Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-04 / 49. szám
Előfizetési árak: egész évre 100*— korona ; félévre 50— korona; negyedévre 25'— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Öldöklő számok. Aki a magyarság béna sorshelyzetén elmeditálva,, borult homlokkal és véres szemekkel is át tudta fogni egyetlen pillantással, szenvedő fajunk életének keresztmetszetét, annak lelkében az alább felsorakoztatott öldöklő számok nélkül is feltornyosodott a pusztulásunk lavinaszerű alágördülése a sik homály és csend felé. Nem is ezeknek az idegmagyaroknak íródik ez az írás, kik pontos távolbalátással s vátészi megsejtéssel, előre érzik és kitapogatják sorsunk hullását, hanem azoknak szánjuk az öldöklő számok hideg és borzongató tanulságát, kik vállukon e súllyal csak haladnak és siránkoznak köztünk, de a dolgok mélyét át nem mérik s öntudatlan szenvedői a magyar sorshelyzetnek. A béke — ez a ránk erőszakolt — megbénította gazdasági életünket. A magyar pénz értékének folyamonos lecsuszamlása magával hozta közszükségleti cikkek árának emelkedését s magát a termelő munkát gúzsba kötötte. Elszomorító adatokat tár elénk Szekeres dr.nak kis füzete ez irányban. Szerinte a háború előtt egy hattagú munkáscsaládnak hetenkint élelmicikkekre elég volt húsz korona. Ma ez alig fedezhető ezer koronából. 1914. júniusában egy család élelmezési kiadása havonkint kitett száz koronát, 1921. szeptemberében pedig ugyanaz 5128 koronába került. Háború előtt egy szakmunkás hattagú családot el tudott látni fizetése feléből, ma ugyanerre csak felerészben elég a keresete. Szekeres számítása szerint ehhez járul 54 ezer munkanélküli, akik családjukkal minden kereset nélkül tengetik életüket. A szellemi munkások anyagi helyzete még kirívóbb tüneteket árul el. Békében a legalacsonyabb rangú tisztviselő jövedelmének felét fordította élelmi cikkekre. Tehát mint a tanult szakmunkásnál, úgy ma ezeknél is felerészben elég a fizetés csak a megélhetés fenntartására. De így van ez a magasabb fizetési fokozatot élvező köztisztviselőknél is. Elénk döbben a kérdés önkéntelenül, hogy mégis mi tartja életben a tisztviselői kart? Szekeres füzetében csak gyengéden födi fel a nyomor kárpitját s mégis a magyar középosztály fájdalmas tragédiája bontakozik elénk. Egy-két adatot jegyzünk még le egyes árucikkeknek rohamos árfelszökéséről. 1914 óta a zsír 12450 °/o, a burgonya 7900%, a búzaliszt 8122% és a tej 4806%-kal lett drágább. Az öldöklő számok rettenetes képet nyújtanak a gyermekszületésnél és halandóságnál is. S ha keressük az akadályok megszüntetését és eltávolítását, fájdalmas gesztussal csak a csonkaország korridorja felé tudunk mutatni, ezeket kell a régi kerek ország határáig kitolni, ha menekülni akarunk a pusztulás örvényéből, ha itt gazdasági megújhodást akarunk s a régi magyar élet folytatását várjuk. sabb Az öldöklő számok leghangúhirdetői területi integritásunknak. EMLÉKÜL: Az ifjúság találkozott az ősszel, A röpke dal a fáradt hegedőssel, A napsugár a parkba hullt avarral, A diadal az örök viadallal, A tünde regg a méla délutánnal, A boldog arc a mindig halavánnyal, A kacagás a hallgatag sírással, A lány szíve a bánatos írással, A friss virág a hűvös fuvalattal, A szem tüze a könyvbe halt szavakkal, A nyílt mosoly a megvakult tükörrel, A játszi ujj a reszkető ököllel, A barna fürt a dérvert ismerőssel, Az ifjúság találkozott az ősszel. S nem történt más, mint mig egy könnyű legördül, Meggyűlt levél a lángon összegörbül, Hervadt szirom a kerti rögre zörren, A vasradő az ablakon ledörren, A kávéházból a zene kiröppen, Tűz csillanik a lompos, asti ködben, A gyorsvonatból lány feje kihajlik, A bús szívén egy mosoly átnyilallik, A néma ajkon fölszakad a sóhaj, Kedves tűnik a távozó hajóval, Egy könnyű kéz teánkba cukrot ejt, Egy gondolat egy életet felejt, Az őszi lomb a vén fán összezördül . . . — Csak annyi történt, mig egy könnyű legördül. Finta Sándor: A megcsonkitott Magyarország. A vallási statisztika. A trianoni békeszerződés a történeti Magyarországból, mely a különböző nemzetiségeknek valóságos kaleidoszkópja volt, kétségtelenül egységes nemzeti államot alkotott, amennyiben a magyarság a békeszerződésen reánk erőszakolt határokon belül a lakosságnak majdnem 90%-át teszi. Más kérdés, hogy ezzel szemben három új, kifejezetten nemzetiségi államnak adott létet, amelyekben nemcsak a nemzeti egység hiányzik, de nincs meg a földrajzi és gazdasági egység, a történeti múlt közössége s ezekből folyólag a népnek az az érzelmi és lelki egysége, amely Magyarország lakosságának túlnyomó nagy többségében tényleg megvolt s amely megengedte, hogy a nyelvi különbségek dacára egységes magyar nemzeti államról beszélhettünk. Csendélet Verebesen. Írta: Barihacs Jenő. Az ő kezéből még zsilfoltos akta nem került ki sem a jegyző, sem a főbíró elé. — Megtörtént, megtörtént! — morfondírozott magában. Most már mit sem lehet változtatni rajta ! Előhívta kisbirót (a székelyeknél ez Il biró), a dobost, a söprögetőt és a tanácsteremben ,,ténfergő“ pár esküdtet. Vallatott, kérdezett. Lármázott, szépen beszélt. Könyörgött. Minden elképzelhetőt megpróbált, csak valamikép eredményre, vezessen az egész dolog. De minden hiába volt! Senki se tudott felvilágosítást adni a resytélyes betörésről. Valamennyi jelenlevőt bántotta a dolog. Mindent meg tudtak érteni, csak azt nem, hogyan is eshetett ekkora szégyen a magas bírói széken ! Mialatt Ignác uram dúlt-fűlt haragjában, azalatt a többiek kint a tanácsteremben összebújtak s tanakodtak. Végre aztán Tőke József kisbiró uram megemberelte magát. Nyomatékképpen köhintett egy párat, körülnézett jelezvén, hogy most valami okosat fog mondani: — Tekintetes uram! Jó lenne az éjjeli baktert idecitáltatni. Ő tán mégis csak többet tud a dologról! Az ő rezortjába tartozik éjjel a faluházára felvigyázni ! — Igaz bi’a ! — bólintgattak a fejükkel a többiek, helyeselve az okos beszédet ! A dobos se várva Ignác uram utasításait, máris kifordult az ajtón. Szaladt egyenest Dávid Mózes bakterért. Az éjjeliőr a szomszédban lakott, így a dobos nem sokáig váratott magára. Néhány perc múlva már vissza is tért. — Beteg a Mózsi bá’ ! Az éjjel se inspekciózott! Azt mondta Ágnesné, hogy Mózsi bá’ mán szombat estét se igen hiszi, hogy megérje! Tegnap fzüstük után lefeküdt s azóta meg se moccant az ágyában. A községháza udvarára pedig egyre jöttek az embrek. Tárgyalták, alaposan megbányták-vetették az esetet. Dűlőre azonban egyikük se tudta vinni azt. A szégyen hire, mely Verebes községet érte, mind jobban és jobban terjedt a faluban. Mire a falu végére ért a hír, akkorra már a fehérnépek azt találgatták, hogy vájjon ki is lehetett az a vakmerő gazem-