Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

2 7 CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS M. Fock lent expozéja a kormányzati munkáról (Folytatás az 1. oldalról.) aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensú­lya. Ezeket a kedvezőtlen je­lenségeket és a teendő in­tézkedéseket 1971. decembe­rében megtárgyaltuk a párt Központi Bizottságában, a kormányban, az országos gazdasági aktívaértekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségve­tés vitája során az ország­­gyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhárom terüle­ten javulást értünk el. Min­den erőnkkel arra törek­szünk, hogy ezt a folyama­tot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyen­súlyát ez év végére, s még­­inkább 1974—75-re megerő­sítsük. Belpolitikai életünk ki­emelkedő jelentőségű esemé­nye volt a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülése. A Központi Bizottság a politika elsődlegességéből ki­indulva, reális és világos ér­tékelést adott a X. pártkong­resszus határozatainak eddi­gi végrehajtásáról. A határo­zat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét. Ez az egész dolgozó nép­nek érdeke és a szocialista társadalom felépítésének el­engedhetetlen feltétele. A Központi Bizottság meg­vizsgálta azt is, hogyan va­lósítottuk meg a IV. ötéves terv időarányos feladatait. Megállapította, hogy gazda­ságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaság­­irányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az épí­tőmunka szolgálatában, fej­lesztése, igazítása pedig sza­kadatlan feladat Részletesen Tiszte­lt or­szággy­űlési Gazdaságpolitikánk fő Irányvonala a társadalmi ter­melés hatékonyságának erő­teljes növelése, és ennek ré­vén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvo­nalának rendszeres növelé­sét, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának to­vábbi javítását, a termelés­nek a korszerűség követel­ményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti va­gyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a ter­melés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyság­ban. Társadalmi termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de üte­mével nem lehetünk elége­dettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, ör­vendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élő­munka termelékenysége a megelőző időszaknál gyor­sabb ütemben és a tervezett­nél is nagyobb mértékben emelkedett De még sok a tennivaló, különösen a beru­házott vagyonnal, az álló-és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növel­hetjük tartósan a munka tár­sadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradá­sát még korántsem sikerült behozni, a munka termelé­kenységét tekinve, a szocia­lista országok sorában közé­pen foglalunk helyet. A leg­fejlettebb kapitalista orszá­gokhoz képest pedig 10-15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további nö­velésére nagy szükség, de lehetős­ég is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának eme­Az egyensúlyi helyzet átte­kintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének ne­elemezve az elmúlt két év­ben lezajlott gazdasági fo­lyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő­­ irányvonalait is. A határo­zatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várako­zással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-le­ninista politikája lényeges elemeiben változatlan, ugyanakkor választ ad az élet által felvetett problé­mákra. Politikánkat szüntelenül to­vábbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósí­tásra törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében mindannyi­unk számára világosan meg­jelölte a politikai, gazdasá­gi, kulturális fejlődés továb­bi tennivalóit, rámutatva azokra a helyenként jelent­kező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkodnunk kell. Jólle­het, a közreadott állásfogla­lás számottevő része a fejlő­dést akadályozó, nehezítő té­nyezőkkel foglalkozik, egészé­ben és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvona­lasabb munkára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan amely a fejlődést gátló té­nyezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határoza­tot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Köz­ponti Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és fo­lyamatos cselekvéssel. A vi­ták során előkészületeket tet­tettünk, változatokat dolgoz­­t­unk ki a várható feladatok végrehajtására. résével és jobb munkafegye­lemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfon­tosabb feladatának a beru­házási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészség­telenül gyors üteme mérsék­lődött, az 1972. évi beruhá­zások az előző évihez képest összehasonlítható áron szá­mítva 2 százalékkal csökken­tek. Továbbra sem megnyug­tató a befejezetlen beruhá­zások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a több­letköltségek, a befejezési ha­táridőknél késések mutat­koznak, elsősorban ezen okok következtében a befejezetlen beruházások száma, aránya meg igen magas. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költ­ségvetés hiánya, amely rész­ben a tőkés világpiaci inflá­cióból eredő áremelkedések­ből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal műkő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből, vagy támogatásának növeke­déséből adódott. Ezen vál­toztatnunk kellett és változ­tattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd fo­rintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jó­váhagyott 1973-as költségve­tési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, fi­gyelembe kell venni azon­ban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasab­­bak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is, hány időszerű kérdéséről sze­­r­etnék szólni. Noha valame­lyest sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még koránk em értünk el ki­elégítő eredményeket. Gaz­dasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatko­zás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének kö­vetkezetes érvényesítése mel­lett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az er­kölcsi ösztönzés nélkülözhe­tetlen fenie­? ágát. Az embereknek a szocia­lizmusért, hazájukért, üze­mükért, szövetkezetükért ér­zett felelősségére az eddigi­nél is sokkalta bátrab­ban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés, és az em­bereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nye­reségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésé­nek kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mező­­gazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágaza­tok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pe­dig visszaszoruljon. Az­ ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átla­gos növekedési ütemet lé­nyegesen meghaladó fejlesz­tése. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz vi­szonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmány összetételt is vizs­gáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korsze­jelentős változások történ­tek a mezőgazdaságban, át­alakult a termelés szerkeze­te. Gyökeresen megváltoz­tattuk a termelés feltételeit. Számottevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottsá­got, nagyarányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrá­gyaellátás jelentős fokozásá­val erőfeszítéseket tettünk a talajerő utánpótlására, nagy gondot fordítottunk a víz­gazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, termelési ta­pasztalataikat, és egyre in­kább iparszerű módszerek­kel oldják meg feladatai­kat. A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fej­lesztése, a hatékonyság ja­vítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972- ben pedig újabb 5 százalék­kal nőtt.­­ A szántóföldi növények összes termelése — különö­sen gabonafélékből — jelen­tősen magasabb a tervezett­nél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcsterme­lés elmaradnak a számítottól. A gabonaprobléma után meg­oldottuk a korszerű kukori­Tisztelt országgyűlés! A szocialista társadalom építésében fontos helyet fog­lal el a tudományos alkotó­munka. A távlati tudomá­nyos terv tudománypolitikai céljaink megvalósításának alapját jelenti. A rendelke­zésre álló anyagi lehetősé­gek keretei között minden eszközzel és módon segítjük hazánkban a tudományos és a műszaki fejlődés kibontakoz­tatását, a jelentősebb kül­földi vívmányok hazai hasz­nosításának meggyorsítását. Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői mun­kánkat. Megkezdtük az elő­készületeket az Állami Terv­bizottság létrehozására, mely a Minisztertanács szerve­ként dolgozik majd. E bi­zottság alapvető feladata lesz, hogy jobban összeham­­isítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szük­ség. Mind az irányító szer­veknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdemé­nyezésre, nagyobb határo­zottságra és következetes­ségre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kor­mány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alap­ján a közelmúltban határo­zatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — te­vékenységének megkülön­­böztetett figyelemmel kísé­réséről. Ezek a vállalatok ál­lítják elő egész ipari terme­lésünk mintegy 55 százalé­kát, s az ipari export két­harmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész ipar­ágat képvisel — meghatá­rozó jelentőségük van a tár­sadalom, a gazdaság fejlődé­sére. A kormány elnöke ezután a központi fejlesztési prog­ramokról szólt, elemezve az energiagazdálkodás jelen­legi helyzetét, kitérve az­­ aluminiumtermelésre, és a közúti járműgyártás megol­dandó kérdéseire, majd a másik nagy népgazdasági szektor, a mezőgazdaság helyzetének ismertetésére tért át. c atermelés egyáltalán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állatte­nyésztés növekedése. A túl­teljesítést elsősorban a ser­tés- és a baromfitartás ör­vendetes fejlődése teszi lehe­tővé. A számítottnál kedve­zőbb sertéshelyzet a lakos­ság húsfogyasztásának az előirányzottnál gyorsabb nö­velését biztosítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatál­lományban elteredt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kor­mány biztosította annak fel­tételeit, hogy a termelés mi­nél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. Az élelmi­szeripar egyik fontos felada­ta a vágó- és feldolgozó­kapacitásnak a sertéste­nyésztéssel összehangolt bő­vítése. A szarvasmarha-tenyésztés általános fellendítését szol­gáló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jövedelmezőség igen jelentős javulásával is — arra szá­míthatunk, hogy növekedni fog a szarvasmarha-állo­mány, számottevően javul­nak majd a hozamok és a belső ellátás javítása mel­lett az export növelésének feltételei is kedvezőbbé vál­nak. golja a minisztériumok és az országos hatáskörű szer­vek tervező munkáját. Miközben folyamatosan dolgozunk távlati népgazda­sági tervünkön, máris meg­kezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves tervünk kimunkálá­sát. A kormány még a múlt év őszén úgy határozott, hogy az ötödik ötéves terv két szakaszban készüljön el Az elsőben a tervkoncepció, a másodikban pedig a végle­ges terv kerül kidolgozásra, a KGST keretében történő egyeztetés alapján. A szocialista országokkal való kapcsolataink tovább­fejlesztésének céljait a KGST-országok integrációs programjának soron követ­kező feladatai határozzák Tisztelt képviselő elvtársak! Politikánk, gazdaságpoliti­kánk alaptétele, hogy gaz­dálkodásunk eredményessé­gével egyidejűleg emelkedjék népünk életszínvonala. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A lakos­ság egy főre jutó reálbére 4,3 százalékkal, a reáljövedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal terve­zett 3,6 százalékos növekedé­se ellenére 1973-ban a lakos­ság egy főre jutó reáljöve­delme 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2—2,5 százalékkal nö­vekszik 1972-höz viszonyít­va. A rendelkezésre álló pénz­ügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nő­ket nagyobb arányban fog­lalkoztató iparágak és válla­latok, a nehéz és kedvezőt­len körülmények között dol­gozók, valamint azok a te­rületek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az ál­lami ipar és az építőipar fi­zikai munkásaira és műveze­tőire terjedt ki. Ez termé­szetesen vitát és nemtetszést váltott ki az állami ipar­ és más munkaköreiben foglal­koztatottak között és a nép­gazdaság más szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más te­rületein tevékenykedők mun­káját, mint azokét, akik je­lenleg béremelésben része­sültek. Most azonban ezt kel­lett tennünk, mert itt ma­radtak el a bérek másokhoz viszonyítva és ez már alap­vető politikai kérdésként je­lentkezett. A bérezési rendszer rugal­masabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sajátosságokat jobban fi­gyelembe véve, megszüntet­tük, hogy a bérek közvetle­nül a nyereség alakulásától függjenek. Az élelmiszeripar négy ágában, a vasútnál, a helyi közlekedésben, vala­mint az állami gazdaságok­nál és erdőgazdaságokban már évek óta folytatott bér­tömeggazdálkodási módszert kiterjesztettük 16 ipari, épí­tőipari vállalatra, illetve szövetkezetre, hogy még sok­rétűbb tapasztalatokat sze­rezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével létszámtartalé­­kaikat feltárják és átcsopor­tosítják, anyagilag is érez­zék annak előnyeit. Az illetékes állami szer­vek a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával együtt­működve a bértarifa-rend­szer kiegészítéseként kidol­gozzák a szakmai bérek or­szágos táblázatát. Ennek a­z lesz a feladata, hogy az ed­gazdasági életünk fejlesz­tésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos szabályozója mind a terme­lésnek, mind a fogyasztás alakításának. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága fő­képpen az, hogy az elvoná­sok és támogatások révén el­fedi a termelés gazdaságos­ságában levő különbségeket. A hatékonyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével ará­nyos többletjövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gaz­daságosan dolgozó üzemek­ben is lehet látszólag nye­reséggel gazdálkodni. Ezért diginél jobban irányítja és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorlatát, előse­gítse, hogy az azonos mun­kát végző munkások azonos skálájú alapbért­­ kapjanak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytatjuk a munkaidő általános csök­kentését. 1972. második felében a tervező és szervező intéze­tekben, beruházó vállalatok­nál és ipari kutatóintézetek­nél vezettük be a csökken­tett munkaidőt, 1973. június elsejével sor kerül az ál­lamigazgatásban dolgozók m­unkaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben kidolgozza és jóváhagyja a további területeken történő munkaidő-csökkentés alap­elveit, feltételeit és üteme­zését. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munka­erőgondjaink enyhítését szol­gálta a munkában mara­dásra ösztönző nyugdíjrend­szer 1972. januárjától tör­tént bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munkavál­lalás időtartamának bővíté­se. A korábbi nyugdíjtör­vény alapján megállapított nyugdíjak színvonala­­ jelen­tősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak ös­­­szegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpont­­­ban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az ötéves tervidőszak hátralévő részé­ben a régi nyugdíjak eme­lésével együtt felemeljük a saját jogú és özvegyi nyug­díj együttes összegét, vala­mint a házastársi pótlék felső határát. Az elmúlt két évben nagy­mértékben javult a helyzet. A belkereskedelem a lakos­ság és a közületek keresle­tét nagyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fo­gyasztási cikkekből bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Említésre méltó, hogy hosszabb ideje zavar mu­tatkozik a lakosság ellátásá­ban a tőkehús mennyiségé­ben, helyesebben fajtánkénti megoszlásában. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmen­­­nyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő ellá­tást biztosító mennyiség volt. Megoszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek — a már emlí­tett okok következtében — kevésbé felel meg. Az el­múlt évi 80 százalékos ser­téshúsarányt nem tudtuk tartani. Kérem a lakosság megértését, legalább néhány hónapra! Egyébként a mar­hahús is hús, a baromfi is az, és halat is többet tudunk adni, mint amennyit jelen­leg fogyasztanak. A húsfo­gyasztás évről évre emel­kedik. 1972-ben 61 kilo­gramm volt, a folyó évre 63 kilogrammot vettünk tervbe, az Ötéves terv utol­só évében pedig 65 kilo­grammal számolunk, termelői árrendszerünket to­vább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kel­leténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pe­dig a jövedelmező, a gaz­daságos termelésnek, az árak csökkenthetőségének ez vál­tozatlanul egyik fontos ele­me. A gazdasági vezetők­nek sokkal nagyobb figyel­met kell fordítaniok erre. Az árstabilitás biztosítására és a szigorúbb árellenőrzés­re a kormány széles körű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az in­dokolatlan áremelések meg­előzését hivatott biztosítani, így például bevezetjük a Nagyobb hatékonysággal A gazdaságos termelés időszerű kérdései Mezőgazdaságunk helyzete és feladatai Növelni a tervezés színvonalát meg. Különösen fontosnak terveinek egyeztetését és at tartjuk a KGST-tagállamok fejlesztés fő területeinek ötéves népgazdaság-fejlesztési mind jobb összehangolását. Életszínvonal-politikánkról Árrendszerünk lényegéről

Next