Diósgyőri Munkás, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1963-07-02 / 27. szám

2 Szakszervezeti bizottságaink és a gyakorlati munka A műhelybizottsági titkárok tanácskozása a kohászatban Az acélöntöde vörös­ termé­ben nagy fontosságú tanácsko­zás volt június 24-én. A Lenin Kohászati Művek műhelybi­zottsági titkárai és több szb. funkcionárius gyűlt össze, hogy n­éhány problémát megvitassa­nak. Először Bánvölgyi Ferenc elvtárs, igazgatóhelyettes is­mertette azt a csereüdültetési akciót, amelyet az előző évek­hez hasonlóan a Vaskohászati Igazgatóság szervez. Elmondta, hogy a vállalattól 30 fő vehet részt ebben az üdülésben, amelynek folyamán Lengyel­­országban Wisla-ban tölthet­nek két hetet. A műhelybizott­­ság feladata a gyáregységen­ként­ kiadott keretszámok biz­tosítása. Bánvölgyi elvtárs ki­fejezte azt a reményét, hogy a minden tekintetben kiváló dolgozók kerülnek ebbe a har­minc fős csoportba. Ezután Kucsm­ai József elv­társ az szb. szervezőtitkára mondta el beszámolóját. Több mint­­ egy órás beszédében a SZOT XX. kongresszusának az irányelveiből kiindulva is­mertette a műhelybizottsági titkárok feladatát, többek kö­zött azt, hogy a bizalmi cso­port­értekezletek megtartása jelentős és ezeken okvetlenül ajánlatos a jelentkezési ív fel­­használása. Elkészült az új munkaterv Megemlítette a szervező tit­kár, hogy a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizott­sága elkészítette 1963. máso­dik féléves munkatervét, s eb­ben a tervben a SZOT XX. kongresszusán elhangzottak a döntők. Az üzemi tanácsok újjáválasztásának az ütemter­véről is szólt, ismertetve a forradalmi munkás—paraszt kormány erre vonatkozó hatá­rozatát. — Jelentős kérdés nálunk — folytatta Kucsm­ai elvtárs a munkaverseny és a szocia­lista brigádok helyzete. Az szb. megállapításai szerint,, úgy a munkaverseny lendülete, mint a szocialista brigádok szerve­zése nagy mértékű haladást ért el. Azonban azt is meg kell m­ondani, hogy a szocia­lista brigádok hármas jelszava: szocialista módon élni, dol­gozni, tanulni, nem mindenhol érvényesül kellőképpen. Külö­nösen a tanulás, az önművelő­dés területén akad sok tenni­való. Megvan-e a lehetősége annak, hogy minden egyes bri­­gáddal elvégezze a nyolc álta­lánost. Sajnos, ahogy mond­tam, ezen a vonalon türelmes nevelőmunkával messzebbre kell lépnünk, annál is inkább, mert van az LKM-ben olyan szocialista brigádtag is, aki se­hol sem tanul. A termelésben a szocialista brigádok a válla­lásoknál hassanak oda, hogy a legnagyobb termelési eredmé­nyeket érjék el, természetesen a munkásvédelem legszigorúbb betartásával. Egy olyan moz­galmat is el kell indítanunk, amelyben a jó és a nagyszerű eredményeket elérő szocia­lista brigádok komoly szakmai és más segítséget adnak a többi gyengébb, fiatalabb szocialista brigádoknak, átad­ják tapasztalataikat. Az ilyen kezdeményezőket segíteni kell műhelybizottságainknak. Kucsm­ai elvtárs a további­akban foglalkozott a munka­versennyel, s azzal a helyzet­tel, amiben a munkaverseny irodák vannak. Nagyon sok más egyéb munkára is fel­használják, anélkül, hogy eb­ből a munkaverseny valami hasznot látna. Az adminisztrá­torok viszont képtelenek határ­időre értékelni a termelési fel­adatokat. A tagdíj fizetéssel kapcso­latban elmondotta, hogy nagy a hiányosság. A tagdíj tervet az üzemek zöme nem teljesíti, a durvahengerdétől pl. 4000 forint értékű bélyeget adtak vissza. Befejezésül megemlékezett Kucsm­ai elvtárs a spanyol szabadságharcosokról és sze­mélyes példamutatásra hívta fel az aktívák figyelmét a szo­lidaritási bélyegek eladásánál Ezután ismertette az újonnan megválasztott népi ülnökök neveit, akiket már ebben az évben ülnöki munkára jelöl­tek ki. A segélyek igazságos elosztásáért Az első felszólaló Kopa Ist­ván elvtárs, az szb. TT titkára volt, aki a gyermeküdülteté­s­­sel járó problémákról beszélt. Elmondotta, hogy az eddigiek­kel ellentétben inkább az éj­jeli vonattal indítják a gyere­keket Fonyódra, mert így dél­előtt 16 órára már megérkez­nek és sokkal kevesebbet szenvednek a melegtől. Eddig reggel indították útnak a gye­rekeket és csak este hatkor ér­keztek meg. Felhívta a műi­­helybizottsáf­i titkárok figyel­mét, hogy ilyen irányban tá­jékoztassák azokat a szülőket, akik ellene vannak az éjszakai utazásnak. A szociális keret­ről szólva Kóna elvtárs meg­jegyezte: „Jó lenne, ha a tit­károk a kérvényüknél feltün­tetnék, hányszor kaptak már a kérvényezők szociális se­gélyt, mert így sok reklamá­ciót meg tudnánk előzni.. Fási elvtárs, a vasöntöde műhelybizottsági titkára a vattaruha problémáit vetette fel, ami szorosan összefügg a bérkategóriával. Észrevételek a zöldségellátásról A húzóműhelyből Kiss­ And­rás­ szólalt fel. Elmondotta, hogy a dolgozók nem egy eset­ben reklamálják a piaci ára­kat. Példának hozza fel a bu­dapesti zöldség és­ gyümölcs­árakat. Arra kérte a szer­vezőtitkárt,­ próbáljon va­lamit tenni a szakszervezet, hogy némileg korlátoznák a kofák tevékenységét, akik fel­­­verik az árakat. (Itt meg kell említenünk, hogy Kucsm­ai elvtárs a válaszadásában, tö­kéletesen igazat mondott, hogy a piaci árak a kereslet és kí­nálattól függően alakulnak.) De az is igaz, hogy az állami kereskedelemnek kellene ru­galmasabbnak lennie, hiszen, a vasgyári dolgozók figyelmét nem kerülte el a múltkori eset, amikor a csokoládégyár háta megett a Szinvába kb másfél kocsi fás, fonnyadt ka­ralábét dobtak be, csak azért, mert a központ árkalkuláci­ója késett. Szerintünk itt, ezen a téren kellene a szakszerve­­­zetnek összeköttetésbe lépnie­­ a SZÖVOSZ-al. Adják inkább­­ m­a 20 fillérrel olcsóbban az­­ árut, semhogy a vasgyári as­­­szonyok másnap a kofáktól le­gyenek kénytelenek vásárolni dupla áron. Helyszűke miatt nem tud­juk a műhelybizottsági­ titká­rok összes felszólalásait kö­zölni, bár mindegyik értékes volt, különösen, amelyek a be­számolókban felvetett hiá­nyosságokkal foglalkoztak. o o o o o o o ooaaocacoc o£°S°£eMoE°JS/° V°E°K ........ß 'DúaEPcmmTnanm^a Befejeződött a Nők Világkongresszusa Kennedy európai körútja Baráti látogatás Berlinben Az elmúlt hét szombatján Moszkvában, a Kreml kong­resszusi palotájában befejező­dött a nők világkongresszusa, amelyen 113 országból 1511 asszony és leány vett részt. A világ asszonyai a békéért, a leszerelésért, a nemzeti függet­lenségért, a szégyenletes gyar­mati rendszer maradványainak sürgős felszámolásáért emelték fel szavukat. A nemzetközi nő­mozgalom kongresszusa, amelynek közös harca a nagy célok érdekében összeforrasz­totta minden résztvevőjét, bő­rének színétől, politikai és val­lási meggyőződésétől függetle­nül — mint Hruscsov elvtárs, a kongresszushoz intézett üze­netében kifejezte, — erős­­ ösz­tönzést adott arra, hogy még határozottabb, céltudatosabb lépések történjenek az újabb világháború megakadályozásá­ért. A nők világkongresszusa munkájának befejeztével, fel­hívással fordult a világ asszo­nyaihoz, amelyben e célok megvalósítására hívta fel a figyelmet. Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke, európai körúton van. Utazásának középpont­jában a Német Szövetségi Köztársaságban tett 3 napos látogatása állt. Kennedy, Ade­­nauerral folytatott tanácskozá­sairól kiadott közleményben, a megbeszélések az európai gazdasági közösség és más európai államok közötti kap­csolatokra, az Atlanti-társas viszony továbbfejlesztésére, a német újraegyesítés és Nyu­­gat-Berlin kérdésére terjedtek ki. Ezekkel a problémákkal kapcsolatban megtárgyalták azt is, hogy Nyugat milyen po­litikát folytasson a Szovjet­unióval és a keleteurópai álla­mokkal szemben. E megbeszéléseken tehát sok mindenről volt szó, de konkrét megálapodás jóformán semmi­ben sem született. A békét áhítozó emberek fi­gyelmüket Hruscsov elvtárs berlini látogatása felé fordítot­ták. Walter Ulbricht 70. szüle­tésnapja alkalmából ugyanis Hruscsov, Kádár János, Anto­nin Novotny, Todor Zsivkov elvtársak Berlinbe érkeztek hogy köszöntsék a német nép nagy fiát, vezetőjét. De nem kétséges, hogy a szocialista ve­zetők „csúcstalálkozásán” a nemzetközi helyzet enyhülésé­ért is tettek lépéseket. A Szov­jetunió miniszterelnöke és a többi megjelent elvtársak, egész tevékenységükkel a nem­zetközi helyzet enyhítését, a német probléma, a nyugat­berlini kérdés békés megoldá­sát segítik elő. Vasárnap, a késő délutáni órákban került sor VI. Pál pá­pa megkoronázására. A koro­názási ünnepségeket a szokás­tól eltérően, a Szt. Péter bazili­ka előtti téren tartották meg. Montini bíboros lett az új pá­pa, aki a koronázási ün­nepségen kilenc nyelven mon­dotta el koronázási beszédét, amelyben hangsúlyozta: előd­je, XXIII. János pápa nyomdo­kain kíván haladni. Jemenből újabb és újabb nyugtalanító hírek érkeznek. Az angolok ugyanis agressziót folytatnak a jemeni területek ellen, amelynek hátterében gazdasági és politikai kérdések állanak. Változatlanul heves harcokról érkeznek hírek az iraki Kurdisztánból, is ahol az iraki kormány irtóhadjáratot folytat a kurdokkal szemben. Belső harcokról érkezett jelen­tés az osztrák parlamentből is, ahol az alkotmányjogi bizott­ság megszavazta Habsburg Ottó hazatérését. A nemkívá­natos határozat a parlament július 4-i ülésén újból napi­rendre kerül DIÓSGYŐRI MUNKÁS 1963. július 2. Bőven van tennivaló Vessük le szégyenér­zetünket — a magunk érdekében! M­ost fejeződött be az­ 1962/ iskolai év Ovorp-1 "­63-as iskolai év. Gyere­kek és felnőttek körében szám­talan szó esik az iskoláról, a tanulásról. Ha a számadatokat vizsgáljuk, akkor örömmel kell konstatálni, hogy ma hazánk­ban majdnem annyi felnőtt vesz részt a különböző oktatási formákon, mint gyermekeink a kötelező, vagy a közép- és fel­sőfokú iskolákban. Ez termé­szetes, rendjén is van. Például a Diósgyőri Gépgyárban az 1962/63-as oktatási évben 132 felnőtt gimnazista, 556 felnőtt technikumista, 50 felsőfokú­ to­­vábbképzős és közel 100 egye­temista, főiskolás tanult. Álta­lános iskolában 114-en tanul­nak. Érdemes a két szám össze­függéséről beszélni, hiszen míg közép- és felsőbb iskolákban összesen 830-an, az általános iskolákban mindössze csak 114-en tanultak. E számok puszta látásra azt is bizonyít­hatnák, hogy ma már például a Diósgyőri Gépgyárban álta­lában mindenki elvégezte a nyolc általánost, tehát ezért járnak többen középiskolákba, egyetemekre. Viszont a statisz­tika mást is mond. Több mint négyezren még nem végezték el ennél a vállalatnál a nyolc általánost. Társadalmunk minden szer­ve, a sajtó, a rádió, az iroda­lom­­, de elsősorban maga az élet követeli dolgozóinktól, hogy mind nagyobb iskolai végzettségre tegyenek szert. S vitathatatlan, hogy a felvilágo­sításnak eredménye is van. A baj talán ott van, hogy felnőtt szégyell beülni a „kisiskolások” padjába, úgy érzi, hogy újra dedóssá, gyerekké vált, közép­iskolába és egyetemre szívesen eljárnának, ám valamilyen te­kintélyrombolást látnak abban, hogy nyíltan bevallják hiányos iskolai műveltségüket, végzett­ségüket. Sokan úgy mondják, hogy az életből több tapaszta­latot nyertek, mint amennyit adhat a nyolc általános iskola. Ezt sem vitatja, senki. Hiszen három, négy, sőt öt évtized — különösen, ha hozzávesszük, hogy e kor elmúlt negyven éve történelmileg milyen súlyos leckét adott népeknek, embe­reknek egyaránt, — sok min­denre megtanította a felnőtt generációkat. Viszont nekünk arra is gondolnunk kell, hogy az elkövetkezendő évtizedek­ben középiskolat és egyetemi műveltséget kell adnunk mun­kásainknak. Gondoljunk itt például a világszínvonalon fo­lyó békés gazdasági versenyre, az űrben keringő űrhajókra, az egyre nagyobb általános tudást igénylő korunk művészeteire stb. U a modern emberek aka­­­runk lenni, és különösen, ha annak valljuk magunkat, akkor félre kell tennünk kicsi­nyes szégyenkezésünket és igenis el kell végeznünk az ál­talános iskolát. Ez elsősorban vonatkozik a fiatalokra, de fő­leg az öregekhez szólunk, öt­tíz év múlva az érettségi an­­­nyit jelent majd, mint ma a nyolc általános iskola. Egyre bonyolultabb gépeken kell dol­goznunk, egyre bonyolultabb szerkezeteket kell konstruál­nunk, s ezekhez a fiatalok job­ban értenek. Sor kerülhet majd arra a problémára, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező öregek tájékozatlanul állnak a fiatalok mellett, mert ami ne­kik természetes és általános lesz, amit ők az iskolák pad­jaiból magukkal hoztak, azt nem szerezték meg az idősebb generációk még oly fáradságos esti tanulással sem. Az említett vállalatnál a kul­túrával foglalkozó szervek enyhíteni igyekeznek az idő­sebb dolgozók helyzetén. A vál­lalaton belül szakmai tanfolya­mot indítanak az új iskolai év­ben is — az elmúltban pedig több mint félezren tettek vizs­gát a szakmásított oktatáson. Az iskolán kívüli népművelés nagyon fontos. Jó érzés, hogy a Diósgyőri Gépgyár több mint ezer dolgozója vett részt a mun­kásakadémiai, TIT-előadáso­kon. Ideológiát, iparpolitikát a művészetek élvezetét is meg­tanulhatják itt felnőtt dolgo­zóink. De ez csak enyhíti helyzetet, amely a szégyenke­zőkre nézve egyszer súlyos lesz, de a hivatalos szerveket­­ figyelmezteti a tény, hogy bő­ven van tennivalójuk. Mi és sok mozgalmat és politikai csa­tát nyertünk agitációs meg­győzéssel. Amikor ember em­bert győzött meg a helyesebb­ről, a jóról. Miért ne tehet­nénk mi ezt azzal a több mint négyezer emberrel (de leg­alábbis ennek a nagyobb részé­vel), akik még nem rendelkez­nek a nyolc általános iskola bizonyítványával? Fárasztó­ Senki sem mondja, hogy kön­­nyű a személyes agitáció. D azt sem lehet elvitatni, hog esetenként a legeredménye­sebb. M­indann­yiunk érdekéről­­ van szó: a dolgozók kul­turális és technikai felemelke­désének , alapjairól. Biztosíta­nunk kell , s biztosítjuk is az idősebb generációnak a ta­nuláshoz való lehetőséget. D kedvet is kell szerezni hozzá — és ez azokon múlik elsősor­ban, akik megismerték a tudás szépségét, a tanulás élvezetét és hasznosságát B. L. Testvéri segítség a falu dolgozóinak A gyárakban is készülnek az aratásra — Gépkezelők készenlétben­ ­ Megérkezett a nyár — nem csupán a naptár vagy a meteo­rológia szerint, de az idő is me­legre fordult. Aki ezekben a napokban vidékre látogat, az láthatja: lassan itt az aratás ideje, a monda szerint Péter- Pál érleszti a termést. Az esős napokat a napsütéses strand­idő váltotta fel. Ám a gyár munkásai nem csupán a für­désre gondolnak. Elsősorban nem arra. Az aratás foglalkoztatja mun­kásságunkat, hogy az idei ter­­­més mielőbb magtárba kerül­jön. Ezért segítséget szervez­nek a patronált tsz-ek részére. Erről beszélgettünk Simon Pál elvtárssal, a Diósgyőri Gépgyár tsz felelősével. Simon elvtárs pártmegbízatásban végzi mun­káját, ami nem kevés, de szép. — Eddig 23 tsz-t patronál­tunk. Most csak húszat. A há­­­rom annyira megerősödött, hogy nincs szükségük a patro­­nálásra. A húsznak rendszere­sen segítséget nyújtunk. Első­sorban politikai segítséget kér­nek, hiszen — például — a tsz­­pártszervezeteknek nincs olyan nagy tapasztalatuk a pártmun­kában, irányításban, mint ne­künk, munkásoknak. E hónap elején az encsi járásba láto­gattunk el, s mintegy tíz tag­gyűlésen vettünk részt. Az ak­tíváink segítenek abban, hogy az aratási munkákra politikai­lag is jól felkészüljenek az alapszervezetek. • A gépgyárból, jelenleg 6 falupatronáló tartózkodik a tsz-ekben. Ez kis szám, koráb­ban nagyobb segítséget kaptak a szövetkezetek. — Az aratási munkák idejé­­re fokozzuk a segítségnyújtást. ■ Erőgépkezelőket küldünk falu­ra, hogy a munkát éjjel-nap­pal végezhessék. Ha valahol elbomlik egy-egy gép, ott esz­tergályosaink, szerelőink soron kívül segítséget nyújtanak. Ilyen eset nem egy akad. A tiszavidéki tsz rögtörő gépét az „E” gyáregység dolgozói azon­­nal kijavították, ugyanis­, vattaiak gépkocsiját a TMK-sok . Kultúrcsoportjaink, sport­csapataink is rendszeres kap­csolatot tartanak a patronált tsz fiataljaival. Kölcsönös lá­togatást szerveznek, sportmér­­kőzéseket vívnak és kultúrmű­­sorral szórakoztatják egymást. Úgy gondoljuk, a mezőcsáti és az encsi járás tsz-ei jó patro­n­álóra találtak a Diósgyőri Gépgyár munkásaiban. A diósgyőriek is részt vettek az ifjúsági béketalálkozón (Tudósítónktól) Szépen feldíszített szerelvé­nyen utazott közel nyolcszáz borsodi és Heves megyei vasu­tas, köztük a diósgyőri gyárak fiataljai is a Balatonalmádi­­ban megrendezett IX. Országos Vasutas Ifjúsági Béketalálko­zóra. Igen hangulatos és esemény­dús volt ez a találkozó, hiszen a résztvevők reggel nyolc órá­tól már nézhették a különböző kultúrműsorokat, majd dél­előtt tíz órakor ünnepi nagy­­gyűlés kezdődött, amelyen Nagy Richárd elvtárs, a buda­pesti KISZ-bizottság első tit­kára mondott beszédet. A találkozó résztvevői táv­iratban fejezték ki szolidaritá­sukat a spanyol békemozga­lom legjobbjainak és táviratot küldtek Moszkvába is, amely­ben a Vosztok 5 és Vosztok űrpilótáit, Bikovszkijt és Tye­reskovát üdvözölték. — t-» imiiuiiiiMiiiMiiiiMiiiiiiiMiiiiiiimiiiMmiiiiiMiiiimiimiiiNiinmmiiHUHiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiNiMiiitiimHiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiii Dicséretre méltó szorgalommal dol­goznak a Lenin Ko­hászati Művek KISZ- fiataljai az új orvosi rendelő további épü­letrészének építési előkészületein. A fia­talok szinte napok alatt bontották el az építkezés helyén le­vő épületeket, hogy az új szociális léte­sítmény további épí­tését mielőbb meg­kezdhessék az épí­tők. Azóta már le­bontották ezt a ké­pünkön látható épü­letet is, amely mö­gött az orvosi rende­lő állványokkal kö­rülvett síj, több eme­letes épülete látható. Beszédes számok Érdekes statisztikai adatot közlünk olvasóinkkal, a Diós­győri Gépgyár munkájáról. kimutatás szerint, az összevont vállalatok, mint egyesült gép­gyár teljesítette eddigi elő­irányzatát. De nem minden gyáregység tett eleget kötele­zettségének. 1963. január 1-től az „A gyáregység (továbbiakban gye. 114,7; a „C” gye. 96,3; az „E gye. 103,9; az „F” gye. 102,4; a „H” gye. 95,7; a „K” gye. 94,7; az „M” gye. 114, 7; az „N” gye. 106,1; az „SZ” gye. 100,9; a „T” gye. 111,2; az energia gye. 274,7; a szállítás 121,3; a TMK 118, míg a szerviz 82,4 száza­lékra teljesítette a tervét, az év elejétől júniusig. A vállalat összeredménye: 101,4 százalék. Nemcsak a befejezett tervét teljesítette ilyen szépen a Di­ósgyőri Gépgyár. Az export­kötelezettségének is eleget tett, bár májusban mindössze 9 százalékot értek el. Év elejétől számítva, a gyár­egységek az alábbi százalékot teljesítették: „A” gye. 97; „C” gye. 117,4; „E” gye. 102,4; „H” gye. 156,4; „K” gye. 92,4; ,,M” gye. 243,2; „N” gye. 115,2; „SZ” gye. 82,8; „T” gye. 109,3 százalék. A vállalat 108,4 százalékot ért el az export területén az év elejétől júniusig.

Next