Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-01-01 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . . Negyed évre . Egyes szám ára 12 kor. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. 1. szám. 6 , 3 „ 20 fin.mmm hírlap TÁRSADALMI HETILAP megjelenik hetenként egyszer : vasárnap. Dombóvár, 1917. január 1. Szerkesztőség : Újdombóvár, Rákóczi u. 3. sz. Kiadóhivatal: Dombóvár, Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési díjak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségbe küldendők. Lapkiadótulajdonos: Felsőeöri PAÁL JÓZSEF. Beköszöntő! Mikor a gondos szülő útra bocsátja gyermekét jó tanácsokkal látja el, egyengeti útját mindazoknál, jóakaratában ajánlja mindazoknak, kikkel sorsa össze fogja hozni. Mi is elbocsátjuk ifjú lapunkat útjára azon kéréssel, fogadják jó szívvel, bizalommal, szeretettel, támogassák rögös útjain mindazok, kik a haladás emberei. Lapunk társadalmi hetilap, mely távol áll a politikától. A közt kívánja szolgálni, — elsősorban pedig Dombóvár és Tolna m. érdekeit, — becsülettel, tisztességgel. Lapunk távol fogja tartani magát minden személyeskedéstől, legelsősorban a közérdek szolgálatába fog állni, de ott ahol az egyesek, testületek érdekeit összeegyeztethetőnek fogja találni a közérdekkel, szívesen fogja azokat is munkájukban segíteni, viszont, ahol visszaélést lát nem fogja szó nélkül hagyni, hanem irtani. Ennyi a mi programmunk. Kevés szóval, talán eleget mondtunk, eleget azoknak, akik értékelni tudják a tisztességes sajtó munkáját. Boldog Újévet! Boldogabbat, mint volt! Repüljön el a béke angyala a lángoló Európa felett s szárnyának csapása oltsa el a gyűlölködés tüzét. Jöjjön vissza az emberek szivébe a kölcsönös szeretet, megbecsülés, melynek nyomában a boldogság jár. Dombóvár, 1917. január 1. Paál József Ness Alajos lapkiadótulajdonos, felelős szerkesztő. Boldog clj évet! Az uj esztendő mindig fordulópont mindnyájunk életében. Határkő, mely mögött egy egész év küzdelmei, csalódásai és szenvedései tűnnek, el, mig előtte ködfátyolban ugyan, de mindig szépnek ígérkező jövő lebeg, mely felé bizalommal és reménnyel tekintünk s ez a bizalom adja ajkainkra a jókivánatot, mellyel ismerőseinket köszöntjük: Boldog újévet! A jelen évforduló azonban nemcsak az egyének, hanem hazánk, sőt reméljük hogy világrészünk történetében is határkő, amely lezárja a szenvedés, a megpróbáltatás korszakát és egy szebb, boldogabb jövő hajnalát jelzi. Az idei újév elsősorban határkő hazánk történetében. Líj esztendővel új király veszi át a magyar nemzet kormányzását. Uj király, akit tegnapelőtt kent föl szent olajjal az ország első főpapja s a nádorhelyettessel együtt megkoronázott szent István koronájával. Boldog újévet kívánunk hazánknak, nemzetünknek. Sok reménnyel tekintünk az uj korszak elé, melyet IV. Károly apostoli királyunk uralkodása vezet be hazánk történetébe. Bizton reméljük, hogy ifjú királyunk szívének lelkesedésével fogja felkarolni a magyar nemzet érdekeit, azon nemzetét, amelynek fiai oly hősies odaadással védték és védik még ma is királyi trónját. Bizton reméljük, hogy ez az új korszak, mely IV. Károly apostoli királyunk uralkodásával kezdődik, a nemzeti öntudat megizmosodásának, a nemzeti élet hatalmas lüktetésének, a tudományok és a művészetek fölvirágozásának, népünk jólétének és anyagi boldogulásának lesz a korszaka. Bizton reméljük, hogy királyunk szive összeforr népével, s míg a király fejedelmi bőkezűséggel fogja előmozdítani a magyar nemzet törekvéseit, melyekkel, megőrizve ugyan nemzeti sajátos erényeit és erkölcseit, az európai kulturnépekkel egy színvonalon akar állapi: a nemzet egész világ színe előtt fogja bebizonyítani, hogy magyar nép hűsége, ragaszkodása, szeretője királya iránt párját ritkítja az egész világon. De bizton reméljük azt is, hogy isment fölkent aki a koronázáskori kardvágás királyunk, jelképes .szertartásával ru*w'/- ' •••mg szinb előtt tanuságot tett arról, hogy kész országát karddal védeni minden ellenséggel szemben, erős kézzel fogja megvédeni szent István örökségét a belső ellenségekkel szemben is, akik nyíltan vagy titkos aknamunkával megingatni s feldönteni akarják azt az alapot, amelyre szent István országát helyezte s amelyen ezer éven át dacolt minden vésszel és viharral. Bizton reméljük, hogy fölként uj királyunk, híven ősei hagyományához, védője lesz a tiszta erkölcsnek és az igaz vallásosságnak, melyek" minden ország talpkövei és minden társadalmi boldogulásnak elengedhetetlen föltételei. De többet is remélünk. Reméljük, hogy ez az új esztendő fordulópont lesz az európai nemzetek közt dúló háborúban is, amely annyi nyomort, gyászt, szenvedést, pusztulást okozott, hogy azt kimondani sem lehet. Ha a jelek nem csalnak, ez az év az epedve várt békének hajnalhasadása. És ha csakugyan megjön a béke napja, a kulturnépek, melyek három éven át egymást ölték és pusztították, mintegy rémes álomból fognak felocsúdni s megszégyenülve hozzálátnak, hogy ismét fölépítsék, amit őrületükben és gyűlöletükben leromboltak: a humanizmust, a kultúrát, a keresztény felebaráti szeretetek — a társadalmi együttélés alapjait; de hozzálátnak ahhoz is, hogy hasonló katasztrófa többé az emberiséget ne érhesse. S Ha ez megtörténik, akkor valóban boldog új esztendő virrad mindnyájunkra, hazánkra, Európa népeire, sőt az egész emberiségre. Mihályfi Ákos: Zászlóbontás. A Hódító útjára indul ismét, a szárnyas kerék jegyében, a kultúra, ott, ahol a hírneves Dornbay, jogtudós, várat épített magának s tán nem annyira magának, mint a jogtudománynak, s ahol a szomszédságban irta a jó öreg Verbőczy a magyar jog magna chartáját, a Tripartitumot. Azóta elsöpörte a századok vihara a laza földvárat, elsöpörte még a dombot is, melyben a régi vár törmelék romjai hevertek, csaknem földhányássá sülyesztette le a jó öreg Verbőczy kastélyát, de amiként a százados, évezredes romokból kivirágoztak uj birodalmak, uj népek, akként támadt fel — mint a phőnix hamvaiból — az ifjú uj Dombóvár, mely a rohanó idők, századok hatalmas fejlődésének, találmányainak, a világrészeket népeket egymáshoz közel hozó vasútnak uj gócpontja jön, — és az első magyar Corpus juris szülőházának, az egykori Werbőczykastélynak mohos falai, düledékei még mindig tiszteletet parancsoló hangon szólnak az utashoz, aki a vonattal repülve, a múltba visszatekint, hogy: Cavete posteri, vestra rés agitur. Tanuljatok utódok, mert ti rólatok van itt szó! Tipw.layan hatalma- kódexből, amely harsány, minden világi zajt túlharsogó hangon kiáltja be a századokba, hogy virulni fog e nép, ha a jogot, igazságot tiszteletben tartja! És ha tovább tekintünk vissza, a múltba, megelevenedik előttünk a letűnt sok század, vagy három évezred, amely elzúgott Tolna vármegye felett s nem hagyott vissza egyebet, mint gazdag történelmi tanulságot és tiszteletreméltó emlékeket. Látjuk egymásután elvonulni földén az avarok, hunnnk, gepidák, a szlávok, majd magyarok hatalmas nemzetiségeit, és ahol a Dunának habjai, legmohóbban mossák a tolnai partokat, ott pihen hármas érckoporsóban a mi sasapánk, Attila, a retteget „Isten ostora“, — ott pattantota el iiát a legendás hős, Csaba, a hun-székely csoportok élén és ott szegezte át nyila az örök dicsőség csillagát, hogy világoskodjék és ragyogja be fénye mindörökre a magyar földet, és hogy a tejúton járjanak mindaddig szellemi hadai, mígnem a magyarok feltámadásának órája itt és majdan hatalmukba ejtik Atilla ivadékai a földkerekség minden népeit! Ott húzódik el a Dunaparton az agg Lussunium (Paks), melynek annyi szent történeti emléke van, a Zemerék ősfészke, ahol 1840-ben először hangzott fel a’lantos Hiador (Jámbor Pál) éneke. Ott virágzik a hajdani „Alisca“ (Szekszárd), holott a vitéz Béla király várából a megyének és jognak székházat emeltek, s a bencés kolostor falai nyolcszáz elviharzott évről beszélnek; ahol I. Béla királyunk hamvai ismeretlen helyen pihennek; ahol Schwarzen Antal, a siketnémák országos intézete első igazgatójának bölcsőjét ringatták (1780.) ..ott született Dai ay. hangos dala ott kefe szárnyra“ (LSE?). Ott magaslik volna, a hajdani magas partja Dunánknak („Ripa alta“), ahol szent István királyunk 1016-ban országgyűlést tart, a rendek 1463. és 1518-ban ugyan(]:1 megismétlik az országgyűlést; onnan indulnak 1526-ban a szerencsétlen mohácsi ütközetre a törökök ellen. —— Ott mered