Milhoffer Sándor: A régi zsidók mezőgazdasága. A mezőgazdaság őstörténelmének ismertetése (Kassa, 1901)
S ELŐSZÓ. A kultúra minden irányú fejlettségéről a feljegyzések adják a legbiztosabb támpontot: a feljegyzések előtti kor teljes homályban van előttünk. A feljegyzések kezdete egybeesik a történelmi kor kezdetével. Ha a feljegyzések valamely módját hamarabb kultiválták volna, úgy a történelmi kor kezdete is korábbi időkre esnék. A feljegyzések vagy ábrázolások, vagy írás alakjában vannak előttünk; a maradványok csak feltételes következtetésekre nyitnak tért. A feljegyzések s ábrázolások a kultúrával vannak szoros kapcsolatban. Egyik sem volt, egyik sem lehet meg a másik nélkül, ezért is azok kezdete a kultúra kezdetével egybeesik. A zsidóknál a meglevő Írott feljegyzésekre támaszkodhatunk bármely irányú ismertetés tekintetében is; oly bő Írott följegyzésekre egy régi népnél sem akadunk, mint náluk. Egyébiránt a régi zsidó írások adták a zsidóságnak az összetartó erőt, azokból merítettek hitet a jövő tekintetében, azokból gyűjtötték a fenttartó erőt, mely évezredek folytonos fejlődése mellett is a régi szokásokat eredetiségükben fentartotta. Ha a zsidó írások fenn nem maradnak, vagy ha azok már eredetileg nem gyűjtetnek, nem állíttatnak össze, úgy kérdés, hogy lett volna-e más, mi a 1»