Diósgyőri Munkás, 1963. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1963-07-02 / 27. szám
A BARTÓK BÉLA MŰVELŐDÉSI HÁZ, A SZINVAVÖLGYI MŰVELŐDÉSI OTTHON ÉS A DIÓSGYŐRI MUNKÁS KÖZÖS ÖSSZEÁLLÍTÁSA SIIIIIlMlktUIIHIIIlllllUUUllllUUllllUIIIIIIIIIUIIBIIllUllllIlillIllIllllllllllilUlllllUlIlIlUilllllllllUlllUlimiUUlÜllllllllllllllUllllllllUIIIIllllllllllllllllIlillllllllllllllillllllllllllllllIllllllUlllUI A szakkörök munkájáról Többször felmerült a kérdés, vajon milyen jelentőséggel bírnak a művelődési otthonok szakkörei. Ezek a szakkörök a pártpolitika művelődési irányvonalának a végrehajtását is jelentik, s a cél, az általános műveltség kialakítása, az önképzésen keresztül. Az embereknek az érdeklődési körük különböző, éppen ezért az a művelődési otthon halad a jó úton, amely minél több szakkört tud életre hívni, és ezen keresztül megfelelő módon tömöríteni érdeklődési kör szerint az embereket. A Szinvavölgyi Művelődési Otthonban a Vasas elnökség 1961. szeptember 9-i határozata értelmében is főleg ismeretterjesztő jellegű szakkörök működnek. Ezekről beszélgettünk Vichnalek Lajossal, a művelődési otthon igazgatójával, aki elmondotta, hogy az otthonnak jelenleg 13 szakköre van és ezekben 350 ember tevékenykedik. — Jelen pillanatban —mondotta Vichnalek elvtárs — a szakkörök túlnyomó többsége bizonyos stagnálási állapotban vannak, de ez érthető is, hiszen a tagok nagy része tovább tanul, képezi magát, és most a vizsgák ideje alatt főként a tanulással foglalkoznak. Még a népek baráti köre, és az irodalmi színpad szakköreinek a tagjai is, akik eddig a legtevékenyebben vették ki részüket a munkából, azok sem működnek teljes gőzerővel. .Ami a festőket illeti, ők kimentek a szabadba, hiszen nyár van, és a természettel ismerkednek. Különben erősen készülnek a tokaji festőtáborba, ami jutalom is egyben, az eddig végzett jó munkájukért. — Hallottuk, hogy a fotószakkör tagjai nagyon szép eredményeket értek el? — Igen, fotószakosztályunk az elmúlt esztendőben öt kiállítást rendezett a festőkkel közösen. Valóban nagyon jól dolgoznak a szakkör tagjai, most legújabban tablót állítottak fel itt az otthonban, és az elmúlt hónap legszebb képeiből állandó kiállítást rendeznek. A képek mellé pedig elvi és gyakorlati cikkeket helyeznek el,mintegy útmutatásul a művészi fényképezésről. — És a többi szakkör? — Sakk szakkörünk elsőosztályú minősítő versenyeket bonyolít le. A szakkör az eddigiek során számtalan sikert ért már el és több nagy mester volt nálunk, akik szimultán játékot vezettek le. Ami a biliárdszakkörünket illeti, egyedülálló az egész országban. Nemrégiben Rácz Ferenc, a híres biliárdmester volt nálunk, aki előadást tartott a biliárdozás története címmel. Az irodalmi körünk is fellendülőben van, sok fiatal jár hozzánk, pályázatot is hirdettünk, ami szép sikerrel zárult. Az eszperantó szakkör a népek baráti körével közösen a béke és barátság ügyét szolgálja, a világ minden tájára küldenek leveleket és szép számmal kapnak is. Ugyanakkor a nyár és az ősz folyamán ideérkező idegeneket, turistacsoportokat kalauzolják és ismertetik meg a diósgyőri munkásokkal. A szobrászok jelenleg modell után dolgoznak. Jelenleg a művelődési otthon díszítésére Petőfi és Liszt domborművet készítettek, továbbá tervbe vették, hogy József Attila, Ady és Juhász Gyula domborműveit is elkészítik. Nagyon népszerű a modellezők szakköre. Augusztus 20-ra nagyszabású kiállításra készülnek, apró mozdonyokat, vasúti kocsikat és terepmodelleket készítenek. Különben ősszel ismét erősen fellendül a szakköri élet, nagyon sok újítást akarunk bevezetni a munkájukba, hogy ezzel is vonzóbbá tegyük a szakköri munkát Csupán pillanatképet adtunk a Szinvavölgyi Művelődési Otthon szakköreinek munkájáról, amelyben a különböző érdeklődésű emberek örömmel tevékenykednek. Természetesen nem könnyű a művelődési otthon igazgatójának a szakkörök sokrétű irányítását végezni, sok időt és nagy utánajárást igényel. A szakkörök egyre inkább szaporodó létszáma azt mutatja, hogy a Szinvavölgyi Művelődési Otthon társadalmi vezetője (a valóban aktív vezetők) mindent elkövetnek, hogy minél elevenebb, pezsgőbb élet folyjon a szakkörökön belül. , , Együttműködés a kulturális nevelőmunkában r A Vni. PÁRTKONGRESSZUS útmutatása, hogy a gazdasági feladatok mellett, előtérbe került az emberek tudatának szocialista formálása, az eszmei nevelőmunka. Egyre több szó esik a marxista-leninista eszmei offenzíváról, vagyis most olyan területen kell legyőzni a kapitalizmus maradványait, ahol a legnehezebb, — az emberek gondolkodásában. A termelési viszonyok megszilárdulásában, a társadalmi és politikai élet minden területén, a tudományos és kulturális életben előrehaladásunk döntő mértékben az emberek tudatának szocialista formálásától függ. Ehhez a feladathoz nagyban hozzájárulnak a művelődési otthonok tevékenységükkel, ha figyelembe veszik, hogy itt ez a cél, és ennek alapján szervezik meg munkájukat.Ahhoz azonban, hogy dolgozóink érdeklődését felkeltsük ezen munka iránt, hogy igényeiket kielégítsük, amikor tanulni, művelődni kívánnak, nem elegendő, hogy csak felületes munkával végezzük az egyes ilyen célt szolgáló rendezvény szervezését. Ezen a területen kell kibontakoznia a közös ügyért harcoló kollektívának, egy egységet kell képviselni a különböző szerveknek, hogy ezt a feladatot megvalósíthassuk. A SZINVAVÖLGYI MŰVELŐDÉSI OTTHON ennek a célnak érdekében szervezi az ismeretterjesztő jellegű előadásokat, az ismeretterjesztő filmszínházakat, a különféle szórakoztató és egyben nevelő célzatú rendezvényeket. Elmondhatjuk azonban, hogy a társadalmi összefogás hiánya tapasztalható akkor, amikor rendezvényeink nem a legjobb látogatottságnak örvendenek.Azt mondhatná valaki, hogy ez általános jelenség, máshol sem mennek olyan jól az ismeretterjesztő előadások, és egyéb rendezvények sem, hiszen ma már a korszerű ismeretközlő eszközök, a televízió, a rádió, az újság és még sorolhatnánk, a legelterjedtebben kielégítik azt az igényt, melyet ma dolgozóink támasztanak. Ez azonban nem így van. Az igaz, hogy befolyással lehetnek ezek az eszközök a látogatottság csökkenésére, ez csak átmeneti időszak, azonban a hiba inkább abban van, hogy nem elég jó a propagandánk, nem tudjuk felkelteni az érdeklődést az egyes emberekben rendezvényeink iránt, és mi igyekszünk ezt a közömbösség fogalmával magyarázni. A tény az, hogy nincs meg a kellő összefogás egy cél eléréséhez a társadalmi szervekkel, valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy minden szerv igyekszik a saját rendezvényére biztosítani a közönségét, és ezzel szétforgácsolódik az erő, és egyik szerv sem tudja azt az eredményt elérni, amit szeretne. Mit lehet hát itt tenni, hogy a VIII. pártkongresszus szellemében dolgozzunk és a fent említett szép feladatokat meg tudjuk valósítani. ELSŐSORBAN is tisztázni kell azokat a célkitűzéseket, melyek gyakorlatban jelenleg sokszor keresztezik egymást, az egyes szervek rendezvényei által. Biztos, hogy ha a KISZ- szervezetek valamilyen hasznos és nevelő rendezvényt szerveznek, akkor nekünk hozzá kell segíteni őket a rendezvény sikeres lebonyolításához, beszélni kell róla, hogy minél több dolgozó élvezhesse ennek lehetőségét. Viszont fordítva is ez a helyzet. ÖSSZE KELL HANGOLNI programjainkat a KISZ-szel, a nőbizottsággal, az MSZBT-vel és a többi tömegszervvel, hogy ebből alakuljon ki az a közös munka, mely elősegíti a szocialista kultúra terjesztését, és ezzel hozzásegítünk sok dolgozót ezen ismeretek elsajátításához. Felelősséget kell érezni valamennyi szervnek, hogy a VIII. pártkongresszus határozata alapján, összehangolt munkával, közös összefogással szakmailag és politikailag képzett, új típusú szocialista embereket neveljünk. Vichnalek Lajos a Szinvavölgyi Művelődési Otthon igazgatója A szép nyári emlékek színhelye:SZEGED Még napjainkban is emlegetik azok a diósgyőriek a felejthetetlen estéket, akik részt vettek az elmúlt évben a Szegedi Szabadtéri Játékok ünnepségsorozatán. Ha még hosszabban nyúlunk vissza az időben, akkor a statisztikából azt is megtudhatjuk, csupán a nyilvántartott látogatók száma megduplázódott az előző évhez viszonyítva minden esztendőben. Vajon mi vonzza az északi iparvidéket, köztük Diósgyőr dolgozóit is évenként egyszer Szegedre, — kérdezheti akárki. Több mint kétszázötven kilométert kell utazni s mégis megéri a fáradságot. A látvány, az élmény kárpótlás mindenre. Ez a páratlan színházi esemény csak Szegeden rendezhető meg, ezt az élményt a maga nemében csak ez a város nyújthatja. Egyre többen tudják meg itt diósgyőri viszonylatban is, hogy Szegeden, a Dél-Alföld és a Tiszamellék egyik jelentős könnyűipari városában ma már nemzetközileg is érdeklődést keltő esemény a Dóm téri szabadtéri játékok. Akik korábban már látták 1959 óta a bemutatott műveket, azt mondják: Szeged az európai művészet egyik találkozóhelyévé fejlődik. De azt is elmondják, hogy évről évre találkoznak itt a diósgyőri művészetkedvelők a győriekkel, a dunaújvárosiakkal, a csepeliekkel és a többi iparváros dolgozóival, akik már szinte hagyományosan beiktatták programjukba a szabadtéri játékok megtekintését. S számuk nem is kevés. Tavaly csak a Szinvavölgyi Művelődési Otthon 140 gépgyári dolgozó részére szervezte meg a kollektív utat. A kohászat kultúrosztálya, a Bartók Béla Művelődési Ház szintén nagyszámú érdeklődőt segített hozzá, hogy csoportosan elfoglalhassák helyüket az ország egyik legmodernebb technikai megoldású nézőterén. Most újból megnyitásra készül a déli város nagy szabadtéri színháza. Néhány hét múlva újból eljutnak a mi munkásaink, műszaki és adminisztratív dolgozóink is, mert a jelek szerint az érdeklődésben most sincs hiány közöttük. Csak azt kívánhatjuk ehhez az érdeklődéshez: a régi és új látogatók gyönyörködjenek majd ismét a zeneművészet magyar klasszikus műalkotásaiban, a klasszikus és nem táncművészet kiemelkedő produkcióiban. Szegedi panoráma: balról a Móra Ferenc Múzeum, középen a kanyargós szőke Tisza. A Szabadtéri játékok színhelye a hatalmas színpad, a Dóm téren. NEM, nem látszik „világjáró” embernek. Alacsony, inkább zömök termetű, így első látásra, s=========——az első percben semmi rendkívülit nem lehet rajta felfedezni, jó ötvenes férfi, ritkás hajjal és sovány arccal. Ha a városban jár, rendszerint nagy kopott aktatáskával látható, kissé himbáló járással lépked. Ha ideje van rá különböző házakba kopog be. Ezek a házak az ő gyűjtőtársainak az otthonai, és ahogy ő mondja: társadalmi munkában végzi, ezzel megbízták. Varró Gyula 25 éve dolgozik a Diósgyőri Gépgyárban. Most jubilált, de negyedszázados jubileumát ünnepli mint bélyeggyűjtő is. Huszonöt éve foglalkozik az apró kis képek vizsgálgatásával, gyűjtésével. Egyesek most azt gondolhatják, ha micsoda nagy gyűjteménye lehet ennek az embernek. Hát nem egészen így van. Kispénzű ember volt világ életében, két gyereket is fel kellett nevelni, nem volt könnyű élete. De határtalan szorgalommal és nagy lelkesedéssel mégis birtokában van egy aránylag szép bélyeggyűjteménynek, s ezek a színes kis képek szintén a „gyermekei”. BESZÉLGETTEM már különböző gyűjtőkkel, de ennyi vitalitással, s önzetlen lelkesedéssel, mint amennyit Varró Gyulában fedeztem fel, ilyen gyűjtővel még nem. Nem véletlen, hogy a miskolci bélyeggyűjtők elnöke már tizennégy éve és a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének is vezetőségi tagja. Itt ülünk a műszaki klub egyik szobájában. (Kíváncsian nézegetem ugyan mi minden kerül elő még az aktatáskából). Az asztalon különböző iratok, némelyik már sárgul az évektől, beszédvázlatok, bélyeg-katalógusok. Ezekből eleveníti fel egy szenvedélyes bélyeggyűjtő a múltat, a szervezést. Sárga már az okirat is, amely arról tanúskodik, hogy Lipovszky Gyulával, a gépgyár jelenlegi vezérigazgatójával 1944. január 7-én alapították meg ketten a Jószerencse Dal és Önképzőkörön belül a bélyeggyűjtők szakosztályát. 1947-ben már megtartották az első bélyegkiállítást, ahova több vármegyéből ellátogattak. Három év múlva újabb kiállítás a vasgyárban. S azóta... 1949-ben, amikor elnök lett, mindössze 105 bélyeggyűjtő-tag volt Miskolcon és a gyárban. Ma ez a szám felugrott majdnem kétezerre. Csak a Lenin Kohászati Művekben, az üzemi körökön belül több mint kétszáz, az egyesített gépgyárban pedig közel 500 ember hódol ennek a szenvedélynek. Mert minden kétséget kizáróan a bélyeg az ember nevelő, látókör tágító és politikai szempontból nézve is hasznos képecske. VARRÓ GYULA szerénységén átüt a lelkesedés pírja, amikor elmondja, hogy előadásokat tart a közép- és felső iskolákban „Mit gyűjtsék, hogy gyűjtsék” címmel. ’ Egy-egy ilyen előadás sok serdülő gyerekben felkelti az érdeklődést és nem egy szülő ___________________felkereste már Varró -----------------------------Gyulát köszönő szavakat mondva, mert gyermeke azóta jobban tanul, különösen jó eredményt ér el a földrajzban, történelemben. Mert tulajdonképpen a bélyeggyűjtésen keresztül is „világjáróvá” válik az ember. Nos, ilyen „világjáró” Varró elvtárs is, világ és történelem ismerő. De zoológus is és művészet ismerő, és a lelkes bélyeggyűjtők mind azok. Lassan, észrevétlenül a műveltség igen magas fokát érik el, hiszen ha előveszik gyűjteményeiket, Kubától Madagaszkárig, Londontól Moszkváig, New Yorktól Ausztráliáig, a messze Tibetig bekalandozzák képzeletben a világot. S a művészet? Liszt, Chopin, Munkácsy, Erkel és számtalan más nagyságot ismernek. És jelentkezik a mai modern kor, az űrrepülők bélyegei, azután a különböző állatbélyegek. Svájci lepkék, magyar madarak, színesen, élethűen. És ez mind gyarapítja a tudást, az ismeretet. A KÉTÓRÁS beszélgetést, annak minden érdekességét nem tudom visszaadni, helyhiány miatt. Azt azonban még el kell mondanom Varró Gyuláról, hogy „Kiváló dolgozó” a gyárban. Komoly, felelősségteljes munkát végez, de a délután, a vasárnap, meg az esték ilyenkor az egész világ az övé, amikor kedvenc bélyegei körül ülhet. (noidi) A VILÁG ~ KÉPEKBEN Országjáró gépgyáriak De sokan mondják egy-egy túráról megtérve: nem hittem volna, hogy hazámnak ilyen szép tájai legyenek. S már újabb túrát tervez, hogy megismerje s még jobban szeresse szülőföldjét... Ebben a szándékban sokat segít dolgozóinak a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti bizottsága. A kultúrosztályon rendszeres program szerint indítják az országjáró túrákat a vállalat autóbuszán. A múlt héten Sopronban tartózkodott egy 103-as csoport, de jártak már Debrecenben, a Hortobágyon, Hollóstetőn és a Bükk más részein is. Július 19-én két szocialista brigád megyénkkel ismerkedik, Szerencsre, Tállyára, Mádra látogatnak el,augusztus elsején Tokajba indulnak, majd 4-én a program: Jósvafő-Aggtelek. Itt dr. Jakucs László, kalauzolásával megismerkednek a borsodi barlangrendszerrel. Még augusztusban — 29-én — megejtik a bogácsi túrát, majd a szeptember közepei csoport Egerbe, Siófokra, Parádra, Kékesre és Gyöngyösre látogat el. Ugyancsak szeptemberben egy-két szocialista brigád programjában szerepel egy tokaji túra. Nagy segítséget nyújt a túrák lebonyolításában Csörgő László, aki kiváló szakértelemmel megismerteti a kirándulókkal hazánk tájait. Kirándulás Tállyára Július 11-én a Szinvavölgyi Művelődési Otthon tanulmányi kirándulást szervez Tállyára. A kirándulás résztvevői Lavotta sírjához látogatnak el és azt is tervbe vették, hogy társadalmi munkában rendbehozzák a nagy nótaköltő nyughelyét. Érdemes megjegyezni, hogy a művelődési otthon eddig 19 esetben rendezett tanulmányi kirándulást, ami nagy népszerűségnek örvend a dolgozók körében, ^