Eisler Mátyás: Az erdélyi zsidók múltjából. A fejedelmi korban (Kolozsvár, 1901)
A zsidók története Erdélyben oly tárgy, mely feldolgozóra mindeddig nem talál.. Oka ennek egyrészt a műveltségre való törekvésnek és vele a történelmi érzéknek az erdélyi zsidókban késő ébredése, másrészt pedig a reájok vonatkozó történelmi források gyér és felhatatlan volta. Az erdélyi zsidó hitközségek legnagyobb része csak a XIX. század folyamán keletkezett, egy bizonyos hányad a század mesgyéjén veszi kezdetét, ennél régibb mindössze egy van, a gyulafehérvári. Nem csodálható tehát, hogy az erdélyi zsidók a maguk történelmére vonatkozó írott vagy más emlékeket, még szájhagyományokat is csak igen ritkán tartottak fenn s ezek sem mennek vissza a XVIII. század első felén túl eső időkbe. Az országos kéziratokban is aránylag kevés szó esik róluk, mert a zsidóknak Erdélyben sem számra, sem egyébként nem igen volt súlyuk. Még a kereskedelem terén sem vergődtek oly jelentőségre, mint más országok zsidósága, mert itt erős, győzelmes versenyre keltek velük a görögök, örmények, ráczok és más idegen nemzetiségű kalmárok. A mi e tárgyat érdeklő írott emlék mégis fennmaradt, jórészt különböző levéltárak homályában lappang. Még a nyomtatott irodalomban szétszórt adatok sincsenek eddigelé összegyűjtve. Csak gróf Kemény József, Erdély történetének fáradhatatlan, és szerencsés kezű kutatója, tett ez irányban is figyelemreméltó kísérletet, bár kéziratban maradt jegyzetei kevés új anyagot szolgáltatnak. — Felolvas tiltott az „Szr. Magyar Irod. Társulatinak 1000. nov. 6-án tartott felolvasó estélyén. — Gr. Kemény József, Lexicon Horum Transilvanicaruus II. s. v. Iudaei Ugyanaz, De Iudaeis. Mindkettő az Erdélyi Múzeum-Egylet kézirattárában.