Diósgyőri Munkás, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-07 / 1. szám
2 DIÓSGYŐRI MUNKÁS Hat százalék vállalati bérfejlesztés - ingyenes jogsegélyszolgálat -nagyobb vállalati hozzájárulás a továbbtanulóknak Az 1975-ös tervezeteket elfogadta a szakszervezeti tanács Az LKM Szakszervezeti Tanácsa december 30-án tartotta meg az 1974-es év utolsó tanácsülését. Az első napirendi pontot, amely az 1975. évi bérfejlesztéssel foglalkozott, Káli Lajos munkaügyi és szociális igazgató ismertette a dolgozók véleményére, illetve az igazgatóság által megtárgyalt 1974. december 12-i írásos előterjesztésre hivatkozva. Ezek szerint: Az Országos Szakmai Bértáblázat bértételeit 1975. január 1-től léptetik vállalatunknál életbe, azaz az új bértételek alsó határaira egy lépcsőben emelik fel mindazoknak a rendesen és fegyelmezetten dolgozóknak az alapbérét — mintegy 2000 dolgozót érint —, akiknek alapbére jelenleg nem éri el azt. Jutalom a törzsgárdának A kohászat 1975. évre jóváhagyott bérfejlesztése 6 százalék. Különösen nagy gondot fordítanak a törzsgárda jutalmazására. A tervezettnél kedvezőbb vállalati nyereség lehetőséget adott arra, hogy 1973—1974-ben a vállalat mintegy 21,4 millió forintot képezzen a bázis bérszínvonal terhére, és így 1975-ben a vállalat dolgozói és a törzsgárdatagok fokozottabb anyagi megbecsülése érdekében a bérköltség terhére jutalmat vezethetett be. A törzsgárdajutalom rendszerére és mértékére a gyáregységek kibővített üzemi bizottsági üléseinek és a dolgozók véleményének alapján az alábbi javaslatok születtek: A jutalom kifizetésére az év végi részesedés kifizetésének időpontjában kerül sor. Azok a dolgozók, akik betegállományban vannak, illetve gyermekgondozási segélyben részesülnek, szintén kapnak társgárdajutalmat. Nem részesülhetnek ellenben azok, akiknek igazolatlan kimaradásuk van. A tervezet még a következő lényeges dolgokat tartalmazza: — Bevezetik a csoportvezetői pótlékot: 0,50—0,80 Ft/ óra. — A kettős szakmával rendelkezők, és az azt hasznosítók részére 1 Ft/óra pótlékot vezetnek be. — Az anyagtakarékossági és önköltségcsökkentési feladatok ösztönzésének szélesebb körű megvalósítása céljából a teljesítmény-bérrendszerek felülvizsgálatát és feldolgozását az első fél év alatt elvégzik. Párhuzamosan a túlórák csökkentése érdekében határozott intézkedéseket szerveznek. A kollektíva érdeme A vállalat 1975-ben különösen nagy gondot fordít a fiatal pályakezdő dolgozók támogatására. Ők a munkahelytől függően 1000, 1500, illetve 2 ezer forintot kapnak. A leszerelő katonáknak — szintén munkahelytől függően — 2000 vagy 3000 forintot fizetnek a munkába lépésük utáni egy héten belül, ha vállalják, hogy legalább egy évig a vállalatnál maradnak. A felsorolt intézkedéseket, melyek 1975. január 1-től léptek életbe, elsősorban az tette lehetővé, hogy a vállalat kollektívája az elmúlt években jó munkájának eredményeként megteremtette azt az anyagi fedezetet, amely a megvalósításhoz elengedhetetlen. A második napirendi pont témája az 1975. január 1-től bevezetésre kerülő jogsegélyszolgálat megalakítása volt. Az előterjesztést, melyet az 1974. december 9-i igazgatói értekezleten foglaltak össze, Kiss János, a vállalat szakszervezeti bizottságának szervező titkára röviden ismertette. r Új forma az érdekképviseletben — Az irányelv szerint a jogsegélyszolgálat bevezetésére főként azért van szükség, mert a dolgozók jelentős része egyes jogairól és kötelességéről tájékozatlan. A jogsegélyszolgálat az érdekképviselet szervezettebbé tételével tovább erősíti a szakszervezet és a dolgozók kapcsolatát. Fő feladatai közé tartozik a jogpropaganda, a tanácsadás és a dolgozók jogi képviselete a bíróságok, hatóságok és egyéb szervek előtt. A jogpropaganda céljait elsősorban az egyes üzemekben történő előadásokkal és általános érvényű tájékoztatásokkal lehet elérni. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat a dolgozók számára teljesen ingyenes, működésének tárgyi feltételeit a munkáltatónak kell biztosítani. A szolgálat bevezetésével kapcsolatban tapasztaltakról 1975 júliusában a Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentést kell adni. A továbbtanulók támogatása Székely Tibor, a vállalat személyzeti és oktatási főosztályának vezetője ismertette a harmadik napirendi pontot, azaz a vállalat dolgozóinak továbbképzésével, illetve anyagi ösztönzésével kapcsolatos előterjesztést. A tervezetben foglaltak közül különösen az általános iskolai tanulmányok befejezése, a rokonszakma vagy második szakma megszerzése, illetve a továbbtanulók állami vagy vállalati támogatása volt jelentős téma. Főként a vállalat által adandó kedvezmények, az igazgatói tanács által 1974. október 1-én megtárgyalt és jóváhagyott javaslatok érintenek dolgozóink közül sokakat. A szakszervezeti tanács ülésén elhangzott előterjesztéseket, illetve tervezeteket gondos, széles körű felmérések alapján készítették. A felvetett problémákat, javaslatokat az írásos tervezetek alapján megtárgyalta és egyöntetű szavazással jóváhagyta a szakszervezeti tanács. P. T. 30 év és felette 3800 Ft 1975. január 7. Simon József a DIGÉP szállítási főosztályánál autóvillamossági szerelő, 1953-tól dolgozik a vállalatnál, az elmúlt időszakban háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést, töbszörös újító. 1974-ben is példásan dolgozott. Az általa készített és kivitelezett elektromos bemérőpadon végzi az ellenőrzést. Újításának értéke meghaladja a 100 000 forintot. Fojtán László felvétele oiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiii iiiiitimiiiiMiiiimimi mi nmmi in mi tn uin Pályaválasztási vetélkedő Piros úttörőnyakkendős fiúk és lányok izgatott csoportjai gyülekeztek a Molnár Béla Ifjúsági Ház nagytermében. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet hirdette meg azt a vetélkedőt, amelynek döntőjére sor került. A megye 183 általános iskolájának 6200 tanulója jelentkezett. A háromfordulós versenyből a 8 legjobb járási, illetve hét városi általános iskola háromfős csapatai jutottak el a döntőig. Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa Angyalosi Endre megnyitójában elmondta, hogy e verseny, mely első ízben került megrendezésre, különösen az általános iskola befejezése előtt álló diákoknak jelent óriási segítséget, hiszen nagyon sok végzős nincs tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit, hol, s hogyan akar tanulni. Pedig ezen a választáson múlik további sorsa. A pályaválasztási vetélkedő résztvevői azonban bizonyságát adták tájékozottságuknak. írásban és szóban válaszoltak a különösen bonyolult szakmai kérdésekre. A speciális feladatokat is simán, zökkenőmentesen oldották meg. A több órás vetélkedő első helyezettjei a miskolci XI. számú általános iskola, illetve a miskolci járást képviselő nyékládházi általános iskola csapatai lettek. Jutalmuk, hogy a megye bármely szakmunkásképző, illetve szakközépiskolájába a két csapat tagjai felvételi vizsga nélkül juthatnak be és kéthetes nyaraláson vehetnek részt a zánkai úttörőtáborban. A második helyezést az ózdi 2-es és az edelényi 1-es számú általános iskola csapatai szerezték meg, harmadikok a leninvárosi 4-es és az ózd járási csernelyi iskolások lettek. A részt vevő, ám helyezést nem szerzett csapatokat értékes tárgyjutalmakban részesítették. Emlékezés Amit ők csinálnak, rendkívüli E — Részt vettem a parti zánharcokban, — kezdtem élményeinek mesélését Si=mánszki János, a gépgyár műszerésze — de számomra a sok fontos akció mel Elett is az az időszak a legemlékezetesebb, amikor íz még szinte semmiről sem tudva, semmit sem értve, bevontak az illegális raun Ekába. Tizenhat-tizenhét éves voltam, még tanuló, amikor 1943-ban apám az egyik barátja, Simon Al- Ebert arra kért, keressem fel a lakásán. Elmentem, ő pedig arról beszélt, hogy néhány csomagot kellene eljuttatnom vidékre. Gondoltam a rokonainak akart küldeni valamit és természetesen vállalkoztam a B feladatra. Mondta, Izsófalvára kell vinnem, aztán azt, tudom-e, ismerem-e apám múltját, hogy ő vöröskatona volt. Még mindig nem értettem, miért beszél erről, míg végül megmondta, E a csomagban röpiratok vannak. — így kezdődött. Gyakran kellett felülnöm a kerékpáromra, hátamon a csomaggal, azzal a jellegzetes csomaggal, amelynek furcsa mintázatú vászonhuzatát jól ismerték azok az emberek, akikhez el kellett juttatnom a röpiratokat. Minden alkalommal más helyen és más módon találkoztam az átvevővel. Ezek az emberek furcsamód mindig Répási, Szénási és hasonló nevűek voltak. Csak jóval később tudtam meg, ez az álnevük. A faluba sose mentem be, a pincesornál, a temetőnél, vagy egy távolabb eső hídnál kellett várnom jellegzetes pózban és csendesen, mert mindig a „címzett” szólított meg, akinek természetesen előzőleg leírták a külsejét. Így történt, hogy egyszer a Hejő hídon vártam, ahogy megmondták, a kerékpáromat a hídra támasztottam, egyik kezemmel a korlátra könyököltem, s néztem a vizet. Megszólalt mögöttem egy hang: Répásit keresi? Megfordultam és a kis bajuszos, általam Feketének ismert emberrel találtam magam szembe. Még ekkor sem értettem meg, hogy konspirációról van szó, nem kérdeztem semmit, átadtam a csomagot, vagyis tettem, amivel megbíztak. — Egyszer Simon Albert közölte velem, ideje, hogy bemutasson néhány kollégának. Elvitt az Acél utca 3. szám alatti pincébe, ahol akkor is, mint később mindig, csak hárman-négyen jöttek össze egyszerre. Furcsa fogadtatásban volt részem. Én azt vártam, elismerik — ha csak egy szóval is — addigi sikeres útjaimat, ahelyett zúgolódtak: egy ilyen fiatal gyerek csak lebuktat bennünket. Simon elvtárs aztán elmagyarázta, hogy az egyre szigorúbbá váló ellenőrzések miatt van nagy szükség rám, hiszen egy ilyen fiatal gyereket kevésbé találnak gyanúsnak, nem igazoltatnak. Igaz, azt is hozzátette, belém ereszt egy golyót, ha nem vagyok okos, hiába szereti, tiszteli apámat és kedvel engem is. Ekkortól többnyire a szántóföldeken keresztül jártam, s egyre bonyolultabb módon tudtam csak eljuttatni a megadott helyre a táska tartatalmát. — Közben lassan, fokozatosan megértettem,kik ezek az emberek, mit akarnak, s hogy amit ők csinálnak milyen rendkívüli. Ezek ismeretében már minden könnyebb volt. Pedig a neheze még ezután következett. Részt vettem később már a röpcédulák szétosztásában is, sőt azok készítésében is. Nagyon egyszerű eljárást találtunk ki: a vásznas gumiba véstük pengével a szöveget, ez volt olyan bélyegzőszerű, amivel nyomtattuk aztán a röpcédulákat. A kerítésekre feliratokat festettünk, s amikor bejöttek az első szovjet katonák Diósgyőrbe, azonnal felajánlottam nekik segítségemet. Először ugyan kinevettek, ők is fiatalnak tartottak, de később mégis csak hasznomat vették, mert megbízásokat kaptam, s a szovjet parancsnokság egyik tisztje a következőt mondta nem sokkal a teljes felszabadulás előtt: sok ilyen magyar fiúra lenne szükségünk. Tury Ibolya Restaurálják a Kremlt A szovjet főváros történelmileg kialakult városközpontjában, a Kremlben felújítják a palotákat, székesegyházakat, templomokat. A Kremlhez tartozó területeket, így a Moszkva folyó partját és a tereket is átrendezik. Az egész munka egységes terv szerint folyik. A tervezők, archeológusok, kőművesek, kőfaragók, ácsok, vakolómunkások, lakatosok, rézművesek, tetőfedők, bádogosok, kovácsok és aranyozok vették birtokukba e területet. Felújították az időjárás romboló hatásától megsérült évszázados falakat. E célból különleges téglák gyártását szervezték meg a Moszkva környéki Zagorszkban. A falakat különleges víztaszító réteggel vonták be. A Kreml csipkés falainak helyreállításához, a vízköpők kijavításához a Krímből hozattak mészköveket. Óvatosan levették a Lenin-mauzóleum külső burkolóköveit és a Moszkvai Kőfaragó Kombinátba szállították. A gránitlapok egy részét Ukrajnából hozott új lapokkal helyettesítették.