Diósgyőri Munkás, 1990. július-december (45. évfolyam, 27-53. szám)

1990-07-03 / 27. szám

1990 július Menny híz­tató a válasz olvasóink kérdésére Nincs veszélyben a lehető legjos és gyors orvosi ellátás Gyakran csörgött az elmúlt napokban szerkesztőségünk telefonja. Olvasóink megle­hetősen vegyes érzelmekkel panaszolták, hogy­ június 1- től megszüntették a rész­vénytársaság területén az or­vosi ügyeleti szolgálatot. Be kell vallanom először jóma­gam is felháborodtam ezen a tényen, mert rögtön az ju­tott eszembe: nem lehetünk annyira szegények, hogy már ilyen döntéseket is a gazda­sági helyzet befolyásoljon. A kohászat köztudottan veszé­lyes üzem és erre sajnos balesetek sora figyelmeztet mindannyiunkat. Ezt persze orvosaink és az ápolók tudják a legjobban, gondolkodtam tovább, nem valószínű hát, hogy a spóro­lás az ok. A valódi indoko­kat dr. Lyócsa­i János főorvos úrtól tudtuk meg. — Gondoltuk, hogy töb­bekben negatív érzelmeket vált majd ki ez az elhatáro­zás, de higgye el az ügyeleti rendszer megszüntetése nem azt jelenti, hogy orvosaink nem akarnak dolgozni. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy szakmai szem­pontból a Dimag Rt. terüle­tén az orvosi ügyelet kihasz­náltsága egyenlő a nullával. Egy ügyeletben — ha átla­got veszünk — 0,6 beteg ke­resi fel indokoltan a rende­lőt. — Valóban elenyésző szám, de mégis létező. —­ Az évek során olyan szakképzett, jól felszerelt mentőszolgálatot alakítot­tunk ki, amely képes annak eldöntésére mi a teendő. Ne felejtsük el: megépült az új traumatológia, ahol a sérült két percen belül a lehető legjobb ellátásban részesül és itt van a szomszédban a­­ Vasgyári­ Kórház, ahol­ éjsza­kánként 10 ügyeletes­­ orvos dolgozik. — Az emberek azt hiszem a váratlan, tragikus balese­tektől félnek. — Az ilyen sajnálatos bal­esetekhez eddig is külső se­gítséget vettünk igénybe, és mint említettem, a kórház is és a traumatológia is perce­ken belül elérhető. A dön­tésről egyébként értesítettük az Országos Mentőszolgálat munkatársait és a kerületi orvosi ügyeletet is, tehát igénybevételükkor felelősség áthárításról szó sem lehet. — Divat mostanában ös­­­sz­ehasonlítgatni magunkat a nyugati országokkal. Van-e valamilyen személyes tapasz­talta, mi a bevált gyakorlat náluk ezen a területen? — Az utóbbi időben lehe­tőségem volt Ausztriában és az­ NSZK-ban két-két nagy­üzem üzemegészségügyét vizsgálni. Egyik helyen sincs orvosi ügyelet, viszont jól szervezett mentőszolgálat működik, mint nálunk. Vis­­­szatérve a gazdaságossághoz, ezzel a lépéssel már közelí­tünk az új egészségügyi leg­­felsőbb vezetés koncepciójá­hoz, mely szerint 1992-től fele létszámmal fogunk mű­ködni. Marczin Eszter Tudásfaló az NC-maró Minseibiztosíási rendszerek A Dimag Rt. és tagtársa­ságai felső vezetőinek minő­­ségirányító tanfolyama kere­tében konzultatív előadásra került sor június 27-én a Di­mag Rt. vezérigazgatói ta­nácstermében. ,,TÜV appro­­bálás és minőségbiztosítási rendszerek auditálása" cím­mel Szalai Károly, a TÜV BAYERN minőségbiztosítási rendszerek osztályvezetőjé­nek előadását hallgatták­­ meg a résztvevők. A majális parki végál­lomásnál, az 1-es buszok tömegesen ontják a jó népet, fiatalt, öreget, iskolás gyerekeket Sok az idős, fáradt lép­­tű nyugdíjas, jó levegőre vágynak, no meg a hason­ló hordákkal való találko­zás is kicsalja őket, az imádott Bükk öblébe. Akár­­mint szépítjük a jelzőket, letűnő generáció ez, sok rosszat megélt generáció, fél lábbal a sírban. Dehát egyelőre süt a nap, a Pan­da büfé arat, fogy a fröccs, az üdítő ital, az asztalok­nál többen sakkoznak, ul­ti és a fájer is járja, per­sze filléres alapjon. Odébb, már a fák alatt, szintén sakk, fájer meg ul­ti. És kötetlen beszélgetés. Szabad a szó, és persze olykor vita is akad. Elég vegyes a társaság: taná­rok, tanítók, volt párttitká­rok, munkásőrök, mérnö­kök, gyári munkások, és ki tudja még hányféle szak­ma kerül itt egymás mel­lé, hány elvi-politikai né­zet ütközik. Tessék csak végighallgatni akár itt a fák alatti, vagy a Pandai asztalok mellett, és rá tet­szenek jönni, politikus nép vagyunk. Senki nem tesz hangfogót a szájára és pe­regnek a mondatok: DIÓSGYŐRI MUNKÁS A gazdasági szervezetek önállósodása, folyama­tának kezdetén mind csak az előnyöket harsog­ták, zengedezték. A hátrá­nyokról pedig még csak nem is suttogtak. A szerveződést megindító fórumokon nyíl­tan feltett kérdésekre adott válaszokban a bizonytalan­ság volt a „legbiztosabb'­ pont. Túl sok volt (e vála­szokban) a be nem ismert tájékozatlanságokból fakadó mellébeszélés, csúsztatás. Ami viszont azért kell, hogy ámulatra és bámulatra ser­kentsen, mivel nem kevés költséget, pénzt áldoztak a külföldi tapasztalatszerző ta­­nulmányutakra. A jelen helyzet ismeretében bizony csak azt állapíthatja meg a kritikus szemlélődő, vagyis a jelen helyzet jó ismerője, hogy ezek a tanulmányutak inkább minősíthetők juta­lomként adott turistautazás­nak, mert abból csak a részt­vevőnek­­ volt anyagi és er­kölcsi előnye, viszont köz­haszon belőle észrevehetően alig származott. Lehet per­sze regélni tetszetősen arról, hogy „minden kezdet nehéz”, meg, hogy „járatlan út” és .,gyermekbetegségek”, de a lényeg változatlan marad. Hiába próbálják becsukatni velünk­ szemeinket és azt duruzsolni, hogy no, ugye, sötét van, a nap attól még vígan, hétágúan süt, világít. Objektíve! Szóval, az önál­lóság előnyei nem képesek eltüntetni, leárnyékolni az egyre élesebben kirajzolódó hátrányokat... A „pazarló” spórolás, az anyagiaskodás, a vak szemű fösvénykedés, a nyereség mindenáron való hajszolása jóra nem vezethet­ő hos­­­szú távon. Rövid úton fel­mutogathatnak ugyan egyes önálló gazdasági szervezetek sikereket, de ezek múléko­­nyak, mint a fényben tán­coló éji pillangók élete. Va­lójában rablógazdálkodás folyik az ésszerű takarékos­ság égisze alatt. Mert mivel takarékoskodnak? Költséggel, pénzzel! Ahol csak lehet, és amiből csak lehet , lefa­ragnak. (Munkavédelem, tűzvédelem, környezetvéde­lem, vagyonvédelem, egész­ségvédelem, újítás stb.) Az alapvető szükségletek tuda­tos lerohasztásával pedig megrabolják­­ az embere­ket. Dolgozzatok kifulladásig, megszakadásig, mert csak így keres(het)tek sok­­pénzt ...! Mert pénzből nincs elég Itt, és most, pláne! Együttműködési szerződés szövegét olvasgatom. Dátu­ma 1989. december 30. A Dimag Rt. újítási irodája felkínálta­­ ügyintéző szolgál­tatásait (újítások elbírálásá­hoz szükséges szakvélemé­nyek beszerzése, gazdasági számítások elkészítése, ellen­őriztetése, szabadalmak és védjegyek bejelentésével kapcsolatos feladatok ellátá­sa stb.) az önállóvá lett gaz­dasági társaságoknak, szer­vezeteknek. A részvénytársa­ságok és a kft-k közül nyol­­­can (sic!) kötöttek szerző­dést. Úgy mondják 17 kft. van a Dimag Rt.-ben, de le­het, hogy már ettől is több. Ugyan miért csak 8 szerződés köttetett?! Másutt nincs igény?! Másutt mindent olyan jól tudnak, s minden olyan flottul történik újítá­si ügyekben?! Dehogy, dehogy! Az újítá­sok eredményessége, hasz­nossága nagyon-nagyon lezu­hant. összességében 50 szá­zalék alá esett vissza! Nincs pén­z ! ! Mindig és mindenütt ezt hallani. De hát éppen ezért kell ébresz­tőt fújni! Ha máskor nem, hát most, ebben a pénztelen világban, nagyon-nagyon szükség lenne az újításokra. Kis ráfordítással nagy nye­reséget teremthetnének. A meglevő készletek csökken­tése, a munkaidő kihaszná­lásának fokozása, energiata­karékosság — rengeteg a le­hetőség az újításokra. A Nyersvas- és Acélgyártó Kft. a Hengermű Kft. és a DAV Kft.-nél igazán dicséretes, elismerésre méltó az újítók tevékenysége. Ugyan miért? Letrich György, a Dimag Rt. újítási irodájának veze­tője azt mondja: tavaly a diósgyőri kohászat még első volt a megyei újítási ver­senyben. Az idei esztendő aligha hozhat ilyen sikert. Pedig a kohászatban szép hagyománya van az újító­­mozgalomnak. Ezt a hagyo­mányt folytatni kellene, sőt kell is. Csakhát a vezetők részéről nagyon passzív a hozzáállás! Passzív, l­özömbös vezetők — itt lenne leginkább szük­ség generális újításra. Rajta hát! Újítók, ébresz­tő ! ! ! (pataky) Újítók, ébresztő! — Az Antaliban van egy kis kékség!­ — A Jóskában? (csak úgy per Jóska) — Sose bántsa az Antalit, lesz olyan jó, mint a Né­meth volt! Bár ki tudjál százmillió dollárt, rögtön vitték, pedig a seggünk ki volt a nadrágból! Egy tanár ember: — Balsorsú nemzet va­gyunk, uraim! Mert ugye­bár, a 150 évig ideiglene­ Még nem csap(nak)tak be... — Azért mondja, mert az Antall is tanár, akár­csak maga! Valaki a másik asztaltól: — Csupa nyakkendős, meg doktor, meg huszon­éves honatyák ... Meg sok vita a semmin, üres szó­­cséplések ... — Hallgass, a fiatalokat ne bántsd! A parlament­ben okosan beszélnek, kü­lönösen az Orbán, no meg a Dajcs, csak ne lenne olyan primadonna frizurá­ja. Különben is jó, hogy nem olyan vén szenilisek, mint te vagy! A te Kádár­­féle parlamented is egy nagy fejbólogató János volt. Hová tették a dollár­­milliárdokat? Ha a­ Kreml­ből parancs jött, hogy en­nek meg annak szolidari­tásból vigyelek néhány sen itt tartózkodó török csapatok is mérhetetlen károkat okoztak. Azután ... — Hagyja tanár úr! Az ideiglenesen itt tartózkodó csapatokból elegünk van. Rekedtes, csendes hang: — Miért nem mondta el korábban a véleményét? — Magával én nem vi­tatkozom jó ember, maga már a kocsiszínt is tej­színnek nézi! Ugye maga még mindig hisz a kom­munizmusban? Ma is dolgozó, ízig-vérig munkásember­: — Csak­ beszéljenek, ne­kem havi nyolcezerből kell eltartanom a négytagú csa­ládom! És még az sem biztos, hogy nem leszek-e munkanélküli. 1945 óta csak a nagy duma folyt, meg ígérgetés, meg döglé­sig munka, aztán ahol van mi, lejebb vagyunk gazda­ságilag a béka segginél! Ideje volt a negyven éves ámítást megszüntetni! A másik asztalbeli: — Gondolja, hogy most jobb lesz? Hogy rögtön Mercedest vehet, ha An­­t­allék kormányoznak? A munkás: — Engem nem érdekel, hogy kik vették át a kor­mánykereket! Számomra a döntő: normális életet aka­rok, jobban akarok élni, legalább úgy, akár egy osztrák melós! Tudom mi van ott és tudom mi volt itt! Most reménykedem! Akik most lettek fejesek, még nem csaptak be! Ha­csak az elnökválasztás, meg a koncon való marako­dás .. . Nyugdíjas mérnök a Di­­magból: — öregem ide figyelj, mert sakkban vagy!... Újabb busz fordul be a végállomásra. Hátizsákos, szatyros iskolás gyerekek ugrálnak le róla. A két — feltehetőleg tanító néni — fiatal. A barna hajúnak remek lábai vannak. Többet ér minden poli­tikánál! (Holdi) Eljárásellenes munkavégzés, fegyelmezetlenség, a balesetek oka (Folytatás az 1. o idolról) — Felügyeleti szerveik több ellenőrzést tartottak a vállalatnál. — Ügy van, s ebből is ki kell emelni az OMMF átfo­gó munkavédelmi ellenőrzé­­sét. Az ellenőrzés tapaszta­latai alapján felügyelőik hatvanöt határozatot hoz­tak, negyvenöt vezető be­osztású dolgozónkkal szem­ben. A határozatokban négy­­százhatvankilenc feladatot írtak elő. — Mi a helyzet a környe­zetvédelem területén? — A szervezeti változá­sok következtében átszervez­tük a veszélyes hulladékok nyilvántartását és bejelen­tését. Az év közben kelet­kezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítására megtet­tük a szükséges intézkedése­ket, szerződést kötöttünk a festékes rongyok átmeneti tároltatására. Sajnos, szenny­vízbírságra egymilliónál több forintot kellett kifizet­nünk, s a légszennyezési bírságunk elérte a kilenc­ezer forintot. Viszont a lég­­szennyezés tekintetében nagy előrelépést jelent, hogy a hármas telepi olajtüzelésű kazánokat átalakítottuk gáz­tüzelésre, így a kén-dioxid­­ki­bocsátás megszűnt. — Kiemelt munkavédelmi feladataik ez évre? — Szeretnénk kiszélesíte­ni ellenőrzéseinket a máso­dik és harmadik műszakra is, javítani kívánjuk az oktató-nevelő propagandate­vékenységet, valamint a környezetvédelmi vállalati szabályzat kiadása után fon­tos annak bevezetése, a ren­delkezések betartása. Követ­kezetesen tovább szeretnénk javítani az üzemi balesetek kivizsgálásának színvonalát, a baleseti okok alapos meg­állapításával, az ezt köve­­­tő megelőző intézkedésekkel együtt. D. É.

Next