Diósgyőri Munkás, 1975. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)
1975-07-01 / 26. szám
1975. július 1. DIÓSGYŐRI MUNKÁS A dolgozók megbízásából Nem kell már az emberek kezét fogni Mihály János, a H-gyáregység egyik legrégibb szakszervezeti bizalmija. — Annak idején, 10 évvel ezelőtt úgy lettem bizalmi, hogy nem volt más, aki elvállalta volna. Akkoriban még nemigen érezték az emberek, hogy mit jelent szervezetben élni, valahová tartozni. Feladatom inkább csak a tagdíj beszedésére korlátozódott. Amikor mozgósítani próbáltam társadalmi munkára, vagy egyéb akciót szerveztem, bizony előfordult, hogy azt válaszolták: Hagyjon engem a szakszervezet békén, én sem kértem tőlük semmit, még segélyt sem, és nem is fogok. — A társadalmunkban tíz év alatt bekövetkezett változásokat kifejezi-e a szakszervezeti tisztségviselők mai jog- és kötelességköre? — Most már várják a véleményünket, sőt egyre több kérdésben már nem is tudnak dönteni nélkülünk. Hadd világítsam meg ezt egy példával. Egy régebbi szabad szombaton rendes műszakot szerettek volna indítani a gazdaságvezetők. Abban az időben meglehetősen sok volt a túlmunka, fáradtak voltunk és az az igazság, hogy dühösek is, mert a szabad szombatot megelőző napon egyszerűen bejelentették, hogy jöjjünk be dolgozni. A szakszervezeti titkárunk, a mi véleményünk alapján bement, és bejelentette, szó sem lehet arról, hogy ezt a pihenőnapot is elvegyék az emberektől, és máskor, ha ilyet terveznek, szóljanak, mert az emberek szívesen segítenek. Akkor nem is lett a szabad szombati műszakból semmi. — A legutóbbi választásokról, ahol újfent bizalmat kapott, sőt beválasztották műhelybizottsági tagnak is, mi erről a véleménye? — Régebben a javasolt nevekre az emberek „essünk túl rajta” alapon gyorsan beadták a szavazatukat. Annak idején azt hittem, hogy ha mindenki rám szavazott, az azt jelenti, mindenki jónak tartja a munkámat, mindenki bizalommal van irántam. Most már tudom, inkább a közömbösség miatt bólintottak igent olyan gyorsan. A mostani választáson szinte egyetlen tisztségviselőt sem választottak meg ellenszavazatok nélkül. Véleményemszerint ez azt jelenti, az emberek felismerték: a szakszervezet és annak aktivistái igenis tudnak tenni a dolgozók érdekében, s éppen ezért ma már kritikusan nézik a jelölteket: vajon érdeküket tudják-e eredményesen képviselni. — Műhelybizottsági tag lett, s ezzel természetesen megváltoztak a feladatai. —’ Ha bizalmi maradok — mert ugye megszavaztak —, akkor is nagyobb felelősséget kellett volna vállalnom, mert amíg régen nyolc, hozzám hasonló marós szakmunkás tartozott a csoportomba, most huszonnégy ember gondjával-bajával kell törődnöm. Megváltozott a csoport összetétele is, a segédmunkástól a gyáregységvezetőig úgyszólván minden szakmát és beosztást képviselnek csoportom tagjai. Most még én vagyok a bizalmi, de miután két tisztségre is megválasztottak, ezt majd valakinek át kell adnom. A műhelybizottságban bérfelelős leszek, s miután eddig is főleg az órabérek, a prémiumok, a nyereségen felüli juttatások elosztásával kapcsolatban kerestek fel az emberek, így ez a feladat nem lesz egészem ismeretlen. — Az egyéni vagy a közösségi érdek érvényesül-e Ön szerint? — Az emberek többsége egyéni érdekéért harcol, mindenki a lehető legtöbbet szeretné hazavinni, mégis valahogyan a különféle egyéni érdekekből kialakult a közösségi érdek, hiszen az egyéni érdekek keresztezik egymást, összeütköznek, ezáltal néhányat megsemmisítenek, a fennmaradókat pedig átformálják. A kölcsönös hatások eredőjeként pedig kialakul az az érdek, amely így módosított formájában is a többség akaratává válik és ez a többségi akarat elnyomja a kisebbséget, uralkodóvá válik. És ez a többség már úgy gondolkodik, hogy tudja, nemcsak ma kell élni a világban, hanem holnap is, s eszerint tervezi, az életét. Egyszóval egyre többen gondolkodnak távlatokban és alapjában véve helyes elvek szerint, már igaz, amire, egy munkatársam figyelmeztetett. Nem kell már az emberek kezét állandóan fogni. T. I. Fiatalok képviseletében Az LKM csavargyárában dolgozik Vojtkó Endre, akit a legutóbbi szakszervezeti választásokon bizalmi funkcióval ruházott fel a kollektívája. Fiatal szakmunkás ő, akiről a KISZ- titkár, Gonda István így nyilatkozott:■ Amióta leszerelt, láttuk, hogy alkalmas a közösség érdekeinek képviseletére, ügyes-bajos dolgainak intézésére. Már a katonaságnál is KISZ-vezető volt. Így az új vezetőségi választáson javasoltuk, az érdekvédelmi felelős funkcióját vállalja el. Ezt a tagság a szavazataival megerősítette. Itt vette át a szót Vojtkó Endre. — A két feladatkör nagyjából megegyezik. Sok pontban ugyanazt a munkát kell végeznem. A fiatalok érdekeit kell képviselnem a gyár, szűkebben a csavargyár gazdasági és politikai vezetői előtt. Gondom, a fiatalok lakásproblémája, az üzemi munkahelyi körülmények javítása és természetesen a bérek rendezése. Ráadásul egy nagyon jó brgádban, a Lenin ifjúsági szocialista brigádban dolgozom, amely már kétszer elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Ez a kis közösség gyakran vállal komoly társadalmi munkákat. Hogy csak a legutóbbit említsem, készítettünk egy darab négyezer köbméteres tartályt, ami a tisztálkodósdő szüksége: vízhez kell. Feladatkörömbe tartozik az ipari tanulók problémáinak megoldása, úgy a szakmai területen, mint az egyéb kisebb-nagyobb ügyeik intézésében. Természetesen részt veszek a különböző segélyek elbírálásában, az üdülőjegyek elosztásában. Most is jönnek sorban egymás után a házasságkötések, amelyekhez szeretnék beutalót biztosítani a nászútra. Munkatársaimhoz hasonlóan én is a fiatalok korosztályához tartozom, nagyon örültem, amikor az idősebbek is rám adták a szavazatukat a szakszervezeti választásokon. Tevékenységemmel szeretnék hozzájárulni, hogy a már elég jó munkahelyi légkör még joová alakuljon. Ehhez szükséges, hogy az idősebb munkások és a fiatalabbak között még harmonikusabb legyen az összhang, ami hozzájárul a csavargyár eredményeinek növekedéséhez. Sz. L. 3 Ahogy a próba, alakul az ember is Hosszú út végén Felvisítanak a szirénák, a földgázt most a győri oldalról fúvatják le. Nemsokára csapolnak a kettesnél, az acélgyártók szerint már csak kettő, esetleg három próba van még hátra. Derecskei Miklós, az első segéd sorba rakja a szerszámait. A próbakanál mellé kerül az alumínium huzal, a kvaneccsésze, a miskolci ajtók előtt néhány méterre pont a helyén áll, s a „libát” is már bevetésre kész állapotba hozta, felhúzta rá a pálcát mérő porcelán tűzálló tokot. — Igen, ebben az évben kezdtem dolgozni itt a diósgyőri martinban. Igaz, ,hazajáró lélek” vagyok, mert itt kezdtem és itt is tettem le a szakmunkásvizsgát, de aztán valahogy fölkeveredtem Pestre, a csepeli kemencékhez. Ott fent kellett megértenem, hogy itthon jobb. A hazai környezet, az igaz barátok, a család... Persze most mindenki azt hiszi, hogy „hazabeszélek”. Senkinek sem akarom bebizonyítani, hogy nekem van igazam. De azt sem szeretném, ha valaki is utánam ugyanazt végigélné, mint én ott, fent a fővárosban .. Az acélgyártó int, próbát kell venni. Ilyenkor aztán tisztességesen be kell öltözködni, jobban, mint talán egy orvos a műtéthez. Megvannak a felszerelések: az azbeszt és mégis égett martinászsapka, a hatalmas kesztyű, s a vastag védőkötény. •Kemecsei István, az olvasztár leállítja a tüzelést. Egyhamar fölkerül a középső ajtó elé a melegtől gyűrt vaslemez — a martinásznak félméternyi közel kell állnia a kemencéhez. Megforgatni a 3—4 méter hosszú vaskanalat a salakban, majd a nyelét fogó kezet magasan a fej felé emelni és egyetlen mozdulattal kiemelni 3—4 kiló acélt a majd 200 tonnából. Ember legyen a talpán, aki ezt nap mint nap, műszakonként 6-szor, 7-szer hiba nélkül megteszi. — Látod, most én vagyok itt a kettesnél az „utolsó” ember. Én veszem a próbát, segítek hátul a zárásnál, végzem a munka legnehezebbjét. Igaz, nálunk nagyon jó a brigád. Mindenki segít mindenkinek , senki sem maradhat magára. Ha itt maradtam volna a szakmunkásvizsgám befejezése óta, már én is olyan ember lehetnék, mint Pista, akit nagyon jó szakmunkásnak tartok. Sokat felejtettem, de már úgy érzem, hogy kezdek belerázódni. Néhányszor már csapoltam is ... A csészével elöntött próbát le kell hűteni mielőtt elvinnék megvizsgálni összetételét. A martinban minden vas meleg. A próba „megfogásához” is van egy speciális szerszám. Ezzel kell a műszerház előtti vízbe tenni, aztán ha már megfeketedett a próba, kesztyűs kézben fogva elvinni a 200, 300 méternyire levő vegyműhelybe. Mire onnan visszaér az első segéd, lehet, hogy már nek 13 kezdhet a következőnek. — Amikor 1968-ban felszabadultunk, 13-an vizsgáztunk innen a diósgyőri martinból. Hogy mi lett velük? Nagyon kevésről tudok. Annyit legfeljebb, hogy csak öten maradtunk a szakmában, a többiek mind elkerültek valamilyen más területre. Egyikünkből mérnök lett, egy másik pedig az NDK-ban él, egy német kislányt vett el. Hát ez minden. — Én már úgy érzem, hogy megragadok itt. Gondoskodnom kell most már nemcsak magamról, hanem a családomról is. Van egy nagyon szép kislányunk, kint élünk Diósgyőrben az Árpád utcán. Ha csak tehetem, én megyek érte a bölcsődón. Hátul a csapolónyílásnál? Ott talán még nehezebb, mint elöl. A nehéz lapát dolomitot pontosan a 15—20 centiméter átmérőjű lyukba kell dobni, de úgy, hogy közben még folyik a több mint 1700 fokos salak. Ilyenkor szokott megpergálódni az azbesztkalap ... Amikor elzárták a nyílást, következik egy kőművesmunka: „felfalazni” a csatornát. Mondjuk azt, hogy ez egy külön művészet? — Amint már mondtam, megragadtam itt. Most már nem a barátok járnak az eszemben, hanem elsősorban egy lakás, mert hiába nagyon jó ez az albérlet — de a magam életét, a magam külön világát szeretném élni. — És utazni, utazni. Amit már tervbe vettem, nemsokára elmegyünk Bulgáriába. Nem úgy stoppal, nem gyalog, mint annak előtte, hanem a családdal, vonaton, biztonságban,úgy, mint más munkásember. (u.) Négyes névadót rendeztek Sokáig emlékezetes marad az elmúlt kedd, délután néhány gépgyári dolgozónak. Négyes névadó ünnepséget tartottak Miskolc város Tanácsának III. kerületi Hivatalában. Rondzik András, Borbély Zoltán, Bece Árpád és Riczu András gyermekének nevét jegyezték be az anyakönyvbe. A névadót a KISZ-bizottság rendezte, mert a négy ifjú apa a szervezeti munkában évek óta tevékenyen részt vesz. Az ifjú mamák is a gépgyár dolgozói. Az épülő hőközpontnál Múlt és jelen. Egy régi ház a gyár területén, amely szinte muzeálisnak számít ma már. Előtte az épülő új hőközpont látható. Pacz Pál [UNK] felvétele Pontosan, szilánkmentesen más, de igen kemény anyagok megmunkálása. A közelmúltban megkezdődött a gyémántélű körkések széles körű bevezetése az üvegek, kerámiai tárgyak, korundok, félvezetők, ferritek, üvegbetétes műanyagok, kvarckristályok, drága- és féldrágakövek vágásának technológiájába. Az új szerszámmal a vágás sebessége 5—10-szeresre nőhet, a vágási felület pedig kiváló minőségű. Az üvegcsövek vágásánál például nagyfokú a geometriai pontosság. Az üvegftextolit lemezek szabásánál 10 milliméteres vastagságig percenként 2 méter a vágási sebesség a pneumatikus meghajtású, gyémántélű kézi körkéssel. A gyémántszerszámok alkalmazásának hagyományos területévé vált a nem fé- w Új anyagmozgatási módszer A budapesti metró építkezéséhez új anyagmozgatási módszert dolgozott ki a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányagéptani Tanszéke. A keszonos technológiával épülő alagutakban keletkező kőzet elszállításának meggyorsítására alkalmas módszert a miskolci szakemberek több variációban is elkészítették. A szállító rendszert mindegyikhez hazai gyártmányú gépekből lehet összeállítani.