Diósgyőri Munkás, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-03 / 1. szám

2 mftsgTöBi mttxkäs Ne önmagunk ellen — önmagunkért Lustaságból, nemtörődöm­ségből hányszor, de hányszor vétünk önmagunk ellen. Az­tán, amikor baj van, máso­kat szidunk, másoktól vár­juk a megoldást, s ha nem segítenek, kígyót-békát mon­dunk az illetőkre: tehetet­len, nem való a posztjára, nem tesz semmit másokért. Ne menjünk messzire, ma­radjunk csak házunk tája ap­ró-cseprő gondjainál. Bos­­­szankodunk, mert rossz az utcai világítás, nincs meleg víz, mert a házfelügyelő min­dent csinál, csak a lépcsőhá­zat nem takarítja, satöbbi. Az ily­en és ehhez hasonló gon­dok azonban soha nem egy család gondjai, hanem egy tömb, egy lakóterület bos­­­szúsága. Közöttük van olyan lakó, aki csak mérgelődik, van aki szaladgálni kezd, in­tézkedni próbál, csakhogy a bizonyos szerveknél egy em­ber bejelentését egy bejelen­tésként, s nem több száz család gondjaként kezelik, s mint ilyet rangsorolják a fontossági sorrendben. KI AZ, AKI HATÉKONYAN INTÉZKEDNI TUD? A helyi lakóbizottság tag­jai jogait és kötelességeit ta­nácsi rendelet szabja meg. Többek között feladatuk a lakók szocialista együttélését szabályozó házirend előírá­sainak betartatása. Ügyelniük kell a házak állagának az erőszakos rongálásoktól való megóvására. Ellenőrizhetik a lakóházak karbantartási és felújítási munkáinál az anyagtakarékosságot, a mun­ka hiánytalan végrehajtását, minőségét. A lakóbizottságok által tett ésszerű és jogos észrevételeket a házkezelési szervnek figyelembe kell venni. Vitás esetben a váro­si tanács vb építési és köz­lekedési osztálya dönt. A műszaki osztállyal pedig a lakóbizottság körzetéhez tar­tozó területen folyó út-, jár­da-, víz- és szennyvízcsator­na-építéssel, valamint a kom­munális intézményekkel kap­csolatos észrevételeiket köz­ük. Nagyon sokat segíthet a jól megválasztott lakóbizott­sági elnök az olyan kérdé­sekben, mint a lakóház fel­újítása, tatarozása, karban­tartása, új házfelügyelő al­kalmazása, játszótér kialakí­tása. A lakóbizottságoknak köz­vetlen kapcsolatuk van a ke­rületi tanáccsal, a Népfront­tal, de elsősorban természe­tesen a tanácstagokkal, akik segítséget nyújtanak az ügyes-bajos dolgok rendezé­sében. Emberek százait kép­viselik, s szavuknak súlya van. SZAVUKNAK SÚLYA VAN No, igen, ha szólnak, s ha jogos kérdésekben foglalnak állást az általuk képviselt lakók érdekében. Ehhez azon­ban az kell, hogy olyan ak­tív, mások érdekeiért harcol­ni tudó emberek legyenek a lakóbizottság tagjai, akik szavának valóban súlya van. Hogyan lehetnek ilyenek? Ha az adott lakókörzet lakossá­ga először is megjelenik a választáskor, s ha úgy jele­nik meg, hogy véleménye van, javaslata van a lakóbi­zottság tagjainak személyére, olyan embereket választanak meg, akik aktívan fogják ér­dekeiket képviselni, a lakó­bizottsági felelőssel együtt. Idézet a Miskolc megyei város Tanácsának 1977 áp­rilisi­­ közlönyéből: „Szabály­­sértést követ el, és 3000 fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtható az a személy, aki a lakóbizottságot, annak tag­ját, vagy a lakóbizottsági fe­lelőst a jelen rendeletben meghatározott jogainak gya­korlásában és feladatainak ellátásában akadályozza. MAGUNK ELLEN VÉTÜNK A lakóbizottságok tagjai­nak tehát tulajdonképpen minden fontosabb kérdésbe beleszólási joga van, javas­latot tehet a megfelelő he­lyen, ha a probléma megol­dása a hatáskörét meghalad­ja. Vagyis, mi, lakók, ma­gunk ellen vétünk, ha nem­törődöm módon oda se fi­gyelünk arra, hogy vajon a megfelelő emberek kerül­nek-e a lakóbizottságok tag­jaivá. Nemsokára lejár az 1975- ben megválasztott lakóbizott­ságok megbízatása. Ezek a lakosság öntevékeny érdek­képviseleti szervei azonban nem éltek kellőképpen vé­leményezési, kezdeményezési és javaslattételi jogaikkal. Aktívabb, a környezetükért többet tenni akaró emberek­re van szükség. S ezért nagy felelősség hárul a két diós­győri­ nagyüzem dolgozóira , hiszen a lakóbizottsági ta­gok ötven százaléka eddig közülük került ki , és a ke­rület lakosai is megfontol­tabban válasszanak majd a február 15. és március 31. között megtartandó választá­sok alkalmával. ÚJRA VÁLASZTÁS LESZ Kerületünkben a választás ideje alatt, csaknem ezer la­kóbizottsági tagot kell meg­szavazni a kerületi tanácsi hivatal és a területi Haza­fias Népfront bizottsága irá­nyításával. Ötven-százötven lakás tartozhat egy-egy lakó­bizottsághoz, s kerületünk­ben eddig ennek alapján 197 lakóbizottság működött. Munkájukat a tanács és a HNF eddig is figyelemmel kísérte, de ezt a kapcsolatot a jövőben még szorosabbá kell tenni és hatékonyabbá azáltal is, hogy a tanácsta­gok beszámolóikat a lakóbi­zottságok előtt is megtartják. A választások segítését szol­gálja az is, hogy a városi operatív bizottság mellett, kerületi bizottságot is létre­hoznak. T. I. Rendhagyó titkári értekezlet Előadás és élménybeszámolók A Diósgyőri Gépgyár kul­túrtermében dec. 21-én, az év utolsó titkári értekezleté­ne gyűltek össze a vállalat KISZ-vezetőségi titkárai, az apparátus tagjai. Ez a tit­kári értekezlet hangulatában és tartalmában is eltért a szokványostól. Ünnepélyes keretek között zajlott le az esemény, melynek nagy ré­szét nem „munkajellegű” program töltötte ki. Először Csollák Gábor, a KISZ-bizottság titkára ismer­tette a rendhagyó napirendi pontokat, majd Begyik Já­nos, a vállalat pártbizottsá­gának titkára tartotta meg előadását. Ennek keretében korunk fontos ifjúságpoliti­kai kérdéseivel foglalkozott, valamint ismertette a válla­latvezetés 1979. évi elvárá­sait a gyár KISZ-fiataljaival szemben. Beszéde első részé­ben rövid áttekintésként az ifjúság forradalmi tetteinek, módszereinek változásáról szólt a történelem haladásá­nak, az idők változásának tükrében, kiemelve a min­den időben legfontosabb szem előtt tartandó elvet, a szemlélet, s a cselekvés egy­ségét. E gondolatkörön belül érin­tette a KISZ és a párt kap­csolatát, melynek legfőbb jellemzője mindig a közös cél, a közös cél megvalósítá­sáért sajátos eszközökkel ví­vott harc volt. Az előadó hangsúlyozta, az ifjúsági szervezet — mely immár hatvanéves — felkészíti min­denkor a fiatalokat a maga­sabb követelményeknek, igé­nyeknek való megfelelésre. Mi kell, hogy jellemezze te­hát korunk, s ezzel együtt e gyár ifjúságát? Az új iránti fogékonyság, • a problémák megoldására irányuló kezdeményezőkész­ség. A fegyelmezett, követke­zetes munkavégzés ennek alapja, mely egyben kiküszö­böli azt is, hogy „a gyárka­pun belül munkanélküliek legyenek”. Begyik János beszámolója után, mely a vállalat máso­dik féléves tervteljesítésé­nek ismertetésével ért véget, a jelenlevő KISZ-aktívák hozzászólásai következtek, majd Porkoláb László, a Le­nin Kohászati Művek KISZ- bizottságának titkára és Pol­gári István, a gépgyár K- gyáregységének dolgozója tartott vetítettképes előadást az idén megrendezett XI. VIT-en Kubában szerzett él­ményeikről. Az élménybeszámolók után közös ebéd következett, me­lyet jó hangulatban költöttek el a résztvevők. Ez termé­szetesen alkalmat adott be­szélgetésre, kötetlen társal­gásra is. A rendhagyó titká­ri értekezlet befejezéseként Csollák Gábor felkérte az esemény két meghívott­­ ven­dégét — akik sokaknak is­merősek voltak, hiszen mind­ketten a DIGÉP KISZ-bi­­zottságán dolgoztak a közel­múltban —, Aíikó Bélát, a megyei KISZ-bizottság ifjú­munkás-felelősét és Fülö­p Istvánt, a megyei KISZ-bi­­zottság honvédelmi és sport­felelősét, hogy beszéljenek az ifjúsági mozgalomban szer­zett élményeikről. A kérés­nek kettőjük nevében, Mikó Béla tett eleget. A rendezvény, melyen a titkárok elmúlt esztendei munkáját is megköszönték, egy nehéz év befejezése volt, mely után reméljük, egy gondokkal kevésbé terhes esztendő következik, számuk­ra is kevesebb problémával. Munkaverseny-naptár A munkaverseny-mozgalom eseményeinek határidejét és felelőseit tartalmazza a Le­nin Kohászati Művekben nemrég elkészült munkaver­senynaptár. Január első hetében minden szocialista brigádhoz, gyáregységi, fő­osztályi négyszög tagjaihoz, a munkaverseny-felelősökhöz eljuttatják ezt a könnyen kezelhető naptárt. Többek között megtudhatjuk, mikor­ra kell elkészíteniük a szo­cialista brigádoknak az 1979- es évre szóló vállalásaikat, valamint a szocialista együtt­működési szerződések meg­kötését. 1979. Január S. Gondolatok a politikai vitakörökről A POLITIKAI VITAKÖR pártunk agitációs rendszerének szerves része. Életre hívását majd kiterjesztését a politika iránti megnövekedett érdeklődés, a szóbeli agitáció rendsze­rének továbbfejlesztése tette szükségessé. Bár összhangban áll a propagandamunkával, jellegénél fogva nem oktatótevé­kenység, nem tekinthető a pártoktatás „első lépcsőfokának”. A politikai vitakör a szóbeli agitáció újabb, önálló, szervezett formája. Széles körű lehetőséget biztosít arra, hogy kisebb csopor­tokban a párttagok és a pártonkívüliek vitatkozzanak, ki­cseréljék és egyeztessék véleményüket egy-egy aktuális — a közvetlen munkahelyet is érintő —, vagy időszerű bel- és külpolitikai kérdésről. A kommunisták életeleme a vita. A viták során lehet és kell is pártunk politikáját képviselni, eszméinket terjeszteni, céljaink megvalósításához az emberek széles tömegeit meg­nyerni, s adott esetben a helytelen álláspontról is meggyőzni. Sokfelé vitatkozunk szervezett keretek között, különböző be­szélgetések alkalmával a munkahelyeken, baráti körben és családi összejöveteleken. Vita és vita között azonban különbség van. Az élet által már biztosított igazságokról, a tisztázott kérdésekről a vég­telenségig újra és újra vitatkozni — cselekvés helyett csak vitatkozni — felesleges. Vitatkozni kell azonban ,a már elfo­gadott célkitűzések megvalósításának „hogyanjáról”, a szün­telenül változó körülményekből eredően, a helyes következ­tetések levonásáért, a hibák feltárásáért, a helyes szemlélet és cselekvés kialakításáért. Az ilyen vita alkotó jellegű, ter­mékeny, s mint „visszajelzés” is nélkülözhetetlen a párt po­litikájának alakításában. A politikai vitakör — mint a szóbeli agitáció újabb, ön­álló szervezeti formája —, alapvetően azt a célt szolgálja, hogy növelje a párttagok, a résztvevők politizáló készségét, segítse a kommunisták felkészítését az agitációra, egyes po­litikai események, folyamatok helyes megítélésére. Funkciója az is, hogy a résztvevők széles körben is legye­nek terjesztői, hirdetői azoknak a tényeknek és érveknek, ál­lásfoglalásoknak, amelyeket megvitatunk, illetve kialakítunk. A politikai vitakörök­­ témáinak változatossága, aktualitása miatt — megyénkben is rövid idő alatt népszerűekké váltak. Bizonyítja ezt az is, hogy megyénkben több, mint ezer mű­ködik 17 ezer fős törzslétszámmal. A politikai vitakörökön megyénkben a legnagyobb érdeklő­dés a gazdaságpolitikai kérdések iránt nyilvánul meg. De alig kisebb érdeklődés tapasztalható a nemzetközi politikával ös­­­szefüggő kérdések iránt is, melyek természetesen mindig a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekkel foglalkoznak. AZ ELMÚLT NÉGY ÉV tapasztalatai biztosítják a politikai vitakörök létjogosultságát, hasznosságát. Ennek ellenére még korántsem használtuk ki mindenütt a szóbeli agitációnak e formájában rejlő lehetőségeket. Sok lehetőséget kínálnak ezek a fórumok úgy az iparban, mint a szövetkezeteknél dolgozó pártszervezetek számára is. Különösen, ha ez sikerül a vita­körök számának és résztvevőinek körében. Frisovszki Tibor, a megyei pártbizottság munkatársa 7 Vendégek voltunk Vologdában A megyei pártbizottság tár­sasutazást szervezett a Szov­jetunióba. Hétnapos látogatás Moszkvába, majd Borsod testvérmegyéjének, Vologda megyének székhelyére, Vo­­logdába. A DIGÉP részéről ketten voltunk tagjai a de­legációnak. Másik társammal, Matiz Ferenccel izgalmasan készülődtünk az utazásra. Vé­gül minden előkészület rend­ben volt. A szervezés dicséretesen pontos és nagyvonalú. A 101 fős csoportról a megyei párt­­bizottság figyelmesen gon­doskodott, többek között az­zal is, hogy autóbuszokat biztosított Miskolcról Buda­pestre. Indulás tehát novem­ber 23-án reggel, autóbu­szokkal a Ferihegyi repülő­térre, onnan a 10 óra 20 perckor induló Aeroflot (szovjet) járattal Moszkvába. * Felszálláskor már esti fé­nyek világították ki a repü­lőteret. Felszállás után azon­nal bele a szinte fekete köd­be, majd vagy 10—15 perc múlva a felhők felett ki­bukkanó gépet a lemenő nap bíbor sugarai vették körül. Csodálatos látvány ez akár elsőnek, akár ismétlődőnek. Újabb 10 perc múlva szinte makettként jelentek meg a felhőtengerből kiemelkedő Magas-Tátra csúcsai. Ponto­san felismerhetők az egyes csúcsok Krivántól a Lomnici csúcsig. Mint egy délibáb, percekig tart a ritka lát­vány, majd jön az igazi sö­tétség, amit csak egy-két nagyváros, Brjanszk, Ki­­jev fényei oldanak fel. A Se­­remetyevói repülőtér havas esővel fogad, az Inturist pe­dig három jó meleg autó­busszal, amelyek Moszkva, de egyben Európa legnagyobb szállodájába, a Rosszijába visznek, az esti fényben pom­pázó moszkvai sugárutakon át. Elhelyezkedés a kétágyas, fürdőszobás szobákban, vacso­ra a szálló színpompás étter­mében, barátkozás a változa­tos orosz elő-, fő- és utóéte­lekkel. Másnap látogatás a Vörös térre és a Kremlbe, ismerke­dés a gyönyörű műemlékjel­­legű palotákkal, székesegyhá­zakkal, kívülről és belülről. Majd városnézés autóbusszal, rövid kiszállás a legszebb he­lyeken, mint a Lomonoszov Egyetemnél is, ahol a Lenin­­hegyről csodás panoráma nyílik a városra. A több ki­lométerre levő osztankinói tv-torony kézzelfogható kö­zeinek tűnik, a ragyogó tiszta és szennyezetlen városképen keresztül. De jó volna, ha a mi Budapestünk megközelí­tőleg ilyen tiszta levegőjű volna. Mellettünk egymást érik a feldíszített taxik, vi­dám párok szállnak ki belőle és csattognak a fényképező­gépek, hogy életük nagy pil­lanatát és Moszkva csodás látképét egy emlékképben rögzítsék. Megható ezt nézni éppen úgy, mint a Vörös téri öröklángnál az ismeretlen katona sírjánál virágot elhe­lyező új párok, hősökre em­lékező kegyeletnyilvánítását. * A következő napon utazás tovább Vologdába. A távol­ság 500 km, az utazás ideje 8 óra. Érdekes számunkra, hogy a vasúti kocsik, háló­kocsiként közlekednek, egy fülkében négyen utaznak, és az ágyneműt minden utas részére előre biztosítják, akár használni kívánja ezeket, akár nem. Mindez a nagy tá­volságok miatt van, és itt természetes. Nekünk annyira nem, hogy a mi csoportunk többsége csak ülőhelyként hasznosította a férőhelyeket. Pontosan déli 12 órakor in­dultunk az orosz stílusú ja­­roszlávi pályaudvarról. Moszkvát elhagyva igazi tél fogadott a többségében feny­vesekkel, nyírfaerdőkkel, le­gelőkkel tarkított orosz tája­kon. A nyolcórás úton négy­et nagyobb helyen állt meg a vonat. A reggel kilencig tartó éjszaka és délután há­rom óra után már újra kez­dődő este észak földrajzi kö­zelségét jelzik. Jaroszláv óriási kiterjedésű város a múltat is megőrző, de gyors tempóban fejlődő modernsé­gével hatalmas hidakkal a Volga felett, aztán lassan ké­szülődés a megérkezésre Vo­logdába. Testvérmegyénk fővárosa igazi testvérhez illően és a hagyományos orosz szívélyes­séggel fogadta a több mint 100 főnyi vendégét. A perc­nyi pontosan beérkező vonat utasait fúvószene, a házigaz­dák és népviseletbe öltözött vendégfogadók forró baráti és nagyon ünnepi fogadtatá­sa köszöntötte. És követke­zett az élményekben gazdag három nap. Másnap délelőtt a városné­zés előtt, 100 tagú delegáci­ónk együtt koszorúzta meg a város legszebb terén elhelye­zett hősi emlékművet. Volog­da 200 ezer lakosú város, Moszkvával egyidős. Jelleg­zetesen északi város, építé­szeti stílusában az évszáza­dos faházak, a múlt századi orosz stílus és a legmoder­nebb mai egyaránt fellelhe­tő. ★ Az 1910-es években Lenin nővére és anyja évekig la­kott a városban. Lakhelyük egy korabeli emeletes faház­ban emlékmúzeumként van berendezve. Alkalmunk volt meglátogatni a helyet, ahol minden úgy van, ahogyan akkori lakói idején. Nagyon sok történelmi-politikai okmány, röpirat és Lenin családjához írt eredeti leve­lei is láthatók e múzeumban. A forradalom kivívásánál fontos szerepet és elismerést vívott ki a város. A II. vi­lágháború folyamán idegen katona nem tette lábát a vá­rosba, de a város és megye így is 150 ezer hősi halált halt katonával áldozott a győzelemért. A városnézés so­­rán megismerkedtünk a­­­­­ros nevezetességeivel. Az új drámai színház modernsége mellett is csodálatosan szép amellett rendkívül célszerű az egész építmény. Gajdos Lászó­ó Folytatása követke

Next