Délvilág, 1993. május (50. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

• Munkáspárti koszorúzás Makán „Keressük a munkásosztályt" Az utcán egy középkorú úri­ember félig komolyan, félig térfásan arról érdeklődött, meg tudná-e valaki mondani neki, merre van a munkásosztály, mert bizony őket keresné... Ha a munkásosztály nem is, de azért közel 30 ember eljött a munkáspárti koszorúzásra. Dé­­gi Imre, a párt városi és területi szervezetének elnöke tartott ra­gyogó napsütésben rövid be­szédet. Kiemelte, jelenlétükkel szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy május elseje igazi történelmi harcos szelleme ma is tovább él, s az eszmét senki sem fojthatja sörbe és virslibe. „Munkát, kenyeret”-felkiáltás­­sal tüntettek a munkások 1930 május elsején Makón a Hort­­hy-csendőrség ellen, s bátran, öntudatosan merték vállalni munkáslétüket, s azt, ami saj­nos, manapság is mind ak­tuálisak. Több mint 700 ezer munkanélküli van ma az országban, növekszik a nyo­mor, általános az eszegénye­­dés, egyre többen vallhatják magukat a rendszerváltás kár­vallottjainak. A kiáltás tehát sok év után megint igazi tarta­lommal telítődött - szögezte le Dégi Imre. Ezt követően a szó­nok méltatta az 1929-től mű­ködő egykori munkásotthon szervezett proletárjainak tevé­kenységét, a vasasok, famun­kások, bőrösök, építők legen­dás önképző köri munkáját, a lelkes kollektivizmusukat, valamint népi magyarságtu­datukat, amelyet a mai utódok is büszkén vállalhatnak. A megemlékezés végén ko­szorút helyeztek el az emlék­táblánál, majd a szónok Győrei Imre Május napja című versé­vel zárta a ceremóniát, majd szolidaritási sétára hívta a je­lenlévőket. A városon keresz­tül haladt, az egyesek számára talán kissé anakronisztikusnk tűnő, vörös zászlókkal fellobo­gózott menet. A séta végcélja a Maros-parti strand volt, ahol majálisi vurslival folytatódott a nap. Az ünnepség után a megem­lékezés résztvevői közül meg­szólaltattunk néhányat. - Rendszerfüggetlen a mun­ka ünnepe - mondja a nyugdí­jas párttag Schedl Henrik. - Az ország helyzete miatt ma még inkább aktuális május elseje, mint évekkel ezelőtt. Sajnos, mégis kevesen voltunk, nem jöttek el sem a baloldali pár­tok, sem a szakszervezetek. Talán félnek, nem túl előkelő társaság ma a munkáspárt... - Aki eddig felvonult május elsején, az most is eljön majd - bizakodik Lakatos Gyula, aki szabászként dolgozik. - Lehet, hogy most nem voltak itt ezen a megemlékezésen, de azért a hagyományos majálison biz­tosan ott lesznek. - Május elseje ma már egy elszürkült, ünnepélyesség nélküli nap - mondja Győri Szidónia, a Szegények Nem­zeti Szövetségének makói elnöke. — Pedig régen meny­nyire várták az emberek ezt a napot... Mostanra elszürkült minden, az emberek érdekte­lenek. Szomorú az ünnep, nincs zene, vidámság - mindez már a múltta. P. T. P. Fotó: Hárs László Megyei diáksikerek A napokban Szegeden kiosztották az 1993. évi or­szágos középiskolai irodalmi tanulmányályázat díjait. Az első témakörben (Jó Péter szellemei-érzelmi fejlődésének ábrázolása Németh László Alsóvárosi búcsú című regé­nyében) 1. díjat nem adtak ki, második helyezett lett Garai Zsolt, a vásárhelyi Kossuth Zsuzsanna szakközépiskola tanulója. A második témában (Hagyomány és modernség Illyés Gyula lírájában, vagy Tamási Áron prózájának köl­­tőisége az Ábel-trilógiában) 3. díjat kapott Busa Orsolya (szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola). A 3. téma­körben (Kedvenc magyar köl­­tőm/regényem) megosztott má­sodik díjat kapott Vincze Klára (csongrádi Batsányi). Ugyan­ebben a témakörben 3. díjjal jutalmazták Forgó Noémit (szentesi Horváth M. Gimn.), valamint Fábián Róbertet és Tatár Krisztinát (mindkettő csongrádi Batsányi). • Az idén is szép ered­ményeket értek el a szegedi Radnóti gimnázium tanulói az országos középiskolai verse­nyen biológiából. Az egyetemi felvételt biztosító első tíz helyezett közé az iskola három tanulója is bekerült: Sztrika László 5., Hajdú Gábor 9., Marosvölgyi Katalin 10. • Az általános iskolák megyei orosz versenye április 14-én zajlott a szegedi Kolozsvári Téri Általános Iskolában, a megyei Pedagógiai Intézet rendezésében. A tagozatos 7. osztályban: 1. Kovács Márton ( szegedi Madách I. isk.). A tagozatos 8. osztályos tanulók között: 1. Sebők Anita, 2. He­vesi Orsolya (Vásárhely, Szent István téri isk.). Nem tagozatos 8. osztályos tanulók közül: 1. Zombori Gábor ( szegedi gedói isk.). • A szegedi makkosházi ma­tematikaverseny eredményei: Tagozatos 5. o.: 1. Szabó Pál (Szeged, Makkosházi Ált. Isk.), 2. Magony Emőke (Ma­kó, József A. Gimn.) 3. Tóth Edit (Makó, Kálvin téri Isk.). Nem tagozatos 5. o.: 1. Biczók Sándor (Szeged, alsóvárosi isk.). Tagozatos 6. o.: 1. Lovas Róbert (Csongrád, Batsányi Gimn.), 2. Babos Csaba (Sze­ged, Makkosházi Ált. Isk.), 3. Kiss Ákos (Szentes, Klauzál isk.). Nem tagozatos 6. o.: 1. Pasztuhov Dániel (Szeged, Dózsa isk.). Tagozatos 7. o.: 1. Végh Zoltán (Makó, Kálvin téri isk.), 2. Pásztor György (Kiszombor, Dózsa isk.), 3. Máté István (Makó, Kálvin téri isk.). Nem tagozatos 7. o.: 1. Buttás Gábor (Szeged, Tabán Ált. Isk.). Tagozatos 8.o.: 1. Iglói Gábor (Szeged, Rókus I. Ált. Isk.), 2. Forrai Gábor (Vá­sárhely, Központi Ált. Isk.), 3. Csízek Tamás (Szentes, Er­zsébet téri Isk.). Nem tagozatos 8. o.: 1. Szigeti Tamás (JATE Ságvári E. Gyakorló). 2 Jók az olyan al­kalmak, amikor tét nélkül, kötetlen for­mában, oldott lég­körben beszélget­hetnek a munka vi­lágának képviselői. Ezt kínálta fel a köztársasági elnök -s e gesztusnak csak örülni lehet -, amikor május elseje alkalmából szom­baton baráti beszél­getésre invitálta Göncz Árpád az ÉT munkájában részt vevő hat szakszer­vezet, valamint a munkáltatók képvi­selőit - mondta va­sárnap a távirati iroda érdeklődésére Őry Csaba, a LIGA elnöke. A protokollmen­­tes, jó hangulatú - a késő esti órákba nyúló - találkozón szó esett egyebek mellett a mostanság legidőszerűbb kér­désekről, a tb-vá­­lasztások eredmé­nyességének fon­tosságáról, a mun­kanélküliségről, a munkáltatók és a szakszervezetek kapcsolatáról. Munka világa ­ Fából vaskarika közúton autóversenyt rendezni! — mon­dogatták néhányan, de rájuk senki sem figyelt, az indulatok a mélyben már elindultak. Fél tízkor végül kerékcsi­­korgatások közepette elindult a flúgos futam. A Délmagyar­­ország Kft. versenyzőpárosát több mint nyolcszáz kilomé­terrel maga mögött, éppen Csongrádon érte utol a hír: ha­lálos tragédia történt a ver­senypályának kikiáltott közú­ton, mindenki térjen vissza azonnal Budapestre. Nem sok­kal később a verseny szervező­­bizottsága is kiadta a közle­ményt: „Oroszló és Magyar­szék között egy jobb kanyar­ban kisodródott a Telesport színeiben versenyző kocsi, Fo­­garasi Tamás 42 éves operatőr kizuhant az összevissza pörgő autóból, és nem sokkal később, kórházba szállítás közben bele­halt sérüléseibe.” A szervezők azt is kénytelenek voltak beis­merni, a „csillagtúra első napi eredményei azt támasztották alá, hogy az indulók jórésze a KRESZ szabályait durván meg­sértve esztelen száguldozásba kezdett Magyarország közút­jain Mi történt tíz óra után kint az utakon? Egyszerű és félelmetes a vá­lasz: minden, amit csak el le­hetett képzelni! — Egy napra megszűnt az összes KRESZ-szabály. A be­­csületesebbje is csak arra fi­gyelt, hogy ne hajtson át a pi­ros lámpán és a megálljt jelző vasúti fénysempón. Megszűnt a záróvonal, az „elsőbbség adás kötelező" tábla és legfőképp a sebességkorlátozás — mondta a tragédia után Budán az egyik holtfáradt versenyzőpáros. Mi volt a vetélkedés lénye­ge? Színész-, újságíró- és olim­pikon párosok autóztak volna kétezer kilométert egyhuzam­ban körbe az országon, hogy begyűjtsék mihamarabb azt a harminckét pecsétet, amit a Renault-szalonokban stempliz­­tek rá a versenylapokra. Ter­mészetesen a közlekedési sza­bályok betartása mellett­­ szólt a versenykiírás, de ezt látha­tóan kezdettől fogva senki sem vette igazán komolyan. A tét: éppen kétmillió forint, ami néhányak szerint már min­den kockázatot megért. Az első helyezett páros jutalma ugyan­is egy-egy Renault Twingo személygépkocsi lett volna. Ha, ha... a versenyt nem kellett volna lefújni a tragédia és az esztelen száguldozás miatt. Délelőtt 1­1 tájban már Gyöngyösön hallottuk a hírt: az egyik kocsi „elszállt", száz­­hatvannal előzött volna, de nem sikerült. Nem sokkal ké­sőbb Zalatnay Saroltáék autója állt fejre a Bükkben, ők sértet­lenek maradtak, folytatták to­vább a versenyt. Késő délutánra már elsza­badult a pokol. A színes ma­jálisnak szánt autóversenyből halálos futam lett: maraton életre-halálra két Twingoért. - Miért nem egy tányér bab­leves volt az első díj, s azután a beérkezők között kisorsolhat­ták volna a két autót! - mondta egy neves pesti színész. De nem így volt: a rendezők bíztak a versenyzők józan íté­lőképességben. Nem így lett: a fejek helyett a lábak működtek, legtöbbször a hűtőig nyomva a gázpedált. Az első Magyarországi Re­nault Csillagtúra is bebizonyí­totta: nem tudunk mit kezdeni féktelen indulatainkkal, és ez már régen nem csak az autó­zásra igaz. A Délmagyarország párosa - Kovács András és Rafai Gá­bor - 14 pecsétet szerzett és valamivel több mint 900 kilo­métert tett meg a verseny leál­lításáig. Ez belülről nagyon soknak tűnt, úgy éreztük, vala­hol a felső határon autózunk. Budapesten azonban kiderült, a mezőny fele 100-150 kilomé­terrel többet teljesített a lefújás pillanatáig. Fogarasi Tamás tragédiáját talán nem csak a becsatolatlan biztonsági öv okozta, sokkal inkább az a légkör, ami kezdet­től fogva rányomta bélyegét az egész versenyre, így lett a jól indult játékból véresen komoly tragédia. RAFAI GÁBOR • Esztelen száguldozás a közutakon? BBnBfilHlH Jobban átjárható határokat IM A Parlament hétfői plenáris ülésén, napirend előtt kért és kapott szót Remport Katalin, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, aki hazánk keleti, valamint délkeleti országha­tárainak átjárhatóságára hívta fel a jelenlévők, illetve a nyilvánosság figyelmét. Bevezetőjében azt hangsú­lyozta, hogy a nagylaki határ­­átkelőhely román oldalát előre láthatólag júniusban - felújítási munkák miatt - lezárják, ezért ott csak a napszakok bizonyos óráiban biztosítják a forgalom áthaladását. Ezt természetesen jó lenne minél zökkenőmente­sebben „levezényelni”, annál is inkább, mivel déli szomszé­dunk szinte elfogadhatatlanul magasra emelte az autópálya­díjakat, jóllehet, a volt Jugo­szláviát általában a polgárhá­borús állapotok miatt is igye­keznek elkerülni az átutazók. Nagy a valószínűsége tehát annak - mondotta a képviselő -, hogy a nagy „nyári csúcs” északnyugati irányból délkelet felé, Magyarországon és Ro­mánián keresztül halad majd. Az elmúlt héten az ideig­lenes határátkelőhely teljes kiépítéséről tárgyalások foly­tak Battonyán, noha erre vár a dombegyházi, a sarkadi, to­vábbá a kiszombori térség is. Ennek jogosságához nem fűződik kétség, hiszen - az országban egyedülálló módon - Nagylak és a legközelebbi átkelési pont, nevezetesen Gyula között több, mint száz kilométer a távolság. A parlamenti képviselő in­formációi szerint a román ha­tóságok Battonyánál és Domb­egyházánál nagyszabású mun­kálatokat kezdenek. A meg­beszélések egyébként május 10-én Aradon folytatódnak, ezért Remport Katalin nyoma­tékosan leszögezte: eddig az időpontig a magyar kormány is tegye meg a szükséges intézke­déseket, mert keleti szomszé­dunkkal most valóban elérhető közelségbe került az új határát­kelőhelyek megnyitása, ami elő­mozdítaná a gazdasági, a társadalmi kapcsolatok, illetve a kulturált közlekedés fejlődé­sét, s ez hasznára válna mind­két népnek. N. A. Meghalt Bérégovoy Párizsban röviddel vasárnap éjfél után bejelentették, hogy elhunyt Pierre Bérégovoy, volt miniszterelnök, aki előző nap késő délután követett el ön­­gyilkosságot. A volt kormány­főt Nevers városából helikop­terrel szállították Párizsba, a Val-de-Grace katonai kórház­ba, hogy megpróbálják meg­­műteni, de útközben meghalt. A kórházban ott várta Fran­cois Mitterrand elnök és Edouard Balladur miniszter­­elnök is, de már csak a tragikus hírről értesülhettek. A holt­testet ennek ellenére a kórház­ba szállították. Az épület bejá­ratánál százak gyűltek össze, és igen nagy számú tudósító várta a híreket. Röviddel éjfél után jelent meg a kórház egy orvosa, aki közölte: Pierre Bérégovoy a szállítás közben, 22 óra 15 perckor hunyt el. A politikus öngyilkossága teljes megdöbbenést keltett Franciaországban és politikai barátai, illetve ellenfelei egya­ránt megrendülten nyilatkoztak a tragédiáról. Egyelőre nem ismeretes, hagyott-e hátra bú­csúlevelet, vagy volt-e közvet­len kiváltó oka az öngyilkos­ságnak. Szombaton délben még, Nevers város képviselő­jeként és polgármestereként, fogadta május elseje alkalmá­ból a helyi szakszervezetek ve­zetőit, majd felkereste a városi kerékpár­versenyt és elbeszél­getett a jelenlevőkkel. Ezután - személyes biztosítója nélkül - sétára indult egy közeli csator­na partjára. Nem ismeretes, ho­gyan jutott hozzá a testőr fegy­veréhez, amivel fejbe lőtte ma­gát. HÉTFŐ, 1993. MÁJUS 3.

Next