Diósgyőri Munkás, 1966. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-05 / 27. szám
2 „ Vörös jelek a hadak útján“ A magyar internacionalisták emlékét megörökítő dokumentummfilm készül a Szovjetunióban „Vörös jelek a hadak útján” címmel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. A Szovjetunió Állami Filmbizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága közötti megállapodás alapján a filmet a MAFILM katonai stúdiója készíti. A munkálatokra Moszkvába érkezett Kolonics Ilona, a film rendezője, Györkei Jenő, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa, G. Tóth János operatőr, Odze György gyártásvezető és Molnár Edit, az MTI fotoriportere, akik egyhónapos körutazás során Leningrádban, Habarovszkban, Irkutszkban, Omszkban, Buharában, Bakuban, Mahacskalában és Kievben filmszalagra veszik a magyar internacionalisták emlékét őrző helyeket, ma is a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták és egykori szovjet harcostársaik visszaemlékezéseit. A téma érdekessége, az alkalom és a mindenre kiterjedő figyelem bizonyára maradandó élményű filmalkotást eredményez. Biztosíték erre az a magyar szakgárda, amely a film előállításának törzsgárdáját képezi. KÉPEKBEN Felelősségteljes munkát végez nap mint nap Góthi Károly, a durvahengerdei laboratórium dolgozója. Ő végzi a szakítópróba vizsgálatot, a gyártás egyik fontos követelményét. Ki ne ismerné a dalt: „Vígan él a favágó ...” Ez a fűrész »«ónban nem fát, hanem acélt vág a nemes acélkovácsműhelyben. Szorgalmas kézeleje: Durva István fűrészes. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A KOHÁSZATI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN: a gazdaságirányítási mechanizmussal kapcsolatos feladatok ★ az ideológiai munka helyzetéről szóló határozat végrehajtása .................... KÉT FONTOS KÉRDÉST TÁRGYALT az elmúlt héten csütörtökön, a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi pártbizottságának ülése. Az első napirend során Nemeskéri János, a pártbizottság titkára tartott beszámolót az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságirányítási mechanizmusával kapcsolatos határozat feladatairól. Ez a fontos határozat — hangzott a beszámolóban —, a mi üzemeink pártszervezeteitől is azt követeli, hogy új módszereket, új munkastílust keressenek, hogy eredményesebben oldják meg a soron következő tennivalókat. Az elkövetkezendő időszakban a párt- és tömegszervezetek szerepe egyre inkább növekedni fog. A párt ott állt a kezdeményezés időszakában, és ott fog állni a végrehajtás különböző fázisainál is. Az új mechanizmus megértésénél látnunk kell, hogy a szocializmus építésének különböző időszakában változnak a módszerek, mert csak ez biztosíthatja a gyorsabb ütemű előrehaladást. A párt korábbi határozatai is mindig ezt a célt szolgálták és mindig előre mutattak. Most is ez történik. Ez a határozat már a jövő, a szocializmus további építésének meggyorsítása , érdekében született, a korábbi határozatok megteremtették ennek lehetőségét. A vezetés két formáját a legtöbben ismerik a mi gyárunkban is. Eddig a centralizált vezetés alapján dolgoztunk, a jövőben a decentralizált vezetés kerül előtérbe. A központi irányítás ugyanis esetenként fékezte az önálló kezdeményezések kibontakozását, a feladatokat nem tudtuk minden üzemben rugalmasan megoldani. A decentralizált vezetés több lehetőséget biztosít az LKM-ben is az önállóság növeléséhez. Az előadó ezután arról szólott, hogy az önállóság nem tűri meg azokat a lazaságokat, amelyek eddig fékezték az eredményesebb, gazdaságosabb termelést. Mindannyiunknak több felelősséggel kell dolgozni, minden lépésünk nagyobb kockázattal jár, vagyis saját munkánk eredményessége érdekében hozzáértőbben kell elvégezni feladatunkat. Ha ezt megvalósítjuk, a jobb élet feltételeit teremtjük meg. Az életszínvonal növekedése ugyanis a kezdeményezésekre, a szorgalmasabban, becsületesebben, a több felelősséggel végzett munkára épül. A KOHÁSZAT DOLGOZÓINAK is arra kell törekedni, hogy az ebből adódó feladatok során megőrizzük és továbbfejlesszük azokat a jó elemeket, amelyek eddig is segítették a fejlődésünket. Ezzel párhuzamosan viszont bátran és következetesen le kell építeni, ami fékezte a jobb munkát. Többet kell törődnünk a műszaki fejlesztéssel, vissza kell szorítani gyárunkban is a bürokratikus vonásokat, javítani kell a fegyelmet, a munkához való viszonyt, hogy a gazdálkodás hatásfoka a lehető legjobb legyen. Az a nagy feladat vár pártszervezeteinkre, hogy saját területükön biztosítsák a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, többet kell építeni a helyi észrevételekre, jó kezdeményezésekre. A gazdasági reform bevezetése hosszú folyamatú intézkedés, ezért megkívánja a megértést. Arra kell törekedni minden pártszervezetben, hogy a dolgozók nagyobb tájékozottsággal rendelkezzenek, tisztábban lássanak a különböző gazdasági kérdésekben. A beszámolóval egyetértve a hozzászóló elvtársak hangsúlyozták: az elkövetkezendő időben a pártszervezetek szerepe jelentősen megnő a végrehajtás ellenőrzését illetően. Többet kell törődni a megelőző kritikával és ez fontos feladatuk lesz szakszervezeti és egyéb tömegszervezeti szerveinknek is. Hangsúlyozták, hogy az LKM-ben megvannak az adottságok, a feltételek a reform eredményes bevezetésére. Mint azt hozzászólásában Énekes Sándor vezérigazgató mondotta: Garancia erre a gyár becsületes, szorgalmas munkásgárdája, sok jó képességű vezetője. AZ ÜLÉS MÁSODIK NAPIRENDJÉN a Központi Bizottságnak az ideológiai munka megjavítására hozott határozata került megvitatásra. E napirendi pont előadója Orbán György elvtárs volt. A gyár pártbizottsága nyolc hónappal ezelőtt tárgyalta először ezt a fontos határozatot. 1965. szeptemberében mélyrehatóan elemezte az ideológiai munka helyzetét és időszerű kérdéseit és a vita alapján a tennivalókat feladattervben rögzítette. A jelenlegi vizsgálat, a pártbizottság jelentése megállapította: a különböző pártfórumok, a szakszervezet, a KISZ megfelelően feldolgozta az anyagot, és sokirányú tevékenységet fejtettek ki az elmúlt időszakban. Pártalapszervezeteinkben aktív taggyűléseken vitatta a tagság, a különböző jelenségeket. Az őszinte és nyílt vita párttagságunkat gondolkodásra késztette, aktívabb, elevenebb, politizálóbb légkört teremtett pártszervezeteinkben. Ezeken a taggyűléseken és más egyéb pártfórumokon lényegesen több hozzászólás hangzott el. A vitatott téma általános érdeklődést, aktivitást váltott ki a párttagság soraiban. Több alapszervezetben hasznos javaslatot is tettek a politikai munka eredményességének javítására. A JELENTÉS FELHÍVTA A FIGYELMET arra, hogy ennek a biztató kezdetnek nincs mindenütt hasonlóan biztató folytatása. Csökken az irányelvekkel összefüggő kérdések vitája még olyan helyeken is, ahol egyébként alapos és jó beszámolók voltak. E vonatkozásban több kezdeményezésre van szükség a hivatalházi, az anyagellátási főosztály és a hengermű alapszervezetében. Más helyeken az elmúlt hónapokban újból színvonalasabb taggyűléseket tartottak. Ezek közé tartozik a nagyolvasztó, a karbantartó gyárrészleg , az acélmű és a vasöntöde alapszervezete. Kedvező hatással van dolgozóink öntudatára és aktivitására, hogy pártszervezeteinkben erősödött a demokratikus centralizmus. A kollektív vezetés nem vált ugyan még általánossá, de erősödött az alapszervezetek vezetőségeiben a közös felelősségérzet, ami a politikai munka javulásában is tükröződik. JOBBAN KELL ÉLNI azzal a lehetőséggel is, amelyet a tájékoztató tevékenység biztosít párttagságunk, dolgozóink számára. A pártnapok sikere azt mutatja, hogy dolgozóinkat érdeklik társadalmi életünk és a nemzetközi élet aktuális problémái és figyelnek a kommunisták szavára. Arra kell törekedni minden alapszervezetben, hogy ezek a tájékoztatók minden dolgozóhoz eljussanak, segítsék tisztánlátásukat. A pártbizottság ülése megállapította azt is, hogy a taggyűlések és egyéb párt-, valamint tömegszervezeti rendezvények mellett az eszmei, erkölcsi nevelőmunka, a marxista eszmék terjesztésének egyik fő területe a szervezett politikai oktatás, tartalmilag jobban kapcsolódott az ideológiai irányelvekből adódó feladatokhoz, ezzel jobban nőtt a gyárban a pártoktatás hatékonysága. A jövőben ez irányban az is fontos feladat lesz, hogy az egész gyárban tegyük általánossá a szocialista brigádtagok szervezett képzését, mindez napjainkban még nincs megoldva. Ezen a területen viszont eredményes törekvések tapasztalhatók a nagyolvasztóban, a vasöntödében, a húzóműben, a szerszámellátó üzemben. Közelebb kell hoznunk egymáshoz a gazdasági és az ideológiai szervező, nevelő és gyakorlati munkát, mert ha elkülönül egymástól, fékezi az előrehaladást. Többet kell törődni a dolgozók nevelésének ügyével, a társadalmi és műszaki vezetők szélesebb rétegeinek is. AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN tovább nőtt a párt politikájával szembeni bizalom. A következetes, türelmes politikai munka, a párt nyílt, őszinte szava, a szocialista demokratizmus erősödése alapja e bizalom növekedésének és további erősödésének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a legfontosabb világnézeti és poltikai kérdésekben minden a legnagyobb rendben van. A jelentés feladatként jelölte meg, hogy még számos fontos kérdésben — különösen az ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatos kérdésekben —, de ezzel összefüggésben a gazdaságirányítási reformmal kapcsolatos kérdésekben további türelmes felvilágosító tevékenységre van szükség. A gyár kommunistái a soron következő pártvezetőségi választásokra való készülődés időszakában akkor végeznek jó munkát, ha a termelési tervek teljesítésével párhuzamosan, az ideológiai határozatból adódó feladatok végrehajtásában továbbra is célirányosan, jó úton haladnak. Sz. M. 1966. július 5. A MÓKÁN Helyi vonatkozású könyv az üzletekben Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából jelent meg ez az alig több, mint száz oldalas, de tartalmában annál gazdagabb könyv. A szerző, Csorba Barna a MÓKÁN Komité történetét írta meg. Azoknak a nehéz éveknek a története ez, amikor a fasiszta nyilas terror dúlt szerte az országban és városunkban. Az egyre erélyesebben kibontakozó népi ellenállás, majd a fegyveres ellenállási csoportok összefogója volt a MOKÁN Komité és központi magva az illegális kommunista párt szerepkörét töltötte be a szabadságért, a függetlenségért vívott harcban. A könyv szerzője negyven, köztük számos olyan diósgyőri emberrel beszélgetett, akik abban az időben jelentős szerepet töltöttek be a Miskolcdiósgyőri ellenállási mozgalomban. A szereplő személyek azokhoz az eseményekhez kapcsolódnak, amelyről szó esik a könyvben. A kortársnak emlékeztető ez a könyv, az ifjúságnak pedig okulás és tanulás lehetősége. Aki elolvassa, igaz, emberi magatartást, hősi helytállást ismerhet meg belőle. Diósgyőri siker Csillebércen Az általános iskolások országos orosz nyelvű tanulmányi versenyét június 30-án rendezték meg a csillebérci táborban, ahová jutalomképpen a megyei döntők első és második helyezettjei kerültek. A magas színvonalú verseny a borsodi tanulók értékes sikerét hozta. A normál tagozatú nyolcadik osztályos tanulók versenyét Bodnár Ildikó, a miskolci XXIII. sz. Táncsis téri általános iskola tanulója nyerte. Tanárnője: Pomázi Mária. (Édesanyja Bodnár Károlyné, a Lenin Kohászati Művekben dolgozik.) Az orosz tagozatú hetedik osztályos tanulók közül Gonda Zsuzsa, a sárospataki Esze Tamás általános iskola tanulója nyerte. Tanára: Dembinszky József, megyei orosz szakfelügyelő. Mindkét országos legjobb versenyző jutalma 30 napos szovjetunióbeli út, amiből 4 napot Moszkvában, a többit pedig a Krím-félszigeten, az artyeti nemzetközi táborban fognak eltölteni. Drága áru — hozzáértő A brigád 1953-ban alakult, a nemesacél-kovácsműhelyben. Ivanics Pál, a brigád jelenlegi vezetője a megalakulást követő második hónapban vette át a brigád vezetését Jelenleg tizenegy emberből áll, azonban a kezdet kezdetén csak heten voltak, s ez a hét ember most, tizenhárom év után is még együtt dolgozik. Ilyenkor, bizony nagy a meleg a háromtonnás kalapácsnál. Az emberek arca a szó szoros értelemben verejtékben fürdik, s amíg egy-egy laposacélt lekalapálnak, 15—20 perc is beletelik. Ez persze csak az első „rundó”, kétszer-háromszor vissza kell vinni a kemencébe az anyagot, míg végre elnyeri végleges formáját, s a sok kovácsolás és izzítás által nemessé válik az acél. Drága árut gyárt az Ivanicsbrigád, és nem is akármilyen munkát végeznek. S emellett a kezük alól kikerülő munka jó is, minőségileg megfelel a követelményeknek. Az üzemvezetőnek is ez a véleménye az Ivanics-brigádról. De nemcsak a jó minőségi munkájukról vélekedik így, hanem általában az egész brigádról, s valahogy így summázza a lényeget: „Pontosan elvégzik a rájuk bízott feladatokat, a mennyiségi tervüket mindig teljesítik, a brigádban jó a kollektív szellem, megértik egymást, mint ahogy az illik is egy szocialista brigádhoz.” Igen, két éve lettek szocialista brigád, azóta is töretlenül végzik feladatukat. Havonta átlagosan 103—104 százalékra teljesítik tervüket, s a 13 év alatt mintegy 4 ezer tonna acélt kovácsoltak ki. Hatalmas mennyiség ez, nagyon sok verejtéket szívott be a lábuk alatt levő poros föld. Ez nem túlzás, különösen ha megismételjük: eddig mintegy négyezer tonna acélt kovácsoltak ki. A brigádvezetőtől, Ivanics Páltól azt kérdeztük: „A 11 brigádtagból ki a legjobb, illetve kik a legjobbak, a legszorgalmasabbak? Ivanics Bál tömören ennyit válaszolt: „Mindannyian a legjobbak, egyformán dolgoznak, egyformán szorgalmasak és egyformán szeretem és becsülöm őket, mint embereket és mint munkatársaimat is.” Tizenhárom évvel ezelőtt még csak heten voltak. Ez a hét ember még mindig ott van a brigádban, s az a négy, akikkel később kiegészítették a csoportot, már több mint három éve a brigádhoz tartoznak. Nemcsak munkatársak ők, hanem barátok is. Hosszú évek óta minden nap találkoznak, kezet fognak, s odaállnak a döngő három tonnás kalapács köré. Ha a kalapács beszélni tudna, talán minden reggel vagy minden műszakkezdéskor, mosolyogva üdvözölné őket. Jól ismerik egymást, az emberek, a brigádtagok a kalapács „gyengéit”, a kalapács viszont az emberek „gyengéit”. Mert azért itt is úgy van, mint a többi brigádban, az embereknek kus- kezekből lönböző problémáik vannak, s nem mindig jókedvvel jönnek be a gyárba, a munkába, akad közöttük ingerlékenyebb, s ez az ingerlékenység vagy rosszkedv a problémák nagyságától függ. De ilyenkor alkalmazkodnak egymáshoz. És ez a nagyszerű. A megértés, az egymás iránti megbecsülés sosem veszít a súlyából, ismerik egymás mindenkori értékét. Ez az írás rövid portré csupán Ivanics Pál szocialista brigádjáról, akik a nemesacélkovácsműhely többi szocialista brigádjával egyetemben, nap mint nap odaállnak a pörölyök mellé, hogy a gyárrészleg teljesíteni tudja feladatát. Mert ugyanaz a kollektív szellem, ugyanaz a baráti együttműködés jellemző mindegyik szocialista brigádra, mindannyian ugyanolyan lelkesen és odaadóan dolgoznak, mint Ivanics Pálék brigádja. Ez a véleménye a gyárrészlegvezetőségnek, a párttitkárnak, de ez a véleménye Ivanics Pálnak is. =8