Szerényi Simon (szerk.): A népbiztosok futása a frontról, és még sok szenzációs leleplezés a kommün napjaiból (Budapest, 1919)
A függöny legördült. A nézők elgondolkodva mennek haza felé az Irtózatos tragédia után, amely szemük előtt lepergett. Mindnyájunknak van valakije, aki elesett a pokoli játékban. És most gondolkozz, hogy is történt az egész? Mikor kezdődött az életed pusztulása, tévelyegsz-e a messzi idegen, halott események között, mint a gyermek az éjszakai mezőségen, vagy pedig megtudod mondani a napot: ime, ekkor bújt ki az ördög a sülyesztőből. És kérlek, hol kezdődnek a dolgok és hol végződnek? Várjon te érintetten és fehér hópehely voltál-e a sötét bűnöktől forró és kormos világon, aki magános könnyé olvadtál az élet irgalmatlan tüzén, vagy talán — tudsz-e róla? — te is egy sötét és maxó lángocska voltál a gigászi máglyán, amelyen élő és vérző testvéreid csontjai üszkösödtek meg. Én nem felelek neked, mert én és a többiek, akik ezt a könyvet írtuk, csupán egyszerű nótáriusai vagyunk az ékesnek, gőgös és önmagunkba zárkózott névtelenek valuk, mint az árnyék kiséri a végtlen messzeségben lángoló Napot, kisérjük a hetük sötét és végtelen bánata ólom árnyékával, a napok izzón hamvadó fáklyáit, amelyek az örökkévalóságba futnak le, mint a halló csillagok. Amik tehát itt következnek, ne tekintsd azokat másnak, mint apró és fakult jegyzeteknek az élet margójára, amelyeket újságírók készítettek el maguknak, mert akkor — tudod — úgy látszott, hogy ennek a mesterségnek végleg befellegzett, és csak az éjszaka titoktartó csendjében jegyezhettünk fel egyet-mást, mint ahogy az ópiumszivó űzi éjfélkor bűnös szenvedélyét. Amiket trefcát ebben a könyvben olvasni fogsz, az mind megrendítően igaz, és az újságokban is olvashatnád őket, ha ugyan már megindultak volna zúgva és jajgatva a rotációs gépek.. .■ De még nagy csönd van a világon, és ezt a csöndet kötjük meg !.:i ezzel a könyvvel, mintegy kétségbeesett váltással. Mert halál ven ebben a könyvben és vér és könny és csalódás és csőd... de azért jól vésd eszedbe: itt ítéletet nem találsz, mert e sorok csupán ólomszürke, árnyéka a komoran izzó, csudálatos,, örökkévaló érnek, amelyhez