Diósgyőri Munkás, 1968. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-03 / 1. szám
«9 <ímS Öntőműhelytől A VILÁGHÍ Emlékezés Ganz Ábrahámra halálának 100. évfordulóján A XIX. század első felében Magyarországon meginduló ipari fejlődés kiváló alakja Ganz Ábrahám. Élete és munkássága szép példája a tehetségnek és a szorgalomnak: vasöntő munkásként kezdte, neve a Ganz-vállalatok kiváló gyártmányai révén ismertté vált az egész világon. Ezért a róla való megemlékezés, halálának 100. évfordulóján nemcsak kegyelet, hanem tisztesség is. Tiszteletadás a szorgalmas munkának. Ganz Ábrahám külföldről került hazánkba. Svájcban, a Zürich kantonban lévő kis Embranch faluban született, 1814. november 6-án. Egy bécsi gyárban dolgozott akkor, amikor eljutott hozzá a hír, hogy a magyar fővárosban egy újonnan épült gőzmalom szakmunkásokat keres. A Széchenyi által alapított Pesti Hengermalomban Ganz Ábrahám 1814 augusztusában munkára jelentkezett. Egykori tervrajzot vizsgálva, a malom mellett látjuk azt a vasöntödét, amelyben Ganz, mint öntőmester dolgozott. Az ő keze alól került ki 1842 áprilisában az első vasöntvény, amely Pesten készült, és Ganz hengermalmi vasöntödéje hazánkban az első vasgyáron kívüli öntöde. Ganz működésével a Pesti Hengermalom vezetői nagyon elégedettek voltak. Ez érthető, hiszen az öntőmester egyévi működése után a malom öntödéje és gépműhelye gyártmányait már a nyilvánosság előtt is bemutatta. Éppen 125 éve, 1842 augusztusában rendezték meg az első magyar iparmű kiállítást, amelynél Kossuth Lajos is tevékenyen közreműködött Kossuth a magyar ipar megteremtésében és fejlődésében a haza függetlenségének biztosítékát látta. Az első magyar iparmű kiállításról írt jelentésében a Pesti Hengermalom vasöntödéjéről és gépműhelyéről Kossuth igen nagy elismeréssel szólt „Ezen intézet a tökélynek és nagyszerűségnek oly fokán áll, hogy azt Pest városa egyik főbb dísze gyanánt, büszkélkedve mutathatnék az idegennek”. Ezek a szavak Ganz Ábrahám munkájának elismerését jelentették. Az öntvénygyár géprészeket, építészeti díszeket, emlékoszlopokat, erkély rostélyokat a gépműhely mezőgazdasági gépeket, fecskendőket, szivattyúkat, könyvnyomtató sajtókat készített /"“anz két éven át dolgozott !; ^ a hengermalom vasöntödéjében, ahol egy izzó vasszilánk fél szemére megvakítatta. Munkakedve azonban továbbra is töretlen maradt. Most már önállóságra törekedett. 1844 őszén egy kis házat vásárolt Budán, ahol öntőműhelyt rendezett be. Igen szerény felszereléssel kezdte meg a munkát. A szorgalmas öntőmester sok nehézséggel találkozott Még a Pesti Hengermalom urai is összefogtak bojkottálására, öntödéjének nem adtak szenet Nem nézték jó szemmel a hengermalomból való távozását Ganz nem talált más utat, üldöztetését feltárta Kossuth Lajos, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet elnöke előtt. Kossuth személyesen fogadta Ganz Ábrahámot és igen nagy megértést mutatott az ügye iránt. Levélben fordult Széchenyi Istvánhoz. anz Ábrahám műhelye az 1845—46-os években csatorna- és vízvezetékcsöveket, kórházi és iskolai felszereléseket adott a városiasodó Pest-Budának. A lakosság részére kályhákat, mosdókat, a szőlősgazdáknak préseket állított elő. A szabadságharc idején pedig ágyúkat és ágyúgolyókat öntött. Ezért 1849- ben, a szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították. A nagy tapasztalatokkal és gyakorlati ismeretekkel rendelkező Ganz később már jelentősebb munkákat is vállalt. A Lánchíd építésekor ő készítette a híd öntöttvas kereszttartóit. A szegedi vasúti hídhoz öntöttvas-oszlopokat szállított. Az 1859—60-as években ő kezdeményezte kéregöntésű vasúti kerekek és kéregöntésű vasúti keresztezések készítését, amelyet kiváló munkatársa, Mechwart András, aki 1859- ben, mint gépészmérnök került a vasgyárba, tökéletesített. Ezekre a gyártmányokra ebben az időben kontinensünkön túl is felfigyeltek. Az 1855-ben és 1867-ben rendezett párizsi és 1862-ben tartott londoni ipari kiállításokon a legnagyobb kitüntetésekkel honorálják a Ganz-gyár kiváló gyártmányait. És itthon is egyik elismerés után a másikat kapja. A főváros díszpolgárává választja, ő azonban már nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét, 1867. december 15-én elhunyt. Már Ganz Ábrahám kitűnő * 1 érzékkel rendelkezett munkatársai megválasztásában és az a Ganz-gyárak történetében később is megállapítható. 1878-ban megszervezik a Ganzgyár villamossági osztályát, amelynek élére Zipernowsky Károly, az alig 25 éves mérnök kerül. 1885-ben világraszóló találmány híre kél szárnyra a Ganzból: Zipernowsky, Déri és Bláthy mérnökök bejelentették a transzformátor feltalálását. A Ganz-gyár villamos osztályán dolgozott Kandó Kálmán, a nagyvasúti villamosvontatás magyar úttörője, a kiváló villamosmozdonyszerkesztő. A Ganz-gépgyár világhírű mérnöke volt Bánki Donát, a karburátor (porittó), valamint a Bánki-féle magasnyomású benzinmotor és Bánki-turbina feltalálója. És itt működött Jendrassik György, a gázturbina-technika úttörője és az úgynevezett Ganz—Jendrassik-motor feltalálója. És sorolhatnánk még azok nevét, akik Ganz Ábrahám méltó utódaként, megbecsülést szereztek a találmányaikkal, kiváló munkájukkal a magyar iparnak, hazánknak és beírták nevüket a műszaki tudományok történetébe. ÖTÖSGYŐRI MUNKÁS Pillantás a közeljövőbe (Folytatás az 1. oldalról.) Még mindig vita folyik az új oxigéngyár helyéről. Ez azonban nem akadálya annak, hogy 1968-ban már 5 milliót fordítsanak a tervezési munkálatokra. Az új oxigéngyár átadási határideje is 1970, s összesen 95 millió forintot igényel. Már it 1-én adták át a stadion ms lejli 45 akásos bérházat A nagyobb értékű beruházások mellett, jó néhány kisebb is szerepel az előzetes tervekben, összesen mintegy 25 milliót irányoztak elő a vállalat hőhasznosító berendezéseinek fejlesztésére. Ebből ez évben 4 milliót az 1. sz. Siemensmartinkemence hőhasznosító kazánja visz el. Befejeződik ez évben több, saját pénzügyi forrásból készülő beruházás. Mintegy 15 millió forintba kerül a komlóstetői lakások közművesítése, s ebből 1968-ra 8 millió forint maradt. Ez év május 1-én adják át a DVTK-stadion mellett épülő, új, 45 lakásos bérházat, ami összesen 8 millió forintba kerül, s ez évben még 3 millió forintot fordítanak rá. S a kisebb beruházások közé tartozik a hengerműi kikészítés gépesítése (5 millió forint), az 1969-re elkészülő műszerészüzem, amelyre idén 3 milliót szántak, és a szociális, kisgépesítési és munkásvédelmi tervek megvalósítása is. Csak ez utóbbi 3 terv maga 68 millió forintot emészt fel, s ebből az összegből 27 millió a hieselesítési program megvalósítását szolgálja. . .. Mindez, amit elmondtunk, még csak terv. Érvénybe akkor lép majd, ha a vállalat vezérigazgatója jóváhagyta. De szép és nagyszerű terv, amely, ha megvalósul, tovább növeli gyárunk kapacitását, s termékeink versenyképességét a piacon. Átadták az új párttagsági könyveket Nagy eseménye volt az elmúlt év utolsó hónapja a párttagságnak. A párttagok ezrei kapták meg üzemeinkben is új párttagsági könyvüket. Az ünnepélyes tagg>űléseken fiatal és idős kommunisták vették magukhoz a szép, piros kötésű könyvecskét, s döntöttek arról magukban önmaguk és a kollektíva előtt, hogy az elkövetkező években is párttaghoz méltóan élnek és dolgoznak majd. Az ünnepélyes pillanatok egyikét megörökítette a fotoriporter is. Első képünkön a martin ötös pártalapszervezetének tagjai hallgatják az ünnepélyes taggyűlés köszöntőjét. Második képünkön dr. Énekes Sándor vezérigazgató elvtárs átadja a tagkönyveket az alapszervezet kommunistáinak. Fotó: Szigetvári IWS8. jannal S, „Elégedettek vagyunk a két vállalat KISZ-fiataljainak munkájával...“ Beszélgetés Németh Antallal, a KISZ városi bizottságának titkárával az LKM és a DIGÉP KISZ-szervezeteinek ez évi tevékenységéről Év végén, év elején a felmérések és számvetések idején, ha visszatekintünk az 1967-es évre: mit végeztünk, mit tettünk, előbbre jutottunk-e? S ezek a felmérések egyben útmutatások is a jövő felé. Tükrök, melyeket magunk felé tartva mélyebbre tudunk nézni bensőnkbe és előbbre vizsgálódásainkban. Most a két diósgyőri nagyüzem fiataljainak 1967. évi tevékenységét tesszük mérlegre. Egy olyan rétegét, amelynek nevéhe 1967-ben számos nagyszerű kezdeményezés, megmozdulás és akció fűződik. A legilletékesebbet, Németh Antalt a városi KISZ-bizottság első titkárát kerestük fel, kértük meg, mondja el, miként vélekednek a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár KISZ-szervezeteinek, fiataljainak helytállásáról. — Minden túlzás nélkül elmondhatom — kezdte beszélgetésünket Németh Antal —, hogy a két diósgyőri nagyüzem a szó legszorosabb értelmében bázis a miskolci ifjúsági mozgalom szempontjából. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Miskolc munkásmozgalmi hagyományainak gócpontja Diósgyőr. Forradalmi múltjukról és munkájukról híres generációk találhatók a két diósgyőri gyárban, akik nemcsak kiváló kommunisták és munkások, hanem nagyszerű tanítómesterek is. Ebben a miliőben nőnek fel a mai ifjúmunkás-nemzedékeik, akik számunkra a bázist jelentik. A KISZ legutóbbi kongresszusán elhangzott, hogy a ma fiatalsága a szocializmusban nőtt fel ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy szocialista módon is gondolkoznak valamennyien. Ennek a megvalósulása nagymértékben függ a környezettől, Diósgyőrben pedig ezzel nincs baj. S ha már erről van szó, úgy gondolom, helyes ha a két tanulóintézetben folyó nevelőmunkáról is beszélünk. Véleményünk szerint a két nagyüzem KISZ-bizottságai és a tanulóintézetek közötti kapcsolat is jónak mondható. Rendkívül fontos tényező ez, hiszen az intézetek valódi embert formáló, nevelő kohók. Az ipari tanulók nagy része vidékről jön, egyszerű falusi gyermek, s három év alatt rendkívül sokat változik. A két KISZ-bizottságtól is függ, hogyan, milyen felkészültséggel kerülnek be a gyárakba. A városi KISZ-bizottság véleménye az, hogy a két diósgyőri vállalat KISZ-bizottsága jól végzi munkáját. Valóban KISZ érdemérem szerint dolgozik az LKM KISZ- szervezete, és jó a munka a DIGÉP-ben is. Szerintünk ennek egyik legkézenfekvőbb oka az, hogy mindkét területen következetes és célirányos a párt vezető szerepének alkalmazása. A két vállalatnál minden szinten jól funkcionálnak az üzemi négyszögek. Eljutottak oda, hogy ahol a vállalat ügyeiről van szó, ahol a vállalat dolgai felől döntenek, a KISZ véleménye is elhangzik, örvendetes, hogy ugyanez tapasztalható gyárrészlegi, illetve gyáregységi szinten is. Kisebb egységeknél tudomásunk szerint azonban már nem ilyen egyértelműen jó a helyzet, néhány művezetőről, vagy műszaki beosztottról nem is beszélve. Igaz, ezek egyedi jelenségek csupán, s tulajdonképpen nem is a KISZ-munkát akadályozzák ezek az emberek, hanem egyszerűen csak bosszúságot okoznak. Ám ennek kapcsán sok fiatalban felvetődik a kérdés, 1968-ban nem lesz-e méginkább így? Nem kell félni, mert ha szükséges, mindenkor biztosítjuk a politikai tevékenység végzésének feltételeit. • A jó munka záloga Diósgyőrben szerintem az, hogy az ottani fiatalok, fiatal koruk ellenére racionálisan és felnőtt fejjel gondolkoznak. Ehhez hozzájárul, hogy a jelenlegi KISZ-vezetők képesek az élettel lépést tartani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsüljük az 5—6 évvel ezelőtti vezetőket. Hiszen itt vannak közöttünk ők is, és sokan közülük ma komoly tisztséget töltenek Hiánóért szervezetben, vagy a szakszervezetben. A két gyár fiatalsága a párt politikájának megvalósításáért küzd. Világos, kézzelfogható célok állnak előttük, mindig tudják, mit miért kell tenniük, így játszhattak csak komoly szerepet a durvahengerdei rekonstrukciónál, a szakmai továbbképzésben való aktív részvételnél, a minőségjavításnál és az önköltség-mutatók csökkentésénél. A diósgyőri KISZ-vezetők tudnak a fiatalok nyelvén beszélni, s ez teszi lehetővé, hogy a vezetők és a KISZ-tagok közötti kapcsolat minden szinten megfelelő. Még emlékszem azokra az időkre, amikor Járdán Ferenccel végigmentem a gyárban, s nem volt olyan üzem, vagy műhely, ahol ne ismerték volna, ahol ne beszélgettek volna el vele a fiaitok. S ez így van ma is. Vezetők és KISZ-tagok ismerik egymást mind a két gyárban, s ez jó dolog. A két vállalat KISZ-szervezete szervezetileg a városi KISZ-bizottsághoz tartozik. De ez nem jelenthet bábáskodást, mint ahogy nem is jelenti azt. Mi, a szervezet adta kereteken belül teljes önállóságot biztosítunk munkájukhoz, s örülünk annak, ha jól dolgoznak. Amiben tudunk segítünk, de ugyanakkor az ő tanácsaikat is kikérjük. Közös céljaink vannak, s ez az önállóság szükséges a megválaszzáshoz. A két gyárat ugyan mindössze néhány méter választja el egymástól, mégis mások a tennivalók, mások a profilok. Ennek ellenére a fiatalok sokszor együtt dolgoznak, közös termelési feladatokat is megoldanak, s ha kell egymás segítségére sietnek. Ez az együttműködés egyre inkább megvalósul a közös kulturális tevékenységben is. Annak, hogy a két vállalat fiataljai között nincs egészségtelen rivalizálás, mi is örülünk, s mi sem teszünk különbséget közöttük. A diósgyőri fiatalok mindig élenjártak az újszerűségben és kezdeményezésben. Mindig tudtak újítani, akcióik az élet követelményeihez alkalmazkodtak, s mozgalmaikat a realitások talaján valósították meg. Így érhettek el olyan sikereket, mint az LKM FMKT- munkája, vagy a gépgyáriak ez évi esztergályos és géplakatos versenye, amely több száz fiatalt mozgatott meg, és gazdasági haszonnal is járt A KISZ-fiatalok eredményei mindig elválaszthatatlanok az idősek munkájától. Egyedül a KISZ soha nem tudott volna olyan nagy tetteket végrehajtani, mint amilyenekről ma beszélhetünk. Az idősebb generációnak ezt a támogatását, segítését a jövőben is elvárjuk. A diósgyőri KISZ-esektől, akik 1967-ben becsülettel helytálltak, sokat várunk 1968-ban is. Az üzemi demokrácia további kiszélesítésére, fiatalos és bátor kiállásra, önálló kezdeményezésre van szükség. Tekintsék sajátjuknak a gyárat, legyenek következetesek, kritikusak és önkritikusak. Harcoljanak a tartalékok feltárásáért, az önköltség csökkentéséért, s a megcsontosodott maradiság ellen. Valósítsák majd meg maradéktalanul az 1968-as akcióprogramokban rögzített terveket és célkitűzéseket. S ha ez így lesz, akkor a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár fiatalsága továbbra is az marad, aminek a város, a megye, az ország ismeri őket: a forradalmi és kommunista mozgalom bázisa, a nagyszerű tettek forrása. Nyikos Imre