Diósgyőri Munkás, 1986. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-01 / 26. szám
2 DIÓSGYŐRI MUNKÁS Miskolc gazdagodásáról a gépgyárban (2.) Hol segíthetnek a társadalmi munkaprogramok A városi tanács VII. ötéves tervi társadalmi munkaprogramjában a célkitűzések alapján 500—550 millió forint értékű társadalmi munka megvalósításával számol. A középtávú társadalmi munkaprogramot úgy állították össze, hogy építettek a VI. ötéves tervidőszak eredményeire, tapasztalataira, — a széles körű társadalmi javaslatok, a városi párt- és állami szervek állásfoglalása alapján. Ez nem zárt társadalmi munkaprogram, hanem ésszerű, közösségi igényeken alapuló feladatokkal, munkafelajánlásokkal tovább bővíthető célkitűzés. Hogy konkrétan miben is számítanak városunk vállalatai, kollektívái segítségére? Társadalmi összefogással épülő létesítmények között elsődlegesért az elmúlt ötéves tervidőszak áthúzódó feladatainak a műjégpálya II. ütem, a Tudomány és Technika Háza, a lovasiskola, a Garadna-völgyi Ipari Emlék- és Kirándulópark és a megyei összefogással épülő Vértranszfúziós Állomás megvalósításával számolnak. Széles körű társadalmi igények alapján, pénzügyi lehetőségeik függvényében szeretnék megvalósítani a perecesi napközistábor szociális épületét, egy szabadtéri színpad kialakítását, Tapolca környékén pedig egy vidámpark tervezését, kivitelezését és Miskolc bejárati útjai fogadó kapuinak színvonalas megtervezését és kialakítását is. A tervezett tanácsi fejlesztésekhez kapcsolódó társadalmi munkák, a peremterületek ellátási színvonalának emelését, új lakótelepeink komfortosítását, beruházásokhoz kapcsolódó egyéb feladatok lennének. Például a szociális foglalkoztató bővítése, a Szabadság tér korhű világítása, a Népkert rehabilitációja, melyek megvalósításában számítanak többek között a KISZ-fiatalok segítőkész támogatására is. A városüzemeltetési feladatokhoz kapcsolódó társadalmi munkák elsősorban a gyermekintézmények állagának megőrzésére, javítására, a társadalmi összefogással korábbi években megvalósult létesítmények felújítására, a város tisztaságának, rendjének javítására, a kultúráit városkép biztosítására akarják összpontosítani. A lakossági társadalmi munka körében a tanácstagok és a HNF körzetek szervezésében megvalósuló — elsősorban a szűkebben vett lakóterület életviszonyainak javításánál — járdák, utak, csapadékvíz-elvezető árkok építését, gondozását, zöldterületek kialakítását, szépítését célzó, öntevékeny kezdeményezésekre számítanak. A vállalatok, intézmények által végzett egyéb társadalmi munkák és pénzbeni támogatások között a vállalatok kedvezményes anyagbiztosítása, a munkagépek szolgáltatása, az „Egy nap Miskolcért” és a kommunista műszakok eredményeiből származó pénzbefizetésekre számítanak a kiemelt célok megvalósítása érdekében. E kategóriában tervezik a város sportlétesítményeinek felújítását, karbantartását és bővítését. Reméljük, a város lakossága a tanácsi célkitűzéseket elfogadva, cselekvően támogatja azt a megvalósításban. Miskolc további fejlődése, az itt élők jobb közérzete érdekében. —dé— Közvetlen munkakapcsolatok, új együttműködési formák (Folytatás az 1. oldalról) zó dokumentumot Karol Poliacsik, a csehszlovák vaskohászati vezérigazgatóság termelési igazgatója és Drótos László, az LKM vezérigazgatója látta el kézjegyével. Jelen volt dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes, Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára és Gábor Surdus, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi követségének követségi titkára, valamint a magyar és a csehszlovák szakemberek. A munka eredményeként 14 csehszlovák és 10 magyar kohászati vállalat együttvéve 20 szakosodási, termékcsere lehetőséget ítéltek olyannak, amely azonnal elindulhat, vagyis megnyílt a lehetőség arra, hogy közvetlen magánjogi szerződést köthessenek egymással. Ennek révén 900 ezer tonna mennyiségű terméket cserélnek majd ki, körülbelül évente 30 millió rubel értékben. A tudományos és műszaki együttműködés lehetőségeinek feltárása, a korszerű technológiák, a szakmai újdonságok kölcsönös cseréje, előterjesztése elősegítésére 56 témát hagyott jóvá a munkacsoport, melynek realizálási eredményei 100 milliós rubel értékben fejezhetők ki. Karol Poliacsik és Drótos László hozzászólásukban elmondták, hogy a két ország vaskohászati vállalatai vezetőinek új szellemű, konstruktív előkészítő, itt végzett munkája, alapot ad az elkövetkezendő napokban és hetekben arra, hogy a vállalatok kétoldalú megállapodásai megszülessenek és ezzel a most induló középtávú terveik idejére kiterjedően, döntések jöjjenek létre, majd pedig 2000-ig szóló összehangolt programjában a vaskohászat megfelelő szerepét betöltse. A mostani megállapodás javítja mindkét ország acélalapanyag ellátásának színvonalát, kedvezőbb gazdasági eredmények érhetők el, és a korszerű, szabad kapacitások még kihasználhatóbbá válhatnak. Az eddigiekhez képest így egy éven belül megháromszorozódik a csehszlovák—magyar kohászati árucsere értéke. De tervezik azt is, hogy a kassai és a diósgyőri nagyjavításokat összehangolják és szakembercserékkel is segítik a kiemelt feladatok végrehajtását. Végezetül dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes elmondta, hogy tetszett neki, nem a nehézségeket, problémákat, hanem az együttműködés lehetőségeit, a vállalatok közötti lehetőségeket vitatták meg, az ülés során, s adtak hozzá számokkal is kifejezhető eredményeket. Hangsúlyozta, hogy mindkét ország kormányzati szerveinek szándéka, hogy e megállapodások végrehajtásához megadnak minden szükséges segítséget. D. É. (Fotók: Lévai József) Az előkészítő munkában már feltárt, a két ország acéliparának együttműködési lehetőségei minden várakozást felülmúltak — mondta Karol Poliacsik. Van véleményük, Gondolatuk Végre enyhült egy kicsit a napok óta tartó kánikula, állapítottuk meg mindannyian, amikor elindultunk Mályiba a gépgyár KISZ- bizottságának ifjúsági vízi telepére. Az SzMT, a Hazafias Népfront és a DIGÉP által patronált olvasótábor résztvevőihez mentünk látogatóba. Érkezésünk meglepetés volt. A tó partjától néhány méterre felállított sátrak üresen tátongtak, látszott rajtuk, hogy a néhány nappal ezelőtti vihar itt sem vonult el nyomtalanul. De merre vannak a házigazdáink? A társalgóból kiszűrődő hangok jelezték, hogy éppen a délutáni nagycsoportos foglalkozásra toppantunk be. A huszonhat szakmunkásképzős diákból összeverbuválódott tábor „lakossága” Örkény István Meddig él egy fa című novelláját elemezte. Az őszinte, vitatkozó légkörbe becsöppenve eszembe jutottak középiskolás korom hasonló táborai, és észrevettem, hogy legszívesebben én is felemelném a kezem, jelezve, hogy van véleményem, együtt gondolkodom velük. Végül sikerült erről lebeszélni magam, így megmaradtam a külső szemlélő szerepében. Alig vártam azonban, hogy a téma lezárása után néhány szót válthassak a táborlakókkal. Ez sikerült is, csillogó szemű lányok és fiúk egymás szavába vágva mondták el véleményüket; csodálatos a tábor ... nagyszerűen érezzük magunkat... kár, hogy csütörtökön vége! Az érdemi bemutatkozást, bemutatást Nagy Viktor, a 100-as intézet tanulója kezdte: — Valamenniyen, akik most itt ültünk részt vettünk a „Csak a könyv kapcsol múltat a jövőbe” című vetélkedőn, és az ottani munkánk alapján kerültünk ide. — Akitől eddig megkérdeztem, hogy érzi magát az olvasótáborban, csak a legszebbeket, legjobbakat mondta, szerintetek mi a titka ennek? — A változatos programok, a remekül összerázódott társaság és a demokratikus légkör — veszi át a szót Nagy Zoli, a vetélkedő győztes csapatának kapitánya. A műelemzéseken kívül volt filmvetítés, megtanultunk szőni, fonni, kirándultunk Miskolcra és Sárospatakra, — ahol törődhettünk végre — vág közbe Leitner Péter. Csodálkozva nézek rá, nem megy a fejembe, hogy itt, néhány méterre a tótól, miért gond a strandolás. Kíváncsiságom láttán hamar magyarázatba kezd. — Ez az egyetlen fájdalmas pontunk, a tó vize sajnos nagyon hirtelen mélyül és az elmúlt évek keserű tapasztalatai miatt mi már elővigyázatosságból nem lubickolhatunk. Érthető is ez az indok, csak ne lett volna az előző napokon olyan kegyetlen a hőség. Úgy látom, erről a témáról mindenkinek van véleménye, hosszas vita kezdődne az úszási tilalom jogosságáról, illetve helytelenségéről, ha nem próbálná meg Gere Mónika visszaterelni a beszélgetést eredeti medrébe. — Tehát a vízisportok kiesnek a programból — veszi át a szót, de azt hiszem a sok-sok egyéb izgalmas program miatt nem vesszük igazán a szívünkre. Szeretjük a szituációs játékokat, a bizalomjátékot, az autogéntréninget. De megismerkedtünk komoly zenei alkotásokkal is, méghozzá a szokásostól eltérő formában. Egy-egy zenemű végighallgatása után le kellett rajzolnunk mi jutott eszünkbe róla, mi tükrözi legjobban az átélt hangulatot. A témáknak ez a széles skálájú felsorakoztatása azért jó, mert lehetőségünk van a bepillantásra, sokuknál kedvet csinál arra, hogy mélyebben foglalkozzon valamelyikükkel. — Az előbb szomorúan mondtátok, hogy hamarosan vége a tábornak, mi van még hátra. — Ma este magyar táncház lesz, tájékoztat Pásztor József, közkívánatra szervezünk még egy bizalomjátékot, és sok-sok szenzációval megjelenik majd a tábor újságja, hogy csak néhány dolgot említsek. Mire ezek a sorok megjelennek, a huszonhat diák már otthon meséli élményeit a szülőknek, ismerősöknek, barátoknak, ők elmondhatják, hogy ez a nyár jól kezdődött. Marczin Eszter A családról, a magányról, az elmúlásról beszélgettek a táborlakók Örkény István novellája kapcsán • Színhely: a kombinált acélmű. Szereplők: az UHP ívkemence dolgozói... A Szovjet Televízió moszkvai szerkesztőségének egyik stábja filmet készített a Lenin Kohászati Művekről. Képünkön: a stáb tagjai és a szereplők, forgatás közben Fotó: Lévai József 1986. ,július I, II Miskusy A nemesacél-hengermű két során szép termelési eredmények születtek. Június 18-án Vinnai Gyula, Komjáti Gyula és Bodnár József szocialista brigádja az előirányzottnál 200 tonnával többet hengerelt. Június 19-én és 20-án ismét kitettek magukért a finomsori brigádok (vezetőik: Vinnai Gyula, Bodnár József, Dévárd Sándor, Szmetán László) különböző méretű koracélokból 120, illetve 100 tonnás túlteljesítést értek el. A középsoron Szilágyi Miklós, Vass József, Virágh Lajos és Matuscsák János szocialista brigádja június 24-én 80 mm-es I-acélból 115 tonnával gyártott többet. A középhengerdében június 21-én Almási István, Zsoldos Dezső és Pólyák Ferenc brigádja az 50x50 mm-es szögacélből 37 tonnával hengerelt többet az előirányzott mennyiségnél.