Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-02 / 205. szám
2 Magyar vezeti távirata szovjet államférfiakhoz a japán militarizmus fölötti győzelem 30. évfordulója alkalmából I. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODOORNIJ elvtársnak • Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva. Kedves Elvtársakl A japán militarizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép tisztelettel emlékezik a nagy szovjet népnek az ázsiai népek szabadságáért, a távol-keleti béke helyreállításáért vívott dicsőséges harcára. Meghajtjuk a kegyelet zászlaját a hősök emléke előtt, akik életüket áldozták a japán militarizmus leveréséért folytatott harcban. A japán militarizmus szétzúzásában a szovjet hadsereg együtt harcolt a fasizmus elleni kolícióban részt vevő szövetségesekkel, vállvetve küzdött a mongol hadsereggel, a koreai partizánokkal, a kínai népi felszabadító hadsereg alakulataival. A szovjet hadsereg győzelme a japán Kvantunghadsereg fölött döntő mértékben járult hozzá a militarista Japán vereségéhez. E győzelem kedvező feltételeket teremtett a szocialista forradalom kibontakozásához Kínában, Koreában és Vietnamban, jelentősen hozzájárult az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának sikereihez. A Szovjetunió kormánya az elmúlt három évtizedben mindent megtett a béke és a biztonság megszilárdításáért az ázsiai térségben is. Pártunk és kormányunk teljes mértékben egyetért és támogatja a szovjet népnek az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram nemcsak Európában, hanem Ázsiában is valóra válik, s jól szolgálja a népek szabadságát, fejlődését és nemzeti fölemelkedését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar dolgozók, valamint a magunk nevében kívánunk önöknek és a szovjet népnek további sikereket a kommunizmus építéséért, a békéért és a biztonságért, a nemzetközi enyhülés tartóssá tételéért vívott harcukban. Kádár JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Harminc éve a Missourin Színhely: Tokiói-öböl. Idő: 1945. szeptember 2. Nem véletlen így egymás mellett ez a két kurta, színlapokra emlékeztető mondat — szinte színházi rendezőre vallott, ahogy most harminc eszten ideje megrendezték a kilenc „Vendég” fogadását a Missouri csatahajón. Azok ott kilencen, akik lassú léptekkel ballagtak fel a hajóhídon, vagy szmokingban, cilinderrel a fejükön lépdeltek, vagy halványzöld háborús egyenruhát viseltek „tábori” rangjelzésekkel. Aki fogadta, egy meg-megránduló arcú, sötét szemüveges tábornok, MacArthur. Csak intett, a japánok állva maradtak, úgy hallgatták néhány mondatos kemény beszédét. Aztán a külügyminiszter írta alá a már előre bőrbe kötött fegyverszüneti egyezmény két példányát. Manapság amerikai történészek, nyugati lapok szeretik azt a beállítást megismételni, hogy „az atombomba tétette le a fegyvert a japánokkal”. Kétségtelenül közrejátszott az atombomba okozta katonai-politikai-társadalmi sokk is, de ezt minden katona megérti, és aki valaha foglalkozott a háborúk történetével, igazolhatja — érintetlen, jól felszerelt hadseregek megsemmisítése nélkül aligha kerülhetett volna sor szeptember 2-án a japán kapitulációra. A szovjet hadsereg augusztus 9-én, hajnalban indult meg a japánok ellen, egységei rendkívül gyorsan átkeltek a Hszingan-hegységen, majd a Közép-Mandzsúriai síkságon a japánok egyik legnagyobb és legerősebb hadseregének, a Kvantung-hadseregnek a hátába kerültek. Egymillió Japán katona állt Mandzsúria földjén. A japán kormány és a legfelsőbb haditanács üléseinek a jegyzőkönyvei, a híres „császári konferencia” részvevőinek visszaemlékezései szerint akkor döntöttek a fegyverszünet elfogadása mellett, amikor augusztus 13-án megkapta a japán vezérkar a hírt, hogy a mandzsuriai haderőt a szovjet hadsereg bekerítette, és már csak napok kérdése a megsemmisülés. Másnap Svájcon és Svédországon keresztül közölték az antifasiszta koalíció hatalmaival, hogy Japán feltétel nélkül megadja magát. Véget ért a második világháború. G. M. A VDK születésnapján A kerekszámú születésnapok nemcsak az emberek, hanem az államok életében is megkülönböztetett ünnepélyességre tarthatnak számot. Valahogy természetes, hogy az ilyen jubileumok a szokásosnál is jobban ösztönöznek vissza- és előrepillantásra, mérlegkészítésre, és számvetésre. Ráadásul ebben az esetben olyan barátitestvéri országról van szó, amely az emberiség gazdag történelmében is szinte páratlan hősiességgel, hihetetlenül rögös úton jutott el a mostani szép mérföldkőhöz: harminc esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Nem akármilyen előzmények után. 1940-ben a hírhedt Tanaka-terv alapján a japán imperializmus csapatai vonultak be a francia gyarmatra és a Vietnami Függetlenségi Liga (Viet Minh) vezetésével fellángolt a partizánharc a betolakodók ellen. Ebben az időben ismeri meg a világ a Viet Minh elnöke, Ho Si Minh nevét. 1945. augusztus 19-én, nem utolsósorban az általa vezetett hősi harc eredményeképpen, összeomlik a japán uralom és ezzel a bábcsászárság is. Történelmi fordulópont: a hatalom a Viet Minh kezébe kerül, és Hanoiban létrejönnek a népi igazgatás szervei. Ezt követi a diadalmas, harminc esztendővel ezelőtti nap: a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltása. A francia kolonializmust alaposan meggyengítette a második világháború, úgy tesz, mintha belenyugodna a fejleményekbe. 1946. március 6-án Párizs egyezményt ír alá, amelyben elismeri a független Vietnamot, és az okmányt szeptemberben megerősítik. 1946 decemberében mégis francia csapatok támadják meg Hanoit. Megkezdődik egy csodálatos hősköltemény újabb fejezete, a francia kolonializmus elleni népi háború. Ennek során először történik meg, hogy egy gyarmatosító nagyhatalom látványos katonai vereséget szenved egy általa elnyomott kis országtól. 1954. május 7-én a francia elitcsapatok a híres Dien Bien Phu-i erődnél leteszik a fegyvert a VDK néphadserege előtt. Washington azonban úgy döntött, hogy megfosztja a győzelem gyümölcseitől a vietnami népet. Segítségével bábrezsim alakult Dél-Vietnamban, 1964-ben az amerikaiak kiprovokálták a hírhedt „tonkini incidenst”, és a vietnami nép most már a tőkés világ legnagyobb hatalmával áll háborúban. Áldozatos, vérzivataros évtized következett. De a tömeges hősiesség, a szocialista országok mindenoldala és a haladó nemzetközi közvélemény erkölcsi támogatása elvezetett a legnagyobb történelmi győzelemhez is. Dél- Vietnam immár szabad és független köztársaság, a VDK pedig végre minden erejét a békés építés nagy munkájának szentelheti. Magyar vezetők Üdvözlő távirata LE DZJÁN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének, Hanoi, Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk nevében forró szeretettel köszöntjük önöket és a testvéri vietnami népet a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. ■s A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe — kipróbált marxista—leninista élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának vezetésével — kimagasló eredményeket ért el a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében. A vietnami nép hosszú évtizedek hősi harca után történelmi jelentőségű győzelmet aratott a külföldi agresszorok és helyi csatlósaik fölött. Az indokínai háborús tűzfészek felszámolása jelentős hozzájárulás a béke megszilárdításához, a szocializmus és a haladás erőinek az imperializmus és a reakció elleni harcához. Vietnam történelmének új szakasza kezdődött most. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a kemény harcokban edzett vietnami nép sikeresen megoldja majd a békés építőmunka nagy feladatait is. A vietnami dolgozók áldozatkész munkája nyomán rövidesen begyógyulnak a háború okozta sebek. Valóra válik Ho Si Minhnek, a vietnami nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő harcosának végrendelete: felépül a békés, egységes, független és szocialista Vietnam, amely méltón képviseli a világ e térségében a társadalmi haladás, a béke megvédelmezésének és a biztonság megteremtésének ügyét. A Magyar Népköztársaság, erejéhez mérten, sokoldalú segítséget nyújtott a vietnami nép igazságos harcához. Számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk önzetlen támogatására békés országépítő munkájukban is. Biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben tovább erősödnek és fejlődnek népeink testvéri kapcsolatai, és együtt munkálkodunk a szocialista országok egységének erősítésén, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom céljainak megvalósításán, a világ békéjének és biztonságának szilárdításán. Kedves Elvtársak ! Legnagyobb ünnepük alkalmából őszinte szívvel kívánjuk, hogy érjenek el újabb kimagasló sikereket hazájuk felvirágoztatásáért, népük boldogulásáért, a szocialista társadalom felépítésében, Vietnam és Indokínai békéjének és függetlenségének biztosításáért folytatott harcukban. Budapest, 1975. szeptember 1. : n • Elvtársi üdvözlettel: v.cj! KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Hanoiba érkezett Huszár István • Hanoi (VNA) Vasárnap Hanoiba érkezett az a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Huszár Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Állami Tervhivatal elnökének vezetésével részt vesz a VDK kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A magyar delegációt Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK miniszterelnök-helyettese fogadta. Ugyancsak a nap folyamán megérkezett az NDK, a KNDK, Csehszlovákia és a KNK párt- és kormányküldöttsége. A kínai delegációt Csen Hszi-lien, a Kínai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kínai Államtanács alelnöke vezeti. A KNK küldöttségét Pham Van Dong miniszterelnök fogadta. Nagygyűlés Csepelen • Budapest (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ma délután 3 órakor nagygyűlést rendez a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának kultúrtermében. A nagygyűlésen Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete mond beszédet. Kedd, 1975. szeptember 2. Szovjet vezetők üdvözlete • Hanoi (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin tegnap táviratban üdvözölte a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetőit a köztársaság kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából. A távirat a többi között hangoztatja: a szovjet emberek továbbra is testvérien segítik és támogatják Vietnam népét a nemes célkitűzésekért folytatott harcában, mindenképpen erősítik a kapcsolatokat, a barátságot és a szolidaritást az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK között a két ország javára és az egész szocialista közösség érdekeinek megfelelően. Osztozunk vietnami testvéreink örömében, hogy nagyszerű győzelmet értek el, teljesen felszabadították Dél-Vietnamot az imperialisták és csatlósaik elnyomása alól — hangoztatja többek között a távirat. 92. Kiderült, hogy Haska Julis először életében került be Szegedre, a karahomoki buckákon kívül még falut sem látott. Most hirtelen belecsöppent a házrengetegbe. Kicsi agyára az új benyomások mérhetetlen mennyisége zúdult és amikor azt kérdeztük tőle, hogy mi tetszik itt a legjobban, minden vágya egy mondatban szól elő ajkáról: — Ez az iskolai És Haska Julis, amikor őrzi a libákat, egyik szeme rajtuk, másik szeme a füzeten, amelybe Castell-ceruzával írja be a Nagy Sándor-rendszer jelvényeit. — Hát ezt hol szerezted Karahomokon? — Nyertem! — feleli büszkén. A tanító úr tűzte ki első díjul az egyik versenyre és én megnyertem, ma is ezzel írtam a száz fokot. Vígan megy a karahomoki tanítói viskóban a gyorsírás tanulás. A gyerekek leckéiket diktálják egymásnak gyorsírással és Karahomokon tudják, mi az a száz, meg százhúsz fok, annyira, hogy egy szép napon Haska Julie felkerekedett a sorosba és az országos gyorsíróversenyen ő is elindult a százhuszas fokon. Deák Tamás pedig, az érdemes tanító és gyorsírástanár ott kínlódik a buckákon. Rajongó lelke tele szépséggel, még véglegesítve sincs és amikor hegedül az iskolájában vonója beleütődik a mestergerendába ... SZÍNHÁZI ÚJSÁG (1927. március): Páger Tóni a szegediek kedvence volt tanárjával züllik reggelig. A tanár rendszerint addig tanár, amíg az iskola tantermében magyaráz a nebulóknak, akik nem mindig figyelnek előadására, hanem sokszor csintalan mókákon törik a fejüket. A makói gimnáziumban sok csintalan mókának volt szülője Páger Antal IV. o. tanuló, aki Juhász Gyula tanár úr előadásából ismerte meg a retorikát és tanulta szeretni a magyar bánatok tragikus sorsú költőjét: Ady Endrét. Akkor háború volt és Makóról is virágos sapkával indultak a harctérre a daloló katonák. Páger Tóni IV. o. tanuló is katona akart lenni, de nagyon fiatal volt és valódi kard helyett kasírozott kardot kötött az oldalára és sikeres vizsga után Thália hadseregében a táncos-komikus rangig vitte el. Elkerült ebben az évben Szegedre és a makói kisdiák a Tisza-kávéházban összetalálkozott makói tanárával, Juhász Gyulával. Egymásra ismertek mind a ketten, a színész és az országos hírű költő és a viszontlátás örömeire való tekintettel elindultak együtt a tarka abroszos kiskorcsmák felé. Azóta ha Págerné Geizler Lola hiába várja a megbeszélt rendez véuskon Páger Antal táncos-komikust, mindjárt tudja, hogy tanárával van együtt az egyik alsóvárosi, levendula illatú csendes korcsmában, ahol iskolán kívüli oktatásban részesült. Juhász Gyula, a költő pedig boldogan viszi magával volt tanítványát, akit szeret és aki az 6 ifjúságát juttatja eszébe, amikor még a bús magyar poéta szerelmes szonetteket írt a szőke Annához, a hűtlenhez, aki valahol dalos éjszakákon pezsgőmámor között szavalja bús magyar verseit. ALFÖLDI IPAR ÉS KERESKEDELEM (1927. július 9-én): Juhász Gyula: Az ipar és én. Nem is gondolná az ember, hogy egy költőnek mennyi vonatkozása van az iparhoz. Például nekem. Először is mindjárt az Ipar-utcában születtem. (Az igaz, hogy ezt nem sokkal azelőtt még Sörház-utcának hívták, de hát nekem mind a két név rokonszenves és kedves.) Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy a nagyapám mestersége miatt nevezték így el, csak később jöttem rá, hogy az Ipartestület székháza miatt, amely a sarkán állott. Hiszen a székház még ma is áll, de az utca, amelyet róla kereszteltek el az már csak volt, de nincsen. Én magam is túléltem az utcámat, ami azt mutatja, hogy elég maradandó vagyok. (Folytatjuk*