Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

2 Lentid Brezsnyev levele Mint már beszámoltunk róla, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldött levelükben jelentették, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére tett munkaverseny-vállalásaikat október 25-re maradéktalanul, 1 milliárd 10 millió forint értékben teljesítették. Minderről levélben tájékoztatták Leonyid Iljics Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét is. Leonyid Iljics Brezsnyev most levélben válaszolt a csepeli kollektívának. A Csepel Vasis fémművek kollektívájához! Kedves Elvtársak, Barátaim! Nagy örömmel töltött el híradásuk arról, hopp a híres ,,Vörös Csepel” dolgozói sikerrel teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulója tiszteletére tett vállalásukat. Az Önök sikerei — nagyszerű bizonyítékai a magas szintű társadalmi kötelességtudósnak, ragyogó megnyilvánulása a magyar munkásosztály igazi testvéri internacionalista szolidaritásának. Ez a munkasiker méltó hozzájárulás a népi Magyarország ötödik ötéves terve feladatainak megvalósításához, valamint a szovjet és a magyar nép közötti sokoldalú együttműködés fejlesztését célzó közös feladatok megoldásához. Önök a szocialista közösség országainak életében a szocialista munkaverseny olyan új formáját honosították meg, amelynek jelentősége túlmutat az országhatárokon. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a szocialista közösség más országai embermillióinak alkotó lelkesedése egy hatalmas, új világot teremtő törekvésben egyesül. Nagyszerű jelképe ez a forradalmi testvériségnek, országaink munkásosztálya odaadásának október nagy eszméi iránt. A kommunista párt, a szovjet nép és a magam nevében forró jókívánságaimat és üdvözletemet küldöm Önöknek. További nagy sikereket kívánok az új életet építő, a szocializmus és a kommunizmus ügyének győzelméért folyó nemes tevékenységükhöz. Elvtársi üdvözlettel: i mvvrn norvcvviv Közlemény az Iraki Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége Omar Ali Sheik, a Politikai Bizottság tagja vezetésével október 21—29-e között látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A küldöttséggel megbeszélést folytatott Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Jakab Sándor, a KB tagja, Berecz János és Grósz Károly, a KB osztályvezetői. A delegáció látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál. Az MSZMP és az IKP képviselői megállapították, hogy az erőviszonyokban a haladás javára bekövetkezett változások, a Szovjetunió és a szocialista közösség erőfeszítései eredményeként kiszélesedett a politikai enyhülés folyamata. Ez kedvező feltételeket teremtett a szocializmus, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak, valamennyi haladó erő számára. Az MSZMP és az IKP a válság megoldása alapvető feltételének tartják az izraeli csapatok kivonását valamennyi megszállt arab területről, a Palesztinai arab nép önrendelkezési jogának biztosítását, beleértve az önálló nemzeti állam alapítását. Az általános tartósrendezés nem érhető el a térség haladó erőinek egységes fellépése és a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködése nélkül. A két párt képviselői hangsúlyozták az afrikai kontinensen zajló társadalmi, politikai változások jelentőségét. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a fajüldöző rendszerek ellen küzdő népeket, a társadalmi haladás útjára lépett országokat. Az MSZMP és az IKP képviselői megelégedéssel állapították meg a két párt nézeteinek azonosságát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének értékeléséről. Hangsúlyozták a mozgalom egysége további erősítésének fontosságát, a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján Mindkét párt feladatánál tartja, hogy tevékenyen hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. A két párt méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelm jelentőségét, a forradalom 60 évfordulója alkalmából. Az MSZMP és az Irak Kommunista Párt testvér kapcsolata tovább mélyült Mindkét párt kifejezte készségét a kapcsolatok további fejlesztésére, és ennek érdekében együttműködés megállapodást írtak alá a 1078—1979. évekre. * Az Iraki Kommunista Pár küldöttsége elutazott hazánkból. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP KI külügyi osztályának vezetője búcsúztatta. (MTI) il I Rádiótelex Átadta MEGBÍZÓLEVELET AZ új SVÉD NAGYKÖVET Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn fogadta Torsten Hylander rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Svéd Királyság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. SARLÓS ISTVÁN FOGADTA A FRANCIA BALOLDALI RADIKÁLIS MOZGALOM KÜLDÖTTSÉGÉT A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására három napig hazánkban tartózkodott a francia baloldali radikális mozgalom küldöttsége. A delegációt fogadta Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A találkozón tájékoztatót adott a magyar politikai és gazdasági élet időszerű kérdéseiről, s véleménycserére került sor a két mozgalom további együttműködésének kérdéseiről. A francia küldöttség megbeszélést folytatott Bognár József akadémikussal, a HNFOT alelnökével TISZTOGATÁSOK KÍNÁBAN A helyi sajtóból származó értesülések szerint Kínában egyre nagyobb méreteket öltenek a tisztogatások. A Zsenmin Zsipao legutóbbi cikke újólag követeli: „komolyan hozzá kell látni az ellenőrzéshez”. (A hivatalos kínai propaganda nyelvén ez tisztogatást jelent a káderek körében.) Ezt be kell fejezni még ebben az évben, vagy legkésőbb a jövő év elején. Párt- és kormányküldöttséget Moszkvában • Moszkva (MTI) ,1 Hétfőn párt- és kormány küldöttségek érkeztek Moszkvába, hogy részt vegyenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójuval kapcsolatos ünnepségeiken. 2 A Szovjetunió fővárosába érkezett a Vietnami Szocialista Köztársaság küldöttsége, élén Le Duannal, a Viettnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitakárával, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége, élén Erich Honeckerrel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkárával, az NDK államtanácsának elnökével, a Kubai Köztársaság küldöttsége, élén Raul Castro Ruzzal, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkárával, az Államtanács és a Minisztertanács elnökének első helyettesével, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek miniszterével. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állami- és pártküldöttsége, élén Vladimir Bafcariccsal, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnökségének tagjával. Kedd, 1977 november 1 Ünnepi készülődés Leningrádban A magyar—szovjet oktatási és tudományos együttműködés keretében évente több mint 300 magyar egyetemi és főiskolai hallgató és 15— 20 aspiráns tanul Leningrádban. E sorok írója az utóbbiak közüli került a "Névapark városba, legutóbb ez év júniusában. Idén — a már eddig is tapasztalt történelmi hangulat mellett — különösen érintett bennünket az évforduló ünnepi készülődése. A leningrádi határőrkatonák a már megszokott udvariassággal kísértek bennünket a határt jelző ellenőrző ablakokhoz, s legfeljebb azon csodálkoztak, ha időnként csaknem hibátlan oroszsággal kaptak választ hivatalos kérdéseikre. Ilyenkor megkérdezték: nálunk tanul? Egyetemista vagy aspiráns? Vizsgázni jött? S a válaszok után mosolygva tisztelegtek nekünk. A város központjába érve első meglepődésünket az okozta, hogy a már ismert 44-es autóbusz (mellesleg sárga színű magyar Ikarus) nem a szokott útvonalán indult át a Néván. A magyarázatot még a buszban megkaptuk: a Palota hídon remént van. Később ugyanezt igen sok helyen mi magunk is tapasztalhattuk, így pl. még állvényerdő fogta körbe az Admiralitás tűhegyes tornyát, a Téli Palota előcsarnokait, még tartott a Palota tér aszfaltozása, de már impozáns külsőt öltött a Péter Pál erőd, és messziről is ragyogott a Téli Palota. Az utcákon, tereken, múzeumokban több volt a külföldi turista, mint valaha. S ők maguk is mondták, hogy nemcsak a fehér éjszakák, a gyönyörű város vonzotta őket, hanem azt is látni akarják, mit ért el a szovjet nép az eltelt 60 év alatt. Erre is volt módjuk bőven. Érződött az ünnepi készülődés az egyetemek, főiskolák környékén is. Ebből talán külön is kiemelhető a leningrádi Zsdanov Állami Egyetem tevékenysége. Aki már járt ott, tudja, milyen érzés belépni naponta azon a kapun, ami mellett vörös márványtábla hirdeti. Ebben az épületben tette le jogtudományi államvizsgáit Vlagyimir Iljics’ Lenin. Az egyetem épületei még Nagy Péter korából valók, s több mint 200 éve szereznek nemcsak országos, hanem világhírnevet is Leningrádnak. A leningrádiak nem kis büszkeséggel mondják, hogy a Zsdanov Állami Egyetemen több tízezer egyetemi hallgató szerez felsőfokú képesítést, közöttük igen sok külföldi állampolgár. Különböző intézeteiben több száz aspiráns tanul. A pszichológia karon (egyébként a híres Pavlov Intézet is itt működött) színes térképen kis zászlócskák jelzik, hogy Angliától Japánig, Kubától Vietnamig mely országokból érkeztek eddig aspiránsok. Szakmai érdeklődés és az adott lehetőségek szerint a magyar aspiránsok is több tudományágat képviselnek, így filozófus, pszichológus, matematikus, biológus, nyelvész, orvos, mérnök van közöttünk. Az egyetemi hallgatókhoz hasonlóan az aspiránsok is kollégiumi elhelyezést kapnak. Ez a megoldás ugyan nem minden szempontból kényelmes, de ugyanakkor a közös együttlakás igen sok előnyét spontán módon is biztosítja. így ismerkedhettünk meg — néhány más kollégával együtt — a Vaszilij-szigeten levő 4. számú egyetemi kollégiummal. A Szovjetunióban általában nincs nevük a kollégiumoknak, mint nálunk, de ez a kollégium így is nevezetes. Erről először a kollégiumi faliújságról értesülhettünk. Ilyenformán: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kiírt egyetemi versenyt a 4. számú kollégium nagy fölénnyel nyerte meg. Később azt is megtudtuk, mit jelentett ez a verseny, milyen programok, rendezvények állnak mögötte. Ezek közül főleg a színvonalas politikai esteket, vitákat lehet kiemelni. Emellett külön színfoltokat, jelentettek az egyes külföldi hallgatócsoportok színes faliújságjai. Ebben a kollégiumban az egyetem két legnagyobb karának hallgatói és aspiránsai laktak; a pszichológusok és a filozófusok. A külföldiek között találkoztunk kubaival, vietnamival, arabokkal, lengyellel, némettel, de akadt közöttünk ciprusi, mexikói és indiai is. Ezek a hallgatók többnyire nemzeti estjeiken mutatkoztak be, de a daloknál, táncoknál is többet mondtak a folyosó végén, teakonyhákban zajló, s szinte mindig éjszakába nyúló beszélgetések, viták. Ezekhez a kötetlen „konzultációkhoz” most különösen jó hátteret nyújtott a Szovjetunió pezsgő belpolitikai élete. Kint tartózkodásunk ideje alatt voltak a helyi választások, ekkor került a Pravdában nyilvánosság elé az új szovjet himnusz, és az új alkotmány tervezete, ekkor választották meg a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé L, Brezsnyevet, s a legkülönbözőbb helyen és alkalmakkor vitatták az SZKP májusi határozatait. Kezdetben kívülállókként próbáltuk követni az eseményeket, majd egyre inkább kapcsolódtunk mi is a programokhoz, vitákhoz. Részt vettünk pl. az alkotmánytervezetet vitató kollégiumi nagygyűlésen, ahol a bevezető előadást maga az egyetem rektora tartotta. Ott, a zsúfolásig megtett teremben talán még kevésbé kellett megmagyarázni, mit jelent a szovjet nép békevágya, és mit a nemzetközi együttműködés. Az új himnusz szöveget pedig együtt olvastuk NDK- beli és kubai fiatalokkal, s a refrént már tudtuk közösen énekelni is. Valószínű ez a sok színes esemény, élmény is hozzájárult, hogy jobban értettük az utcai plakátokat, a sok színes transzparensét. Naponta csodáltuk meg a szépülő házakat, az újabb kiállításokat, s a végén már alig mérgelődtünk, ha egyegy újabb híd-, vagy útjavítás miatt órákat kellett a kitűzött cél miatt autóbuszozni. Nemcsak tudtuk, már értettük is, ünnepre készülnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor a vizsgáinkat letettük, s hazaindultunk, búcsúzóul megígértük, hogy november 7-én legalább gondolatban - mi is ott leszünk a leningrás diák ünneplő tömegében. Dr. Micheller Magdolna egyetemi adjunktus Berczeli A. Károly : Vándorének 121. (Regény) Sokáig néztük megilletődötten a nevezetes tűzhányót, melynek szépségét már Pindarosz és Aiszkhülosz versengve dicsérte. De tud róla a görög mítosz is, hiszen a kráter mélyén dolgozik a sánta Héphaisztosz küklopszaival, s maga az egész hegy is úgy létesült, hogy Zeusz a lázadó gigászokra dobta rá. Ezek a háta is az Etna tövében pihennek. Itt rabolta el Hadész Persephonét, s később a tűzhányó torkába vetette magát, a legendás Empedoklész, hogy hívei ne lássák őt holtan, gyarló emberi mivoltában. Persze, gyakran ki is tört a most békés, fehér zászlót lengető vulkán, különösen az ókorban, bár mér Seneca is úgy vélte, hogy mindörökre kialudt. Az utóbbi évszázadokban sem volt rest, mert legutolsó, legnagyobb kitörése 1879-ben volt, de ez meg sem közelítette az 1669-it, amikor állítólag kilencvenezer ember vesztette életét. Egy kicsit még álmélkodtunk, aztán azzal az elhatározással hogy hamarosan felmászunk a havas kráter obszervatóriumáig, nagy sietséggel • í haladtunk át Callanisettán, a bányavároson. ■ Éppen ünnep volt, a nép kint nyüzsgött az utcákon, különösen a Piazza Garibaldin, melynek neoklasszikus homlokzatú, monumentális, nyugalmat árasztó dimja ellensúlyozta a tömeg tarkaságát. Mondják, hogy Itt a nagycsütörtöki precesszió látványosságát fokozza a népi viselet is, melynek mi alig láttuk nyomát. Egy-egy fejkendős, fehérharisnyás férfi csellengett itt-ott, feltűnt néhány pompás caretta is, gallyakkal, s virágokkal díszített, sátorszerű abroncsaival, s rajtuk nagy néha egy-egy nő, fehér vagy fekete fátyolba burkolózva. Nőket általában alig láttunk az utcán, legfeljebb kislányokat, de azok is már tudatában voltak kényes helyzetüknek, s egyáltalán nem viselkedtek gyerekekként. Mert itt igen szigorúak az erkölcsök, az ,.usanze del meridione” ugyanolyan könyörtelen, mint Calabriában, s a nő legkisebb félrelépését, vagy csak félrepillantását is véresen megtorolják. Itt a bicska nem lehet hegyes és négy ujjnyinál hosszabb (az én szegedi halbicskám hegyét is letörte egy carabiniere), mert rögtön szúrnak, főleg féltékenységből, vagy szerelmi őrületből. S a szomorú az, hogy maguk a nők is helyeslik, ha a férfi bosszút áll a nő hűtlenségéért, s nem a gyilkost, hanem a megtévedt asszonyt ítélik el. Nagy léptekkel vonultunk át a széles úton, ahol alaposan megbámultak bennünket, még a festői carabinierik is, s a tömérdek micisapkás munkás, akik föltehetőleg valamennyien a kénbányákban dolgoznak. Itt működik a bányásziskola, s tanulmányi célokat szolgál az ásvány- és kőzetmúzeum is, bár — amint hallottuk és tapasztaltuk —, a bányaipar itt mégis igen primitív, az olvasztó és átpároló eszközök üzemeltetéséhez javarészt emberi erőt vesznek igénybe, a gépi és villamos berendezkedés csak egyes helyeken, s ott is nehezen fejlődikk. A bányászok élete ennek megfelelően csöppet sem óriás, helyzetük nyomasztó, s radikális reformok vagy szociális intézkedések után kiált. Itt valóban kevés a jobb módú ember, mert aki sem bányában dolgozik, az földműves munkát végez vagy pásztorkodik, s a nagy latifundiumok iaz értenek hozzá, hogy a legszűkösebben szabák meg a bért. Áthaladtunk a Villa Amadeo nevű szép parton, melynek árnyas padjai és szökőkútjai miniét is csábítottak, de erősek voltunk, s csak a szép kis Cupidón merengtünk el, aki egy medence közepén éppen tegzéhez nyúl, hogy nyilat építsen valakibe. Megállásra kényszerített még egy fantasztikus formájú sziklán épült vár maradványa is, a Pietra Rossa, melyet még a szaracénok építettek valamikor. De nem akartunk okat időzni a kevésbé jelentős városkában, bár abban is volt valami vonzó, hogy ide turisták ritkán vetődnek. Igaz, hogy ennek köszönhettük az általános feltűnést, de talán ez volt az oka annak, hogy itt sokkal szívélyesebbek voltak hozzánk, az emberek, mint például Nápoly környékén. Itt azonban nem koldultunk, mert maradt egy kis pénzünk, s a gazdatiszt sajtja is még tartott, de rá mégis betévedtünk egy házba, sohasem ereszettek el üres kézzel. Borral szinte mindenütt megvendégeltek, s ez a szívélyesség fokozódott, shogy közeledtünk az Etnához, a legnagyobb bor,erdő vidékhez. (Folytatjuk.)