Goebbels: A bolsevizmus elméletben és gyakorlatban (Berlin, 1936)
nem szocializmus elleni, hanem épen érte való, mely abból a mély megértésből született, hogy igazi szocializmust csak akkor lehet megvalósítani, ha legaljasabb és legkompromittálóbb torzszülöttét, a zsidó bolsevizmust a föld színéről töröljük. Csak egy olyan nép tud a bolsevizmus ellen tartós eredménnyel harcolni, amely népe életének új struktúráját egy nemzeti formájú szocialista tagozódásban találta meg, amely a XX. század dinamikus értékeinek is megfelel. A polgárság a bolsevizmussal szemben minden országban tehetetlen, a vele való küzdelemre teljesen alkalmatlan, azt annak jellemző célzatában még fel sem ismerte, hogy ellene eredményesen fel tudjon lépni, ahhoz hiányzik belőle a világnézeti erő, a szellemi biztosság, a politikai hinni tudás és a lelki jellemerő. Nemcsak, hogy a szükséges megértés hiányzik nála, hanem még keresi is az alkalmat hogy a bolsevizmussal kompromisszumot köthessen, avval magyarázván ezt, hogy „óvakodjunk a legrosszabbtól“. Pedig minden szerződés, amit a polgári világ a bolsevizmussal köt, annak a természeti törvénynek értelmében, mely szerint az erősebb mindig legyőzi a gyöngébbet, végül is a bolsevizmusnak a polgári világ feletti győzelmére vezet. A bolsevizmus már csak azért is fölényben van minden más politikai hatalmi csoporttal szemben, amelyik nem helyezkedik ■ a legélesebben vele szemben, mert a legkíméletlenebb módon , mozgósítja az állam és annak fenntartó eszméi ellen az alacsonyabbrendű embert, a söpredéket, ami minden nép rétegei között mint bomlasztó elem megtalálható. Egy nép legalacsonyabbrendű ösztöneinek szervezete a bolsevizmus, amely minden magasabbrendű faji elem megsemmisítésére törekszik. A bolsevizmus legtöbbször oly brutális kissebségre támaszkodó csoportot biztosít magának, mely a legalávalóbb eszközök segítségével igyekszik a hatalmat megszerezni. A bolsevizmusnak ezt a taktikai kompromisszum kötéséhez való hajlandóságát nem szabad arra magyarázni, hogy szándékában van .