Chaim Weizmann: A zsidó nép és Palesztina (Budapest, 1937)
Helyénvalónak tartom és engedjék meg, hogy röviden ismertessem önökkel annak a mozgalomnak alapvető tényezőit, amelyet önök előtt ma képviselni szerencsém van. Amiként szükségesnek tartotta a Bizottság, hogy megfelelő áttekintést nyerjen az itt folyó munka fizikai alapjai felől, akként méltóztassanak megengedni, hogy azokra a szellemi hatóerőkre irányítsam figyelmüket, amelyek a cionista mozgalom alaptényezői. Szíves türelmükkel nem fogok visszaélni. A zsidókérdés. Elsősorban a zsidókérdést óhajtom önök előtt feltárni, úgy amiként az ma előttünk áll. A probléma kettős. Probléma, amelyet talán így lehetne leginkább jellemezni: „egy nép hontalansága”. Amikor hontalanságról beszélek, mindjárt megállapíthatom, hogy léteznek ugyan zsidó egyének és egyes zsidó csoportok, amelyeknek van otthonuk és néhol ez az otthon valóban nagyon kellemes. Gondoljunk csak néhány nyugateurópai kisebb zsidó közösségre, kezdve Anglián és folytatva dél felé: Franciaország, Svájc, Olaszország, Belgium, Hollandián, az itt élő zsidó közösségek összehasonlítva a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában lakó zsidókkal, igen kellemes viszonyok között élnek. A távolabb Nyugaton, Amerikában lakó zsidóság gazdasági és bizonyos mértékben politikai és lelki tekintetben oly körülmények között él, amelyek ott lehetővé teszik, hogy különös akadályok nélkül dolgozhassák és működhessék. A keleteurópai helyzet. Ha azonban a Rajnánál, mint földrajzi határnál választóvonalat húzunk, úgy a Rajnától keletre ma mindenütt olyan gazdasági és politikai helyzetet találunk, amely — ha szabad magamat így kifejeznem és úgy vélem, hogy nem esem túlzásba — se nem élet, se nem halál. Ha a helyzet ma Európában olyan volna, mint volt 1914-ben, a világháború előtt s ha ma is nyitva állnának Európa és általában a világ útjai, miként akkor, úgy olyan még 3