Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-01 / 219. szám

2 Választási egyszeregy A jelölés joga Az öt éve folyamatosan egy településen ideiglenes lakóhellyel rendelkezők (például egyetemi hallga­tók) ideiglenes lakóhelyü­­kön igazolással választójo­gukat gyakorolhatják. A választójog gyakorlásába beletartozik-e a jelölés jo­ga? A választójognak része a jelöltajánlás, a szavazás, a választhatóság, valamint a választási eljárásban való közreműködés joga is. En­nek megfelelően, ha az a választópolgár, akinek ideiglenes lakóhelye 5 éve folyamatosan egy telepü­lésen van, igazolást kért és kapott az állandó lakóhelye szerinti tanács vb-titkárá­­tól, akkor ideiglenes lakó­helyén a jelölés jogát is gyakorolhatja. Így az ál­landó lakóhely szerinti ta­nács vb-titkára az igazolás kiadásakor köteles ellen­őrizni, hogy az érintett vá­lasztópolgár élt-e a jelölt­­ajánlás jogával. Ha a vá­lasztópolgár állandó lakó­helyén jelöltet ajánlott, ezt a tényt az igazoláson fel kell tüntetni. A törvény ugyanis azt is előírja, hogy minden választópolgár csak egy jelöltet ajánlhat Ha mégis több jelöltet ajánlott, valamennyi ja­vaslata érvénytelen. Jó tudni, az ajánlás nem kötelező, és nem vonható vissza. Az ajánlásért ellen­értékét felajánlani, kérni, adni, vagy elfogadni tilos. (Folytatás az 1. oldalról.) Két bankkonzorcium nyújt­ja a Magyar Nemzeti Bank­nak. Mint a frankfurti lap ír­ja, Magyarország likviditási gondjainak enyhítésére kap pénzügyi segítséget. Az or­szág devizaszűkében szen­ved, a Szovjetunióval szem­ben behajthatatlan követelé­sei vannak Magyarország­nak, a Bolgár Külkereske­delmi Bank pedig leállította kifizetéseit. A Frankfurter Allgemeine szerint a nyu­gatnémetek megközelítőleg 475 millió márka értékű, a Magyarországgal lebonyo­lítandó exportügyletekre további kezességet helyezn­­ek kilátásba. (MTI) Parasztszövetségek egymás között Adnánk- vennénk Gerbovits Jenő tárca nél­küli miniszter, a Magyar Pa­rasztszövetség országos főtit­kára vezetésével pénteken hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely a szovjet Parasztszövetség meghívásá­ra 5 napig tartózkodott a Szovjetunióban. Gerbovits Jenő hazaérke­zésekor elmondta az MTI munkatársának: a szovjet agrárpolitikusok, különösen a Szovjet Parasztszövetség vezetői behatóan érdeklődtek a nálunk végbemenő változá­sok iránt, így hamar megta­lálták a közös nyelvet. En­nek eredményeként megálla­podtak, munkabizottságot hoznak létre, s ez záros ha­táridőn belül listát állít össze azokról a termékekről, ame­lyeket a két ország eladni, illetve venni kíván. Az elő­zetes tárgyalások során már konkrét ajánlatok is megfo­galmazódtak. Magyar részről olyan termékeket ajánlottak, amelyekből nálunk túlter­melés, illetve fogyasztás­csökkenés van, viszont a Szovjetunióban jelentős hi­ányt pótolnak, így például húst, tejtermékeket, bort, vetőmagot, tenyészállatot és primőröket. Mi pedig elfo­gadnánk több kis- és közepes teljesítményű traktort (mun­kagépekkel), fát, és különféle vegyipari termékeket, továb­bá szóba került energiahor­dozók vásárlása is. Mivel ná­lunk idén rossz a napraforgó­­termés, ott viszont jó, szor­galmazta a magyar küldött­ség ennek a vásárlását is. (MTI) Terv szerinti kivonulás Augusztus végéig a ha­zánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozó­iknak valamivel több mint egyharmada távozott az or­szágból. Keleti György ezre­des, a Honvédelmi Minisz­térium szóvivője az MTI- nek elmondta, hogy mosta­náig 35 720-an távoztak Ma­gyarországról, köztük 19 403 katona, 3851 polgári alkal­mazott és 12 466 családtag. Augusztus 31-én reggelig 522 katonavonat gördült át a magyar—szovjet határon, s a nap folyamán még 8 szerelvény távozása várható, ami azt jelenti, hogy a szov­jet csapatkivonás pontosan megfelel az ütemtervnek. E szerint ugyanis augusztus végéig 530 katonavonatnak kell távoznia magyar terü­letről. Ezen kívül elhagyta az országot 9481 technikai eszköz és 153 ezer tonna különféle anyag is. (MTI) Körkép Antall—Holkeri találkozó Hasznos információk A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésé­nek lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott eszmecserét pén­teken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A két államférfi 3 hóna­pon belül másodszor talál­kozott egymással, ugyanis Holkein volt az első külföl­di kormányfő, aki júniusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. Antall József, aki az Európai De­mokrata Szövetség XIII. pártvezetői konferenciáján vett részt Helsinkiben, ezt az alkalmat használta fel a kétoldalú tárgyalásokra. A kormányfői megbeszé­lés utáni sajtóértekezleten Antall József nagyon hasz­nosnak minősítette a két ország gazdasági együttmű­ködését, és magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Holkeri elmondta, hogy hasznos információkat ka­pott a magyar kormányfő­től nemcsak a magyarorszá­gi helyzetről, hanem a Var­sói Szerződés Szervezeté­nek átalakulásáról és a magyar—szovjet viszony­ról. Mint Antall is megerő­sítette, megbeszélésükön tapasztalatcserét folytattak a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyról, hiszen mindkét ország sok szállal kötődik e világhatalomhoz.­­ Ma­gyarország számára fontos tanulmányozni Finnország belső fejlődését, de nemzet­közi kapcsolatait is, hiszen az északi ország mind a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyát, mind a nyugati kapcsolatait jól tudja hasz­nosítani — állapította meg Antall. Washington támadni készül Irakban? Az Irak elleni amerikai katonai támadás csak az idő és a felkészülés kérdése, ar­ra két hónapon belül sor kerülhet — ezt írta pénte­ken megjelent, több újság által publikált cikkében az Evans—Novak szerzőpáros Alexander Haig volt ame­rikai védelmi miniszter és NATO-főpa­­ancsnok szerint is valószínű a katonai ös­­­szecsapás, de ahhoz az Egye­sült Államoknak akár fél­milliós haderőre is szüksége lehet a Közel-Keleten. Az Evans—Novak szerző­páros amerikai törvényho­zóktól kapott értesülései szerint Richard Cheney vé­delmi miniszter és Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó valójában eluta­sítják a tárgyalásokat, hely­telenítik Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár köz­vetítését. George Bush el­nök két fő tanácsadója sze­rint Iraknak mindenfajta tárgyalás előtt ki kellene vo­nulnia Kuvaitból. A törvényhozási körökből kiszivárogtatott tervek sze­rint az amerikai légierő nagy fölényét kihasználva mérnének csapást Irakra, elvágva az üzemanyag-után­pótlást, ezzel megbénítva az irakiak nagy harckocsiegysé­geit. Mivel azonban eddig csak két amerikai hadosz­tály érkezett a helyszínre, még további hat hétre van szükség, hogy megvívhassák a tervezett hadműveleteket. Pénteken éjszaka sugár­zott televíziós nyilatkozatá­ban Alexander Haig volt védelmi miniszter, egykori NATO-főparancsnok is el­képzelhetőnek mondotta, hogy az Egyesült Államok katonai erővel oldja meg a válságot. A tábornok sze­rint mindenesetre akár fél­millió amerikai katonára is szükség lehet a térségben. „Irakon belül nincs a rendszernek érdemi ellenzé­ke. Szaddám Huszein meg­döntésére az egyetlen re­mény, ha saját katonai és kormányzati elitje fordul szembe vele” — erről be­szélt a The Washington Postban megjelent pénteki nyilatkozatában Szaad Dzsabr, a londoni székhelyű új Iraki Néppárt vezetője. Sajátos demokrácia Mindent megteszek azért, hogy az előttünk álló parla­menti választásokon köte­lező legyen a részvétel — mondta Lech Walesa a Szo­lidaritás megalakulásának tizedik évfordulója előtti napon tartott sajtóértekezle­ten. „Úgy vélem, az ország problémáinak megoldásá­hoz a társadalom, mintegy 80 százalékának támogatá­sára van szükség, amennyi­vel kevesebben jelennek meg ennél az urnák előtt, annyival kevesebb esélyünk van a sikerre” — közölte. A demokratikus választá­sok e nem egészen szokvá­nyos felfogásának kifejtése előtt a Szolidaritás vezető­jének szóvivője felelősségre vonta a megjelent újságíró­kat, amiért tudósításaikban általa alaptalannak minősí­tett vádakkal illették Lech Walesát, és közölte, ezentúl rendszeres gyakorlat lesz, hogy a sajtóértekezleteken értékelni fogják a Szolidari­tás vezetőjéről megjelent írásokat. Az új rendszer első A mindenkori köz- éis kedély­álla­potokat tükrözte, tükrözi, hogy mi tekintet­k a rendszerváltás igazi napjának. A rendszer „régi” bútor­darabja, Grósz Károly főtitkárrá vá­lasztását tekintették annak, mond­ván, ez az aktus engedte ki a szelle­met a palackból. Mondják ezt akkor­ra, ha Grósz, látva, ma készül, meg­próbálta vissza­gyömöszölni a viss­za­gy­ömöszölhete­tl ént. Mások Nagy Im­re temetését tekintették a nagy ha­tárkőnek, ahol az ak­kor még ellen­zéki pártok képviselői felemelték si­sakrostélyukat. Ceausescu propagan­dagépezete tavaly október 23-át te­kintette a magyar rendszer forduló­pontjának. Ebben kivételesen lehe­tett valami igaza, különösen, ha arra gondolunk, hogy nemcsak a köztár­saság kikiáltása, hanem a munkás­őrség tényleges lefegyverzése is erre a napra esett. Azon semmi csodálkozni való nincs, hogy legtöbben a tavaszi vá­lasztásokat tekintették a nagy nap­nak. De egy hét sem telt el, máris a helyhatósági választások napja lett az ominózus időpont. Kis idő kellett, hogy ez a dátum is feltételessé vál­jon. A kormánypártok képviselőinek szavaiból azt l­ehet kivenni, hogy szeptember 30-a csak akkor kerülhet be a történelemkönyvekbe, ha a helyhatósági választások az ő győzel­mükkel érnek véget, „hiszen csak ez a nemzeti egység teheti lehetővé, hogy minden magyar a maga válasz­totta úton haladhasson”. A liberális koalíció (SZDSZ, Fidesz) egyetlen utat lát a kibontakozáshoz, ha „si­kerül megakadályozni a hatalom túl­­centralizálódását, melynek egyetlen ellenszere: az ellenzéki önkormány­­zat”. Ezen logika szerint nekem, a szo­cialistának, azt kellene szajkóznom, hogy egyetlen gyógyszere van ma Magyarországnak, ha a paktumpár­tokkal szemben egy baloldali önkor­mányzat jön létre. Nem szajkózom, mert hál’isten, nem pártosodott be ennyire az agyam­ . A rendszerváltás nagy napjának azt tartanám, ha a helyi önkormány­zatok nem kis parlamentek lennének, kis torgyánokkal, kis pozsgaykkal, Ida kónyaimrékkel, a polgármesterek napja pedig nem kis antalljózsefek lenné­nek. Nem az lenne a jó tanácsnok, aki habzóbb szájjal tudná kimonda­ni a „kommunista” betűsort, aki ci­­rádásabb érvekkel tudná bebizonyí­tani, hogy a más pártján álló ta­nácsnok született szellemi fogyaté­­kos. Álmaim önkormányzatában a parlamenti pártok padlót fognának. Nagy számban képviseltetnék a tes­tületben magukat a jellemzően he­lyi érdekeket megtestesítő szerveze­tek és a független képviselők. Nél­külük semmit sem lehetne végigvin­ni, megszavaztatni, ők lennének az önkormányzat „homokzsákjai”, akik­ felfognák a túlpártosodott tanácsno­kok „indulatlövedékeit”, munkaza­jukkal pedig elnyomnák a kardcsör­­tetések hangjait. A jó ugyan ritkán fertőz, de ha álmom megvalósul valahol, akkor el­kezdek reménykedni, hogy a Parla­ment is olyanná válik, mint egy nagy önkormányzat. Ez kétségtele­nül a rendszerváltás első, igazán vi­dám napja lenne. Szemők Árpád az MSZP szegedi elnöke 1990. szeptember 1., szombat

Next