Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
2 7 CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS M. Fock lent expozéja a kormányzati munkáról (Folytatás az 1. oldalról.) aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő intézkedéseket 1971. decemberében megtárgyaltuk a párt Központi Bizottságában, a kormányban, az országos gazdasági aktívaértekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az országgyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhárom területen javulást értünk el. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ezt a folyamatot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyensúlyát ez év végére, s méginkább 1974—75-re megerősítsük. Belpolitikai életünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülése. A Központi Bizottság a politika elsődlegességéből kiindulva, reális és világos értékelést adott a X. pártkongresszus határozatainak eddigi végrehajtásáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ez az egész dolgozó népnek érdeke és a szocialista társadalom felépítésének elengedhetetlen feltétele. A Központi Bizottság megvizsgálta azt is, hogyan valósítottuk meg a IV. ötéves terv időarányos feladatait. Megállapította, hogy gazdaságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaságirányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az építőmunka szolgálatában, fejlesztése, igazítása pedig szakadatlan feladat Részletesen Tisztelt országgyűlési Gazdaságpolitikánk fő Irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló-és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült behozni, a munka termelékenységét tekinve, a szocialista országok sorában középen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10-15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emeAz egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének neelemezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasági folyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő irányvonalait is. A határozatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-leninista politikája lényeges elemeiben változatlan, ugyanakkor választ ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósításra törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rámutatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkodnunk kell. Jóllehet, a közreadott állásfoglalás számottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő tényezőkkel foglalkozik, egészében és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb munkára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan amely a fejlődést gátló tényezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettettünk, változatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtására. résével és jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlítható áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoznak, elsősorban ezen okok következtében a befejezetlen beruházások száma, aránya meg igen magas. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal műkő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből, vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóváhagyott 1973-as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is, hány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még koránk em értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fenie? ágát. Az embereknek a szocializmusért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés, és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmány összetételt is vizsgáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korszejelentős változások történtek a mezőgazdaságban, átalakult a termelés szerkezete. Gyökeresen megváltoztattuk a termelés feltételeit. Számottevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottságot, nagyarányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrágyaellátás jelentős fokozásával erőfeszítéseket tettünk a talajerő utánpótlására, nagy gondot fordítottunk a vízgazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, termelési tapasztalataikat, és egyre inkább iparszerű módszerekkel oldják meg feladataikat. A következő években továbbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972- ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcstermelés elmaradnak a számítottól. A gabonaprobléma után megoldottuk a korszerű kukoriTisztelt országgyűlés! A szocialista társadalom építésében fontos helyet foglal el a tudományos alkotómunka. A távlati tudományos terv tudománypolitikai céljaink megvalósításának alapját jelenti. A rendelkezésre álló anyagi lehetőségek keretei között minden eszközzel és módon segítjük hazánkban a tudományos és a műszaki fejlődés kibontakoztatását, a jelentősebb külföldi vívmányok hazai hasznosításának meggyorsítását. Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői munkánkat. Megkezdtük az előkészületeket az Állami Tervbizottság létrehozására, mely a Minisztertanács szerveként dolgozik majd. E bizottság alapvető feladata lesz, hogy jobban összehamisítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatározó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. A kormány elnöke ezután a központi fejlesztési programokról szólt, elemezve az energiagazdálkodás jelenlegi helyzetét, kitérve az aluminiumtermelésre, és a közúti járműgyártás megoldandó kérdéseire, majd a másik nagy népgazdasági szektor, a mezőgazdaság helyzetének ismertetésére tért át. c atermelés egyáltalán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állattenyésztés növekedése. A túlteljesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fejlődése teszi lehetővé. A számítottnál kedvezőbb sertéshelyzet a lakosság húsfogyasztásának az előirányzottnál gyorsabb növelését biztosítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatállományban elteredt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. Az élelmiszeripar egyik fontos feladata a vágó- és feldolgozókapacitásnak a sertéstenyésztéssel összehangolt bővítése. A szarvasmarha-tenyésztés általános fellendítését szolgáló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jövedelmezőség igen jelentős javulásával is — arra számíthatunk, hogy növekedni fog a szarvasmarha-állomány, számottevően javulnak majd a hozamok és a belső ellátás javítása mellett az export növelésének feltételei is kedvezőbbé válnak. golja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tervező munkáját. Miközben folyamatosan dolgozunk távlati népgazdasági tervünkön, máris megkezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves tervünk kimunkálását. A kormány még a múlt év őszén úgy határozott, hogy az ötödik ötéves terv két szakaszban készüljön el Az elsőben a tervkoncepció, a másodikban pedig a végleges terv kerül kidolgozásra, a KGST keretében történő egyeztetés alapján. A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfejlesztésének céljait a KGST-országok integrációs programjának soron következő feladatai határozzák Tisztelt képviselő elvtársak! Politikánk, gazdaságpolitikánk alaptétele, hogy gazdálkodásunk eredményességével egyidejűleg emelkedjék népünk életszínvonala. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A lakosság egy főre jutó reálbére 4,3 százalékkal, a reáljövedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növekedése ellenére 1973-ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2—2,5 százalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. A rendelkezésre álló pénzügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak és vállalatok, a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozók, valamint azok a területek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munkásaira és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nemtetszést váltott ki az állami ipar és más munkaköreiben foglalkoztatottak között és a népgazdaság más szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más területein tevékenykedők munkáját, mint azokét, akik jelenleg béremelésben részesültek. Most azonban ezt kellett tennünk, mert itt maradtak el a bérek másokhoz viszonyítva és ez már alapvető politikai kérdésként jelentkezett. A bérezési rendszer rugalmasabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sajátosságokat jobban figyelembe véve, megszüntettük, hogy a bérek közvetlenül a nyereség alakulásától függjenek. Az élelmiszeripar négy ágában, a vasútnál, a helyi közlekedésben, valamint az állami gazdaságoknál és erdőgazdaságokban már évek óta folytatott bértömeggazdálkodási módszert kiterjesztettük 16 ipari, építőipari vállalatra, illetve szövetkezetre, hogy még sokrétűbb tapasztalatokat szerezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével létszámtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. Az illetékes állami szervek a Szakszervezetek Országos Tanácsával együttműködve a bértarifa-rendszer kiegészítéseként kidolgozzák a szakmai bérek országos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az edgazdasági életünk fejlesztésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos szabályozója mind a termelésnek, mind a fogyasztás alakításának. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága főképpen az, hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságosságában levő különbségeket. A hatékonyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével arányos többletjövedelemhez. Ugyanakkor a kevésbé gazdaságosan dolgozó üzemekben is lehet látszólag nyereséggel gazdálkodni. Ezért diginél jobban irányítja és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorlatát, elősegítse, hogy az azonos munkát végző munkások azonos skálájú alapbért kapjanak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytatjuk a munkaidő általános csökkentését. 1972. második felében a tervező és szervező intézetekben, beruházó vállalatoknál és ipari kutatóintézeteknél vezettük be a csökkentett munkaidőt, 1973. június elsejével sor kerül az államigazgatásban dolgozók munkaidő-csökkentésére is. A kormány még ez évben kidolgozza és jóváhagyja a további területeken történő munkaidő-csökkentés alapelveit, feltételeit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munkaerőgondjaink enyhítését szolgálta a munkában maradásra ösztönző nyugdíjrendszer 1972. januárjától történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munkavállalás időtartamának bővítése. A korábbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala jelentősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyugalomba vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az ötéves tervidőszak hátralévő részében a régi nyugdíjak emelésével együtt felemeljük a saját jogú és özvegyi nyugdíj együttes összegét, valamint a házastársi pótlék felső határát. Az elmúlt két évben nagymértékben javult a helyzet. A belkereskedelem a lakosság és a közületek keresletét nagyobb ellátási zavarok nélkül kielégítette. A fogyasztási cikkekből bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére. Említésre méltó, hogy hosszabb ideje zavar mutatkozik a lakosság ellátásában a tőkehús mennyiségében, helyesebben fajtánkénti megoszlásában. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmennyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több, mint a múlt évi megfelelő ellátást biztosító mennyiség volt. Megoszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek — a már említett okok következtében — kevésbé felel meg. Az elmúlt évi 80 százalékos sertéshúsarányt nem tudtuk tartani. Kérem a lakosság megértését, legalább néhány hónapra! Egyébként a marhahús is hús, a baromfi is az, és halat is többet tudunk adni, mint amennyit jelenleg fogyasztanak. A húsfogyasztás évről évre emelkedik. 1972-ben 61 kilogramm volt, a folyó évre 63 kilogrammot vettünk tervbe, az Ötéves terv utolsó évében pedig 65 kilogrammal számolunk, termelői árrendszerünket tovább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelleténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, a gazdaságos termelésnek, az árak csökkenthetőségének ez változatlanul egyik fontos eleme. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniok erre. Az árstabilitás biztosítására és a szigorúbb árellenőrzésre a kormány széles körű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indokolatlan áremelések megelőzését hivatott biztosítani, így például bevezetjük a Nagyobb hatékonysággal A gazdaságos termelés időszerű kérdései Mezőgazdaságunk helyzete és feladatai Növelni a tervezés színvonalát meg. Különösen fontosnak terveinek egyeztetését és at tartjuk a KGST-tagállamok fejlesztés fő területeinek ötéves népgazdaság-fejlesztési mind jobb összehangolását. Életszínvonal-politikánkról Árrendszerünk lényegéről