Diósgyőri Munkás, 1984. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-31 / 5. szám

2 Bizalmiak, főbizalmiak a kohászat 1984 éves terve vitájánál a Bartók Béla Művelődési Házban Ivánfi Éva felvétele Szabad pártnapok­ üzemeinkben gazdaságpoli­tikai szabad pártnapokra ke­rült sor januárban. Néhá­nyat február elején tartanak meg. A kohászatban az acél­mű­gyárrészlegben dr. Bod­nár Ferenc, a megyei párt­­bizottság tagja, országgyűlé­si képviselő, a gépgyártó és -szerelő üzemben pedig Ko­vács Gyula, az LKM párt­­bizottságának politikai mun­katársa volt az előadó. Még három szabadpártnapot ren­deznek a Lenin Kohászati Művekben. Február 3-án, pénteken 14.30 órakor Ger­­zsényi Miklós, a pártbizott­ság titkára a III-as igazga­tóságon tart szabadpártna­pot. Február 6-án, hétfőn ugyancsak délután fél 3 óra­kor Móri Lajos, az LKM vszb titkára a hengerműnél február 8-án, szerdán 14.30 órakor pedig Nyilas Ferenc, az LKM pártbizottságának szervező titkára a főmecha­nikus gazdasági egységnél tart előadást. A Diósgyőri Gépgyárban eddig három üzemben ren­dezték meg a gazdaságpoliti­kai fórumot: a H. I. gyár­egységben Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, a B gyáregységben Benczkó Béla, a DIGÉP pártbizottsá­gának politikai munkatársa, a B gyáregységben pedig Rácz Ferenc, a DIGÉP párt­­bizottság politikai munka­társa tartott szabad pártna­pot. A jövő hónapban egy hasonló rendezvényre kerül sor, 7-én 14.30 órára terve­zik dr. Énekes Sándor, a gépgyár vezérigazgatójának előadását a főtechnológián. Betekintés gondjainkba A világgazdasági hely­zet számunkra kedvezőt­len alakulását követően hazánkat is nagyobb sza­bású belső változások jel­lemzik. Ezekről vélemé­nyünket leginkább csak a szőkébb családi, baráti vagy munkahelyi körben cseréljük ki. Hogy általá­nosságban mi a vélemény az országos és személyes gazdasági, anyagi helyzet alakulásáról, azt vizsgálja 1975-től a Tömegkommu­nikációs Kutató Intézet. A Kossuth Könyvkiadó ez évben tanulmánykötetet kíván megjelentetni az 1980-ig tartó közvéle­mény-kutatás eredményei­ről Gazdaság és életszín­vonal a közgondolkodás­ban címmel. A kötet min­den bizonnyal sokak ér­deklődésére tarthat szá­mot, hiszen olyan jelen­ségvilágba ad betekin­tést, amely mindnyájunk­ számára izgalmas. A ta­nulmány szerzői (Angelusz Róbert, Nagy Lajos Géza, Tardos Róbert és Teres­tyéni Tamás) annak a sok tekintetben új sza­kasznak közhangulatáról adnak képet, amelyben ma is élünk. A tanulmányok többek között választ adnak ar­ra, hogyan érintenek ben­nünket az árintézkedések? Honnan értesülünk ezek­ről? Milyen termékek drá­gulására vagyunk különö­sen érzékenyek? Mekkora jövedelmet tartanánk szükségesnek a megfelelő megélhetéshez? Hogyan alkalmazkodunk a megél­hetési költségek változá­sához? A szerzők elemzik azt is, hogy például az iskolai végzettség, lakóhely, jö­vedelem hogyan befolyá­solják e véleményeket. « Fiatalok beszámolói Megkezdődtek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyű­lések a KISZ-alapszerveze­­tekben. A kohászatban ja­nuár 16 és február 17-e, a gépgyárban január 23. és március 3-a között tesznek eleget ennek a feladatnak a fiatalok. DIÓSGYŐRI MUNKÁS 1934. január 31. Egysé­gy­űlésen értékelték a múlt évi munkát Munkásőreink országos elismerése Az Oprendek Sándor nevét viselő, a Vörös Csillag Érdem­renddel kitüntetett munkásőr­­egységnél is elkészült a szám­vetés az 1983. évi munkáról. Milyen a mérleg? - kérdeztük Molnár Miklós egységparancs­noktól. * — Az elmúlt évben is igyekeztünk tevékenységün­ket a testület társadalmi rangjához méltóan végezni, s becsületes helytállással megfelelni a ránk háruló sokirányú feladatnak. Mun­kásőreink túlnyomó többsége a tudása legjavát adta a gazdasági építőmunkában, a munkásőri pártmegbízatás teljesítésében. Sokan sikerrel tettek eleget különböző po­litikai és társadalmi tisztsé­geknek. Mi, az acélszürke egyenruha viselői, így járul­tunk hozzá pártunk több év­tizedes töretlen politikájá­nak még teljesebb érvénye­sítéséért. — Beszéljünk kissé rész­letesebben a tennivalók vég­rehajtásáról! — Munkásőreink, akiknek háromnegyede a két diós­győri nagyvállalatnál keresi a kenyeret, szinte kivétel nélkül a termelés élenjárói. Az állomány 86 százaléka szocialista brigádban dolgo­zik. Mivel a gazdasági épí­­tőmunka belső és külső fel­tételei a korábbinál nehe­zebbek, a lehető legkevesebb­szer vontuk ki a munkásőrö­ket a termelőmunkából. A bázisvállalatokkal jó a kap­csolatunk és szeretnénk to­vább mélyíteni az együtt­működést. Tesszük ezt azért, hogy a gazdasági feladatok ésszerűbb, tervezettebb meg­oldása mellett, még egyezte­­tettebb és eredményesebb le­hessen a munkásőri megbí­zatás ellátása. — Munkásőreink sikeresen sajátították el a kiképzési program keretében oktatott ismeretanyagot és tudásukat a gyakorlatban is igazolták. A célfelderítés, a tűzhelyes­­bítés, a tűzvezetés az eddi­ginél jobb volt. Az állo­mány, a géppuskások kivé­telével, kiváló eredménnyel zárta a lövészetet. A fegy­ver kezelésében viszont még van javítani való. Bővült a munkásőrök ismerete a kar­hatalmi feladatok ötletes, rejtett végrehajtásában, nö­vekedett az együttműködés képessége. Javult a hír­, az ellátó és a szállító alegysé­gek szakismerete, megfelelő segítői voltak a lövészetek és a karhatalmi harcgya­korlatok végrehajtásának. Jó szintű az egység szolgá­lati feladatainak ellátása, bár kisebb fegyelmezetlen­ségek előfordultak. — Milyen a törzs és az alegységparancsnoki állo­mány politikai, szakmai és vezetési készsége? — Az összetétel, a felké­szültség jónak mondható, a törzs és a parancsnoki állo­mány képes az irányításra, a politikai és szakmai neve­lésre. Az említett parancs­nokok több mint négyötöde végezte el a MOP-iskolát és szerzett politikai iskolai vég­zettséget. A rajparancsnokok politikai és szakmai ismere­te tovább gyarapodott, na­gyobb gyakorlattal rendel­keznek a szervező és irányí­tó munkában, mind többen válnak alkalmassá maga­sabb parancsnoki beosztásra. Egyébként a vezetés, a pa­rancsnoki munka színvona­lát jól segítette a megyei szintű összevonás, minden parancsnoki kategóriában. — Említette, hogy a rára­­kásőrök közül sokan vállal­tak és vállalnak különböző politikai­ és társadalmi tiszt­ségek — Munkásőreink a politi­kai és a társadalmi élet minden területén jelen van­nak, aktívan tevékenyked­nek. Hogy mást ne említsek: huszonöten pártalapszerve­­zeti, vagy pártvezetőségi tit­károk. Számosan dolgoznak a lakóhelyükért, mint ta­nácstagok, mások szakszer­vezeti megbízatást teljesíte­nek. A fegyveres testület tagjai elkötelezettjei pár­tunknak, csaknem 84 száza­lékuk kommunista, s általá­ban vonatkozik rájuk a kö­­zéletiség, a tettre készség. — Van-e gondjuk az után­pótlással? — Az állományépítő és szervező munka tervszerű végzésével egészséges a cse­rélődés az egységnél. Az idősebb munkásőrök mellé fiatalok sorakoznak fel, aki­ket a mi nagy kollektívánk nevel, formál, fejleszti ben­nük az önfeláldozást, az elvtársi segítőkészséget. A téma kapcsán érdemes el­mondanom: a politikai neve­lő munkánk végzése során nagy figyelmet fordítunk az ifjúság patronálására. Jelen­leg öt-öt Úttörő-Munkásőr Gárdát és Ifjú Gárda alegy­séget segítünk, közmegelege­­désre. A munkásőrök által előkészített honvédelmi tú­rák, kispuska lövészetek, a szemlék növelik a fiatalok­nak az irántunk tanúsított érdeklődését, s később so­kan lesznek munkásőrök. — Végezetül kérem, szól­jon a szocialista verseny­mozgalomról, az 1983-ban elért eredményekről! — A versenymozgalom ke­­retében az Egység Kiváló Százada címet nyerte el a 4. és az 5. század. Az egységen belül ugyancsak kiváló cí­met kapott hat szakasz és hat raj. A megyei értékelés alapján kiváló lett a gép­puskás szakasz és ezen belül a géppuskás raj, a híradó-, a szállító- és az ellátó szak­alegység. Egységünk hatod­szor érdemelte ki az Élen­járó Egység címet, s emel­lett a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokságának El­ismerő Oklevelében része­sült. (K. L.) Az LKM munkásőrei elméleti és politikai oktatáson (felső kép). A DIGÉP munkásőrei a fegyverkarbantartást gyakorol­ják (második fotó). Pacz Pál­­ elvételei VÉrtelmes évtizedek Nyolc és fél évtized terhe nyomja a vállát, mégis egyenes derékkal jár. A szellemi frisse­sedét, a nagyvilág iránti érdek­lődését is megőrizte, s tartja fi­atalos jókedvét, üdítő humorát. Egyszóval Rosman Lajos, ez a tanáros kinézésű, bölcsen meg­fontolt, választékos beszédű, a múltra bámulatos pontossággal visszaemlékező ember, szívósan dacol az idő múlásával. — Holott nagyon sok min­denen átmentem — mondja. — Kész csoda, hogy annyi megpróbáltatás után, még ilyen jól bírom magamat. Kalandos életéből kitelne egy vaskos regény. Megké­rem, pergesse vissza ese­ménydús sorsának filmsza­lagját. — Hejőcsabán születtem, tizenegyen voltunk testvé­rek. Az apám pékként dol­­­gozott. Jómagam rendkívül gyenge fizikumú gyerek vol­tam, úgyhogy valami kön­­­nyű mesterséget kellett vá­lasztanom. Az elemi után polgári iskolát végeztem, majd a gépipari technikum elődjében,­­ a fémipari szak­iskolában fejeztem be a ta­nulmányaimat. Ekkor javában tombolt az első világháború. Bevitték katonának, harcolt Fuzsime és Fiume környékén. Mire hazakerült, itthon kikiáltot­ták a Tanácsköztársaságot. — Nyomban beálltam vö­röskatonának. Már a szak­iskolában tagja voltam egy baloldali csoportosulásnak, tehát az általam is megál­modott proletárdiktatúrát védtem. A kohász szakik ,,fertőztek meg” a munkás­mozgalommal; hozzájuk jár­tam üzemi gyakorlatra. Az ellenséggel vívott küzdelem­ben Göncnél megsebesültem, a miskolci kórházban ápol­tak. Ezek a hetek döntően be­folyásolták a további életét. Az történt, hogy összeszó­lalkozott az egyik munkás­ellenes orvossal. Ezek után tarthatott a feljelentéstől. — Jobbnak láttam vidék­re költözni — magyarázza. — Szendrőn villanyszerelő voltam. Közben előkészítet­ték számomra az illegális határátlépést Erdélybe. Csaknem négy évig volt távol az országtól. Bolyon­gása során mozdonylakatos­ként, esztergályosként, gé­pészként kereste a kenyerét. Ahol csak megfordult, meg­szervezte társaival a szoci­áldemokrata pártot és a szakszervezetet. A tevékeny­ségére persze, fény derült, üldözték. A bukaresti ma­gyar követség kényszerútle­velével tért haza.­­ A politikai főnyomozó­csoport vezetője azonnal fi­gyelmeztetett : tartózkodjak minden politikai tevékeny­ségtől. A hírem ugyanis megelőzött. A hovatartozá­somat azonban nem tagad­tam meg: a Villamosipari Vállalatnál, ahol dolgoztam, beléptem a pártba, és szak­­szervezeti főbizalmiként emeltem fel szavamat a ki­zsákmányolás ellen. Eszpe­rantó tanfolyamot szervez­tem, csakhogy együtt lehes­sünk, politizálhassunk. Kétszer is perbe fogták, a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűn­­cselekmény címen. Először Debrecenben, másodszor Bu­dapesten állt bírái előtt. Az utóbbi, 1927-ben megtartott perben kilencvenhatan vol­tak vádlottak és országos ér­deklődés mellett zajlott. A baloldali érzelmű, ügyes ügy­védeknek köszönhetően, mindkétszer rövid lefogás után szabadult. — Időközben, amikor sza­bad lábon voltam, megala­kítottuk a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt helyi szerve­zetét — emlékezik. — Erre még a vasasszakszervezetből is kizártak, mondván, kom­munista vagyok. Rendőri felügyelet alatt álltam, nem kaptam munkát. Nagy áldo­zatok árán kiváltottam az ipart villanyszerelésből, s a megyei rendőr-főkapitány­sággal szemben levő műhe­lyemben folytattuk a szer­vezkedést, így érte el a második vi­lágháború vérzivatara. Több­ször letartóztatták, internál­ták, büntető századba vezé­nyelték. Végül Auschwitzbe, a koncentrációs táborba hur­colták. A felszabadító szov­jet csapatok hírére Német­ország irányába szállították őket, s sikerült megszöknie a legéppuskázás előtt. Gya­log indult haza, s 1945. már­cius elsején látta viszont Miskolcot. Másnap jelentke­zett a Magyar Kommunista Párt székházában, feladatot kért. — A felszabadulást köve­tően kiteljesedett az életem. Felelősségteljes gazdasági be­osztásokat töltöttem be. A DIGÉP elődjéből mentem nyugdíjba, 1960-ban A vá­rosi pártbizottságnak azon­ban még további tíz évig maradtam és összesen tizen­hét évig voltam tagja. A Munkásőrségben másfél év­tizedig teljesítettem szolgála­tot. Elismerték, megbecsül­ték a munkásságomat. Meg­kaptam a Szocialista Hazá­ért Érdemrendet, a Magyar Szabadságért Érdemrend II. fokozatát, a Tanácsköztársa­sági Emlékérmet, a Jubileu­mi Emlékérmet, a Munkás­őr Emlékérmet. Bár egyedül élek, boldog, elégedett va­gyok. * Rosnan Lajost a sépsvár párt­­bizottsága születésének 85. és párttagságának 60 évfordulója alkalmából dísztáviratban kö­szöntötte. Úgyszintén méltatták az idős veterán munkásságát a kettős esemény kapcsán a váro­si pártbizottságon. Kolaj László

Next