Délmagyarország, 1980. július (70. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

2 Helmut Schmidt Moszkváb­an megkezdődtek a szovjet—NSZK tárgyalások A Moszkva (MTI) A szovjet kormány meghívására hétfőn délben Moszk­vába érkezett Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köz­társaság­ kancellárja, valamint Hans-Dietrich Genscher al­­kancellár, külügyminiszter. A vnukovói repülőtéren a ven­dégeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromlko külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. Az NSZK delegációjának tagjai: Gunther van Well külügyminisztériumi állam­titkár, Klaus Bölling kor­mányszóvivő, Bernert von Staden és Horst Schulmann, a kancellári hivatal osztály­vezetői, valamint több szak­értő. A szovjet fővárosban csatlakozott a delegációhoz Hans-Georg Wieck, az NSZK moszkvai nagykövete. Hétfőn Bonnban megerő­sítették: a látogatás befe­jeztével Genscher külügymi­niszter szerdán reggel Wa­shingtonba repül, hogy „első kézből" tájékoztassa Carter amerikai elnököt a moszkvai tárgyalásokról. A többi NATO-partner tájékoztatása állítólag van Well állam­titkár feladata lesz. Moszkvában hétfőn meg­kezdődtek a szovjet—nyu­gatnémet tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke vesz részt. A nyugat­német felet Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztár­saság kancellárja és Hans- Dietrich Genscher alkancel­­lár, külügyminiszter képvi­seli. Este Leonyid Brezsnyev díszvacsorát adott vendége tiszteletére. A díszvacsorán a Legfelsőbb Tanács elnöke és Helmut Schmidt pohár­köszöntőt mondott. Fontos megbeszélések a szovjet fővárosban Kommentár A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó mindig jelen­tős esemény, most azonban különösen az. Moszkvában nem véletlenül hangsúlyoz­zák, hogy Schmidt kancellár személyében olyan ország vezető politikusa érkezett a szovjet fővárosba, amely rendkívül lényeges szerepet játszik Nyugat-Európában, politikai, katonai és gazda­sági téren egyaránt. A nyugatnémet kancellár kettős nyomás alatt áll. Egy­részt Washingtonból Carter amerikai elnök kívánja min­den elképzelhető eszközzel ráerőltetni élesen szovjet­ellenes politikáját, másrészt odahaza a kormánykoalíció jobboldali ellenzéke. A kancellárnak tehát meglehe­tősen sok szert között kell hajóznia, de aligha feledheti, hogy nemcsak kül-, hanem nyomós belpolitikai okai is vannak arra: igyekezzek leg­alább valamelyest elhatárol­ni magát és kormányát az egyértelmű tengerentúli hi­degháborús áramlattól. A legutóbbi felmérések tanú­sága szerint a Német Szö­vetségi Köztársaság lakossá­gának mintegy hetvenöt szá­zaléka (!) támogatja Schmidt ezzel kapcsolatos kísérleteit, és ez az október 5-én esedé­kes választások előtt önma­gában is rendkívül komoly tényező. A szovjet fővárosban érté­kelik a kancellárnak azt a próbálkozását, hogy a jelen­legi bonyolult helyzetben va­lamelyest megőrizze mozgás­­szabadságát. Ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy szá­mos alapvető kérdésben — mindenekelőtt az euróraké­ták ügyében — a kancellár támogatta az amerikai kon­cepciót. A jelenlegi helyzet­ben különösen örvendetesnek tartják Moszkvában, hogy a két ország közötti gazdasági kapcsolatok dinamikusan fejlődnek. Évek óta az NSZK a Szovjetunió legna­gyobb nyugati kereskedelmi partnere, az elmúlt tíz év­ben a két ország közötti áru­csere-forgalom nyolcszorosá­ra növekedett, s Tyihonov miniszterelnök-helyettes mi­napi bonni látogatása során újabb nagyszabású gazdasági tervek születtek. A jelenlegi bonyolult hely­zetben egyetlen megfigyelő sem tartja vitásnak, hogy rendkívüli fontos megbeszé­lések színhelye most a szov­jet főváros. „A szovjet em­berek — írja a hétfői Prav­da — abban a reményben üdvözlik fővárosukban Schmidt kancellárt és Gen­scher külügyminisztert, hogy látogatásuk hozzájárul majd a két ország közötti kapcso­latok további fejlődéséhez és ily módon javára válik mind­két népnek, valamint az eu­rópai béke és enyhülés ügyé­nek." Harmat Endre Ví­­ F Baniszadr nyilatkozata • Teherán (TASZSZ) Baniszadr Iráni államfő a Pars hírügynökségnek adott interjújában válaszolt Kho­meini ajatollah korábbi bí­rálatára, amelyben a vallási vezető kifejtette, hogy lassú­nak és tehetetlennek látja az iráni kormányt. Az államfő mindenekelőtt közölte, hogy háromtagú bi­zottságot nevezett ki a mi­nisztériumok tevékenységé­nek kivizsgálására. Baniszadr hangsúlyozta: a jelenlegi miniszterek közül egyet sem ő maga nevezett ki, szinte mindannyian tag­jai voltak már Bazargan kormányának is. Túlnyomó többségük — mondotta az államfő — nem felel meg a velük szemben támasz­tott követelményeknek, alig törődnek az ország ügyeivel, és nem törekszenek az ál­lamfővel való együttműkö­désre. „Tartahatatlan álla­pot, hogy az államfő kezé­ben alig van hatalom, ez­zel szemben az ő vállán nyugszik a felelősség”, — mondotta Baniszadr. SZOVJET VEZETŐK KITÜNTETÉSE Hanoiban nyilvánosságra hozott közlemény szerint a Vietnami Szocialista Köz­társaság nemzetgyűlésének állandó bizottsága és a VSZK kormánya az Arany Csillag Érdemrendet ado­mányozta Leonyid Brezs­­nyevnek, az SZKP KB fő­titkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének. A legmaga­sabb vietnami kitüntetésben részesült Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és Mihail Szuszlov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára is. KULTURÁLIS DELEGÁCIÓNK PÁRIZSI TÁRGYALÁSAI Hétfőn hazaérkezett Pá­rizsból az a magyar kultu­rális küldöttség, amely részt vett a magyar—francia kul­turális vegyes bizottság 7. ülésszakán, Párizsban. KÉMPER A varsói katonai bíróság hétfőn az egyik NATO-tag­­ország számára végzett kém­tevékenység vádjával 25 évi börtönbüntetésre ítélte Le­szek Hrustot, a lengyel ne­hézipari és mezőgazdasági gépipari minisztérium volt osztályvezető-helyettesét. Be­bizonyosodott, hogy a 47 éves Hrust külföldi kikül­detése során egy hírszerző­szolgálattal lépett kapcsolat­ba, majd hazájába vissza­térve fontos információkat szolgáltatott ki a Lengyel Népköztársaság társadalmi, politikai és gazdasági életé­ről, valamint honvédelmé­ről. REPÜLŐGÉP­­SZERENCSÉTLENSÉG Senki sem maradt életben az Itavia olasz légitársaság pénteken éjszaka szerencsét­lenül járt DC–9-es gépének utasai közül és személyzeté­ből — jelentették be szom­baton az olasz hatóságok. A mentőalakulatok eddig 42 holttestet találtak a szeren­csétlenség színhelyén, Fa­­lermótól 120 mérfölddel északra, a nyílt tengeren. A kutatóhajók és -repülőgépek tovább folytatják a kutatást. A gép „fekete doboza” még nem került meg. Üdvörzeti távirat Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke távira­tot intézett Losonczi Pálhoz abból az alkalomból, hogy újraválasztották az Elnöki Tanács elnökévé. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke szintén táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökévé történt újbóli megválasztása alkalmából. Közéleti napló RÉSZVÉTLÁTOGATÁS V. V. Giri, az Indiai Köz­társaság volt elnöke el­hunyta alkalmából részvét­látogatást tett a budapesti indiai nagykövetségen Traut­­mann Rezső, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak helyettes elnöke és Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes. KÜLKERESKEDELMI AKTÍVAÜLÉS A Külkereskedelmi Mi­nisztérium és a Magyar Ke­reskedelmi Kamara rendezé­sében hétfőn külkereske­­delmi aktívaülést tartottak a Magyar Kereskedelmi Ka­mara székházában. A ta­nácskozáson, amely az el­következő időszak külkeres­kedelmi feladataival foglal­kozott, Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter tar­tott tájékoztatót. FINN IFJÚSÁGI DELEGÁCIÓ BUDAPESTEN Hazánkba érkezett a Finn Központi Szociáldemokrata Ifjúság Szövetsége (SNK) delegációja, amelyet Jorma Bergholm, a Finn Szociálde­mokrata Párt Politikai Bi­zottsága póttagja, az SNK elnöke vezet. A delegáció tárgyalást fog folytatni a két ifjúsági szervezet közötti együttműködés formáiról, lehetőségeiről. Kedd, 1980. július 1. Eszmecsere a pártellenőrzésről • Pozsony (MTI) Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Ellenőr­ző és Revíziós Bizottságának meghívására június 28—30. között Pozsonyban tartózko­dott Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Megbeszéléseket folytatott Miloslav Capkával, a CSKP KERB elnökével és Miloslav Bedével, a Szlovák Kommu­nista Párt KERB elnökével. A szívélyes baráti légkörű találkozón véleményt cserél­tek a pártellenőrzés időszerű elvi és gyakorlati kérdései­ről, az MSZMP XII. és a CSKP XV. kongresszusa ha­tározatai végrehajtásának ta­pasztalatairól. Brutyó Jánost szlovákiai tartózkodása során fogadta Miloslav Hruskovic, a CSKP KB elnökségének póttagja, a Szlovák KP KB titkára. A találkozón részt vett Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete. A knesszet határozata Jeruzsálemet Izrael örökös fővárosának nyilvánítják • Jeruzsálem (AP) A knesszet (izraeli parla­ment) jogi bizottsága hétfőn változtatás nélkül jóváhagy­ta azt a törvénytervezetet, amely az osztatlan Jeruzsá­lemet Izrael „örökös" fővá­­rosává nyilvánítja, és a törvényjavaslatot vissza­utalta a törvényhozás elé. Tel Aviv ezzel újabb lépést tett afelé, hogy jogi alapot teremtsen Jeruzsálem 1967- ben elfoglalt arab városré­szének a bekebelezésére. A Vatikánváros (UPI) Jeruzsálem jellegét és a város szent helyeinek sza­bad megközelíthetőségét nemzetközi ellenőrzéssel kell biztosítani — javasolja a Vatikán, az Osservatore Románcban megjelent nyi­latkozatban, amelyet — amint azt közölték — a Biz­tonsági Tanács jelenlegi vi­tája kapcsán, mint a Szent­szék hivatalos dokumentu­mát terjesztik. S> Bejrút Reuter­ tabb arab—izraeli hábo­rú eshetőségére figyelmezte­tett Jasszer Arafat egy Lon­donban megjelenő arab nyelvű folyóiratnak adott nyilatkozatában. A vasárnap éjszaka a Li­­tani-folyótól északra végre­hajtott izraeli támadással kapcsolatban a PFSZ veze­tője megjegyezte: tudomása szerint Izrael hosszabb táv­ra szóló terveiben nem mondott le arról, hogy megkaparintsa a dél-libano­ni Litani-folyó vízkészletét. Ezért a háború kitörésének reális veszélye fenyeget, ha a dél-libanoni helyzet to­vább romlik — állapította meg Arafat. Ebben az eset­ben azonban a háború nem Izrael és Libanon, illetve a palesztínaiak között fog dúl­ni, hanem újabb arab—iz­raeli konfliktussá terebélye­sedik — vélte Jasszer Ara­fat. Hozzátette, hogy az arab országoknak az igazságos közel-keleti rendezés érde­kében latba kell vetniük diplomáciájukat, a gazdasá­gi erejüket és az olaj­fegy­vert is. A vasárnap éjszakai tá­madás különösen baljós je­lentőségét az adja meg, hogy az 1978-ban Dél-Liba­­non ellen indított izraeli há­­ború óta izraeli katonák, il­letve a Tel Aviv támogatá­sát élvező jobboldali milí­ciák most először lépték át a Litani-folyót. , Dér Endre Szajáni történet 6. Ha ezek az emlékek is föltolulnak bennem, sivárnak gondolom a jele­nemet, a gyerekeimet butáknak látom, kis állatoknak,­­ akiket mindig etetni kell, vagy különcnek érzem magamon a gondot: új ruha, új cipő, új tanár kell mindkettő mellé, mert valóban kissé nehézkes felfogásúak, kissé vi­gyázatlanok a tisztaságra, ezért min­dennap tiszta ruha kell rájuk, a Fiú azonban együtt mossa velük az alsó­neműjüket, viháncolnak ilyenkor, és a nagyobbik, kiprovokálja, hogy a ki­sebb azt ordítsa: „Meghúzta az orrom, azért, folyik a vérem ...” Persze, az apjuk ilyent soha nem tapasztalt kö­zöttük, mert ő sohasem volt velük, mert amíg együtt éltünk, soha nem foglalkozott a gyerekekkel, esetleg kocsikáztatta őket. Éppen ezért sokat tudnának erről a kocsikáztatásról be­szélni a gyerekeim, de a Fiú nem en­gedi. A Fiú grállovagoknak akarja nevelni a gyerekeimet, a Fiúnak van hite, és még szerelmes tud lenni, el­bűvölő képzelőerejével csábos moso­­lyúnak, tisztának és fiatalnak lát, ezért aztán kénytelen vagyok fiatalos ruhákban járni, nyáron a mellnél rán­­coltban, a vállon két pánttal, mint a bakfisok, lenge öltözékben, a hasnál semmi fazon, elmenne a ruha kisma­maruhának is, meg se látná rajtam senki, ha terhes lennék, micsoda öt­let! Jaj, csak az unalomtól szabadul­hatnék egyszer meg. A Fiúnak azért az unalomról soha nem teszek emlí­tést, de ő észreveszi. — Valami bánt? — kérdezi. — Á! — kiáltom el magam, mintha megzavart volna legjobb álmodozá­somban, s akkor átölel. Talán mégis sejt valamit, mert ilyenkor nem tö­rődik a gyerekekkel se, engem becéz, és az én részemre is mesét talál ki, egy autóról, amellyel az egész vilá­got be fogjuk járni... Legtöbbször az autóra se reagálok, hiszen volt már nekem autóm, ha a férjem autóit is ide sorolom, több autóm volt, mint ruhám, hiszen új ruhához új autó kellett, és úgy váltogattam a ruhá­mat, ahogyan a férjem az autókat. Mi tagadás, most már tudom, hogy élvez­tem akkor azokat a helyzeteket, amik­kel a vámnál régi kocsink helyett mindig újat hoztunk be, ha külföldön jártunk. — Tetszel nekem így, mikor az Idők Asszonya, vagy! — és rubinpiros vízfestékkel.­­A rúzsom sokkal szebb piros, de azt nem használja a Fiú, mert drága. Méregdrága rúzsokat vá­sárolok, francia rúzst, hozzá francia kölnit, melléje francia krémet.) — Egy kis mosolyt, meg egy kis megér­tést festek az arcodra, ez megóv té­ged a boldogtalanságtól... És szerel­met festek az ajkaidra — itt meg szo­kott csókolni, odaadón és remegve, hi­szen tudja provokáló hajlamaimat, amelyek soha nem voltak provokálok, csak amióta a Fiút ismerem, s az ide­geimben együtt hangzik fel a régi, az első csók a férjemmel, az odaadó-re­­megő a mostani állati-követelőző öle­léssel, amivel magamhoz láncolom a Fiút, hogy nyugalom és unalom le­gyen bennem és körülöttem. Igen, nyugodt állat szeretnék lenni, nézni, nézni a kölykeimet, akik nyugodtak és szépek és egészségesek, mert­ egy fiatal, erős és szerelmes állat tanít­­gatja őket. S már együtt mosolygunk és újra, megszédülve és megszelídül­ve újra ölelünk, majd vacsorához ülünk. — És nem számolgatunk, a fil­lérekről se beszélünk — mondja a Fiú, akit a szemem sarkából figyelek, mint az árnyékomat, amely a szaka­dék szélén húzza meg magát, mint akinek egyensúlyzavara van, amely minden percben árulkodó jelként hol feldob a levegőteli magasságba, más­kor visszaránt a magány hálójába, ahonnan vergődő tusakodással ismét kezdődik a játék elölről. A barátnőim, persze, egészen má­sok. Itt van Fényes Géza felesége. Nemcsak szóval, gesztusokkal tudja kifejezni magát, de az anyag lelkével is. Nyakában tűzben égetett, maga által készített sima bronz karikát hord, melynek közepén fehér, vagy fekete kavicsot helyez, így bontja ki a természetet, így lép az anyaggal érintkezésbe, így lesz mindenki által megközelíthető, érthetetlen és tiszte­letet parancsoló. Amikor már minden­ki azt hiszi, a legkönnyebb dolog Ba­bát megismerni, csak kérni kell tőle valamit, és Baba a lelkét adja át ne­ked, akkor be kell látni, mindenki­nek, hogy Babát meg lehet közelíte­ni, de kiismerni soha! Persze, a sza­­jáni Balassi Bálint Gimnázium igaz­gatója, ahol Baba magyart tanít (a férjem ugyanott igazgatóhelyettes) egészen másképpen vélekedik Babá­ról: „Olyan gubó, amelyben a báb csak álcázni tudja magát, de soha nem fejlődik lepkévé”, szokta mon­dani, ami igaz is, meg nem is, mi­vel Babából soha nem lesz világhírű keramikus, de mint ember, végtelenül rokonszenves és irigylésreméltó. Baba igazgatója a Baba emberi értékét sem ismerte fel, sőt, ellenséges hangulatot igyekezett szítani iránta, mivel Baba az egyik esti gimnáziumba járó kis­lány bizonyítványába év végén elég­telent írt be magyarból. Még meg se száradt a tinta a bizonyítványon, amikor az igazgató arra kérte Babát, javítsa ki közepesre az elégtelent. — Nem tehetem — mondta Baba nyugodtan. — Semmit nem tud a kis­lány. Az olvasás is nehezen megy ná­la, a helyesírásról pedig mintha nem is hallott volna. (Folytatjuk^

Next