Fülöp Béla: Numerus clausus és kereszténység (Makó, 1925)

véres s vérző darabja, kitéve. Nem elég, hogy területében, gazdasági életében van eltorzítva s megnyomorítva, még­­ lelkierejében is oly nagy próbákat kell kiállania, milye­neket még egészséges s ép szervezet is nehezen bírna el. Elkeseredés, mélységes csalódás, rövidlátás, balítélet, túlbuzgóság s más efféle gyöngeségek, melyek vagy a hazafiság, vagy a kereszténység színében zavarják meg a lelkek egyensúlyát, olyan gyümölcsöt termettek, ame­lyeknek keserű ízét már ma érezzük s melyek miatt soká, nagyon soká fogjuk még, jobb belátásra jutva, mellünket verni. Mert szégyelni fogunk sok mindent, ami e bomló s bomlasztó világban gombamódra ratította el életünket. Mily megdöbbentő s érthetetlen jelenség például, hogy egy nagytudományú püspök-apostol — mert a püspök a r. k. egyház tanítása szerint az apostolok egyenes ág szerinti utódja s hivatásbeli örököse — akit annyira krisztusi lelkülettel telitettnek ismertünk meg, ma kiáll a a fórumra s a magyar ifjúságot ez apostol szerint is a kereszténységnek s a hazának egyedüli reménységét úgy akarja egy nagy, emberfölötti munkára inspirálni, hogy összefonnyasztja s zsugorítja lelküket, valami barbár korlátoltságba s levegőtlenségbe akarja szemhatárukat beleszorítni, amikor a krisztusi megváltó s az egész emberiséget egy nagy családdá átteremteni hívatott igéket a felebaráti szeretetről egyház s evangélium ellen oda módosítja állítólag — kurzus s nem kurzuslapok írták meg — hogy „jobban szeressük magunkat, mint az idegent“. Valóban, hogy ennyire vigyük a XX. században, erre nem kellett egy Jézus, nem kellettek az apostolok, egy Sz.­Pál, a vértanúk, nem kellett a kétezeréves egyház sem. Jobban értettek ehhez a föld hatalmasai s fiai, mint egy XX. századbeli apostoli hivatású püspök. Annyira lehetetlen ez a felfogás a szeretet s igazság apostolától, hogy elhangzását hihetetlennek tartjuk, legalább is ilyen vonatkozásban, vagy legrosszabb esetben valami szokatlan lapsust követett el, csak ezt mondhatta legföljebb, hogy nem szerethetjük jobban az idegent (idegen?), mint magunkat. Reméljük s kívánjuk lelkünkből, hogy az utóbb meg­tartott orsz. kb­. naggyűlés nem eme lapsus jegyében

Next