Schultz József: Ütött a zsidóuralom utolsó órája? (Mezőberény, 1937)
Körülöttünk forr az egész világ ! Rengeteg kérdés vár megoldásra — elsősorban a mai ifjúság problémája. Ugyan mit is várhat a mai rendszertől az ifjúság, ha már a munkásgyermek, kisiparos fiú szüleit is a munkanélküliség réme szorongatja ? Mire számíthat a gazdagyerek, ha tovább húzzák ki a földet szülei lába alól s mit reméljen jövőjétől az a tisztviselő fiú, kinek látnia kell, hogy atyja mint a rendszer tehetetlen és szánalmas eszköze, gyakran csak szolgalelkűséggel, megalázkodva tarthatja meg a maga állását ? Ez a fiatalság a mai rendszer szokásaiba még csak bele sem tud illeszkedni. Régen talán ellenségeskedhetett egymással a munkás, a gazda, az iparos és a tanult ember. Külön pártokba és egyesületekbe tömörülhettek egymás ellen, de a mai ifjúság már nem ismerheti el az osztály- és rangérdekek védelmére létesített pártok és csoportosulások létjogosultságát, anynyira egyformává kovácsolta őket a jövőnélküliség. Az ifjúság megérti, hogy mily nagyszerű gondolatot testesít meg a nemzeti szocialisták jelszava : „Közérdek az önérdek előtt, de értelmetlenül tekint mindazokra, kik annyiszor „állapítják“ meg azt, hogy nekem ez az érdekem, neked pedig az az érdeked, mivel pedig külön érdekeink vannak, nem is lehetünk egy táborban. Ezek a szerencsétlen, ostoba emberek nem látják azt, hogy addig, amíg az országban egymással civakodnak az emberek, mindegyik a maga jussát vagy a maga sorvadó örökségét félti, addig nemzetközi erők szólnak bele hazánk ügyeibe s piszkos célok szolgálatában mindenből kiforgatják a dolgozókat, miközben a kamatrabszolgaságból a bolsevizmus felé sodornak bennünket. Háború, forradalom, Trianon , infláció, defláció, mind az eszünkbe juthat ilyenkor. Elgondolkozhatunk azon, hogy hajdani nagy Magyarországunk alig húsz esztendő alatt mivé zsugorodott össze? Csonka hazánkat a háború utáni esztendőkben többször bő termésekkel áldotta meg az ég, miért kellett hát ennyire süllyednünk, hogy a magyar ifjúságnak nincsen jövője? Ne csodálkozzék a világ azon, ha ilyen körülmények között vadnak és fanatikusnak tetsző hangok törnek ki belőlünk s ártatlanságunk teljes tudatában fel merjük tenni azt a végtelenül egyszerű és természetes kérdést, hogy voltaképen mi is történik itten ? Mi lesz velünk ? Mi legyen ennek a lerongyolódási folyamatnak, melynek szenvedői vagyunk, a vége ?