Fűrész Mária: A zsidók kereszténygyűlöletéről (Budapest, 1932)
Apám szive. Szivében igazságszeretet lángolt, Úr benne az érzés lelki szépsége volt. Emberszeretet volt álma, vágya, Ezért jutott fájdalmak útjára. Hazáját mindenekfölött szerette. Fájt, hogy nem tehet semmit érette. Mig élt hirdette e szeretetet, Megértését nemes érzéseknek. Az volt lelkének legfőbb óhaja, Szép hazáját, hogy boldognak lássa. Megvetni csak azért tudott embert, Ha hazája ellen nagyot vétett. Nemes lelke önzetlenül jó volt, Mert minden rosszak fölött honolt. Itt a földön pedig úz a gonosz, Melynek lelki szüksége csak a rossz. Gyönyörű érzések bő skálája Benn rezgeti szava minden hangjában. S ha útját álnokság nem keresztezi Üdvökké lesznek önzetlen tettei. 1920. 1. 21. Fűrész Mária: Meid JAuor kövvuytuuinjK, ►elulóü kuKió: Fűrész Mária.