Fülöp Béla: Zsidó-keresztény megértés útja (Makó, 1937)
A nemzetek apostola tiszteletére, emlékezvén róla megtérésének XX. centenáriumán. „Nem vetette el Isten az ő népét, akit eleve megismert. (Ad Rom X 12.) A zsidó nép létkérdésével akarnék foglalkozni. Tehát nem mint gazdasági vagy politikai, hanem mint lelki, népi s emberiségi problémával. Nehéz feladat. Szinte, csupán invokációval lehet hozzászólni, annyi szeretet, megértés, mértéktartás, igazságérzet és bátorság . . . annyi és oly tiszta keresztény lelkiség kívántatik hozzá. Jelentéktelenségem mégis szólni szeretne róla, lelkiismeretem parancsát követve, ha tökéletlenül és hiányosan is, talán senkiével sem egészen egyező felfogás szerint. Nem a „ki mondja“ ?, „mely tetszetős formában“ a fő, hanem a „mit“? ... a dolog annyira fölöttünk álló lelki s létkérdése, legénebb én-kérdése egy történelmi jelentőségű, sok évezredes népnek. De egyúttal a összkereszténységnek a közügye is.