Martin Buber: A zsidóság megújhodása. A Makkabea főiskolás munkakközösség fordítása (Budapest, 1940)

A kérdés, amit ma önöknek és magamnak fel­teszek az, hogy mi voltaképpen a zsidóság értelme a zsidók számára! Miért nevezzük magunkat zsidóknak! Mert azok vagyunk! Mit jelent az, hogy azok vagyunk? Nem akarok valami elvont dologról be­szélni önöknek, hanem az önök saját életéről. A mi életünkről, de nem a külső lutás-futásról, hanem az élet belső igazságairól és lényegéről. Miért nevezzük magunkat zsidóknak? Csak azért, mert atyáink is ezt tették? Tehát örökölt szo­kásból? Vagy pedig zsidóknak nevezzük magunkat azért, mert valóban azok vagyunk. A hagyomány a legnemesebb szabadság egy olyan nemzedék számára, amely világosan és értelmesen éli, de a legnyomorúságosabb szolgaság azok szá­mára, akik lomhán és kitartóan követik. Vajjon mi az értelme reánk nézve ennek az öröklött névnek, sorsnak, útmutatásnak, a zsidóságnak? Mi az a kö­zösség, ami mellett hitet teszünk, ha zsidóknak ne­vezzük magunkat? Mit jelent ez az út a szakadékon keresztül, évezredek ködén keresztül a feledésbe me­rülünk-e, vagy talán valamely hatalomtól várjuk sorsunk beteljesedését! Mit jelent az, hogy mi nem­csak mint emberek — emberi szellem és emberi iva­dék — akarunk élni, hanem kornak és időnek elle­nére mint zsidók? Az értelem nagy tárházában mindenféle kiválóan alkalmas és megfelelő módon hajlítható felelet áll az okos ember rendelkezésére, aki élete dolgát nem óhajtja azzal megnehezíteni, hogy a kérdéseknek

Next