Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

2 Moszkvában A Legfelsőbb Tanács Elnöksége jóváhagyta az alkotmánytervezetet • Moszkva (MTI) Pénteken a moszkvai Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az al­kotmánybizottság elnöke tájékoztatta az elnökség tagjait az új szovjet alkotmány­­tervezet össznépi vitájáról és az annak so­rán elhangzott javaslatokról. Leonyid Brezsnyev összefoglalta az or­szágos vita eredményeit és ismertette azo­kat a kiegészítéseket és pontosításokat, amelyeket az alkotmánybizottság az új szovjet alaptörvénybe belefoglalni javasol. Az alkotmánytervezet társadalmi vitája — mutatott rá Leonyid Brezsnyev — hozzá­járult egyes cikkelyek pontosításához, az új szovjet alaptörvény tartalmi gazdagí­tásához. Az elnökség határozatban mutatott rá, hogy az alkotmánybizottság nagy munkát végzett a dolgozók kollektíváitól, a társa­dalmi szervezetektől és az egyes állampol­gároktól érkezett észrevételek áttekintése, rendszerezése és általánosítása terén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az alkotmánybizottság által eléje terjesztett alkotmánytervezetet a társadal­mi vita során elhangzott kiegészítő és mó­dosító javaslatok figyelembevételével jó­váhagyta. Az alkotmánytervezetet a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka elé terjesztik. Kommentár Az eszmecsere tanulsága A Szovjetunió új alkotmá­nyának elfogadásáig már csak néhány nap van hátra. Október 4-én — pontosan négy hónappal az új alkot­mánytervezet közzététele és országos megvitatásának kez­dete után — összeül a Szov­jetunió Legbelsőbb Tanácsá­nak rendkívüli ülésszaka. Az alkotmánybizottság, élén Leo­nyid Iljics Brezsnyevel, a bizottság elnökével,, befejez­te a vita eredményeit össze­gező és elemző beszámolóje­lentés elkészítését, a megfe­lelő következtetésekkel és ja­vaslatokkal együtt Az ország a nagy eseményt várja. Tudjuk, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küszöbönálló ülésszaka a világközvélemény széles kö­reiben­­ is­­ élénk érdeklődést kelt. Mennnyiben volt gyü­mölcsöző ez a vita, és milyen eredménnyel zárult?­ * A személyes érdekeltség­nek arra az őszinte megnyil­vánulására, amelyet az állam alaptörvényének tökéletesíté­séről folytatott vita során sok millió ember tanúsított, az al­kotmánybizottság hasonló őszinteséggel válaszol. Egyetlen megjegyzést vagy javaslatot sem szabad figyel­men kívül hagyni — jelen­tette ki a bizottság, s felhív­ta a minisztériumokat, ható­ságokat, a párt- és tanácsi szerveket, hogy vegyék fi­gyelembe a bírálatokat, és tegyenek intézkedéseket a helyzet javítására ott, ahol ez szükséges. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban a demokrácia, a szabadságjo­gok problémájának megoldá­sa a kizsákmányolás tör­vényben rögzített, tényleges megszüntetésével kezdődött — a munka szabadságának törvényes és gyakorlati meg­valósításával. A Szovjetunió­ban — fajra, nemre és val­lási hovatartozásra való te­kintet nélkül — mindenki­nek biztosítják azokat a szo­ciális és gazdasági jogokat, amelyeknek megvalósítása nélkül az ember semmiféle más jogával és szabadságá­val nem élhet. Az új alkot­mánytervezet a munkához való jogot kiegészíti a mun­ka neme, a foglalkozás meg­választására való joggal, ki­egészül a művelődéshez való jog, a társadalombiztosítási ellátásra, az ingyenes orvosi ellátásra, a pihenésre való jog. Sőt, a tervezet a lakás­hoz való jogról is beszél. Az új alkotmány kiszéle­síti és elmélyíti az állampol­gárok politikai és személyi jogait. Az alkotmány huma­nitása az egyénnek a társa­dalom más tagjai érdekeivel szemben érzett tudatos ma­gatartásán, az állam­ min­denki számára kötelező tör­vényeinek tiszteletben tartá­sán alapszik. Az új alkotmány kimond­ja, hogy a Szovjetunióban minden hatalom a népé, s rögzíti, hogy az állami élet legfontosabb kérdéseit össz­népi vitára bocsátják. A vita lefolyását minden tekintetben sikeresnek mond­hatjuk, és jogosan tekinthet­jük kimagasló eseménynek a szovjet társadalom életében már csak azért is, mert az ország minden vagy csaknem minden polgára a dokumen­tum társszerzőjének érezte magát. Annak a dokumen­tumnak, amelynek a jelentő­sége túlnő korunk keretein. Fjodor Brejusz (APN — KS) Grom­ko nyilatkozata a szovjet—amerikai tárgyalásokról • Moszkva (MTI) A Carter amerikai elnök­kel és Vance külügyminisz­terrel folytatott washingtoni tárgyalásokon a felek állás­pontja közeledett egymáshoz. A két ország rálépett a meg­oldáshoz vezető útra — álla­pította meg Andrej Gromi­­ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere a moszkvai televíziónak adott nyilatkozatában. A televízió pénteken este híradásában részleteket közvetített az in­terjúból, amelyet teljes egé­szében ma este sugároznak.­­ A szovjet embereket joggal érdekli az a kérdés, hogy mi volt e tárgyalások eredménye — mondotta Gro­­miko. — Azt mondhatom, hogy az elmúlt napokban Wa­shingtonban megtartott tár­gyalások eredményeként a felek álláspontja néhány vo­natkozásban közeledett egy­máshoz. Ma ezen a téren jobb a helyzet, mint koráb­­ban véTi.elmon­dhatjuk, hogy a két ország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok most arra az útra lépett, amely el­vezet a megoldáshoz. — Természetesen túlzás lenne azt mondanom, hogy minden problémát megoldot­tunk. Egyes kérdések válto­zatlanul fennállnak. De én mégis a dolog másik oldalát hangsúlyoznám. Genfben tár­gyaló delegációink a kérdé­sek jó részét, mondhatnám többségét megoldhatják, ki­dolgozhatják azok megfogal­mazását, jogi formába önté­sét.­­ A fő kérdéseket termé­szetesen más politikai szin­ten oldják meg, de a meg­tárgyalt kérdések terén — hangsúlyozom — van előre­haladás. • Budapest (MTI) Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke üdvözlő táv­iratot küldött Hua Kuo­­fengnek, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsa elnöké­nek, Kína nemzeti ünnepe alkalmából. A távirat így hangzik: A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókíván­ságaimat küldöm önnek, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának, a Kínai Népköztársa­ság megalakulásának 28. év­fordulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából. Remélem, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok a béke és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek.­­ Liu Tie-seng, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete a kínai nemzeti ünnep alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövet­ségen. Púja Frigyes tárgyalásai • New York (MTI) Pója Frigyes külügymi­niszter, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője további megbeszéléseket folytatott a világszervezet székházában. Szadun Ham­­madi iraki külügyminiszter­rel az országaink közötti két­oldalú kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről, K. B. Andersen dán, E. Agustsson izlandi, éíjjyt Ore­ja spanyol külügyminiszterrel a kétol­dalú kapcsolatokról, vala­mint a belgrádi konferenciá­ról, Feleke Gedle Giorgisz etióp külügyminiszterrel pe­dig a kétoldalú kapcsolatok­ról, és az Afrika szarvában kialakult helyzetről tanács­kozott. A magyar külügyminiszter csütörtökön Hans-Dietrich Genscherrel, a Német Szö­vetségi Köztársaság külügy­miniszterével és Abdel Ha­lim Khaddam szíriai minisz­terelnök-helyettessel és kül­ügyminiszterrel tárgyalt két­oldalú és az ENSZ-közgyűlés ülésszakán szereplő kérdé­sekről. Pója Frigyes ugyancsak találkozott és megbeszélést folytatott Oskar Fischerrel, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterével. Szombat, 1977. október 1 Üdvözlő A fejlődő magyar­­távirat iraki kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és Irak kapcsolatai az 1938. július 14-i forradalom után indultak fejlődésnek. Az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (BARTH) célja e nem­zeti demokratikus forrada­lom programjának maradék­talan, torzulásoktól mentes megvalósítása, az ország ha­ladó erőinek összefogása, az elmaradott gazdasági és tár­sadalmi rendszer radikális átalakítása, a szocializmusba való átmenet feltételeinek megteremtése. Irak a nemzeti demokra­tikus átalakulás szakaszában van, belpolitikai életében sok fontos haladó intézkedés szü­letett: uralkodóvá tették az állam ellenőrzését az egész olajtermelésben, az ipari ter­melés 73 százalékéban, a külkereskedelemben 90 szá­zalékban; határozott intézke­déseket hoztak a földreform végrehajtására, hatékonyan támogatják a szövetkezeti mozgalom különböző formái­nak meghonosítását. Gazdasági kapcsolataink bővítésében, együttműködé­sünk fejlesztéséhez az Irak­ban 1908-tól kibontakozó ha­ladó társadalmi, politikai át­alakulás kedvező feltételeket teremtett. A fejlődő orszá­gok között Irak hazánk leg­fontosabb kereskedelmi part­nere: évi árucsere-forgal­munk értéke 1970-ban 162 millió dollárt tett ki, több mint kilencszeresét az 1972. évinek. 1972-ben az iraki fél szorgalmazására új államkö­zi megállapodás-rendszert hoztunk létre. Ennek értel­mében iraki nyersolaj átvé­telét vállaltuk azzal, hogy vásárlásainkat magyar áru­­szállításokkal fizetjük. Kivitelünk Irakba évről évre emelkedik. Említést ér­demel, hogy a gépipari szál­lítások aránya 1972 óta 61—­ 60 százalék között mozog (fő­ként speciális­ gépipari ter­mékek autóbuszok, híradás­­technikai és erősáramú be­rendezések, valamint élelmi­­szeripari felszerelések alkot­ják exportunkat.) Behozata­lunk Irakból lényegében nyersolajra korlátozódik, in­nen származik csaknem tel­jes egészében nyersolaj­­szükségletünknek az a ré­sze, amelyet tőkés piacon vá­sárolunk. A hagyományos árucsere mellett a gazdasági együttműködés magasabb rendű normái is kialakultak: magyar szakemberek például már évek óta olajkútfúrási munkát végeznek, s eddig tíz kutat helyeztek üzembe Irakban. A gazdasági kap­csolatok hatékonyabbá téte­lére korábban megállapodást írtunk alá magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottság lét­rehozásáról. A bizottság mű­ködése mezőgazdasági téren is kamatozik, különösen az az élelmiszeriparban, a szö­vetkezetek közötti együttmű­ködésben, a szakemberkép­­zésben van gyors előrehala­dás. Együttműködésünk a rö­videsen aláírásra kerülő ál­lategészségügyi, valamint a halászati egyezménnyel újabb területre terjed ki. A gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének további nagy le­hetőségei vannak. Irak gaz­dasági helyzete megerősödött, nagy beruházási programot valósítanak meg. Műszaki­tudományos együttműködé­sünket is megállapodás sza­bályozza, ezt 1971. január 19-én írtuk alá, s végrehaj­tása két évre szóló munka­­programok alapján történik. Ennek keretében együttmű­ködés jött létre egyebek közt vízügyi és mezőgazdasági ta­nulmánytervek készítésében, gyógyvízhasznosítási prog­ram kidolgozásában, vala­mint számítástechnikai, ok­tatási anyagok összeállításá­ban. Egészségügyi kapcsola­tunk 1975-től vette kezdetét, amikor elvi megállapodás született egészségügyi egyez­­mény megkötéséről. Az egyezményt idén júliusban az iraki egészségügyi mi­­niszter budapesti látogatása alkalmával írták alá. Tartalmas együttműködés jött létre a két népfront, szakszervezeteink,­­valamint ifjúsági és nőmozgalmaink között is. A magyar szak* szervezetek az iraki szak* szervezetekkel 1968-tól ápol­­ják a kapcsolatokat, az itt­­hon és az Irakban megtar*­tott szakszervezeti kongres­­­szusok jó alkalmat és lehető­séget kínálnak a tapasztalat­cserékre. A magyar szak­­szervezetek küldöttségének­ 1974-es bagdadi látogatása­kor az együttműködés lehet­séges területeit megállapo­dásban is rögzítették. A kulturális kapcsolatok­ terén az elmúlt esztendők jelentős fejlődést hoztak. Ed­dig körülbelül 200 Iraki ösz­töndíjas folytatott hazánk­ban hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányokat, főleg műszaki és természettudo­mányos témákban, s ösztön­díjjal tanul magyar egyete­meken számos iraki diák is. Eddig 42 iraki fiatal szerzett magyar diplomát. Jelentős esemény volt kul­turális együttműködésünk­ben az 1975-ben Bagdadban nagy sikerrel megrendezett „magyar kulturális hét". Berczeli A. Károly Vándorének 101. (Regény) Maga Segesta, a város, még magasabban épült, s a monda szerint menekült trójaiak alapították. Fénykora a nagy görög időkre esett, de már a római uralom alatt is hanyatlani kezdett, míg a vandálok és szaracénok garázdálkodása után már csak ez a templom, s a feljebb elhelyezke­dő színház maradt meg, romos állapotban. Ide tartottunk, hogy a turistákat ebben is megelőzzük, s én, mikor leültem végre a néző­tér egyik kőpadjára, s elmerengtem az orchest­­rán, s a színpadon, szerettem volna elképzelni egy ünnepélyes színielőadást, mely mondjuk az V. században zajlott le. A tavaszi Dionüzosz-ünnep négy napig tar­tott, s nyilván itt is megülték a főpap vezetésé­vel, s az állam hathatós támogatásával. Mert a görögök az iskolai oktatást általában ma­gánkézben hagyták, s eltűrték, hogy néha elég komisz iskolamesterek regulázzák a gyerekeket, míg a számvetés és az olvasás tudományára megtanítok őket, de a színház szent ügy volt, a kultusz egyik fő eseménye, s az állampolgár­nak nemcsak joga, hanem kötelessége volt ebben a közösségi gyönyörűségben részt vennie. S ekkor megképzett előttem az ingyenes bér­­cákra váró tömeg, mely sima vagy berakott khi­­tónokban álldogált ott. a legtöbbnek vállán egy­szerű köpeny vagy tógaszerű hímation, melyet úgy csavartak magukra a férfiak, hogy bő re­­dőkben ömöljék alá. De nő nem állt a sorban, mert a nők nem vehettek részt az ünnepségen, s csak hallomásból értesültek az ódák szépsé­­ről, s az egymással versengő tragédiaírók mű­veiről. Leginkább azonban az utolsó nap szatír­­játékaira lettek volna kíváncsiak, melyek tele voltak vidám élcelődésekkel és vaskos tréfák­kal. S ahogy így merengek a két német mellett, egyszerre csak valóságosan is ellepik a régi szín­ház színpadát azok a németek, akikkel együtt jöttünk az autóbuszon, s egy idősebb férfi irá­nyításával úgy helyezkednek el a kopott köve­ken, mint a színészek. S az a kis szőke fruska, aki olyan élénken szemezett Karllal, komor ar­cot vág, és súlyos német szavakkal fordul a fe­léje közeledő fiatalemberhez. Az is verset sza­val. Zavartan figyeltünk rájuk, különösen német barátaim, mert rövidesen kiderült, hogy az Elektra egyes jeleneteit játsszák el, mégpedig az Euripidész-félét, ahogyan később elárulták. Én megilletődve néztem őket, valószínűleg kistiszt­viselők voltak, s talán hónapok óta tanultak, bif­láztak, hogy a segestai görög színházban a nagy­szerű élmény fokozására egy görög tragédia szö­vegét mondják el. Ez valóban nem volt minden­napi, és bármennyire nehezemre esett is, meg kellett állapítanom, hogy ezeket nemcsak a német alaposság késztette erre, hanem az a nagy megismerési ösztön, mely magasabb fokon át­hatotta Wínckelmannt, Goethét és Gregoroviust. A szövegből egy mukkot sem értettem, kü­lönösen, mikor a kar szólalt meg, de hiszen ez akkor mér nem is volt fontos. Imponált a tény, s mikor befejezték, én léptem oda először, hogy a ,,rendező”-nek gratuláljak. Jött persze Karl is, mögötte meg Ernst, de az utóbbi valahogyan nem örült honfitársai megható teljesítményének, s elég kelletlen ábrázatot vágott. A kis Elektra ugyanis, akit Helgának hívtak, élénken érdek­lődött, hogy mit művelünk itt, miért járunk gya­log, s egyáltalán, kik vagyunk. Kari nagyon de­rűsen válaszolt minden kérdésére, úgy, hogy a végén egészen összebarátkoztak. Ernst nekem tett csak türelmetlen megjegyzéseket, s mikor Helga megkínálta Karit a becsomagolt ételéből, s maga mellé ültette az egyik kőre, Ernst elfor­dult, s dohogva félrevonult. Én tanácstalanul áll­tam ott, nem tudtam, kihez pártoljak, mert most már egészen világosan láttam, hogy Ernst félté­keny, s Helgát a legszívesebben megfojtaná. Nem tagadom, a kedves leány engem is jobban érdekelt, mint a boldogtalan szakállas ifjú, így inkább Kari körül lebzseltem, s igyekeztem nem tudomást venni a csalódott szerelmesről. De hát szerelmes Ernst Kariba? — kérdeztem akkor ma­gamtól bosszúsan, mert feszélyezett a helyzet, s már szívesen megszabadultam volna tőlük. De láttam, hogy Kari is ideges, s bár nyájasan teszi a szépet Helgának, a homlokán ott felhőztek a gondok. — Ernst hová ment? — kérdezte tőlem ag­godalmaskodva. — Nem tudom — vontam vállat, s én is Hel­ga mellé ültem. S az fecsegett, kacagott, valóban édes kis arca volt, s láttam Kari képén is, hogy szívesen el­időzött volna még vele. De akkor újra előbuk­kant Ernst, barátságtalanabbul, mint valaha, a talán hogy visszaédesgese magához a ..párját­’, néhány meghámozott kaktuszfügét nyújtott cxia a tenyerén. Persze, Helga vette el az egyiket ise Ernst mindenáron Karinak akart kedveskedni, s rátukmálta a többit. Aztán szárazon közölte, hogy nekünk vissza kell mennünk Montesséba, hogy tovább folytassuk utunkat, s valahol éjsza­kai szállást találjunk. — Hát jöjjenek velünk — kiáltotta Helga ter­­mészetes közvetlenséggel. (Folytatjuk.)

Next