Diósgyőri Munkás, 1962. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1962-07-03 / 27. szám
2 •[° Seí ° M'í ° Na Yaí ° fC............ namo^anamÉ· Békét, békét a világnak! — hangzik a földkerekség minden pontján. Békét követelnek Amerikában, Japánban, Németországban, a Szovjetunióban, Mexikóban egyaránt. Békét követelnek a feketék, fehérek, békét követelnek a munkások, parasztok, értelmiségiek. S a világbékét óhajtó népek trillióinak tábora fontos eseményhez érkezett. Július 9-én Moszkvában rendezik meg ugyanis a leszerelési és béke világkongresszust. A kongresszust a Béke Világtanács hívta össze, fajra, nemre való tekintet nélkül. A moszkvai leszerelési és a béke-világkongresszus lesz hivatva, hogy összefogja a világ népeinek tiltakozó szavát, s ott, a békeszerető emberek tiltakozhassanak a nukleáris fegyverek, az atombombarobbantások ellen. A július 9-i kongresszus lesz hivatva, hogy követelje a világ nagyhatalmaitól a „kérdések kérdésének” megoldását, az általános és a teljes leszerelést. Hogy a békét óhajtó népek milliói mennyire, komolyan veszik a háború kiküszöbölését életünkből, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a július 9-én összeülő békevilágkongresszusra eddig 113 országból több mint 2 ezer küldött jelentette be részvételét, azt, hogy ott kívánnak lenni e világméretű békedemonstráción s tiltakozni kívánnak az amerikai imperialisták háborús készülődése ellen. Növeli a július 9-én összeülő béke-világkongresszus fontosságát az a tény is, hogy Hruscsov elvtárs bejelentette: a kongresszuson ismertetni fogja a szovjet kormánynak az általános és teljes leszerelési kérdésben követett politikáját. Bízunk benne, hogy a békét óhajtó népek millióinak szava, amelyet a béke-világkongresszus összegyűjt majd, jobb belátásra bírja a nyugati háborúra acsarkodó imperialistákat s meghajlanak a világ népeinek követelése előtt, azelőtt, hogy békét a világnak! * Vasárnap népszavazás volt Algériában. Mintegy hatmillió algériai lakos vonult az urnák elé, hogy eleget tegyen hazafias kötelességének, s tiltakozzon a francia gyarmatosítás, az OAS aljas gyilkosságai ellen. Pontos adatokat még nem lehet mondani a népszavazás eredményeiről, mert hisz ezekben az órákban folyik a szavazócédulák összeszámlálása, de annyit máris lehet tudni, hogy a szavazatok túlnyomó többségét az algériaiak a függetlenné válásra adták le. Az algériaiak nagy többsége igennel szavazott! Az 1962. július 1-i algériai népszavazás a gyarmatosítás történetének egy igen csúnya fejezetét zárta le. Az OAS garázdálkodása a legutóbbi hónapokban akár a szimbóluma is lehetne a csaknem másfél évszázados, egészen pontosan 132 éves francia kolonizációnak. Algéria nem volt más ezekben az években, mint Franciaország néhány „tengeren túli megyéje” S ez a státus minden más formulánál nagyobb lehetőséget biztosított a francia tőkének Algéria kirablására, az algériai nép elnyomására. Algéria nem kér többet a franciák gyarmatosító politikájából. Nem kér többet ebből, ezt bizonyítja fényesen a július 1-i népszavazás. Az algériaiak igennel szavaztak, s ezzel egy sokat szenvedett nép küzdelme győzedelmeskedett, s egyben szétoszlott egy olyan góc is, amely az egész nemzetközi helyzetet mérgezte. Tiltakozó röpgyűlések a Nehézszerszámgépgyárban Tudósítónktól. Az Egyesült Államok agresszív külpolitikájának egyik megnyilvánulása az a nukleáris fegyverekkel végrehajtott kísérletsorozat, melynek keretében folyamatosan végeznek magaslégköri atomrobbantásokat. Dolgozóink aggodalommal és a legnagyobb ellenszenvvel kísérik figyelemmel az USA agresszív köreinek ezt a tevékenységét, mely könnyen katasztrófába sodorhatja az emberiséget. . Amíg a Szovjetunió a megegyezés lehetőségeit szorgalmazza és a 17 hatalmi leszerelési tárgyalások keretén belül is az általános és teljes leszerelésre törekszik, a tartós világbéke megvalósításán fáradozik, nem véletlenül ugyanebben az időben a békés megegyezés ellenségei az erőpolitika módszereivel akarják megtorpedózni a szocialista tábor békés törekvéseit. A Nehézszerszámgépgyár üzemeiben és osztályain a dolgozók mindenhol gyűléseken vitatták meg ezt a kérdést és együttesen tiltakoztak az agresszív célokat szolgáló kísérleti robbantások ellen. A megmunkáló üzemben a röpgyűlést az üzem főorvosa, dr. Vörösváry Ferenc tartotta meg. Előadásában részletesen ismertette a nukleáris fegyverek hatását és azt a veszélyt, amit a robbantások nyomán keletkező sugárveszély az egész emberiség számára jelent. Mint mondotta: „ez a veszély nemcsak a ma emberére lehet végzetes hatású, hanem öröklődés alapján, a jövő nemzedékre is kihat.” Ez az ismertető előadás még inkább megerősítette a dolgozókat abban a meggyőződésében, hogy meg kell találni az utat az atomfegyver-kísérletek eltiltásához. Tiltakozásuk kifejezéseképpen az üzemek és osztályok táviratban hívták fel az USA illetékes köreit a kísérletsorozat megszünteté A távirat továbbítására az Országos Béketanács központját kérték fel, ahol is találkozik és csatlakozik a gyár dolgozóinak tiltakozása az országos méreteket öltő hasonló jellegű követelésekkel: A minőségvédelem új rendszere Új miniszteri rendelet lépett érvénybe a napokban a kohó- és gépiparban a minőségrvédelem és a minőségellenőrzés új, a mai követelményeknek megffelelő rendezéséről. Az új rendelkezés egységes rendszerbe foglalja, lényegesen egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszi a minőségvédelemmel, annak ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Határidő előtt elkészült a mezőgazdasági gépek alapanyaga Fokozott gondot fordítanak a Lenin Kohászati Művek dolgozói a mezőgazdasági gépipar ütemes anyagellátására. De ezen kívül rendszeresen és eredményesen 24 Borsod megyei termelőszövetkezetet patronálnak a gyár dolgozói. A mezőgazdaságnak nyújtott nagy segítség abban is megmutatkozik, hogy a mezőgazdasági gépipar részére szükséges anyagokat soron kívül készítik el. Legfőbb bizonyítéka ennek az, hogy a mezőgazdasági gépgyárak első félévi, több mint ötezer tonna hengerelt és húzott árut kitevő anyagigényét jóval a határidő előtt kielégítették. Kettőszáz gyermek öröme Az időjárás néha hiába akarja megcáfolni, hogy elérkezett az igazi nyár, a naptár mégis azt mutatja, hogy elérkezett július, az üdülés , és nyaralás „főszezonja”. Nemcsak a felnőtt üdülőkre kacsingat, néha a naptári időszakot meghazudtolva a jó öreg Nap, hanem a kis emberpalánták, gyermekeink is aggódva figyelik, vajon milyen idő lesz holnap... Ilyen aggódással s az izgalomtól szorongó érzéssel várta a DIMÁVAG főbejárata előtt szombaton reggel negyven fiúcska — mivel még csak 6— 10 évesek — hogy a vállalat autóbuszának ablakából inthessen búcsút szüleinek és Bükkszentkereszten, a bükki erdő ózondús levegőjét szíva tíz napra „önálló” legyen. Tíz nap játék, szórakozás, jó étvággyal elfogyasztott napi négyszeri étkezés, — olykorolykor „repetát” is kérve — újabb erőt adjon a jövő évi tanulási feladatok végrehajtásához. Augusztus végéig öt ilyen turnus indul Bükkszentkeresztre. A gyár dolgozóinak gyermekei közül ez idő alatt több mint kétszázan fognak tíznaponként búcsút inteni a gyárkapuban szüleiknek. Szüleik könnyes szemmel vesznek búcsút még a rövid tíz napra is. Boldogan integetnek, hiszen ők gyermekkorukban nem igen üdülhettek ilyen körülmények között. Boldogok a gyerekek is, hiszen ők nem tudják, hogy tizenhét évvel ezelőtt ez nem is volt olyan természetes. —k —a Még többet tenni a gyárért Az újítási hónap hétköznapjaiból Az ember el sem hinné, milyen kacskaringós utat jár meg egy újítás, míg megvalósul. Persze, vannak olyan újítások is, amelyek nyílegyenesen a bevezetés terére lépnek, közérthetően szólva, máról holnapra alkalmazzák, úgy az üzemvezető mint az újító általános örömére, így nagyon egyszerűnek tűnik ez a szó, hogy újítás. Pedig rengeteg munka, gond, tépelődés előzi meg, természetesen azokra gondolunk, amelyek jelentősek, úgy a gyárrészleg, mint az újító részéről. Nem közömbös egy ilyen hatalmas gyár életében, hogy a dolgozók mennyire veszik ki részüket ebből a munkából. Mennyire igyekeznek olcsóbbá, jobbá, szebbé tenni a gyár termelvényeit, milyen aktívan igyekeznek valóban megmutatni, hogy szívvel-lélekkel a magukénak vallják a gyárat és okos elgondolásaikkal mennyire segítik a terv teljesítését. Mint ahogy már megírtuk, 1962. június 15-től július 15-ig újítási hónapot tartanak az LKM-ben. Hogy ez mennyire sikerül, azt még nem tudjuk. De figyelemmel kísérjük ezt a hónapot is, beszámolunk olvasóinknak az eddig elért eredményekről, hibákról, hiszen nagyon sok az érdekelt. S ez így van jól, így a helyes. Mi történik a „hadiszálláson” ! A hivatalház földszintjén két kis szobában húzódik meg az újítási iroda. Szerettem volna, ha a vezetővel, Pallai Gyula elvtárssal beszélhetek, dehát ez nem sikerült. Pallai elvtársnak értekezletre kellett mennie. Az osztályvezetőkkel ritkán beszélhet az ember, s marad a helyettes vezető, jelen esetben Agócs János elvtárs, aki agilis és szakmaszerető ember hírében áll. Ez az újítási iroda ma az úgynevezett „hadiszállás”. Az újítási hónapban sokkal többet cseng a telefon, több az érdeklődő, mint máskor a szimpla hónapokban. Megszaporodott a munka, többet kell dolgozni, az újítási hónap sikere ettől is függ. Aziránt érdeklődöm, hogy az újítási irodának mi a legfontosabb feladata ebben a hónapban. A válaszból kitűnik, hogy: — Komoly munka előzte meg az újítási hónapot. Elsősorban is egy intézkedési tervet kellett kidolgoznunk. Ez nem ment máról holnapra, de megcsináltuk. Hogy mi a feladatunk ebben a hónapban, vagyis június 15-től július 15-ig míg a kampány tart? Nos, elsősorban az intézkedési terv végrehajtásának az ellenőrzése. Azután a fontosabb problémák ismertetése a dolgozókkal az újítási előadókon keresztül. De a mi kötelességünk volt az is, hogy plakátokon keresztül is értesítsük a dolgozókat, hogy, egyes üzemrészlegek, technológiailag milyen fontos megoldásokat várnak. Ezen kívül a most befutó újítások bevezetésének anyagi alapjának a megteremtése is a mi feladatunk, s ezt mondanom sem kell, hogy nem könnyű. De itt van a szakvéleményezők népes tábora is. Egy részük gyorsan dolgozik, egy részük azonban túl lassú. Nekünk kell intenzívebb munkára serkenteni őket, s ez nem éppen hálás feladat." Az újítási hónap befejezésével viszont ugyancsak sok munka vár ránk, értékelEzek után érthető, hogy a legtöbb újítást benyújtó hengerdei gyárrészleg újítási előadóját kerestem fel. Cserhalmi József elvtárs kiváló dolgozó, nagyon szívélyesen fogadott, s néhány olyan adattal egészítette ki ezt a riportot, amely megérdemel némi figyelmet, íme néhány lelkes újító, akik komoly,jelentős hasznot adnak a gyárnak. Ormai Gyula hengerdei termelési főnök, Vértesi Tibor TMK vezető és Dobó József FHG gépészeti vezető, az évi finomsori javításokat a 13 nap helyett nyolc napra csökkentették. Újításukkal körülbelül négy millió forint termelési többletérték jelentkezik. Nem sokkal kisebb újítás Fényes Tibor normál és Nagy István munkaügyi osztályvezető I-tartó készítési munkamenetének módosítása sem. Itt évi 300—400 ezer forintos munkabérmegtakarítást érnek el. Soós József a finomhengermű hengerkormányosa június 15-e óta húsz újítást nyújtott be. Igaz, hogy kisebb jelentőségűek, de meg kell dicsérni az akaratot, a törekvést és a szőrigalmát. Sajnos, nincs helyünk a hengerműi gyárrészleg június 15-e óta beadott 61 újítását elemezni, a lényeg azonban az, hogy az LKM-ben itt a legaktívabbak a dolgozók. Persze ez bizonyos többletmunkát is ró az újítási előadókra, nemegyszer azt, hogy ebben a hónapban az intézkedési tervnek megfelelőjük a legjobb szakvéleményezőt, újító előadót és a legtöbbet újítókat. — Jelenleg mi a helyzet ebben a munkában? — Június 25-én megnéztük, hogy az intézkedési terv alapján mit tettek a gyárrészlegek. Azt néztük meg, hol van panasz, hol akadozik az újítások elbírálása. Ugyanakkor összegeztük a június 15-től 25-ig elért eredményeket, pontos kimutatásit készítünk, melyik gyárrészleg mennyi újítást adott be. — Ki a legelső? — A hengerdei gyárrészleg. Június 15-től 61 újítást adtak be, ebből 14-et elfogadtak és hetet már be is vezettek, összegezve: a Lenin Kohászati Művek 17 főosztályáról eddig 166 újítást adtak be, ebből 39-et elfogadtak és 32-őt már be is vezettek. Érdemes megjegyezni, hogy például az úgynevezett „szimpla” hónapban, áprilisban összesen 214 benyújtott újítás volt, míg most alig kilenc munkanap alatt 166-ot adtak be, en nem engedi ,,elfelküd^?,, az újításokat. Nem egyszer személyesen keresd fel a szakvéleményezőket, érdeklődik az általa naplózott és kiküldött anyagok iránt . Ma még nem tudunk végleges képet adni az újítási hónap eredményéről, hiszen le sem telt. De az eddigi eredmények alapján már elmondhatjuk: az LKM dolgozói, fizikaiak, műszakiak megértették az újítási hónap jelentőségét. Egyre többen igyekeznek, hogy szokott napi munkájukon kívüli még többet tegyenek a gyárért, termelést elősegítő, önköltséget csökkentő észrevételeiket közöljék, ezzel is mintegy bebizonyítsák ragaszkodásukat, segíteni akarásukat a második otthon, a gyár iránt, meJt Ahol nem lehet „elfektetni^ Néhány hete történt a reggeli órákban. Detvai Gyula, a DIMÁVAG kábelüzemének MEO- _______ . — sa reggelit akart melegíteni gázon. Nem vette azonban észre, hogy a gázpalack szivárog, gyufát gyújtott, s a következő pillanatban hatalmas robbanás történt. Tűz támadt, a falak leomlottak, őt magát pedig harmadfokú égési sebekkel életveszélyes állapotban szállították a kórházba. Szerencsére a házban csak egyedül tartózkodott, a felesége a piacra ment bevásárolni, különben még több lett volna a baj, a bánat. Detvai Gyula látogatásunk alkalmával még a kórházban feküdt. Az életveszélyen már túl van. Fel kell építeni Amikor bevitték a mentők a kórházba a szerencsétlenül járt embert, a kis családi házból csak romhalmaz maradt. Megsemmisült minden, egy egész élet munkája, megsemmisültek a bútorok is, csak a ház fundamentuma maradt meg. Városszerte megdöbbenést keltett az eset, de a megdöbbenésen túl egyben megindult a segítség is, s ezt a segíteni akarást a DIMÁVAG pártbizottsága felkarolta, hiszen Detvai Gyula a DIMÁVAG dolgozója. Először is Csergő János miniszter elvtársnak írtak egy levelet, s abban engedélyt kértek arra, hogy a DIMÁVAG és a Lenin Kohászati Művek közösen biztosíthassák a rombadőlt ház felépítéséhez az anyagot. A válasz gyorsan jött vissza Pestről, „igen, engedélyezem”, de ez még csak az anyag volt. A házat fel kell építeni, emberek kellenek és emberben sem volt hiány. Máról holnapra, nagyon sokan jelentkeztek társadalmi munkára a Detvai-házhoz, s azóta is nap mint nap kijárnak a kőművesek, a szakmunkások, mikor kire van szükség. Kora délután, rekkenő forróságban állítottam be a Gábor Áron utca 9. szám alá Detvaiékhoz. A rombadőlt háznak már nyoma sincs. Új falak emelkednek. Most csupán a rokonság dolgozik rajta, s a szomszédból egy fiatalember, aki a Lenin Kohászati Művek húzóüzemében dolgozik. Nem árulta el a nevét. Segít Detvaiéknak, majd minden nap elmegy hozzájuk dolgozni, de ebből ő nem csinál nagy ügyet. Természetesnek veszi, hogy segít Spontán, kérdezés nélkül beszél, azt mondja: — Megmondom őszintén, eddig nem voltam valami jó véleménnyel az emberekről. De mióta az a szerencsétlenség megtörtént, azóta megváltozott a véleményem. Minden hívás nélkül jöttek segíteni ismerősök és ismeretlenek. Nemrégiben pedig egy 65 éves öreg néni is beállított az udvarra, mondván, hogy társadalmi munkát akar végezni. Idős, öreg asszony volt, mégis két napig pucolta a téglát, még csak a nevét sem árulta el. Egyszóval most ismertem meg igazán az embereket. Detvai Gyula báttya, Detvai Lajos nyugdíjas gyári munkás intézkedik, mióta a szerencsétlenség megtörtént. Ő van itt állandóan, ő fogadja reggel az embereket, segít ahol tud. Vele beszélgetek. Dióhéjban ismerteti az egész történetet, közben a fák alá mutat, ahol a bútorok roncsait látja az ember. Bizony nemigen lehet megkülönböztetni, hogy melyik volt a szekrény, vagy az asztal, teljesen hasznavehetetlen lett minden, és mégis... — Segítenek — mondja a nyugdíjas gyárista — nem feledkeznek meg az öcsémről, s az csak természetes, hogy jönnek nap mint nap a DIMÁVAG-ból, azt sem tudjuk, hogy hívják őket, csak jönnek, kezükbe veszik a szerszámot, rakják a falat, olyan szívesen dolgoznak, mintha a legmagasabb órabért kapnák. Pedig társadalmi munkában csinálják. — És Detvainé hol van? — A könyvtáros a Fürst Sándor pártszervezetben. Ez a pártszervezet is nagyon sokat segített. A párttagok gyűjtést indítottak s nagyon sokan jöttek el szintén társadalmi munkában segíteni. De a bányaipari technikum diákjai is kijöttek és a tanoncotthonból is voltak fiatalok. Mi nem is tudunk egyebet mondani, és kérem írják meg az újságban: nagyon köszönjük mindannyian az öcsém nevében a segítséget, különösen a DIMÁVAG és a Lenin Kohászati Művek segítségét, de ugyanilyen köszönetet mondunk mindazoknak a névtelenül jelentkező embereknek, akik őszinte szívvel és sok-sok szeretettel jöttek ide segíteni. Szocialista közösséghez méltóan zuhog a napfény. A Gábor Áron utca 9. szám alatt egy új ház épül, mellette az üres telkeken töltögetésre váró kukorica és krumpli kókadozik a nagy melegben. Reggelente azonban friss harmat permetezi életre a növényeket, rendszerint ilyenkor jönnek dolgozni a társadalmi munkások. Jönnek nap mint nap, szó nélkül, névtelenül, hogy emberhez méltóan, az új szocialista közösséghez méltóan újjáépítsék Detvai Gyula házát, s minden egyes beépített téglával hitet tegyenek az emberi szeretet mellett a t c NÉVTELEN SEGÍTŐK mi, a testvérei is minden erőnkkel segítünk. A legszebb azonban az, hogy is • • -----menetien emberek 1962. Július 3. Csak addig ne essen! A Miklós és az Örs utcai bérházak alig 14 évesek, a népi demokratikus rendszerünkben épültek. Elmondhatjuk, hogy ezek a házak az akkoriban épült bérházak között a legjobbak. Lakói meg vannak elégedve és hálásan gondolnak államunk gondoskodására. Ezt a békés, nyugodt életet az elmúlt napokban munkások szerszámainak zaja zavarta meg. A lakók örömmel vették tudomásul, hogy illetékesek gondoskodnak az állam vagyonáról, a bérházak javításáról. Ezt a nemes törekvést a lakók bosszúságára azonban megtréfálta a 28-án hajnalban esett eső, sőt az egész napi esőzés. A munkások elmentek, mert befejezték a tetőjavítást. De, hogy milyen lelkiismeretlen munkát végeztek, azt bizonyítják a lakók, akiknek beázott a lakásuk. Az Örs úti 5/23-as számú lakásban például az előszoba, a konyha, a fürdőszoba és a WC is teljesen beázott. Hogy mennyi a kár, azt majd illetékesek fogják megállapítani, de, hogy ki a felelős mindezekért, azt is. A Lenin Kohászati Művek telepgondnokságához reggel telefonon jelentette az egyik gondnoksági tag, hogy sürgősen intézkedjenek a további beázás megakadályozása végett. A jelentést vevő elvtárs viszont azt válaszolta, hogy a bérházi gondnok adja írásba az észrevételezéseit a lakótelepgondnoksághoz. Aznap nem történt semmi intézkedés, még csak felül sem vizsgálták az esetet. Úgy látszik megvárják, amíg kiszáradnak a beázott falak. A beázott lakosok türelmesen megvárják, amíg az intézkedés az illetékesek részéről megtörténik, és remélik, hogy a károkat rövidesen rendbehozzák és az ellenőrzést elmulasztó, a hanyag munkát végzőket felelősségre fogják vonni „Csak addig ne essen az eső!” A lakók nevéből: O. J.