Diósgyőri Munkás, 1978. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 1. szám

1973. január 3. DIÓSGYŐRT MUNKÁS Vendégü­nk volt Lázár Györ­gy (Folytatás az 1. oldalról) i Mint már említettem, tör­ténelmi pillanat volt a de­cember 30-i csapolás, és ugyanakkor történelmi dátum is hazánk acélgyártásának életében, mivel ugyanezen a napon helyezték el a korsze­rű, világviszonylatban egye­dülálló új acélmű alapkövét is. A régi acélmű dolgozói az eddig elért legjobb eredmé­nyükkel talán az újat, az acélgyártókat az izzadságos munkától megszabadító kor­szerű létesítményt akarták köszönteni. Az egymilliomodik tonna acél legyártásával a diósgyő­ri martinászok bizonyságot tettek fizikai és szellemi erőnlétükről egyaránt. A munkások dolgos kezével és a szellemi tartalékok nagy­mértékű kiaknázásával lehe­tővé vált az elavult, korsze­rűtlen gépek kapacitásának túlszárnyalása. * A délelőtt másik nagy ese­ménye, amely az LKM törté­netében is rendkívül nagy jelentőségű, az alapkőletétel volt. A magyar vaskohászat, s így diósgyőr számára is mérföldkő ennek a korszerű létesítménynek a megépítése. Az ünnepségre eljött Lázár György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke, kerületünk országgyűlési képviselője. A vendégek között volt Ne­meslaki Tivadar, az MSZMP KB tagja, kohó- és gépipari miniszter, dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Csépányi Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, Mé­hes Lajos, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Vas-, Fém- és Villamosipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, továbbá a megye, a város párt-, állami és tö­megszervezeti vezetői, az or­szágos főhatóságok, a terve­zésben, a beruházásban köz­reműködő vállalatok képvi­selői. A résztvevőket Majté­­nyi Lajos, a Lenin Kohásza­ti Művek nagyüzemi pártbi­zottságának titkára köszön­tötte. Ezt követően dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizott­­ág első titkára mondott ün­­nepi beszédet. — A mai napon hivatalo­­an is megkezdődő tízmilli­­rd forintos beruházás nem­­sak a diósgyőri kohászok, a nem az egész magyar nép­gazdaság nagy ígérete a szebbért, a jobbért, a biz­tságosabb holnapért — mondotta, öröm és felelős­ég mindannyiunk számára, hogy 1978-ban országunkban két nagyberuházás kezdődik, s ebből az egyikhez az új acélmű építéséhez itt, Diós­győrben foghatunk hozzá Borsod megye és Miskolc város párt-, állami vezetése az első pillanattól magáénak érezte a 18 ezer diósgyőri kohász gondját, vágyát és reálisan számba véve nép­gazdaságunk helyzetét is, minden lehetőséget megra­gadtunk annak érdekében, hogy a kombinált acélmű megvalósuljon. — Ha körültekintünk, meggyőződhetünk róla, hogy a nagy munka tulajdonkép­pen már megkezdődött. Hi­szen 1977 már az előkészü­letek lázában telt el. Az iga­zán nehéz munka azonban csak most kezdődik. Ugyanis ezen a helyen, ahol most ál­lunk, 1980 végén már acélt kell csapolni. A párt és a kormány, a megye és a város, de az egész népgazdaság is azt várja a diósgyőri kohá­szok nagy táborától, hogy a nem mindennapos feladatnak eleget tesznek. Bízva az LKM harcedzett kollektívájában, a kivitelezők, tervezők munká­jában, az új mű határidőre, jó minőségben és a tervezett költségen belül megvalósul. — Most, amikor lerakjuk a Lenin Kohászati Művek új kombinált acélművének alap­kövét, egy új, minden eddi­ginél nehezebb szakasz kö­vetkezik a gyáróriás dolgo­zói és mindazoknak életében, akik ebben a beruházásban érdekeltek. A Miniszterta­nács döntése óta eltelt idő­szak máris megmutatta, hogy sok-sok nehézséget kell le­küzdeni, beruházónak, terve­zőnek, kivitelezőnek egy­aránt. Mától rajtunk az or­szág szeme. Milliók és milli­ók kísérik figyelemmel az építés menetét, együttérzés­sel és büszkeséggel figyelik, hol tart a munka. De ránk fi evelnek majd a világnak abból az 52 országából is, ahová eljut a dióegyőri ko­hászok term­­éke, ahol ugyan­­csak várják a jó minőségű dióeegpri f­i­nr»ri rnélt. Az íinneni beszéd után Mai­térni Laj­os, az­ LKM 18 ezer dolgozója nevében ígé­retet tett arra, hogm sikerre viszik a nagyberuházás meg­valósítását. A nagyüzemi pártbizottság titkára ezt kö­vetően felkérte Lázár Györ­gyöt és dr. Szeppelfeld Sán­dort, az LKM vezérigazgató­ját, hogy helyezzék el a sav­álló acélhengerbe zárt üveg­­búrát, amelyben az elhelye­zett különböző, a nagy gyár több évszázados munkájára, dicső tetteire utaló doku­mentumok méltó emléket ál­lítanak az utókor számára. Az argongázzal feltöltött ur­nát Lázár György és dr. Szeppelfeld Sándor, az ün­nepség résztvevőinek nagy tapsa közepette helyezték el, illetve falazták be az acél­mű alapkövébe. Az urna és az alapkőle­tétel ünnepsége után Lázár György, a kormány elnöke találkozott és hosszasan el­beszélgetett a megye és vá­ros párt-, állami vezetőivel. A Minisztertanács elnöke köszönetet mondott a meg­hívásért és a szívélyes fo­gadtatásért, amelyben része­sítették őt és a fővárosból érkezett vendégeket, az or­szágos szervek és főhatósá­gok vezetőit, képviselőit. — Öröm számunkra — mondta —, hogy egy ilyen népgazdasági szinten is ki­emelkedő esemény és ünne­pi aktus részesei lehettünk. A Minisztertanács elnöke végezetül arról szólott, hogy a több mint tízmilliárdos be­ruházás alapkőletétele az építkezés megkezdése, igen jelentős esemény a népgaz­daság és ezen belül az LKM munkáskollektívájának jövőt alkotó életében. E munka si­keres megvalósításához a Központi Bizottság és a kor­mány nevében erőt, egészsé­get, sok sikert és boldog, al­kotó új esztendőt kívánt a diósgyőrieknek, a miskolci­aknak. (Az új művelődési központ avatásáról a 4. oldalon szá­molunk be.) Jung János, az acélmű gyáregység vezetője jelenti Ne­meslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszternek az egy­­milliomodik tonna acél lecsapolását Lázár György, a Minisztertanács elnöke avatta fel az új Diósgyőri Vasas Művelődési Központot. Az intézmény avató ünnep­ épén részt vettek a város kulturális életének képviselői és a jubiláló művészegyüttes tagjai is. Irmai István és Mátyás Ferenc felvételei 3 Jfisszapillantás /Újévi beszélgetés dr.­Gyimesi Bélával, a tanács 111. kerületi hivatalának elnökével — Munkájuknak fontos része az ügyfélforgalom. Az 1977-es évben, hogyan alakult ennek a mérlege a közel 100 ezer lakosú ke­rületben? — Évente körülbelül 45 ezer ügy érkezik hivatalunk­ba, és mintegy 120 ezren ke­resnek fel minket különbö­ző ügyeik intézése, felvilá­gosítás kérése végett. Ez az arányszám jellemezte az el­múlt évet is. — Milyen lehetősége volt a kerületi hivatalnak és a kerületben levő moz­galmi szerveknek az öt­éves terv elkészítésében? — A városi tanács az öt­éves terv összeállítása előtt biztosítja a kerületi hivatal részére a javaslattétel jogát. Ezzel élünk is. Előzetesen persze figyelembe vesszük a lakosság észrevételeit, ame­lyeket a tanácstagok párt- és­ tömegszervezetek juttatnak el hozzánk. Saját költségve­tésünket önállóan tervezzük, de szintén a lakosság kéré­seinek figyelembevételével. — Hogyan segíti a hi­vatal a nagyüzemek dol­gozóit ügyes bajos dolgaik intézésében? — Az elmúlt két évben nagy gondot fordítottunk az ügyfélfogadás jobb megszer­vezésére, a lakosság, az üze­mi dolgozók széles körű tá­jékoztatására. Létrehoztuk 1972-ben a „Tájékoztató Iro­dát”, melyet 1976-ban to­vábbfejlesztettünk, s jelen­leg tényleges ügyfélszolgála­tot is ellát. Azonnal intéz­kedik 14 féle ügyben, ame­lyek számát a jövőben to­vább kívánjuk bővíteni. Több mint egy éve bevezet­tük, heti két alkalommal, a hivatalos időn túli ügyfélfo­gadást, vagyis az ügyeleti szolgálatot. Ezzel az volt a célunk, hogy az üzemi dol­gozók az azonnal intézhető ügyekben munkaidőn kívül keressék fel hivatalunkat, s ezzel is csökkenjen a terme­lésből kiesett munkaórák száma. Egy legutóbbi adat szerint a két nagyüzemből naponta 300—400 dolgozó tá­vozik el hosszabb-rövidebb időre ügyeinek intézésére. Tapasztalatunk viszont az, hogy a bevezetett ügyeleti szolgálat lehetőségeit a dol­gozók nem használják ki. Ezt bizonyítja az a tény, hogy egy év alatt mindössze 48-an keresték fel hivatalunkat. S itt szeretném megemlíteni a jogsegélyszolgálatot is, ame­lyet kerületünk üzemeiben hoztak létre. — Milyen segítséget kap a kerületi hivatal a vá­rosi tanácstól a költségve­tés kiegészítéséhez? — A városi tanács minden évben plusz összegként a fejlesztési alapból 900 ezer forintot biztosít a társadal­mi munkavégzéshez szüksé­ges különböző építési anya­gok megvásárlásához. Az el­múlt években a társadalmi munkaértékeket a tervezettel szemben jóval meghaladtuk, és a kerületek közötti ver­­­senyben több év óta élenjár­tunk. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1971-ben még csak 2 millió 305 ezer forint volt a társadalmi munka tel­jesítése, míg 1977-ben ez az összeg már meghaladta a 20 milliót. Ebben a legjelentő­sebb szerepe a lakosságnak, illetve a vállalatoknak volt. A városi tanács segítsége nélkül a lakosságtól beérke­zett igényeket a kerületi hi­vatal saját pénzforrásaiból, valamint a társadalmi mun­kák teljesítését képtelen len­ne megoldani. A városi ta­nács vezetői viszont a III. kerülettel, mint munkáske­rülettel, kiemelten foglal­koznak. Ennek bizonyítéká­ul szolgál az is, hogy az el­múlt két évben nagyon sok fejlesztési feladatot oldottak meg. Például a József utcai jubileumi óvoda, a Thököly úti hídépítés, a Vasas Műve­lődési Központ, a komlóste­­tetői munkáslakótelep köz­művesítése és így tovább. — Biztosított-e kerületi szinten a lakosság keres­kedelmi ellátottsága, s mi­lyen fejlesztések várhatók ezen a téren? — Kereskedelmi vonalon igen szép fejlesztési felada­tokról számolhatunk be. Így például ABC-áruház és szol­­gáltatóház épült a Bulgár­­­földön, az Árpád utcán, a Hegyalja utcában és sorol­hatnám még tovább. Ezen túlmenően pedig több idény­jellegű zöldségesbolt épült a peremrészeken. A kerület el­látása kiegyensúlyozott, fo­lyamatos. Működtetünk ke­rületünkben a fogyasztók ér­dekvédelmét szolgáló társa­dalmi ellenőri hálózatot, akiknek a hetven százaléka nagyüzemi dolgozó vagy ko­rábban az volt. — Nemrégiben hallot­tam, hogy sok a problé­ma „adóügyben”. Mi erről a véleménye? — Kerületünkben mintegy 17 ezren adóznak. Az a meg­állapításunk, hogy az adó­morál alakulása az elmúlt időszakban nem volt kielé­gítő. A fizetési kötelezettség elmulasztása sok esetben egyszerű figyelmetlenség, ha­nyagság következménye, il­letve a nem kellő tájéko­zottság eredménye. Ebben az évben mindent megteszünk az adómorál javítása érde­kében, így például szüksé­gesnek látjuk a lakosság fo­kozottabb tájékoztatását, és következetesebben alkalmaz­ni fogjuk az adóbehajtásra vonatkozó jogszabályok adta lehetőségeken belül a szank­cionálást. Súlyos hiányos­ság az adózók részéről, hogy a lakcímváltozásokat, vagy ingatlanuk eladását nem je­lentik be. — A hivatal előtt álló feladatok megoldásához biztosított-e az utánpótlás? — Öröm számomra, hogy erre igennel felelj­etek. Elég nagy számmal kerültek be fiatalok az apparátusunkba, akik viszonylag gyorsan be is illeszkedtek a kollektívá­ba, s lelkiismeretesen dol­goznak, igyekeznek a szak­mai gyakorlatot az időseb­bektől elsajátítani, s politi­­kai képzésben is részt vesz­­nek. A tanácsi munka iránti szeretetüket tükrözi többek között az a tény is, hogy vá­rosunk felszabadulásának év­fordulójára a városi tanács által kiírt pályázaton vala­mennyi KISZ-fiatalunk részt vett. — Bár néhány kérdés­ben már érintette, mégis röviden, hogyan foglalná össze a tanács és az üze­mek kapcsolatát? — Nagyban segítette az ötéves terv első két évének a tervteljesítését az a tény, hogy a kerületünkben levő nagyüzemekkel, vállalatok­kal, intézményekkel nagyon jó kapcsolat alakult ki. Ezt bizonyítja a folyamatos kap­csolattartás, valamint az ál­taluk végzett komoly értékű társadalmi munka, melyért ezúton is köszönetet mondok dolgozóiknak, szocialista bri­gádtagjaiknak. — Melyek a legfonto­sabb jövőbeni feladatok? — Listát vehetnék elő, ha ezt részletezni kívánnám. Ezért csak néhányat említek közülük. Például az új lakó­telepek lakóinak fokozottabb bevonása a közügyekbe, az Ügyfélszolgálati Iroda hatás­körének továbbfejlesztése, a peremterületek úthálózatá­nak javítása, szolgáltatási gondjainak folyamatos meg­oldása. Lényegesnek tartjuk azt is, hogy a társadalmi munka teljesítésénél a jövő­ben ne csak az összegszerű­ség domináljon, hanem pél­dául, minél több kerületi la­kos vegyen részt környezeté­­nek szépítésében. Összegezve az elmondotta­kat, az a véleményem, hogy az 1977-es évet eredménye­sen zártuk, amelyért köszö­netet mondok a hivatal va­lamennyi dolgozójának, s azoknak a városi tanácsi dolgozóknak, akik szakmai irányításukkal segítették a munkánkat. Az előttünk álló feladatok végrehajtásához pedig kívánok a kerülő minden lakosának erő­ egészséget, s eredményekbe gazdag boldog új esztendő. UK. G. Az 1977-ben épült új létesítményekhez tartozik az I/D autóbusz végállomás és az itt kialakított könyvesbolt.

Next