Liebermann S. Sándor: Ne felekezetieskedjünk! (Sárospatak, 1918)
választmánya pár évvel ezelőtt, kitessékelte onnan. Ez ellen, a Kaszinó közgyűlésén fölszólaltam s követeltem, a Kaszinó vagy zárja be ajtaját az Alkotmány elől, vagy pedig bocsássa falai közé az Egyenlőséget is. Zoványi, volt spzaki akad., jelenleg egyet, tanár, ezen nagynevű tudós, hivatkozván a paritás elveire, pártolta kérelmem. Az Alkotmánynak a közgyűlésen levő hívei azonban azt hangoztatták, hogy az Alkotmány napilap lévén, helye van a többi napilapok mellett, nem így az Egyenlőségnek, mely tisztán felekezeti lap. Ezen locális esemény jelentéktelen bár, de egyedül is eléggé magyarázza, hogy az Egyenlőséget, hogy tért hódíthasson, mindenütt otthonossá s így hatása általánossá válhasson, igenis napilappá kell alakítani Ami pedig a felekezetieskedést illeti, hát ennek vádját az Egyenlőségre, a hazai, zsidó sajtóra, csak a legelfogultabb bírálat foghatja rá. Az antisemitismusnak felénk sújtott ütéseit fogja föl, nagyra nőtt szarvainak ökleléseit védi ki csupán, mert a tapasztalat nyilvánvalóvá tette, hogy az antisemitismust tűrni tudás, megalkuvás le nem csendesíti, sőt ellenkezőleg, bátrabbá, féktelenebbé teszi. Az Egyenlőség csak azt teszi, hogy odakiáltja azoknak, kik a keresztényi szeretet, nevében, a zsidók ellen éles harcot hirdetnek, hogy az igazi keresztényeknek nem csak jelszavuk, de éltető lelkük a szeretet, a szeretet meg nem ismer fajt, hanem csak embert s jelképe nem a társadalmi harc, hanem béke!