Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
2 Külpolitikai reflektor • Hogyan áll a kelet—nyugati tárgyalások ügye? Minden lehetőséget fel kell használni, hogy előbbre juthassunk a béke és biztonság megszilárdításának útján — ez volt a kulcsmondata annak az üzenetnek, amelyet Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára intézett olasz békeharcosokhoz, válaszként azok levelére. (A béke érdekében való összefogás kiterjedtségét jelezhette az a tény is, hogy a főtitkár megállapításait tartalmazó okmányt Assisi város és a ferences rend küldöttségének nyújtották át a Kremlben ...) Valóban, meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy visszatérhessünk a kelet—nyugati tárgyaló fórumokra, s azokon konstruktív munka folyjék. A Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezések sorával álltak elő, készek a párbeszédre Bécsben, Stockholmban, s a genfi leszerelési értekezleten. Ugyanakkor az eurohadászati fegyverekről tavaly novemberéig ugyancsak Genfben folytatott megbeszélések felújítására nincs mód, mert az Egyesült Államok a telepítéssel lerombolta e tárgyalások alapjait. Ezt nem lehet éppen kedvező körülménynek mondani, de jobb reálisan szembenézni vele, mint illúziókba ringatni magunkat és a világot, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A jelek szerint azonban Washington éppen ezt próbálja tenni. Amerikai forrásokból különböző tárgyalási híresztelések látnak napvilágot, s a TASZSZ ezért volt kénytelen határozottan leszögezni : nem folynak és nem folyhatnak „suba alatti” tárgyalások, hiszen a telepítésekkel párhuzamosan nincs miről szót érteni. lehet tárgyalni az eurórakétákról, ám csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok készséget mutat" a telepítés előtti helyzet visszaállítására. Felhívhatta magára a figyelmet a Scowcroft tábornok utazása körüli közjáték is. A korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadó Reagan ajánlólevelével érkezett Moszkvába, s a legfelsőbb szovjet vezetéssel kívánt találkozni. Ez nem történhetett meg: a nyugalmazott generális ugyanis semmifajta új javaslatot nem hozott magával, s amikor felajánlották, hogy konzultáljon egy szovjet külügyminiszter-helyettessel, azt visszautasította. Az amerikai lapok egy része ezt úgy tálalta, hogy „Moszkvában nem vették át az elnök levelét". Csupán azt felejtették el hozzáfűzni, nem valamiféle lényeges indítványról volt szó, hanem a szokásos, semmitmondó udvariassági üzenetről, s egy kormányfunkcióval nem rendelkező amerikai személyiség új elemeket nem jelentő utazásáról. A korábbi bejelentésekkel ellentétben egyelőre nem kerültek beterjesztésre új javaslatok a bécsi haderőcsökkentési értekezleten sem, és várat magára az amerikai válasz a szocialista javaslatok ügyében. (Erőszakról való lemondás: Európa vegyi fegyvermentesítése; az atommentes zónák kialakítása, a katonai költségvetések befagyasztása, valamint csökkentése stb.) Annál nyugtalanítóbbak azok a hírek, amelyek — stílusosan szólva — csillagászati magaslatokba akarják emelni az űrfegyverkezésre szánt amerikai kiadásokat, s a rakétaelhárító rendszerek ügyében kötött korábbi megállapodás (a Salt-csomagból ez az egyezmény van jogilag érvényben!) felmondását mérlegelik. Ezért olyan lényeges tehát a tárgyalások helyzetéről szólni mert a washingtoni nyilatkozatok nyomán torz kép alakulhat ki. Mintha az Egyesült Államok most ki akarná sajátítani a tárgyalások általa korábban nem nagyon kedvelt eszméjét, s a másik félre hárítaná a felelősséget a tárgyalások akadozásáért. Természetesen nem így állnak a dolgok. Elég a heti eseménynaptárt áttekinteni, hogy kitűnjék a Szovjetunió érdekeltsége a tárgyalásokban. (Kornyijenko Londonban: konzultációk Kínával, Mengisztu Moszkvában stb.) Ám valódi tárgyalásokra van szükség, és nem alibi tárgyalásokra az elnökválasztási év taktikai meggondolásaiból, amint azt a Fehér Ház körül szeretnék. Lehet tárgyalni, de csakis igazi tárgyalási szándék alapján ... • Miről tárgyalt a héten az ENSZ Biztonsági Tanácsa? Megszokhattuk már, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé többségében a válságterületekről szóló hírek kerülnek. A testület a héten sem panaszkodhatott az elfoglaltság hiányára, vitatémái tükrözték világunk három nyugtalan térségének problémáit. Az egyik Észak-Afrika, ahol Szudán Líbiát vádolta az amdurmani rádióállomás ellen elkövetett légitámadással. (Khartum szerint csak Líbia birtokában van olyan típusú repülőgép, amelyet állítólag észleltek volna, Tripoli viszont azt hangsúlyozza, hogy Dél-Szudánban polgárháború folyik, s minden bizonnyal szudáni repülőtiszt hajtotta végre az akciót. Az eset kapcsán Awaes légifelderítési rendszerrel ellátott amerikai gépeket vezényeltek Egyiptom Szudánnal határos vidékei felé, s más katonai intézkedések is történtek. Emiatt Líbia nyújtott be panaszt, hiszen az észak-afrikai ország már többször állt amerikai katonai nyomás alatt. Panasszal élt a Biztonsági Tanácsnál Nicaragua is, a kikötőibe vezető vízi utak elaknásítása miatt. Washington tagadta részességét, de a vizsgálatok megállapították, hogy nem ,,házilagos” kivitelű aknákat helyeztek el az ellenforradalmár csoportok a nemzetközi forgalom veszélyeztetésére, hanem amerikai gyártmányú eszközöket, amiket nyilván az Egyesült Államoktól kaptak. S olyan gyorsnaszádokat használtak, amilyenekhez nem lehet hozzájutni a nemzetközi fegyverpiacokon sem; ezek sem az égből pottyantak alá ... 0 Miért írtak ki rendkívüli választásokat Izraelben? öt hónapja váltotta fel Begint az izraeli kabinet élén Jichak Samir, és jövő év novemberében járna le alkotmányos mandátuma. Júliusban mégis az urnák elé járulnak az izraeli választók, a belpolitikai válság következtében rendkívüli választásokat írtak ki. A 120 tagú parlamentben eredetileg 64:56 arányú többsége volt a kormánykoalíciónak. Két képviselő azonban a Libanon-politika ellen tiltakozásul az ellenzékhez csatlakozott, majd a mérleg nyelvét jelentő Tárni párt, amely a szefárd, vagyis keleti származású lakosság politikai szervezete, pártolt el a kormányszövetségtől. Ráadásul Begin volt miniszterelnök távoltartotta magát a szavazástól, így a knesszetben 61:5B arányban alulmaradt a megfogyatkozott kormánykoalíció. Nem volt más kiút, mint a választások kiírása. A válság igazi oka a romló gazdasági helyzet, a tavaly 190 százalékosra nőtt infláció, valamint a libanoni politika fiaskója, amelyet kifejezhetett a különbéke szerződés bejrúti felmondása is. A közvéleménykutatások szerint, ha most választanának, Samir kabinetjét a szociáldemokrata Marád-szövetség váltaná fel. Csakhogy van még majd négy hónap, s ez az időszak veszélyekkel terhes. Emlékezetes lehet, amikor 1981 nyarán Begin ugyancsak rendkívüli választások kiírására kényszerült, és rosszul állt, részben átmeneti gazdasági manőverekkel (adócsökkentés, amely később súlyos következményekkel járt), részben a bagdadi atomreaktor, s Bejrút bombázásával „fordított”. A jelenlegi helyzet is kalandokra csábíthatja a szélsőséges elemeket, figyelembe véve a libanoni szétesettséget és az amerikai elnökválasztási évet. Az izraeli választási harc ezért nő túl a szűken értelmezett belpolitikai kereteken, s mindenképpen jelentőséggel bír a Közel-Kelet válságának vetületéből is. Réti Ervin Gáspár Sándor a lengyel helyzetről • Varsó (MTI) A lengyelországi helyzet teljes normalizálódása nemcsak Lengyelország ügye: a szocialista tábornak, sőt az egész haladó munkásmozgalomnak is érdeke — mutatott rá Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT és a Szakszervezeti Világszövetség elnöke Varsóban pénteken este, amikor találkozott a lengyel és a magyar sajtó képviselőivel. Gáspár Sándor kiemelte, hogy fejlődést lát a lengyelországi helyzet alakulásában, s annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel társadalom megújulva kerül ki a válságból. Gáspár Sándor a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága meghívásának tett eleget lengyelországi látogatásával, melynek során találkozott a szakszervezeti mozgalom vezetőivel és aktivistáival is. Mint elmondta, tárgyalásai alkalmat adtak arra, hogy az SZDSZ vezetőjeként konkrét benyomásokat szerezzen a lengyel szakszervezeti mozgalom fejlődéséről. Vasárnap, 1984. április 1.’ Ülésezést az SZKP PB A Moszkva (MTI) Legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága meghallgatta az illetékes miniszterek beszámolóját a Központi Bizottságnak és a Minisztertanácsnak a mezőgazdasági gépgyártásra vonatkozó határozatának teljesítéséről. Az ülésen rámutattak arra, hogy az utóbbi években javult a mezőgazdasági gépek minősége, tervszerűen halad a korszerű technikai színvonalon álló gépek előállítása, gyorsult a mezőgazdasági gépgyártáshoz tartozó vállalatoknál a beruházás és a rekonstrukció. Az elért eredmények ellenére — mutattak rá a testület ülésén — egészét tekintve még nem az előirányzati feladatoknak megfelelően folyik a korszerű mezőgazdasági gépek gyártása. Komoly hiányosságok vannak a műszaki politika megvalósításában, a gépek és berendezések karbantartásában és javításában; gyakran gyenge az előállított gépek minősége. Különösen lassan halad a nagy teljesítményű, az ipari technológiákhoz szükséges talajművelő gépek, a takarmánytermeléshez és gabonatermesztéshez szükséges berendezések elterjesztése. Ezzel összefüggésben a PB konkrétan is bírált több területi pártszervet, mivel azok nem támasztanak megfelelő követelményeket az illetékes gazdálkodó szervekkel szemben, nem megfelelően végzik a szervező és ellenőrző munkát. A Politikai Bizottság határozatot fogadott el, amelyben gyakorlati intézkedéseket határoz meg a mezőgazdasági gépgyártással foglalkozó központi és helyi szervek részére. A testület ülésén áttekintették az agráripari komplexum tulajdonának védelmével kapcsolatos kérdéseket. Az SZKP KB Politikai Bizottsága ezen kívül áttekintett néhány más belpolitikai kérdést is. Üdvözlő távirat A Budapest (MTI) Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte Agatha Barbara asszonyt, a Máltai Köztársaság elnökét Málta nemzeti ünnepe alkalmából. Elutazott Moszkvából Mengisztu A Moszkva (MTI) Tárgyalásainak befejeztével szombaton elutazott Moszkvából Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Ideiglenes Katonai Kormányzótanács és az Etióp Dolgozók Pártjának Megszarvazésére Akkull Bizottság (OOPWE)elnöl-e. Az etióp vezető kétoldalú kapcsolatokról, a pártközi együttműködés kérdéseiről, valamint nemzetközi problémákról folytatott véleménycserét a szovjet vezetőkkel, köztük Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával. Megbeszéléseket tartott Andrej Gromikóval, Dmitrij Usztyinovval és Gejdar Alijevel is. A legmagasabb szintű szovjet—etióp megbeszélések módot adtak a szovjet vezetőknek, hogy kifejtsék a Szovjetunió Afrika-politikájának néhány alapvető fontosságú tételét. Az SZKP KB főtitkára egyértelműen fogalmazcott :,.a S ovactumu-a korábbiakhoí'j Ijjásonlpam szilárdan *támogatja Artilnlát, Mozambikot, a többi „frontállamot”, a gyarmatosítás és faji megkülönböztetés ellen harcoló dél-afrikai hazafiakat. A Szovjetunió az afrikai kontinens egésze politikai légkörének egészségesebbé tételét óhajtja. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy Afrikát nem szabad a globális katonai-politikai konfrontáció színterévé változtatni, s a Szovjetunió kategorikusan elutasít minden olyan kísérletet, hogy Afrikát, vagy annak egyes területeit bárki is saját érdekei „létfontosságú szférájává” n nyilváníba. Tokan Etiop Tapan most folyik az ország élcsapat pártja megszervezésének befejező szakasza. A párt magját alkotó COPWE és az SZKP között érvényben levő megállapodás keretében rendszeresek a konzultációk. Az etióp párt alakuló kongresszusára várhatóan ez év szeptemberében, a forradalom 10. évfordulóján kerül sor. A: - Váe ut es efcei vft. e 1 e- A Szovjetunió 1983. évi gazdasági eredményei