Büchler Sándor: Szerencsés Imre származása (Budapest, 1937)
A mohácsi gyásztéren lezáródott történelmi korszak egyik alakjáról. Szerencsés ■Imréről, rövidre mért életrajzi adatokat leírunk a XVI. század két zsidó tudósának írásaiban.1) Ezek a közlések nem politikai szerepléséről számolnak be, hanem az érzelemvilágát takaró redőnyöket húzzák fel. Magyarország, pénzügyi terén kifejtett működésének tanúi, köztük Werbőczi István, az akkori közönségnek visszataszító színben mutatták be Szerencsés Imre képét, mely így, változatlanul rótan, maradt fenn az utókorra. Evvel szemben a zsidó források, Lévi Élija konstantinápolyi és Katzenellenbogen Méir paduai rabbi dönt- vényei. Budáról érkezett információ alapján a meleglelkű, áldozatkész, a részvétre, megbocsájtásra rászolgáló embert festették meg Szerencsés Imrében, aki, szerintük, örökölt vallásához húzott, noha ezt nyilvánosan megtagadta. Kétségtelen, hogy akik átkot szórtak feléje a rákosi országgyűlésen, torzították, a zsidó tudósítás pedig retusálta vonásait. A középkori héber terminológia ״ anúszim“ szóval jelölte a zsidó közösségből kényszerrel kiszakítottakat. Ezek sorába tartozott Szerencsés Imre, aki nem meggyőződését követve állott új vallásához, hanem megfélemlítésből, a börtönben, ahova azérthurcolták, mivel meglett, családos emberként szerelmi viszonyt folytatott keresztény nővel. Kibúvás a veszedelemből, életfenntartási ösztön vitte a halálos bajba merült férfit a túlsó partra, a másikon hagyva feleségét, gyermekeit. Szerencsés Imre kedvező elbírálásához Konstantinápolyban és Páduábar, részletesen felsorolt jócselekedetein kívül, hozzájárult áttérésének kényszeredettsége. Meg nem másult zsidó lelkisége és magaviselete azonban nem maradt titok abban a környezetben sem, hova átcsapott. Konvertálása után emiatt tették neve mellé az egykorú megemlékezések a Judaeus, a Jud jelzőt, köztük egy 1525-iki okmány: her Embrichettwa ein Judnak mondja őt.2) Áttérése, amennyiben keresztapjának, Perényi J Lőw Lipótnak a Történelmi és vallástudományi értekezések (Szeged, 1861) munkájában, 17 és Ben-Chananja folyóiratában, IV. 429 megjelent úttörő fejtegetései nyomán Dr. Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez (Budapest, 1881) 75. Dr. Büchler Sándor, A zsidók története Budapesten (Budapest, 1901) 63( 2) Krizskó Pál, A körmöci régi kamara és gráfjai (Budapest, 1880) 46.