Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-05-14 / 20. szám

VI. évfolyam Dombóvár, 1922. május 14 Előfizetési árak: egész, évre 100’— K, félévre 50’— K, negyedévre 25 K. Egyes szám­ára : 5 korona; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, 20. szám Szerkesztőség: Szen­t-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy­ utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) A megyéspüspök bérznautja Domb­óváron. Meleg és elfelejthetetlen ünnepe volt Dombóvárnak a bérmálás két napja. Olyan volt a városka képe, mint a bérmálandók lelke s a lányok fehér ruhája. Ünnepi ér­zés ült ki nemcsak az emberek arcára, ha­nem ezt az ünnepi hangulatot magára öl­tötte egész Dombóvár is. Különösen a bér­málás második napján tűnt fel ez a vasár­­napi hangulat az utcákon, templom körül, amikor a májusi napfény is előbukkant a szürke tavaszi felhők körül. A fogadtatás. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök szombaton érkezett meg dr. Gebauer Miklós püspöki titkár társaságában a déli személy­vonattal. Az állomáson nagyszámú és elő­kelő küldöttség fogadta a főpásztort. A kül­döttség soraiban ott láttuk a vármegye kép­viseletében Szévald Oszkár vármegyei fő­jegyzőt, Kenézy László főszolgabírót, dr. Gebhardt Antal vezető járásbírót, Dőry Hugó nagybirtokost, Varga Ferenc főgimn. igaz­gatót, Offenmüller Zsigmond szentszéki ta­nácsost, Vozáb József rendőrkapitányt, Illés Gyula főjegyzőt, Hollósy Andor főjegyzőt, Dömötör Mihály gazdasági felügyelőt, Farkas Ferenc községi birót és még máso­kat. A főpásztort Szévald Oszkár üdvözölte az ujdombóvári Állomáson a vármegye ne­vében. Nagyméltóságu Püspök ur, Kegyelmes uram ! Midőn annyi megpróbáltatás, szenve­dés és nélkülözés után Nagyméltóságod hi­vatalos minőségben először lép Tolna megye területére, engedje meg, hogy e kiváló al­kalmat felhasználhassam, hogy a vármegye közönsége nevében, mint az alispán törvé­nyes helyettese, tiszteletteljesen és hódolat­tal üdvözölhessem. — Legyen meggyőződve nagyméltóságod, hogy az a méltatlan és embertelen bánásmód, mely nagyméltóságod íenkölt személyét és magas környezetét a szerb megszállás alatt a gaz rablóbanda ré­széről értő, e nemes vármegye közönségé­nél valláskülönbség nélkül a legmélyebb részvétet és fájdalmat váltotta ki. Istenbe vetett hitünk minden más ér­zésnél hatalmasabb, a reményünk a gyé­mántnál keményebb volt, hogy a rabbilin­csek lehullanak és nagyméltóságod felszen­telt személye érintetlenül, fényesebb glóriá­val körülfogva kerül ki. Boldog vagyok, hogy én lehettem sze­rencsés nagyméltóságodat ez alkalommal fogadni, akit nemcsak a tanulóévek feled­hetetlen kedves emlékei fűzik nagyméltósá­godhoz, hanem a törhetetlen ragaszkodás, nagyrabecsülés és mélységes szeretet. Midőn a dombóvári, tamásii és értényi esperesi kerületekben a bérmálás szentségé­nek kiosztása végett most megjelenni mél­­tóztatott, kivánom, hogy a jó Isten áldása kisérje és vezérelje főpásztori működésében. Az Isten hozta nagyméltóságodat. A főpásztor meghatott szavakkal kö­szönte meg az üdvözlést. Ezután a főpásztor és kísérete a templom elé hajtattak. A templom körül az úttest mindkét oldalán a hívek s a dombóvári iskolásgyermekek nagy serege várta a püspököt ünneplő ruhában, kezükben virággal. Mikor a főpásztor ko­csija a templom elé ért s kilépett kocsijá­ból, virágeső hullt az útjára s igy vonult a templomba az apró gyermekek sorfala kö­zött. Megható és festői vett az iskolás gyer­mekek azon csoportja, amely közvetlenül a templom bejárata előtt állt a mellükön ott díszelgett az Isten hozott kedves üdvözlő mondata. A főpásztor amikor a templom kapu­ján belépett, felcsendült a­z Ecce sacerdos gyönyörű hatszólamu éneke. Az énekkart a gimnázium növendékei és a helybeli dalárda tagjai adták elő művészi interpretálásban. A sikerült éneket Marton Kálmán kántor dirigálta s a betanításban segítségére volt Bugaila Béla áll. el. ig. tanító, főgimnáziumi énektanár. A szokásos főpapi ima és halotti li­tánia elvégzése után ugyancsak a kis isko­lás gyermekek sorfala között vonult át a főpásztor a plébániára. Iskolai látogatások. Szombat délután a m­egyéspüspök a helybeli iskolákat látogatta meg. Első útja a kir. kat. főgimnáziumba vezetett, hói erre az alkalomra az osztályokban összegyűltek a növendékek. Az intézet kapujában Varga Ferenc igazgató fogadta és kalauzolta a me­­gyéspüspököt. Minden osztályt megtekintett s mindegyikben volt pár jóságos szava a növendékekhez. Külön felkereste a tanári kart s velük hosszabb ideig elbeszélgetett. A főgimnázium után a katolikus elemi is­kolát tekintette meg. Az osztályokban a ta­nítók fogadták s egy-egy növendék köszön­tötte fel a megyéspüspököt gyermekszívből jövő kedves szavakkal. Minden osztályban a tanítók vizsga-félét is tartottak. Legmelegebb ünnepségben az Orsolya-zárda részesítette a megyéspüspököt. Valóságos kis ünnepély keretében köszöntötték a szeretett főpász­tort a zárda nagytermében. Dr. Pinkovich Sándor főgimn. tanár alkalmi darabját ad­ták elő a növendékek a énekkaruk egy szép melódiájú köszöntőt énekelt el Parti József igazgató dirigálása mellett. Ezután megte­kintette a zárda új épületét s a látottak felett örömét és megelégedését fejezte ki az intézet fáradhatatlan tevékenységű főnök­nője előtt. A küldöttségek fogadása. A főpásztor az iskolai látogatások után visszavonult a parókiára, hol a nagyszámú küldöttségek tagjait fogadta. Elsőnek Szévald Oszkár vm. főjegyző kereste fel a megyés­püspököt, akivel mint iskolatárs kedélyesen elbeszélgetett. Azután sorban tisztelegtek a katolikus hitközség tagjai Offenmüller Zsig­mond plébános vezetésével, Gaál József evangélikus lelkész, az izr. hitközség, az Esterházy kegyúri hitbizomány nevében Dvorzsák Rezső felügyelő, a járásbíróság és rendőrség nevében dr. Gebhardt Antal vezető járásbíró és Vozák József rendőrkapitány, a dombóvári járás nevében Kenézy László főszolgabíró, Dombóvár és Ujdombóvár po­litikai községek Illés Gyula és Hollósy An­dor vezetésével, az ujdombóvári vasutas­­ságot Bedő Simon és Molnár Endre vezették, a tantestületek közül a főgimnázium tanári kara Varga Ferenc igazgatóval élén, a Faics­­féle magánpolgári leányiskola tanárnői Faics Irén igazgató vezetésével, a róm. kat. el. iskolát és iparosiskolát Marton Kálmán kán­­tortanító és Lenkei Géza igazgató képvi­­­­selték, a hattagú állami el. népiskola tan­testületét Duchon Árpád igazgató vezette, tisztelgett a helybeli Mária Kongregáció nagyszámú küldöttsége, az Oltáregylet, az Általános Jótékonysági Egyesület, a dom­bóvári Szr. Nőegylet s a dombóvári Kat. Legényegylet Dobszay János világi elnök vezetésével. A küldöttség minden egyes tagjával a legszivélyesebben és legmelegeb­ben elbeszélgetett az aranyszívű főpásztor. A küldöttségek fogadása után a megyés­­püspök átvonult kíséretével a templomba, a hel részt vett a májusi litánián. A főgimnázium sam­pionos menete. Szombaton este 8 óra felé a templom és a parókia köz­i teret hatalmas tömeg lepte el. Itt volt a­ város apraja-nagyja, in­telligenciája és munkássága. Várták a fő­gimnázium lampionos menetét. Nyolc óra után néhány percre az E­sterházy­ utca felől csakugyan előbukkant a tanulóifjúság lam­­pionos- és fáklyásmenete. Az esti szellő meg meglóbálta a körülbelül hatvan lam­piont. Nagyon kedves látvány volt. Az ifjú­ság a plébánia nagyebédlőjének ablakai alatt sorakozott fel s pár pillanat múlva felcsen­dült az ifjúsági dalárda köszöntő és üdvözlő éneke. Az ének alatt kinyíltak a parókia ablakai s az egyikben megjelent gróf Zichy Gyula megyéspüspök, akit nagyon meghatott ez a nem várt ünneplé . A köszöntő el­hangzása után Veszelei Andor Vili. oszt. tanuló üdvözölte a megyéspüspököt. Meg­köszönte a főpásztornak, hogy megjelent körükben s a bérmálandó ifjúság nevében hódolatának adott kifejezést, egyben ta­­nulótársai nevében a hála szavaival tolmá­csolta azt a boldogságot, hogy van nekik főgimnáziumuk s ebben legnagyobb érdeme éppen a pécsi megyéspüspöknek van, aki támogatásával kivívta, hogy a dombóvári ifjúság a családi tűzhely melegénél folytat­hatja középiskolai tanulmányait. A főpásztor zúgó éljenzés közben köszönte meg a me­leg ünnepeltetést s az ifjúságot arra kérte, hogy olyan munkásai legyenek ennek a Le­tiport hazának, hogy megaláztatásából minél­­ gyorsabban ki tudjon emelkedni. A püspök szavai után az ifjúsági dalárda még eléne­kelte az Éljen soká éneket. A kart Bugaila Béla főgimn. énektanár tanította be ügyesen. A vasárnapi bérmálás. Szürke felhők úszkáltak vasárnap reg­gel a májusi égen. De ez nem tartotta vissza a férfi bérmálandókat, hogy már a reggeli órákban zsúfolásig meg ne töltsék a tem­plomot és a Szent Háromság környékét. A főpásztor 8 óra után vonult át papi kísé­retével a templomba a bérmálás megkez­désére. A templomajtón belépve, felzendült az Ecce sacerdos magasztos dallama, minek végeztével Offenmüller Zsigmond plébános a püspök engedélyével a szószékre lépett s elmondta a bérmálandókhoz intézett sza­vait s egyúttal üdvözölte a főpásztort is bérmautjában. Ezután kezdetét vette csendes főpásztori szentmise. A mise alatt a a Hölgykongregáció énekelte Goller szines latinmiséjét. A kart Marton Kálmán vezette, aki az orgonálásban is brillírozott. A mise végeztével a megyéspüspök, ünnepi orná­­tusban az oltártól főpásztori szózatot inté­zett híveihez, amelyben a hit, a remény és szeretet békéjére hívta fel hallgatóságának figyelmét. Az ünnepi beszéd után kezdetét vette a bérmálási ceremónia. A püspök a szentély előtt ülve végezte a bérmálást,

Next