Diósgyőri Munkás, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1963-07-02 / 27. szám

A BARTÓK BÉLA MŰVELŐDÉSI HÁZ, A SZINVAVÖLGYI MŰVELŐDÉSI OTTHON ÉS A DIÓSGYŐRI MUNKÁS KÖZÖS ÖSSZEÁLLÍTÁSA SIIIIIlMlktUIIHIIIlllllUUUllllUUllllUIIIIIIIIIUIIBIIllUllllIlillIllIllllllllllilUlllllUlIlIlUilllllllllUlllUlimiUUlÜllllllllllllllUllllllllUIIIIllllllllllllllllIlillllllllllllllillllllllllllllllIllllllUlllUI A szakkörök munkájáról Többször felmerült a kérdés, vajon milyen jelentőséggel bírnak a művelődési otthonok szakkörei. Ezek a szakkörök a pártpolitika művelődési irány­vonalának a végrehajtását is jelentik, s a cél, az általános műveltség kialakítása, az ön­képzésen keresztül. Az embereknek az érdeklő­­­dési körük különböző, éppen ezért az a művelődési otthon halad a jó úton, amely minél több szakkört tud életre hívni, és ezen keresztül megfelelő módon tömöríteni érdeklődési­­ kör szerint az embereket. A Szinvavölgyi Művelődési­­ Otthonban a Vasas elnökség 1961. szeptember 9-i határo­zata értelmében is főleg isme­retterjesztő jellegű szakkörök működnek. Ezekről beszélget­tünk Vichnalek Lajossal, a művelődési otthon igazgatójá­val, aki elmondotta, hogy az otthonnak jelenleg 13 szak­köre van és ezekben 350 em­ber tevékenykedik. — Jelen pillanatban —mon­dotta Vichnalek elvtárs — a szakkörök túlnyomó többsége bizonyos stagnálási állapotban vannak, de ez érthető is, hi­szen a tagok nagy része to­vább tanul, képezi magát, és most a vizsgák ideje alatt fő­ként a tanulással foglalkoznak. Még a népek baráti köre, és az irodalmi színpad szakköreinek a tagjai is, akik eddig a legte­vékenyebben vették ki részü­ket a munkából, azok sem működnek teljes gőzerővel. .Ami a festőket illeti, ők ki­mentek a szabadba, hiszen nyár van, és a természettel is­merkednek. Különben erősen készülnek a tokaji festőtábor­ba, ami jutalom is egyben, az eddig végzett jó munkájukért. — Hallottuk, hogy a fotó­­szakkör tagjai nagyon szép eredményeket értek el? — Igen, fotószakosztályunk az elmúlt esztendőben öt kiál­lítást rendezett a festőkkel közösen. Valóban nagyon jól dolgoznak a szakkör tagjai, most legújabban tablót állítot­tak fel itt az otthonban, és az elmúlt hónap legszebb képei­ből állandó kiállítást rendez­nek. A képek mellé pedig elvi és gyakorlati cikkeket helyez­nek el,mintegy útmutatásul a művészi fényképezésről. — És a többi szakkör? — Sakk szakkörünk elsőosz­tályú minősítő versenyeket bo­nyolít le. A szakkör az eddi­giek során számtalan sikert ért már el és több nagy mes­ter volt nálunk, akik szimul­tán játékot vezettek le. Ami a biliárdszakkörünket illeti, egyedülálló az egész ország­ban. Nemrégiben Rácz Ferenc, a híres biliárdmester volt ná­lunk, aki előadást tartott a bi­liárdozás története címmel. Az irodalmi körünk is fellen­dülőben van, sok fiatal jár hozzánk, pályázatot is hirdet­tünk, ami szép sikerrel zárult. Az eszperantó szakkör a né­pek baráti körével közösen a béke és barátság ügyét szol­gálja, a világ minden tájára küldenek leveleket és szép számmal kapnak is. Ugyanak­kor a nyár és az ősz folyamán ideérkező idegeneket, turista­­csoportokat kalauzolják és is­mertetik meg a diósgyőri mun­­kásokkal. A szobrászok jelen­leg modell után dolgoznak. Jelenleg a művelődési otthon díszítésére Petőfi és Liszt domborművet készítettek, to­vábbá tervbe vették, hogy Jó­zsef Attila, Ady és Juhász Gyula domborműveit is elké­szítik. Nagyon népszerű a mo­dellezők szakköre. Augusztus 20-ra nagyszabású kiállításra készülnek, apró mozdonyokat, vasúti kocsikat és terep­model­­leket készítenek. Különben ősszel ismét erősen fellendül a szakköri élet, nagyon sok újítást akarunk bevezetni a munkájukba, hogy ezzel is vonzóbbá tegyük a szakköri munkát Csupán pillanatképet adtunk a Szinvavölgyi Művelődési Otthon szakköreinek munkájá­ról, amelyben a különböző ér­deklődésű emberek örömmel tevékenykednek. Természete­sen nem könnyű a művelődési otthon igazgatójának a szak­körök sokrétű irányítását vé­gezni, sok időt és nagy utána­járást igényel. A szakkörök egyre inkább szaporodó lét­száma azt mutatja, hogy a Szinvavölgyi Művelődési Ott­hon társadalmi vezetője (a va­lóban aktív vezetők) mindent elkövetnek, hogy minél eleve­nebb, pezsgőbb élet folyjon a szakkörökön belül. , , Együttműködés a kulturális nevelőmunkában r A Vni. PÁRTKONGRES­­­SZU­S útmutatása, hogy a gaz­dasági feladatok mellett, elő­térbe került az emberek tuda­tának szocialista formálása, az eszmei nevelőmunka. Egyre több szó esik a marxista-le­ninista eszmei offenzíváról, vagyis most olyan területen kell legyőzni a kapitalizmus maradványait, ahol a legnehe­zebb, — az emberek gondol­kodásában. A termelési viszo­nyok megszilárdulásában, a társadalmi és politikai élet minden területén, a tudomá­nyos és kulturális életben elő­rehaladásunk döntő mérték­ben az emberek tudatának szo­cialista formálásától függ. Ehhez a feladathoz nagyban hozzájárulnak a művelődési otthonok tevékenységükkel, ha figyelembe veszik, hogy itt ez a cél, és ennek alapján szervezik meg munkájukat.­­Ahhoz azonban, hogy dolgo­zóink érdeklődését felkeltsük­­ ezen­­ munka iránt, hogy igé­nyeiket kielégítsük, amikor ta­nulni, művelődni kívánnak, nem elegendő, hogy csak felü­letes munkával végezzük az egyes ilyen célt szolgáló ren­dezvény szervezését. Ezen a te­rületen kell kibontakoznia a közös ügyért harcoló kollektí­vának, egy egységet kell kép­viselni a különböző szervek­nek, hogy ezt a feladatot meg­valósíthassuk. A SZINVAVÖLGYI MŰVE­LŐDÉSI OTTHON ennek a célnak érdekében szervezi az ismeretterjesztő jellegű elő­adásokat, az ismeretterjesztő filmszínházakat, a különféle szórakoztató és egyben neve­lő célzatú rendezvényeket. El­mondhatjuk azonban, hogy a társadalmi összefogás hiánya tapasztalható akkor, amikor rendezvényeink nem a legjobb látogatottságnak örvendenek.­­Azt mondhatná valaki, hogy ez általános jelenség, máshol sem mennek olyan jól az isme­retterjesztő előadások, és egyéb rendezvények sem, hi­szen ma már a korszerű isme­retközlő eszközök, a televízió, a rádió, az újság és még sorol­hatnánk, a legelterjedtebben kielégítik azt az igényt, me­lyet ma dolgozóink támaszta­nak. Ez azonban nem így van. Az igaz, hogy befolyással le­hetnek ezek az eszközök a lá­­togatottság csökkenésére, ez csak átmeneti időszak, azon­ban a hiba inkább abban van, hogy nem elég jó a propagan­dánk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődést az egyes emberek­ben rendezvényeink iránt, és mi igyekszünk ezt a közömbös­ség fogalmával magyarázni. A tény az, hogy nincs meg a kel­lő összefogás egy cél elérésé­hez a társadalmi szervekkel, valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy minden szerv igyekszik a saját rendezvényére biztosíta­ni a közönségét, és ezzel szét­­forgácsolódik az erő, és egyik szerv sem tudja azt az ered­ményt elérni, amit szeretne. Mit lehet hát itt tenni, hogy a VIII. pártkongresszus szelle­mében dolgozzunk és a fent említett szép feladatokat meg tudjuk valósítani. ELSŐSORBAN is tisztázni kell azokat a célkitűzéseket, melyek gyakorlatban jelenleg sokszor keresztezik egymást, az egyes szervek rendezvényei által. Biztos, hogy ha a KISZ- szervezetek valamilyen hasz­nos és nevelő rendezvényt szerveznek, akkor nekünk hoz­zá kell segíteni őket a rendez­vény sikeres lebonyolításához, beszélni kell róla, hogy minél több dolgozó élvezhesse ennek lehetőségét. Viszont fordítva is ez a helyzet. ÖSSZE KELL HANGOLNI programjainkat a KISZ-szel, a nőbizottsá­ggal, az MSZBT-vel és a többi tömegszervvel, hogy ebből alakuljon ki az a közös munka, mely elősegíti a szocia­lista kultúra terjesztését, és ezzel hozzásegítünk sok dolgo­zót ezen ismeretek elsajátítá­sához. Felelősséget kell érezni valamennyi szervnek, hogy a VIII. pártkongresszus határo­zata alapján, összehangolt munkával, közös összefogással szakmailag és politikailag kép­zett, új típusú szocialista em­bereket neveljünk. Vichnalek Lajos a Szinvavölgyi Művelődési Otthon igazgatója A szép nyári emlékek színhelye:SZEGED Még napjainkban is emlege­tik azok a diósgyőriek a felejt­hetetlen estéket, akik részt vettek az elmúlt évben a Sze­gedi Szabadtéri Játékok ün­nepségsorozatán. Ha még hos­­­szabban nyúlunk vissza az idő­ben, akkor a statisztikából azt is megtudhatjuk, csupán a nyilvántartott látogatók száma megduplázódott az előző évhez viszonyítva minden esztendő­ben. Vajon mi vonzza az északi iparvidéket, köztük Di­ósgyőr dolgozóit is évenként egyszer Szegedre, — kérdez­heti akárki. Több mint két­százötven kilométert kell utazni s mégis megéri a fárad­ságot. A látvány, az élmény kárpótlás mindenre. Ez a pá­ratlan színházi esemény csak Szegeden rendezhető meg, ezt az élményt a maga nemében csak ez a város nyújthatja. Egyre többen tudják meg itt diósgyőri viszonylatban is, hogy Szegeden, a Dél-Alföld és a Tiszamellék egyik jelentős könnyűipari városában ma már nemzetközileg is érdeklő­dést keltő esemény a Dóm­ téri szabadtéri játékok. Akik ko­rábban már látták­­ 1959 óta a bemutatott műveket, azt mondják: Szeged az európai művészet egyik találkozóhe­lyévé fejlődik. De azt is el­mondják, hogy évről évre ta­lálkoznak itt a diósgyőri mű­vészetkedvelők a győriekkel, a dunaújvárosiakkal, a csepe­liekkel és a többi iparváros dolgozóival, akik már szinte hagyományosan beiktatták programjukba a szabadtéri játékok megtekintését. S szá­muk nem is kevés. Tavaly csak a Szinvavölgyi Művelődési Otthon 140 gépgyári dolgozó részére szervezte meg a kol­lektív utat. A kohászat kul­­túrosztálya, a Bartók Béla Művelődési Ház szintén nagy­számú érdeklődőt segített hoz­zá, hogy csoportosan elfoglal­hassák helyüket az ország egyik legmodernebb technikai megoldású nézőterén. Most újból megnyitásra ké­szül a déli város nagy szabad­téri színháza. Néhány hét múlva újból eljutnak a mi munkásaink, műszaki és admi­nisztratív dolgozóink is, mert a jelek szerint az érdeklődés­ben most sincs hiány közöttük. Csak azt kívánhatjuk ehhez az érdeklődéshez: a régi és új látogatók gyönyörködjenek majd ismét a zeneművészet magyar klasszikus műalkotá­saiban, a klasszikus és nem­ táncművészet kiemelkedő pro­dukcióiban. Szegedi panoráma: balról a Móra Ferenc Múzeum, középen a kanyargós szőke Tisza. A Szabadtéri játékok színhelye a hatalmas színpad, a Dóm téren. NEM, nem látszik­ „világjáró” ember­nek. Alacsony, in­kább zömök terme­tű, így első látásra, s=========——­az első percben­­ semmi rendkívülit nem lehet rajta fel­fedezni, jó ötvenes férfi, ritkás hajjal és sovány arccal. Ha a városban jár, rendszerint nagy kopott aktatáskával látható, kissé him­báló járással lépked. Ha ideje van rá különböző házakba kopog be. Ezek a házak az ő gyűjtő­társainak az ottho­nai, és ahogy ő mondja: társadalmi munkában végzi, ezzel megbízták. Varró Gyula 25 éve dolgozik a Diós­győri Gépgyárban. Most jubilált, de negyedszázados jubileumát ünnepli mint bélyeggyűjtő is. Huszonöt éve foglalko­zik az apró kis képek vizsgálgatásával, gyűjtésével. Egyesek most azt gondolhatják, ha micsoda nagy gyűjteménye lehet ennek az embernek. Hát nem egészen így van. Kispénzű ember volt világ életében, két gyereket is fel kellett nevelni, nem volt könnyű élete. De határtalan szor­galommal és nagy lelkesedéssel mégis birtokában van egy aránylag szép bé­lyeggyűjteménynek, s ezek a színes kis képek szintén a „gyerm­­ekei”. BESZÉLGETTEM már különböző gyűjtőkkel, de ennyi vitalitással, s ön­zetlen lelkesedéssel, mint amennyit Var­ró Gyulában fedeztem fel, ilyen gyűj­tővel még nem. Nem véletlen, hogy a miskolci bélyeggyűjtők elnöke már ti­zennégy éve és a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének is vezetőségi tagja. Itt ülünk a műszaki klub egyik szo­bájában. (Kíváncsian nézegetem ugyan mi minden kerül elő még az aktatáská­ból). Az asztalon különböző iratok, né­melyik már sárgul az évektől, beszéd­vázlatok, bélyeg-katalógusok. Ezekből eleveníti fel egy szenvedélyes bélyeg­­gyűjtő a múltat, a szervezést. Sárga már az okirat is, amely arról tanúskodik, hogy Lipovszky Gyulával, a gépgyár je­lenlegi vezérigazgatójával 1944. január 7-én alapították meg ketten a Jósze­rencse Dal és Önképzőkörön belül a bélyeggyűjtők szakosztályát. 1947-ben már megtartották az első bélyegkiállí­tást, ahova több vármegyéből ellátogat­tak. Három év múlva újabb kiállítás a vasgyárban. S azóta... 1949-ben, amikor elnök lett, mindös­­­sze 105 bélyeggyűjtő-tag volt Miskolcon és a gyárban. Ma ez a szám felugrott majdnem kétezerre. Csak a Lenin Ko­hászati Művekben, az üzemi körökön belül több mint kétszáz, az egyesített gépgyárban pedig közel 500 ember hó­dol ennek a szenvedélynek. Mert min­den kétséget kizáróan a bélyeg az em­ber nevelő, látókör tágító és politikai szempontból nézve is hasznos képecske. VARRÓ GYULA szerénységén átüt a lelkesedés pírja, amikor elmondja, hogy előadásokat tart a közép- és felső isko­lákban „Mit gyűjtsék, hogy gyűjtsék” címmel. ’ Egy-egy ilyen előadás sok ser­dülő­ gyerekben fel­kelti az érdeklődést és nem egy szülő ___________________felkereste már Varró -----------------------------Gyulát köszönő sza­vakat mondva, mert gyermeke azóta jobban tanul, különö­sen jó eredményt ér el a földrajzban, történelemben. Mert tulajdonképpen a bélyeggyűjté­sen keresztül is „világjáróvá” válik az ember. Nos, ilyen „világjáró” Varró elvtárs is, világ és történelem ismerő. De zoológus is és művészet ismerő, és a lelkes bélyeggyűjtők mind azok. Las­san, észrevétlenül a műveltség igen magas fokát érik el, hiszen ha előveszik gyűjteményeiket, Kubától Madagasz­kárig, Londontól Moszkváig, New­ York­­tól Ausztráliáig, a messze Tibetig beka­landozzák képzeletben a világot. S a művészet? Liszt, Chopin, Munkácsy, Er­kel és számtalan más nagyságot ismer­nek. És jelentkezik a mai modern kor, az űrrepülők bélyegei, azután a külön­böző állat­bélyegek. Svájci lepkék, ma­gyar madarak, színesen, élethűen. És ez mind gyarapítja a tudást, az ismere­tet. A KÉTÓRÁS beszélgetést, annak min­den érdekességét nem tudom visszaadni, helyhiány miatt. Azt azonban még el kell mondanom Varró Gyuláról, hogy „Kiváló dolgozó” a gyárban. Komoly, felelősségteljes munkát végez, de a dél­után, a vasárnap, meg az esték ilyenkor az egész világ az övé, amikor kedvenc bélyegei körül ülhet.­ ­­­(n­oidi) A VILÁ­G ~ KÉPEKBEN Országjáró gépgyáriak De sokan mondják egy-egy túráról megtérve: nem hittem volna, hogy hazámnak ilyen szép tájai legyenek. S már­­ újabb túrát tervez, hogy megis­merje s még jobban szeresse szülőföldjét... Ebben a szándékban sokat segít dolgozóinak a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bizott­sága. A kultúrosztályon rend­szeres program szerint indít­ják az országjáró túrákat a vállalat autóbuszán. A múlt héten Sopronban tartózkodott egy 103-as csoport, de jártak már Debrecenben, a Hortobá­gyon, Hollóstetőn és a Bükk más részein is. Július 19-én két szocialista brigád megyénkkel ismerke­dik, Szerencsre, Tállyára, Mád­ra látogatnak el,augusztus el­sején Tokajba indulnak, majd 4-én a program: Jósvafő-Agg­­telek. Itt dr. Jakucs László, kalauzolásával megismerked­nek a borsodi barlangrend­szerrel. Még augusztusban — 29-én — megejtik a bogácsi túrát, majd a szeptember kö­zepei csoport Egerbe, Siófokra, Parádra, Kékesre és Gyön­gyösre látogat el. Ugyancsak szeptemberben egy-két szo­cialista brigád programjában szerepel egy tokaji túra. Nagy segítséget nyújt a tú­rák lebonyolításában Csörgő László, aki kiváló szakérte­lemmel megismerteti a kirán­dulókkal hazánk tájait. Kirándulás Tállyára Július 11-én a Szinvavölgyi Művelődési Otthon tanulmá­nyi kirándulást szervez Tál­­­lyára. A kirándulás résztvevői Lavotta sírjához látogatnak el és azt is tervbe vették, hogy társadalmi munkában rendbe­hozzák a nagy nótaköltő nyug­helyét. Érdemes megjegyezni, hogy a művelődési otthon eddig 19 esetben rendezett tanulmányi kirándulást, ami nagy népsze­rűségnek örvend a dolgozók körében, ^

Next