Blau Lajos: A talmud (Budapest, 1922)
zsidóságnak két nagy alkotása van: a biblia és a talmius, mindkettő ezer-ezer esztendő szellemi munkájának terméke. A zsidó intellektuális erő nem csupán ezeket alkotta, hisz már a Prédikátor felemelte szavát „a sok könyvcsinálás ellen, melynek nincsen vége“. Láthatók a sok könyv közül még az apokrif iratok, és a talmiul említ oly héber könyveket , is, melyeknek teljesen nyoma veszett. Mindezeket kivetette kebeléből a zsidó nép, múló jelenségeknek tekintette, nem látta bennük nemzeti szellemével kapcsolatos vallási eszméje lüktetését, mint a biblia 24 könyvében, a hit és erkölcs örök foglalatjában. Nagyjában ugyanez áll a hagyományról, főkép oly értelemben, hogy egyéb maradványok mellőzésével a zsidóság a talmudot tekintette a hagyomány hű tolmácsának. A biblia és a talmud egy és ugyanazon népnek időrendben közvetlenül egymásután következő és egymással szorosan összefüggő alkotásai, és mégis mily különböző a két mű sorsa. A biblia volt az első könyv a világirodalomban, amelyet idegen nyelvre fordítottak, először 2100 év előtt, az akkori kultúr- és világnyelvre, a mindenütt ismert görög köznyelvre. A biblia volt akkor és ma is a legolvasottabb könyv, a népkönyv, amit neve, a biblia szó is jelent. Kandake, az ethiops kamarás — az evangélium közlése szerint — Jeruzsálemből hazatérőben felült a kocsira és olvasta Ézsaiás prófétát. 31]