Mihály felesége a kanálisba dobta. Süli Istvánt is berendelték a gimnázium udvarára. Új házas volt akkor, „jól teltek” a mézeshetek. Előbb rendesen megpofozták, „kisfiam, hétéves csendőr vagyok” — szólt az egyik, s utána lehúzták a deresre, gumibottal vertek hetvenötöt rája. Nagy nehezen lelökték a pincébe, feküdt kinyúlva, nem kellett neki még a meleg étel sem. A két füle csüngött, orcája vérben, módszeresen helybenhagyták. Hiába vitte felesége, az új asszony a szegénység gyógyító leveseit, még az sem kellett. Amikor nagysokára hazakerült, úgy szedegette ki esténként hátából, farából az inge, a gatyája darabjait. Elvették az extraruhát is, amit saját pénzéből csináltatott, a piros nadrágot, meg a kék mentét, fehér gallérral, amiben olyan jól, nyalkán mutattak a huszárok. Aztán a nincstelenség évei következtek. A módos gazdák, a kisgazdák szolgálása. Egy tarlóba volt cseléd, napszámos 14 évig. Éldegéltek valahogy az asszonnyal. 1945-ben sem kellett a föld, lova se volt, szerszáma sem. ..Annyi van most is, amennyit be tudok lábalni.” Aztán dolgozott a harisnyagyárban, a gépjavítónál, majd a gazdasághoz került, s onnan ment nyugdíjba 1959-ben. Ősz óta jár a klubba, 70 dekát hízott. Mindennap szalad a boltba, a szomszédban levő üzletbe, hogy megméretkezzék. Ha nem lenne olyan nagy hangú, viccelődős, vidámkodó ember, talán azt is elárulná, hogy boldog. Sohasem volt ennyire boldog. Az öreg Tá_______ bity túl a Tiszáról, a hajdani Pallavicini uradalom tájékáról került erre a tájra. Életét Sövényházán dolgozta le a nagybirtokon. 1945 után pedig, mint más szegényember, kezdte az életét, a kevéske földdel, és házacskát tudott ragasztani Bakson a 300 négyszögöles portára. Kicsi volt, szegényes volt, de Tábityéknak nagyon megfelelt. Jószágokkal bajlódott, aztán belépett nv. Új Élet Tsz-be A veje a klubban dolgozik, besegítette az öregembert. — Ennél jobban nem érezhetem magam. Jobb helyünk már csak a föld alatt lesz, vagy akkor, ha megfiatalodunk. Csupán ezt az egy kívánságukat — a fiatalságot — nem tudják teljesíteni. Sa. Ltűnes la»m ÜRÖM MINDEN NAPRA egy kívánság MARAD ... ELSŐ ÉS EGYEDÜLI