Helmár Ágost: A magyar zsidótörvények az árpádkorszakban (Pozsony, 1879)
5 okai is vannak. Nem lehet itt feladatunk, ezeket fürkészni, meg kell elégednünk a gyűlölet tényének constatálásával. A zsidóság társadalmi állását a középkorban is leginkább ezen gyűlölet határozza meg, jogi állását pedig az egyház és az állam. Az egyház a vallásból vett elvek alapján egyrészt úgyszólván ellenszenvvé enyhítette a köznépnek , a nagy közönségnek gyűlöletét, korlátokat szabott a nép vad dühének és védelme alá vette a zsidóságot — másrészt azonban megéreztette a zsidókkal, hogy mint emberek soha sem lehetnek egyenlő rangúak a keresztényekkel. És épen az erre célzó nyilatkozatainak félreértése indított sokszor a zsidók üldözésére némely túlbuzgó papokat és más fanatikus embereket. A római curia hivatalos álláspontjával nem volt mindig összhangzásban az alája rendelt közegeknek eljárása. Az állam mint sok más, úgy ezen irányban is egy ideig az egyház kijelölte pályán haladott. Az egyház határozatai azonban, mint már említettük, nem irtották ki — és valószínűleg, ha meg is kísértik, nem irthatják ki — a nép szívében rejlő gyűlöletet és ez olykor - olykor áthágta az egyház szabta korlátokat. A nép, szenvedélyeinek engedve, sokszor türelmetlenebb volt, mint az egyház; az állam ellenben sok esetben nagyobb türelmet tanúsított, mint a római euria, de ezt rendesen nem a humanitás vagy az idealizmus kedvéért tette, hanem nagyon is reális indokoknál fogva, mint későbben látni fogjuk, így történt, hogy az állam többször tékleg vétett az egyházi szabályok ellen, sőt jogilag is olyan kiváltságokban részesítette a zsidókat, melyek homlokegyenest ellenkeztek a kánoni joggal. Az egyház idevágó rendeletei nem feleltek meg minden tekintetben a tényleges állapotoknak és pedig azért nem, mert az egyház egy megoldhatatlan problémát akart megoldani: meg akarta engedni a zsidóságnak a keresztények között való tartózkodást, félig - meddig emberséges sorsot akart nekik szerezni és egyszersmind meg akarta akadályozni a keresztényekkel való szorosabb érintkezésüket. A középkori egyháznak a zsidókra vonatkozói határozatai a „corpus iuris canonici“ cz. műben vannak összegyűjtve. Kennebbi állításunk igazolására a jellemzők közöl néhányat idézünk: a zsidók a keresztények között letelepedhetnek; nem szabad őket megölni, megsebesíteni, meg rabolni; synagogát építhetnek, ezt a keresztények ne rombolják le; szertartásaikat nem szabad háborgatni; fekvő birtokot szerezhetnek; keresztényekkel érvényes szerződést köthetnek sat. — keresztényekkel egy házban ne lakjanak; olyan ruhát viseljenek, mely megkülönbözteti őket a keresztényektől; sem keresztény rabszolgát, sem keresztény szolgát vagy szolgálót (különösen dajkát) ne tartsanak; keresztény bábaasszony vagy orvos csak legvégső esetekben nyújtson nekik segítséget; a keresztény ne gyógyíttassa magát zsidó orvos által; keresztény zsidóval egy asztalnál ne egyék, egy fürdőben ne fürödjék; egy helységben csak egy synagoga