Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

2 Lentid Brezsnyev levele Mint már beszámoltunk róla, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldött levelükben jelentették, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának méltó megünneplésére tett munkaver­­seny-vállalásaikat október 25-re maradéktalanul, 1 mil­liárd 10 millió forint értékben teljesítették. Minderről levélben tájékoztatták Leonyid Iljics Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét is. Leonyid Iljics Brezsnyev most levélben válaszolt a csepeli kol­lektívának. A Csepel Vas­­is fémművek kollektívájához! Kedves Elvtársak, Barátaim! Nagy örömmel töltött el híradásuk arról, hopp a híres ,,Vörös Csepel” dolgozói sikerrel teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulója tiszteletére tett vállalásukat. Az Önök sikerei — nagyszerű bizonyítékai a magas szintű társadalmi kötelességtudósnak, ragyogó megnyil­­vánulása a magyar munkásosztály igazi testvéri inter­nacionalista szolidaritásának. Ez a munkasiker méltó hozzájárulás a népi Magyarország ötödik ötéves terve feladatainak megvalósításához, valamint a szovjet és a magyar nép közötti sokoldalú együttműködés fejleszté­sét célzó közös feladatok megoldásához. Önök a szocialista közösség országainak életében a szocialista munkaverseny olyan új formáját honosí­tották meg, amelynek jelentősége túlmutat az ország­határokon. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a szocia­lista közösség más országai embermillióinak alkotó lel­kesedése egy hatalmas, új világot teremtő törekvésben egyesül. Nagyszerű jelképe ez a forradalmi testvériség­nek, országaink munkásosztálya odaadásának október nagy eszméi iránt. A kommunista párt, a szovjet nép és a magam nevében forró jókívánságaimat és üdvözletemet kül­döm Önöknek. További nagy sikereket kívánok az új életet építő, a szocializmus és a kommunizmus ügyének győzelméért folyó nemes tevékenységükhöz. Elvtársi üdvözlettel: i mvvrn norvcvviv Közlemény az Iraki Kommunista Párt kü­ldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására az Ira­ki Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának küldött­sége Omar Ali Sheik, a Po­litikai Bizottság tagja veze­tésével október 21—29-e kö­zött látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A küldöttséggel megbeszé­lést folytatott Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Jakab Sándor, a KB tagja, Berecz János és Grósz Károly, a KB osztályvezetői. A delegá­ció látogatást tett a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csánál. Az MSZMP és az IKP képviselői megállapították, hogy az erőviszonyokban a haladás javára bekövetke­zett változások, a Szovjet­unió és a szocialista közösség erőfeszítései eredményeként kiszélesedett a politikai eny­hülés folyamata. Ez kedvező feltételeket teremtett a szo­cializmus, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak, va­lamennyi haladó erő számá­ra. Az MSZMP és az IKP a válság megoldása alapvető feltételének tartják az izrae­li csapatok kivonását vala­mennyi megszállt arab te­rületről, a Palesztinai arab nép önrendelkezési jogának biztosítását, beleértve az ön­álló nemzeti állam alapítá­sát. Az­ általános tartós­ren­dezés nem érhető el a tér­ség haladó erőinek egységes fellépése és a Szovjetunió­val, a szocialista országok­kal való együttműködése nélkül. A két párt képviselői hangsúlyozták az afrikai kontinensen zajló társadal­mi, politikai változások je­lentőségét. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a fajüldöző rendszerek ellen küzdő né­peket, a társadalmi haladás útjára lépett országokat. Az MSZMP és az IKP képviselői megelégedéssel állapították meg a két párt nézeteinek azonosságát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésé­nek értékeléséről. Hangsú­lyozták a mozgalom egysége további erősítésének fontos­ságát, a marxizmus-leniniz­mus, a proletár internacio­nalizmus elvei alapján Mindkét párt feladatánál tartja, hogy tevékenyen hoz­zájáruljon a közös célok el­éréséhez. A két párt méltat­ta a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom történelm jelentőségét, a forradalom 60 évfordulója alkalmából. Az MSZMP és az Irak Kommunista Párt testvér kapcsolata tovább mélyült Mindkét párt kifejezte készségét a kapcsolatok to­vábbi fejlesztésére, és ennek érdekében együttműködés megállapodást írtak alá a 1078—1979. évekre. * Az Iraki Kommunista Pár küldöttsége elutazott ha­zánkból. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Be­recz János, az MSZMP KI külügyi osztályának vezető­je búcsúztatta. (MTI) il I ­ Rádiótelex Átadta MEGBÍZÓLEVELET AZ új SVÉD NAGYKÖVET Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke hétfőn fogadta Torsten Hylander rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tet, a Svéd Királyság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes. SARLÓS ISTVÁN FOGADTA A FRANCIA BALOLDALI RADIKÁLIS MOZGALOM KÜLDÖTTSÉGÉT A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghívá­sára három napig hazánkban tartózkodott a francia balol­dali radikális mozgalom kül­döttsége. A delegációt fogad­ta Sarlós­­ István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára. A találkozón tájé­koztatót adott a magyar po­litikai és gazdasági élet idő­szerű kérdéseiről, s véle­ménycserére került sor a két mozgalom további együtt­működésének kérdéseiről. A francia küldöttség megbeszé­lést folytatott Bognár József akadémikussal, a HNF­OT alelnökével TISZTOGATÁSOK KÍNÁBAN A helyi sajtóból származó értesülések szerint Kínában egyre nagyobb méreteket öl­tenek a tisztogatások. A Zsenmin Zsipao legutóbbi cikke újólag követeli: „ko­molyan hozzá kell látni az ellenőrzéshez”. (A hivatalos kínai propaganda nyelvén ez tisztogatást jelent a káderek körében.) Ezt be kell fejezni még ebben az évben,­ vagy legkésőbb a jövő év elején. Párt- és kormányküldöttséget Moszkvában • Moszkva (MTI) ,1 Hétfőn párt- és kormány­­­ küldöttségek érkeztek Moszk­­­­vába, hogy részt vegyenek­­ a Nagy Októberi Szocialista­­ Forradalom 60. évfordulóju­­­­val kapcsolatos ünnepsége­i­­ken. 2 A Szovjetunió fővárosába érk­ezett a Vietnami Szocia­lista Köztársaság küldöttsé­ge, élén Le Duannal, a Viet­t­nami Kommunista Párt Köz­­­ponti Bizottságának főtit­­a­kárával, a Német Demokra­­­tikus Köztársaság küldöttsé­­­ge, élén Erich Honeckerrel,­­ a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának főtitkárával, az NDK állam­tanácsának elnökével, a Kubai Köztársaság kül­döttsége, élén Raul Castro Ruzzal, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak másodtitk­árával, az Ál­lamtanács és a Miniszterta­nács elnökének első helyet­tesével, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek miniszterével. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság ál­lami- és pártküldöttsége, élén Vladimir Bafcariccsal, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége KB elnökségének tagjával. Kedd, 1977 november 1 Ünnepi készülődés Leningrádban A magyar—szovjet oktatá­si és tudományos együttmű­ködés keretében évente több mint 300 magyar egyetemi és főiskolai hallgató és 15— 20 aspiráns tanul Leningrád­­ban. E sorok írója az utób­biak közüli került a "Néva­­park­ városba, legutóbb ez év júniusában. Idén — a már eddig is tapasztalt tör­ténelmi hangulat mellett — különösen érintett bennün­ket az évforduló ünnepi ké­szülődése. A leningrádi határőrkato­nák a már megszokott udva­riassággal kísértek bennün­ket a határt jelző ellenőrző ablakokhoz, s legfeljebb azon csodálkoztak, ha időn­ként csaknem hibátlan oroszsággal kaptak választ hivatalos kérdéseikre. Ilyen­kor megkérdezték: nálunk tanul? Egyetemista vagy as­piráns? Vizsgázni jött? S a válaszok után mosolygva tisztelegtek nekünk. A város központjába érve első meglepődésünket az okozta, hogy a már ismert 44-es autóbusz (mellesleg sárga színű magyar Ikarus) nem a szokott útvonalán in­dult át a Néván. A magyará­zatot még a buszban meg­kaptuk: a Palota hídon re­­mént van. Később ugyanezt igen sok helyen mi magunk is tapasztalhattuk, így pl. még állvényerdő fogta kör­be az Admiralitás tűhegyes tornyát, a Téli Palota elő­csarnokait, még tartott a Palota tér aszfaltozása, de már impozáns külsőt öltött a Péter Pál erőd, és messziről is ragyogott a Téli Palota. Az utcákon, tereken, mú­zeumokban több volt a kül­földi turista, mint valaha. S ők maguk is mondták, hogy nemcsak a fehér éjszakák, a­­ gyönyörű város vonzotta őket, hanem azt is látni akarják, mit ért el a szov­jet nép az eltelt 60 év alatt. Erre is volt módjuk bőven. Érződött az ünnepi készü­­­­lődés az egyetemek, főisko­lák környékén is. Ebből ta­lán külön is kiemelhető a leningrádi Zsdanov Állami Egyetem tevékenysége. Aki már járt ott, tudja, milyen érzés belépni naponta azon a kapun, ami mellett vörös márványtábla hirdeti. Eb­ben az épületben tette le jogtudományi államvizsgáit Vlagyimir Iljics’ Lenin. Az­ egyetem épületei még Nagy Péter korából valók, s több mint 200 éve szereznek nem­csak országos, hanem világ­hírnevet is Leningrádnak. A leningrádiak nem kis büszkeséggel mondják, hogy a Zsdanov Állami Egyete­men több tízezer egyetemi hallgató szerez felsőfokú ké­pesítést, közöttük igen sok külföldi állampolgár. Külön­böző intézeteiben több száz aspiráns tanul. A pszicholó­gia karon (egyébként a híres Pavlov Intézet is itt műkö­dött) színes térképen kis zászlócskák jelzik, hogy Angliától Japánig, Kubától Vietnamig mely országokból érkeztek eddig aspiránsok. Szakmai érdeklődés és az adott lehetőségek szerint a magyar aspiránsok is több tudományágat képviselnek, így filozófus, pszichológus, matematikus, biológus, nyel­vész, orvos, mérnök­­ van közöttünk. Az egyetemi hallgatókhoz hasonlóan az aspiránsok is kollégiumi elhelyezést kap­nak. Ez a megoldás ugyan nem minden szempontból kényelmes, de ugyanakkor a közös együttlakás igen sok előnyét spontán módon is biztosítja. így ismerkedhet­tünk meg — néhány más­­ kollégával együtt — a Va­­szilij-szigeten levő 4. szá­­­­mú egyetemi kollégiummal. A Szovjetunióban általá­ban nincs nevük a kollégiu­moknak, mint nálunk, de ez a kollégium így is neveze­tes. Erről először a kollégiu­mi faliújságról értesülhet­tünk. Ilyenformán: A Nagy Októberi Szocialista Forra­­­­dalom 60. évfordulója tiszte­letére kiírt egyetemi ver­senyt a 4. számú kollégium nagy fölénnyel nyerte meg. Később azt is megtudtuk, mit jelentett ez a verseny, milyen programok, rendez­vények állnak mögötte. Ezek közül főleg a színvonalas politikai esteket, vitákat le­het kiemelni. E­mellett kü­lön színfoltokat, jelentettek az egyes külföldi hallgató­csoportok színes faliújságjai. Ebben a kollégiumban az egyetem két legnagyobb ka­rának hallgatói és aspirán­sai laktak; a pszichológusok és a filozófusok. A külföldi­ek között találkoztunk ku­baival, vietnamival, arabok­kal, lengyellel, némettel, de akadt közöttünk ciprusi, me­xikói és indiai is. Ezek a hallgatók többnyire nemzeti estjeiken mutatkoztak be, de a daloknál, táncoknál is többet mondtak a folyosó végén, teakonyhákban zajló, s szinte mindig éjszakába nyúló beszélgetések, viták. Ezekhez a kötetlen „kon­zultációkhoz” most különö­sen jó hátteret nyújtott a­ Szovjetunió pezsgő belpoliti­kai élete. Kint tartózkodá­sunk ideje alatt voltak a helyi választások, ekkor ke­rült a Pravdában nyilvános­ság elé az új szovjet him­nusz, és az új alkotmány ter­vezete, ekkor választották­ meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé L, Brezsnyevet, s a legkülönbö­zőbb helyen és alkalmakkor vitatták az SZKP májusi ha­tározatait. Kezdetben kívülállókként próbáltuk követni az esemé­nyeket, majd egyre inkább kapcsolódtunk mi is a prog­ramokhoz, vitákhoz. Részt vettünk pl. az alkotmány­­tervezetet vitató kollégiumi nagygyűlésen, ahol a beve­zető előadást maga az egye­tem rektora tartotta. Ott, a zsúfolásig megtett teremben talán még kevésbé kellett megmagyarázni, mit jelent a szovjet nép békevágya, és mit a nemzetközi együttmű­ködés. Az új himnusz szöveget pedig együtt olvastuk NDK- beli és kubai fiatalokkal, s a refrént már tudtuk közösen énekelni is. Valószínű ez a sok színes esemény, élmény is hozzájárult, hogy jobban értettük az utcai plakátokat, a sok színes transzparensét. Naponta csodáltuk meg a szépülő házakat, az újabb kiállításokat, s a végén már alig mérgelődtünk, ha egy­­egy újabb híd-, vagy útja­vítás miatt órákat kellett a kitűzött cél miatt autóbu­­szozni. Nemcsak tudtuk, már értettük is, ünnepre ké­szülnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor a vizsgáinkat letettük, s haza­­indultunk, búcsúzóul meg­ígértük, hogy november 7-én­­­ legalább gondolatban - mi is ott leszünk a leningrás diák ünneplő tömegében. Dr. Micheller Magdolna egyetemi adjunktus Berczeli A. Károly : Vándorének 121. (Regény) Sokáig néztük megilletődötten a nevezetes tűz­hányót, melynek szépségét már Pindarosz és Aiszkhülosz versengve dicsérte. De tud róla a görög mítosz is, hiszen a kráter mélyén dolgozik a sánta Héphaisztosz küklopszaival, s maga az egész hegy is úgy létesült, hogy Zeusz a lázadó gigászokra dobta rá. Ezek a háta is az Etna tövé­ben pihennek. Itt rabolta el Hadész Persephonét, s később a tűzhányó torkába vetette magát, a le­gendás Empedoklész, hogy hívei ne lássák őt holtan, gyarló emberi mivoltában. Persze, gyakran ki is tört a most békés, fehér zászlót lengető vul­kán, különösen az ókorban, bár mér Seneca is úgy vélte, hogy mindörökre kialudt. Az utóbbi évszázadokban sem volt rest, mert legutolsó, legnagyobb kitörése 1879-ben volt, de ez meg sem közelítette az 1669-it, amikor állítólag kilenc­venezer ember vesztette életét. Egy kicsit még álmélkodtunk, aztán azzal az elhatározással hogy hamarosan felmászunk a­­ havas kráter obszervatóriumáig, nagy sietséggel • í haladtunk át Callanisettán, a bányavároson. ■ Éppen ünnep volt, a nép kint nyüzsgött az ut­cákon, különösen a Piazza Garibaldin, melynek neoklasszikus homlokzatú, monumentális, nyu­galmat árasztó dim­ja ellensúlyozta a tömeg tar­kaságát. Mondják, hogy Itt a nagycsütörtöki pre­cesszió látványosságát fokozza a népi viselet is, melynek mi alig láttuk nyomát. Egy-egy fej­kendős, fehérharisnyás férfi csellengett itt-ott, feltűnt néhány pompás caretta is, gallyakkal, s virágokkal díszített, sátorszerű abroncsaival, s rajtuk nagy néha egy-egy nő, fehér vagy fekete fátyolba burkolózva. Nőket általában alig láttunk az utcán, legfeljebb kislányokat, de azok is már tudatában voltak kényes helyzetüknek, s egyál­talán nem viselkedtek gyerekekként. Mert itt igen szigorúak az erkölcsök, az ,.usanze del me­­ridione” ugyanolyan könyörtelen, mint Calab­­riában, s a nő legkisebb félrelépését, vagy csak félrepillantását is véresen megtorolják. Itt a bicska nem lehet hegyes és négy ujjnyinál hos­­­szabb (az én szegedi halbicskám hegyét is letör­te egy carabiniere), mert rögtön szúrnak, főleg féltékenységből, vagy szerelmi őrületből. S a szomorú az, hogy maguk a nők is helyeslik, ha a férfi bosszút áll a nő hűtlenségéért, s nem a gyilkost, hanem a megtévedt asszonyt ítélik el. Nagy léptekkel vonultunk át a széles úton, ahol alaposan megbámultak bennünket, még a festői carabinierik is, s a tömérdek micisapkás munkás, akik föltehetőleg valamennyien a kén­bányákban dolgoznak. Itt működik a bányász­­iskola, s tanulmányi célokat szolgál az ásvány- és kőzetmúzeum is, bár — amint hallottuk és tapasztaltuk —, a bányaipar itt mégis igen pri­mitív, az olvasztó és átpároló eszközök üzemel­tetéséhez javarészt emberi erőt vesznek igény­be, a gépi és villamos berendezkedés csak egyes helyeken, s ott is nehezen fejlődikk. A bá­­nyászok élete ennek megfelelően csöppet sem óriás, helyzetük nyomasztó, s radikális refor­­mok vagy szociális intézkedések után kiált. Itt valóban kevés a jobb módú ember, mert aki sem bányában dolgozik, az földműves munkát végez vagy pásztorkodik, s a nagy latifundiumok i­az értenek hozzá, hogy a legszűkösebben szab­­ák meg a bért. Áthaladtunk a Villa Am­adeo nevű szép par­ton, melynek árnyas padjai és szökőkútjai min­iét­ is csábítottak, de erősek voltunk, s csak a szép kis Cupidón merengtünk el, aki egy me­­dence közepén éppen tegzéhez nyúl, hogy nyilat­­ építsen valakibe. Megállásra kényszerített még egy fantasztikus formájú sziklán épült vár ma­­radványa is, a Pietra Rossa, melyet­­ még a sza­­racénok építettek valamikor. De nem akartunk­­ okat időzni a kevésbé jelentős városkában, bár abban is volt valami vonzó, hogy ide turisták rit­­kán vetődnek. Igaz, hogy ennek köszönhettük az általános feltűnést, de talán ez volt az oka annak­­, hogy itt sokkal szívélyesebbek voltak hozzánk, az emberek, mint például Nápoly környékén. Itt azonban nem koldultunk, mert maradt egy kis­­ pénzünk, s a gazdatiszt sajtja is még tartott, de rá mégis betévedtünk egy házba, sohasem eresz­ettek el üres kézzel. Borral szinte mindenütt megvendégeltek, s ez a szívélyesség fokozódott, shogy közeledtünk az Etnához, a legnagyobb bor­­,erdő vidékhez. (Folytatjuk.)

Next