Barát Kálmán: Mi az igazság? . Kereszténység és zsidóság: az Egyik és a Másik (Budapest, 1920)

ELŐSZÓ. Ha a magam hasznát keresném, most gyűlöletbe mártott tollal szidnám a zsidót s az elkeseredett, közhangulat megduz­­zasztaná kis érdekeim vitorláját. Azonban én nem szerencsé­met, hanem az igazságot keresem s azt és úgy irom le, amit és ahogyan annak látok. S teszem ezt egyedül azért, mert úgy gondolom, hogy szerencsétlen hazámnak használok vele. Keresztény ember vagyok nemcsak azért, mert őseim is azok voltak, hanem azért is, mert ifjúságomat szelidlelkű pap­tanárok irányították és igy­ nem is juthattam más vidékre, mint. _ arra, amelynek napfényes levegőégén a krisztusi emberszeretet fehér galambjai keringenek. Hazafiságomról nem beszélek ugyan, mert azt tartom, hogy ennek az érzésnek csak gyümöl­csei, a cselekedetek valók a nyilvánosság elé, gyökerének a szívben illik rejtőzködnie. Ám ha valaki mégis kíváncsiskod­nék, annak megmondanám, hogy régi magyar család sarjadéka vagyok,­­színtiszta magyar vidéken születtem, magyar szerze­tesek iskolájában nevelkedtem, nem tudok más nyelven, csak magyarul, egész életemben két ember erejével három helyett dolgoztam s mégis . . . szegény maradtam. Fogadja hát az olvasó soraimat oly érzéssel, aminőt meg­érdemel az olyan ember, aki úgy hiszi, hogy írásával hazafias kötelességet teljesít s aki­ mások őszinte meggyőződésének mindig megadja azt a tiszteletet, melyre a jószándék még téve­désében is méltó. Budapest, 1920. április hó. Barát Kálmán.

Next