Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)
1855-06-10 / 32. szám
mindenek fölött a Tisza, stb. azok sorába tartoznak, melyek áradáskor mindannyi eleség- és takarmányrablóknak mondhatók; s melyek, minthogy ügyes kéz máig sem akará őket rakonczába venni, most is inkább éh- és nyomorterjesztőknek, mint rendes, haszonhajtó folyamoknak neveztethetnek. Ilyen volt azon századokban a Tiber folyam is: annyi csatáknak, annyi világeseményeknek mostanság is fényes tüköre , mely az említett évszázadban folytonos árjai által számtalan római lakost károsíta és foszta meg élel- Imétől, míg az ügyes kéz gátat nem vont, és a féktelen elemnek határt nem szabott. Az ily súlyos csapások alatt sínlődő emberiség ez időben Pierleon Jordánban találta föl védangyalát, ki a szenvedőkkel számtalanszor osztá meg falatját, s többnyire kenyeret osztogatván, vagy önnön kenyerét is megszegvén, az éhséggel küzdők fölsegélésére: a „frangendo panem ” kenyérszegő“nek, vagy „Frangepán“nak mondatott; s e jótékonyság szülte, hála és szerénység keresztelte név a sújtott városban annyira mindennapivá lön, hogy midőn a szenvedő nép, • a tehetősbeket könyörületre akará buzdítani, rendesen igy szóla: „Szegd meg kenyeredet — frange panem“. S mint nálunk több előnév birtok-, vagy valamely nevezetes tettől véve eredetét, úgy e nemes család is gyakorlott jótékonyságától nyerő nevezetét; s mi azelőtt Pierleon Jordánban csak tiszteleti előnév vola, utóbb az ettől származott, s e névvel legkivált megilletett családág kiválólag „Frangepán“nak hivatott. Jordánnak ifjabbik fia, Leo, volt első egyszersmind, ki a „Frangepán“ elnevezést vezetéknevűt fogadá el. Ennek családa utóbb két gyermekében két ágra oszlott: olaszra t. i. és magyarországira, amaz a XVII. században Makóban halt ki. Minket legkivált az utóbbi érdekelvén , lássuk annak jeleskeit. II. Endre, III. és IV. Béla királyaink korszakában a Frangepán család hazaszerte oly jelentékeny szerepet játszott, s oly terjedelmes birtokkal vala ellátva, hogy a Sajó vizénél történt tatárok elleni szerencsétlen csatavesztés után, a Dalmatia és Adriai tenger vidékein bujdokló, majdnem honnélküli és vagyontalan királyt, hajóval, fegyverrel s tekintélyes haderővel vala képes támogatni; pénzt pedig aranyban, ezüstben s egyéb drágaságokban, 20,000 márkát adhat a kölcsön; sőt e család vala ama jótékony őrszellem , mely a bitangló ellenség visszavonulása után, a kiszenvedt király és hazának leghűbb embere, legtántoríthatlanabb tanácsosa és legerélyesebb védnöke volt. 1242-ben a Frangepán család volt az első, mely a letarolt , búsongó hazába visszatért. Ki az, bármily magas polczra helyezé is a sors, ki viszontagsága és szenvedései után vissza nem is emlékeznék, vagy meghálálni nem törekednék ama jótékony kezet 1