Virág István: A zsidók jogállása Magyarországon 1657-1780 - Értekezések Eckhart Ferenc Jogtörténeti Szemináriumából 3. (Budapest, 1935)
: p' U O' c ;QG00 DD Bevezetés. Ha a zsidóknak közjogi állását, az állam fennhatósága alatt élő többi népcsoport között elfoglalt helyzetét valamely későbbi korra vonatkozólag vizsgáljuk, nem tehetjük ezt sikerrel a nélkül, hogy jogi helyzetük fejlődését Magyarországon való legkorábbi letelepedésüktől, körülbelül Szt. László idejétől kezdve ne ismernék. __ Erre vonatkozó forrásmunka hiányában tehát, mielőtt a voltaképem tárgyra térnék, nagy vonalakban felvázolom ezt a fejlődést, mindenütt azokra az alapelvekre helyezve a fősúlyt, melyek a későbbi fejlődésben is nyomot hagytak. Hazánkban a patrimoniális királyság idején elsődleges belső jogforrás kizárólag a király akarata volt. Ez nem jelenti azt, hogy ennek morális, politikai és gazdasági korlátai ne lettek volna, ezek azonban alakilag nem érvényesültek, hanem csak az állam mindenkori akaratát nyilvánítani jogosult király belátásán keresztül. Azok a tárgyi jogrendek is, melyek az első Árpádok idején az egyes népcsoportokat egymástól megkülönböztetik, a királyhoz való viszonyukban, mint a király általános jellegű jogi önkorlátozásai érvényesülnek, egymáshoz való viszonyukban pedig szintén a király akaratától nyerik alaki érvényüket, így a király akarata szabályozza törvény (Aranybulla) formájában a nemesség, privilégium formájában pl. az egyes városok, a szepesi és erdélyi szászok, stb. jogait. Hasonló privilegiális szabályozáson alapul kezdetben a zsidók jogrendszere is, azonban épúgy, mint a városi polgárságra, a zsidókra vonatkozóan is az eredetileg fennállott viszonyokat később nemcsak újabb privilégiumok, hanem — bár csekély számban .