Délmagyarország, 1979. október (69. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
2 A leszerelés időszerí kérdéseiről Leonyid Brezsnyev megbeszélése a Szocialista Internacionálé küldöttségével A Moszkva (MTI) A leszerelés időszerű kérdéseiről folytatott megbeszélést Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjának küldöttségével, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, a munkacsoport elnöke vezetésével tartózkodik Moszkvában. Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Pártja mindig kulcsfontosságú kérdésnek tekintette a leszerelést, amely minden ország dolgozói számára létérdek. Az 1970-es években sikerült elérni azt, hogy a feszültség jelentős mértékben enyhüljön, sikerül háttérbe szorítani a hidegháború híveit. Létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegyverkezési verseny korlátozása felé. Brezsnyev ezzel kapcsolatban szólt a SALT—II szerződésről és megállapította: a szerződés nemcsak a hadászati fegyverzet mennyiségi és minőségi korlátozását jelenti, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy tovább haladjanak ezen az úton. Az SZKP főtitkára ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az enyhülés és a leszerelés ellenségei még korántsem tették le a fegyvert. Az SZKP főtitkára szólt azokról az imperialista propagandakísérletekről is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Megállapította: ez hazugság és csupán a fegyverkezési verseny kezdeményezőinek ködösítése, köztük azoké, akik most olyan terveket szorgalmaznak, amelyek megvalósulása Nyugat- Európát a Szovjetunióra irányzott amerikai fegyverek kiinduló pontjává változtatnák. Ezek az erők veszélyes játékot folytatnak a tűzzel — mondotta Brezsnyev —, a Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem készül támadást indítani — mondotta az SZKP főtitkára. — A Szovjetunió tartós békére törekszik, s amikor kiépíti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szükséges a saját és a szövetségeseinek biztonságához. Leonyid Brezsnyev arra hívott fel, hogy a leszerelés terén a szavakról térjenek át a tettekre. Kalevi Sorsa és Bernt Karlsson, a Szocialista Internacionálé főtitkára köszönetet mondott Leonyid Brezsnyevnek azért, hogy pontosan és világosan kifejtette a Szovjetunió álláspontját a leszerelés problémáiról. ELUTAZOTT GERHARD SCHÜRER Vasárnap elutazott hazánkból Gerhard Schürer miniszterelnök-helyettes, a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke, aki Huszár István miniszerelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével a következő ötéves tervidőszak gazdasági együttműködési kérdéseiről folytatott tárgyalásokat. KARAMANLISZ MOSZKVÁBAN Tegnap, héfőn délben megérkezett Moszkvába Konsztantin Karamanlisz. A görög miniszterelnököt és kíséretét a repülőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter, Vlagyimir Kirillin miniszterelnökhelyettes, valamint a szovjet politikai és társadalmi élet számos képviselője és a diplomáciai testület tagjai fogadták. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT A Magyar Népköztársaság és a Nicaraguai Köztársaság kormánya megállapodtak, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. BOLGÁR—VIETNAMI TÁRGYALÁSOK Barátsági és együttműködési szerződés, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését szolgáló négy másik egyezmény aláírásával hétfőn Hanoiban befejeződtek a legmagasabb szintű bolgár—vietnami tárgyalások. A Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke vezette és szombaton Hanoiba érkezett bolgár párt- és állami küldöttség a hét végén bonyolította le a tárgyalásokat a Le Duan, a VKP KB főtitkára vezette vietnami tárgyalódelegációval. KAREL POLAK BUDAPESTEN Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett Karel Polak, a Cseh Szocialista Köztársaság építésügyi minisztere. FRANCIA—NSZK CSÚCS A keleti—nyugati kapcsolatok alakulása és a leszerelés volt a bonni csúcsszintű francia—nyugatnémet konzultáció középpontjában. Giscard d’Estaing francia államfő, aki hétfőn délben érkezett kétnapos látogatásra a nyugatnémet fővárosba, egyórás négyszemközti megbeszélést tartott Helmut Schmidt kancellárral. VANCE—DOBRINYIN TANÁCSKOZÁS Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap hivatalában tanácskozott Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel. A váratlan megbeszélésről, amely ötnegyed óráig tartott, egyik fél sem nyilatkozott. PANAMA ÜNNEPE Október 1-e történelmi nap a panamai nép életében: tegnap emelkedtek jogerőre azok a szerződések, amelyeket a Panamai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok — évekig tartó, szívós és gyakran félbeszakított tárgyalások után — 1977. szeptemberben írt alá Washingtonban az eddig amerikai közigazgatás és katonai ellenőrzés alatt álló panamai csatornaövezetről. Az új szerződések — noha kompromisszumokat is tartalmaznak — a panamai nép teljes nemzeti függetlenségért és önrendelkezésért vívott harcának sikerét jelentik. KIVÉGZÉSEK A malabói rádió rövid közleményben erősítette meg, hogy kivégezték Francisco Macias Nguemát, Egyenlítői Guinea volt elnökét Végrehajtották a halálos ítéletet az augusztusban megbuktatott diktátor hat társán is. Sarlós István hazaérkezett latin-amerikai királyáról A Budapest (MTI) Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára , aki részt vett és felszólalt a Jamaicai Népi Nemzeti Párt közelmúltban megtartott országos értekezletén, majd a népfront képviseletében látogatást tett Mexikóban, Costa Ricában és Panamában a vasárnap hazaérkezett latinamerikai körútjáróL Pója Frigyes megbeszélései A New York (MTI) Pója Frigyes hétfőn látogatást tett dr. Kurt Waldheimnél, az ENSZ főtitkáránál. A megbeszélésen a közgyűlés napirendjén szereplő kérdéseket tekintették át. A találkozón jelen volt Hollai Imre nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. A magyar külügyminiszter találkozott Kamphay Boupha laoszi megbízott külügyminiszterrel, majd Uppadit Pancsarijangkhun thaiiföldi külügyminiszterrel. Szívet pártés kormánykLMiHséi átázik az Ma • Berlin (ADN) Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével október 4-én szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK-ba, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A szovjet küldöttséget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és az NDK Államtanácsa hívta meg. Üdvözlő távirat O Budapest (MTI) A Kínai Népköztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban, üdvözölte Hua Kuo-fenget, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét. Feng Jü-csiu, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából tegnap, hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes Kedd, 1979. október & A nemzetközi joget és az egyetemes humánemet egyaránt sérti az ENSZ-köziyelés határozata Dr. Antalffy György nyilatkozata • Budapest (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának a Pol Pot-rezsim elismerésével kapcsolatos döntéséről dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, a Béke-világtanács emberi jogokkal foglalkozó bizottságának tagja nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. A határozat az egész haladó emberiség, a világ államai többségének felháborodását, egyet nem értését váltotta ki. — Ma már köztudottak azok a tények (Kambodzsa lakosságának csaknem a felét kitevő hárommillió ember — köztük gyerekek és öregek — megsemmisítése), amelyeknek már csak az egyetemes humánum alapján is a Pol Pot-rendszer támogatásának a megvonását kellett volna kiváltaniuk, mint ahogy ténylegesen ki is váltották a világ nagyobbik részében. Az ENSZ közgyűlésének határozata figyelmen kívül hagyja az államok képviseletére vonatkozó nemzetközi jogi szabályokat is. A nemzetközi jog ugyanis azt a kormányt ismeri el az állam képviseletére jogosultnak, amelyik a tényleges hatalmat gyakorolja az ország területén. Az pedig korántsem ismeretlen tény, a Pol Potrezsimet támogató államok körében sem, hogy lényegileg Kambodzsa egész területén a Népi Forradalmi Tanács gyakorolja a tényleges hatalmat. Ennek megfelelően a fejlődő országok havannai csúcsértekezletén félre nem érthető módon kifejezésre jutott az államok többségének véleménye: a Pol Potrendszer el nem ismerése, elítélése. Mégis, az ENSZ közgyűlésének a határozathozatalra vonatkozó szabályai lehetővé tették, hogy relatív többséggel, azaz tulajdonképpen kisebbségi döntéssel, a Pol Potrendszer képviselői ülhessenek az ülésterem Kambodzsa részére fenntartott székein. — Az ENSZ-közgyűlés határozata természetesen nem változtatta és nem is változtathatja meg az államok többségének — a népi kormány elismerésére irányuló akaratát. Nem változtathatja meg, hiszen közgyűlési határozattal csupán Kambodzsa és az ENSZ, mint szervezet közötti viszony — minden bizonnyal átmeneti — „rendezéséről” van szó. Ez a határozat sem ténylegesen, sem jogilag nem pótolhatja az egyes államok elismerő aktusát . A népi kormány támogatását kifejező, egyre nagyobb számú elismerés minden bizonnyal arra fogja késztetni az ENSZ közgyűlését is, hogy revideálja döntését, s azok részére biztosítsa az ENSZ fórumain a részvételt, akik nem hárommillió halott „képviselői”, hanem az újjáépülő Kambodzsa küldöttei — fejezte be nyilatkozatát dr. Antalffy György professzor. Megkezdődött a magyar- NDK barátsági hét eseménysorozata A Budapest (MTI) Találkozásom az NDK-val címmel meghirdetett fotópályázat eredményének kihirdetésével és a legjobb alkotásokat felvonultató kiállítás megnyitásával hétfőn a Csepel Művek munkásotthonában kezdetét vette a magyar —NDK barátsági hét csepeli eseménysorozata. Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központja, a Népművelési Intézet és a Magyar Fotóművészek Szövetsége által az NDK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére kiírt pályázatra 2S9 pályamunka érkezett, amelyek bemutatják a baráti szocialista ország népének életét, szocializmust építő munkáját. Az első három díjat Székely Tamásnak, Horváth Gyulának, illetve Szvoboda Istvánnak ítélte a zsűri. A beérkezett alkotásokból nyílt kiállításon 44 pályázó 76 munkáját október 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A barátsági hét rendezvényeinek keretében a következő napokban a csepeliek vetítettképes előadásokon ismerkedhetnek az NDK 30 éves fejlődésével, valamint fővárosával és Potsdammal. Ugyancsak az NDK megalakulásának évfordulója alkalmából nyílt könyvkiállítás hétfőn az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjának Deák téri bemutatótermében. A társadalomtudományi irodalom az NDK- ban című tárlaton a baráti szocialista ország hét kiadójának mintegy 800 kiadványát tekinthetik meg az érdeklődők. Érdekességként kiállították a Kossuth Kiadó új könyvét, amely Az NDK a szocializmus útján címmel , az NDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából jelent meg a napokban. A kiállítást október 12-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Sarló Sándor VisszapergetS 18. Eljön az utolsó nap. Nem érzek semmi különös meghatottságot Nem vagyok képes felmérni mindazt, ami elmúlt, ami mögöttem van, amit örökre itthagyok. Holnapszomj tikkaszt. A tegnap elszállt a ma már untat. Csak előre látok. Lázasan tolulnak belém az elképzelések az idegen világról, ahová készülök. Csomagolok. Anyám a tükörből nézi, amit művelek. Ő már összecsomagolta útravalómat: sült csirkét, kolbászt, főtt tojást sajtot, kenyeret, hamubasült pogácsát, három napra való eledelt. Ruhanemet én rakom a bőröndbe. Belekerül a viseltes barna öltönyöm, csámpás félcipőm, öt darab ingem, alsónadrágom, melyek mind édesanyám keze nyomát viselik, stoppolt zoknijaim, tucatnyi zsebkendőm, két hálóingem, valahány törülközőm, eső rágta kalapom, kifakult nyakkendőm, és mindenféle apróság, borotva, szappan, fogkefe, fogpaszta, hajszesz, fésű és hajkefe (akkoriban még ki nem ritkult hajamnak) stb. stb. Felöltem annyira megviselt hogy nem viszem magammal, nélküle megyek neki a párizsi télnek (bárha enyhe lenne!). Reggel már elbúcsúztam húgaimtól, hidegen és szertartásosan egy-egy csókkal (tíz év korkülönbséggel akkor még meglehetősen idegenek voltunk egymáshoz); mindketten tanoncok, Piri a kötszövő gyárban. Böske a Takaréktár utcai fodrászatban; mindketten munkásszínjátszók. Böske később festőművész, munkásportréival válik ismertté a mozgalomban, rendőri felügyelet alatt áll, majd politikai deportáltként, mint egy kutyát lövik agyon a Bécs felé vezető országúton. Sem én, sem anyám nem tudjuk, hogy utoljára látjuk egymást. Habár lehet, hogy anyámban él már egy sejtelem a sors kegyetlen ítélete iránt, de nem mutatja, nem hagyja elérzékenyedni magát. Fejét, szívét magasan tartja, keményen, mint korszakot lezáró kilométerkő. Delet harangoz a felsővárosi templom. Kettesben ebédelünk, lassan, hallgatagon, szűkösen nyeldeklő torokkal; húslevest, marhahúst, s kedvencemet, mákos metéltet. Anyám főzte, egyszerű, mégis úgy tűnik, ünnepi. Az utolsó falatoknál hallom, a ház elé gördül az iderendelt konflis. Felugrom az asztaltól, megragadom anyám gömbölyű kis kezét, elhalmozom csókokkal. Aztán az arcát csókolom meg jobbról, balról. Felszedem csomagjaimat, lesietek a lépcsőn, a ház elé. Anyám utánam jön, megáll a nagy barna kapuban. Nézi, amint elrendeződöm a kocsiban. Egyik kezét napellenzőnek szemöldöke fölé emeli, a másikkal utánam int: — Szervusz, Tibiként, kisfiam! Isten veled! S a könnye kicsordul. Engem a sírás fojtogat. Ez a mélységesen megható hang, felejthetetlen, fenséges dallam, mélyen belém ivódik, máig is visszhangzik szívemben. A kopottas konflis megindul, visszanézek. Anyám apró alakja a keskeny, magas kapuban, mint filmkocka rögződik agyamban. Majdan hányszor, de hányszor visszapergetem magamnak mindenütt, az Eiffel-toronyban, az Étoile árkádjai alatt, a Quartierban és a Szajna olajos vizében, a douai-i börtöncellában és a Friedrichstrassén, a Néva partján és a Vörös téren. (Moszkvából már mint unokahúga írom neki : „ezerszer csókolom azt a dolgos kis kezét, jóságos arcocskáját, örökké szeretve és visszavágyva, hűséges Ilonkája.” Arról álmodik, hogy visszajövök. „Mindennap várom, Ilonkám, hogy megjössz. Elsorvadok a várakozásban, a Rád gondolásban” — írja 1940- ben. S még ebben az évben megjön a gyászjelentés, melyen, mint aláíró, én is rajta vagyok. Okos, tökéletes agya, mellyel annyit gondolt rám, halálosan bevérzett. Nincs többé. S hat évvel később csupán emlékét, beroggyant, fejfátlan sírját találom a szegedi temetőben. A konflis befordul a Fodor (ma Juhász Gyula) utcába, kiesünk egymás szeméből. Majdnem egyenes út a Szeged-állomásig. A csontos, szelíd konflisió engedelmesen tapos bele a városközpont virágágyás panorámájába. Köszöntlek, tekintetes, szépséges városháza, méltóságos platánok, kegyelmes, napfényes Széchenyi tér, búcsúzom tőletek, Kárász utcai kirakatok, nagy tiszteletű Dugonics András, üde Gizella tér, s búfelejtő Boldogasszony sugárút, ég veletek! Utam, mely a Párizsi kanyarban folytatódik, hosszú, hosszú lesz. Ám ha még annyi lesz is, semmi, de semmi — nélkülözések, üldöztetések, börtönök, háborúk, megpróbáltatások és veszedelmek — nem állhatják útját hazajövetelemnek. (Vége.)