Diósgyőri Munkás, 1976. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 1. szám
976. január 11. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Egy év tükrében az acélműről Tisztelet a tisztességes Munkának Már december elején biztos volt, hogy az LKM acélművének mindkét része — a martin és az elektro — túlteljesíti éves tervét. Az akkori óvatos becslések szerint az év végéig összesen harmincezer tonna acéllal termelnek többet az előirányzottnál. Úgy gondoljuk persze, ez nem túlságosan meglepő — szinte nem múlt el hét az utóbbi hónapokban, hogy ne számoltunk volna be hasábjainkon az acélmű kiemelkedő, sikeres eredményeiről. Így többek között arról, ez év első negyedévében konkrét, kimutatható nyereséget tettek a Lenin Kohászati Művek „pénztárcájába” — veszteséges tervezés mellett. Vagy a féléves eredmény, amikor a négy és fél százezer tonnás teljesítményük a legmagasabb volt, amit eddig is elértek hat hónap alatt. Mindezt — az új elektro kivételével — a tulajdonképpeni régi, elavult, elöregedett gépekkel, berendezésekkel, az országban a talán legmostohább körülmények között. Akkor, amikor 70—80 ember mindig hiányzik a kemencék mellől... )lév f az elmúlt év őszén Hogyan is kezdődött? Az mindenesetre bizonyos, hogy csoda nem történt. Egy régebben megindult lelkiismeretes, előkészítő, kísérletező munka hozta, és hozhatta magával a mostani eredményeket. Bizonyos helyeken változások történtek a vezetésben, amely természetesen együtt járt egy bizonyos szemléletbeli változással is. Az a gondolat vált uralkodóvá, hogy nem a nehéz munkában mindenképpen „becsúszó” ballépéseket kell büntetni, lévén az öröm jobban összetartja az embereket, jobb kollektívát, munkahelyi közérzetet alakít ki, mint az állandó, felelősségre vonás. Ennek következtében kialakult egy jóoldalú virtusszellem, mindenki a lehető legmagasabb teljesítményt szerette volna nyújtani. Ehhez természetesen nagy segítséget nyújtott a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny. A kialakult versenyszellem érzékeltetésére elegendő egyetlen adatot leírni: 1974 decemberében a martin eddigi több mint hatvanéves történetében először érték el a hetvenezer tonnán felüli havi teljesítményt. Az utólagos értékelések alkalmával megállapították, hogy az eredmények egy másik záloga a gyáregység vezetői és dolgozói között létrejött jó kapcsolat. A szocialista brigádvezetők és -tagok véleményét minden esetben figyelembe vették , sőt akkoriban egy űrlapot is kitöltött mindenki, amelyen a munka jobb elvégzésével kapcsolatos kérdések állottak. A fentieket szervesen kiegészítette az őszi karbantartási kampány: felújították a kemenceparkot, átépítették mindkét oldalon a beöntődaru veszélyessé vált pályáját. A második szakasz Ilyen körülmények, munka közepette kezdte a közel 150 szocialista brigád az 1975. évet. A legfontosabb feladat — s ezt mindenki nagyon jól tudta —, az volt, hogy ne törjék meg a lendület, folytatódjék a jó munka. Ehhez rendkívül jó alapot adott az a 800 millió forint, amelyet a kormány biztosított a diósgyőri acélmű fejlesztésére, s azokra a kísérletekre, amelyekkel a könnyebb munkavégzés lehetőségeit kutatták. Ez az összeg adott lehetőséget a munkakörülmények bizonyos szintű javítására. Ekkor szerezték be az új, nagyobb védettséget biztosító munkaruhákat, vásároltak olyan kisgépeket, amelyeket a szűk helyen is biztonságosan, hatékonyan tudtak alkalmazni. Bár az országnak szinte minden gramm itt készült acélra szüksége van, mégis 1975. március és április hónapra csökkentett tervet készítettek a több mint 1200 fős kollektívának. Ezekben a hónapokban „esett keresztül” ugyanis a nagykohó a tervszerű nagyjavításon , és ilyenkor hideg nyersvassal kénytelen rakni az acélgyártó kemencéket. Ilyenkor rendkívül megnehezülnek a termelési körülmények, elegendő azt elmondani, hogy nem mindegy, milyen „hideg” betétből érik el az acélgyártáshoz szükséges több mint 1600 fokot. Ebben az időben az volt az elképzelés, hogy a csillapítatlan éhségű hengersorok ne„érezzék” meg a nagykohó leállását — ugyanannyi acélt kapjanak, mint a karbantartási munka előtt. Nos, a remények ezúttal is beváltak. A dolgozók mindkét hónapban ezer-ezer tonnával fejelték meg a tervezett mennyiséget, ugyanannyit adva, mintha mi sem történne a nagyolvasztó környékén. A jelentegi helyzet Dióhéjban talán így lehetne összefoglalni a jelenlegi hónapokat megelőző legfontosabb eseményeket, intézkedéseket. Még annyi kívánkozik ide, hogy 1975-ben már nem volt meg a szokásos nyári termelési visszaesés sem. Hónapról hónapra teljesítették a tervet, sőt időnként valamivel több is került az üstökbe. Az acélmű vezetői és dolgozói most a legnagyobb várakozással az ötödik ötéves tervben felépítendő új üzem felé fordulnak. Mint már köztudott, az Állami Tervbizottság 1975. november 25-i ülésén határozatot hozott, amelyben intézkedik egy új diósgyőri acélmű felépítéséről. A jelenlegi tervek szerint ez az új SD-konverter a legmodernebb követelményeknek megfelelően épül, egyetlen hatalmas egységből áll majd, amely az eddigi elképzelések szerint megtermeli majd a kohászat acélszükségletét. A munka elvégzését az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatra bízták. Az 1976-os és 77-es év az előkészítést fogja szolgálni — s ha minden jól megy, városunk felszabadulásának 35. évfordulóján, 1980-ban már termelni is fog az új SD-konverter. Természetes, hogy erre az új feladatra már most meg kell tenni az előkészülő lépéseket. Az acélmű 19 dolgozója munkaidőben sajátítja el az olvasztór szakmát, azért, hogy az elméleti kérdésekkel is előre tisztában legyenek. A felmérések szerint új dolgozók tömeges belépésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. (A megyében több fontos ipari beruházás készül el, illetve kezdi meg működését, ezek tovább rontják az amúgy is nehéz munkaerőhelyzetet.) A boltján Mindenesetre addig még jó öt év hátra van. Ez alatt az idő alatt az acélműnek továbbra is folyamatosan megfelelő minőségű és mennyiségű acélt kell adnia a népgazdaságnak. További fejlesztésre, világszínvonalon álló nagygépek beszerzésére éppen a helyhiány miatt nincsen lehetőség. Ezért a hátralevő időben — a munkások érdekében — előfordulhat az is, hogy bizonyos tervmódosításokra is sor kerülhet. De nem szabad elfeledkezni a még megoldásra váró problémákról sem. Az elektroacélmű minőségi mutatói az elmúlt hónapokban romlottak. Ez előfordulhatott a gyártmányösszetétel módosulása miatt, de biztos, hogy van mit javítani a technológiai fegyelmen is. Az új LD-konverter építési terveivel biztosan körvonalazódott az acélmű dolgozóinak holnapja. S az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve, mindenképpen bízhatunk abban, hogy a munkások és vezetőik minden elvárásnak eleget tesznek. U. J. 3 Egész esztendőben kis létszámú munkahely, mégis fontos szerepet játszik a kohászat életében — egész évben — a szíjgyártó műhely. Itt készítik el mindazokat a védőfelszereléseket, melyek az országos szervektől nem szerezhetők be. Ilyen például a lábszárvédő, a vászonkötény, a hákosok és a hegesztők egyujjas kesztyűje, a csuklószorító, az ujjvédő, a hegesztők karvédője és a kézvédő kesztyűk több változata. Amíg mindezek meg nem vásárolhatók, a szíjgyártó műhely létjogosultsága vitathatatlan. Pacz Pál felvétele A térésre intézíEuÉssé válaszolnak Megalakult a lakótelep-gondnoksági osztály Új fogalommal ismerkednek a kohászatban dolgozók: lakótelep-gondnoksági osztály. A novemberben alakult munkacsoport szervezetileg a személyzeti és szociális igazgatósághoz, ezen belül pedig a szociális főosztályhoz tartozik. Vezetője: Árvai Béla, aki így ismertet meg bennünket az új osztály összetételével: — A korábbi lakásügyi csoportból és a lakbércsoportból alakult az osztály, ezenkívül létrehoztunk egy műszaki tevékenységgel megbízott gondnoksági csoportot. Az osztály megalakulásával azt szeretnénk elérni, hogy a lakótelepekkel egységes rendszer szerint, tervszerűbben foglalkozhassunk. A tizenhét dolgozóból álló osztály csaknem 1800 lakás gondnokságát vállalta, ezenkívül üdülőinkben, a munkásszállókon és a vendégházban is rájuk vár a műszaki feladatok megoldása. — Még nem tudjuk, hogy a meglevő munkatársi gárda elég lesz-e a munka ellátásához. Ez majd a gyakorlatban válik el — mondja az osztályvezető. Dolgozóinkat elsősorban a lakótelepekről való gondoskodás érinti, és az új osztály is ezt tekinti elsőrendű feladatának. — Az új év kezdetétől hetente két alkalommal fogadónapot tartunk. Ekkor adunk alkalmat a lakótelepeken élőknek gondjaik és panaszaik elmondására. (A fogadónapokról minden családot másban értesítünk.) Azt akarjuk, hogy megszűnjön a levelezgetés, s a család valamelyik tagja, bármilyen műszakban dolgozik is, mindig megtalálhassa az alkalmat a velünk való találkozásra. Az az elképzelésünk, hogy létrehozunk egy olyan műszaki gárdát, amely a gyors elintézést kívánó parnaszokat még aznap orvosolja. Egyéb ügyekben is arra törekszünk, hogy a kérésre intézkedéssel válaszoljunk. Hangsúlyozom azonban, hogy csak a jogos igényekkel foglalkozhatunk érdemlegesen. — Remélem, szociálpolitikánk gyakorlati végrehajtásában előrelépést jelent a lakótelep-gondnoksági osztály megalakulása. Azt akarjuk, hogy a kohászcsaládok, nyugodt körülmények között,teljenek. Ez nemcsak az ő érdekük, a gyáré is; ha valakinek kevesebb a gondja, az munkájára is jobban figyel, eredményesebben dolgozik. Mint az év bármely napján.. Természetesen az óév utolsó napján, szilveszter éjszakáján sem állt meg a termelés. Munkakezdés előtt elhangzottak a szokásos jókívánságok, aztán mindenki ugyanúgy dolgozott, mint ahogy azt az év bármely napján tette. Mégis, ez a műszak más volt, mint a többi, hiszen mindenki érezte, hogy ez a 75-ös év legutolsó napja, amely mögött nagyon sok hétköznap áll, gondjaival, örömeivel. Hogyan töltötték a szilvesztert a kohászati munkásszálló lakói? A kérdésre ketten válaszoltak, akiknek otthona Miskolctól távol, Sárospatakon van. December 31-én délutános műszakban dolgozott Nyiczki József húzó-hőkezelő. A fiatal, hosszú hajú, barna fiatalember még sohasem volt szilveszter éjszakáján a gyárban. — Ez a műszak más volt, mint a többi, hiszen most dolgoztam ezen a helyen utoljára — válaszolja. — 1976-ban már darus leszek, aminek kezeléséből nemrégen sikeres vizsgát tettem. Tavaly szilveszterkor külföldön, az NDK- ban, egy nagy szövőgépgyárban dolgoztam esztergályosként. Szép élmény maradt a 74-es év búcsúztatója, amit német barátaimmal töltöttem, akik régi népdalokra tanítottak meg. Most is elhangzott néhány közülük a szálláson, hiszen az új évet műszak után már ott köszöntöttük. Az új év első napján viszont Zúrócsik Béla dolgozott, aki a martinacélmű kemencesoránál rakodódarus. Kiváló dolgozó. Elmondta, hogy az új esztendő első munkanapján is ugyanolyan lelkiismeretesen dolgoztak, mint az év többi napján, hiszen ennek a tervnek a teljesítése is éppoly felelősségteljes munkát igényel valamennyiünktől, mint az elmúlt esztendőben. — Tavaly ugyanis szilveszterkor dolgoztam és szép pillanat volt, amikor az óesztendő utolsó perceiben megszólaltak a kovácsok kalapácsai az üllőkön, hogy így köszöntsék az új év első napját — emlékezik vissza arra a műszakra. Természetesen rajtuk kívül sokan mások is dolgoztak a melegüzemekben. Tudták és tudják, hogy ahol a gyár érdekei szerint munkát vállaltak, ott mindig becsülettel helyt kell állni, mert folyamatos a termelés. Az elért sikereket számszerűen még nem ismerjük, de ebben sokak között Nyiczki Józsefnek és Zúrócsik Bélának is része van. Vadas Zsuzsa Itlisillli ins feil« MiH December 24-én délre teljesítette éves globális kiszállítási tervét a Lenin Kohászati Művek — közölték velünk a termelési főosztályon. A háromnapos karácsonyi ünnepek alatt a kohászatban összesen 7967-en dolgoztak. Jó munkájuk, dicséretes helytállásuk eredményeképpen december 25—26—27-én 9568 tonna készáru lett terven felül. Emellett 7154 tonna technológiai salakot szállítottak ki. A nagyolvasztó és a hengermű napi gyártási tervét túlteljesítette. A nagyolvasztó és az acélmű folyamatosan termelt, a kovácsmű csak részlegesen, mert nyolcórás szünetet tartottak. Az ünnepek alatt bent levő, közel nyolcezer dolgozó munkája révén tehát jelentős többletkiszállítás történt, amely bizonyára kedvezően befolyásolja majd a nyereség alakulását is. Két hónap múlva a hőkezelés technológiáját korszerűsíti és a melegüzemi munkaterület dolgozóinak körülményeit javítja a fehér hőkezelőcsarnok és annak technikai berendezése. A gépgyár ezen egyik legnagyobb beruházása az igen költséges energiacsatlakozások kiépítésével együtt körülbelül 80 millió forintba kerül majd. A fehér hőkezelő csarnokot és annak berendezéseit úgy tervezték, hogy annak későbbi bővítését is számításba vették. Az üzembe helyezés 1976 első negyedévében várható. Jubiláltak, búcsúztak Azokat, akik négy évtizeden keresztül dolgozói voltak a kohászatnak, valamint azokat, akik ennyi év után nyugdíjba vonultak, minden hónap utolsó hétfőjén ünnepélyes keretek között köszöntik és búcsúztatják a gyár vezetői. Legutóbb, 1975. december 29-én, Koszti Lajos személyzeti és szociális igazgató adta át a jubileumi plakettet és jutalmat. A vállalatnál eltöltött eredményes négy évtizedért jutalmazták Paksi Károlyt, a nagyolvasztó gyáregység ércellátásának műszakvezetőjét. Jutalmat és emlékplakettet kaptak továbbá a negyvenéves munkaviszony után nyugdíjba vonulók, így Csernikovics István, a tűzálló-téglagyár gyáregység dolgozója és Králik Rezső, acélöntödei öntvényjavító.