Barát Kálmán: Mi az igazság? . Kereszténység és zsidóság: az Egyik és a Másik (Budapest, 1920)
ELŐSZÓ. Ha a magam hasznát keresném, most gyűlöletbe mártott tollal szidnám a zsidót s az elkeseredett, közhangulat megduzzasztaná kis érdekeim vitorláját. Azonban én nem szerencsémet, hanem az igazságot keresem s azt és úgy irom le, amit és ahogyan annak látok. S teszem ezt egyedül azért, mert úgy gondolom, hogy szerencsétlen hazámnak használok vele. Keresztény ember vagyok nemcsak azért, mert őseim is azok voltak, hanem azért is, mert ifjúságomat szelidlelkű paptanárok irányították és igy nem is juthattam más vidékre, mint. _ arra, amelynek napfényes levegőégén a krisztusi emberszeretet fehér galambjai keringenek. Hazafiságomról nem beszélek ugyan, mert azt tartom, hogy ennek az érzésnek csak gyümölcsei, a cselekedetek valók a nyilvánosság elé, gyökerének a szívben illik rejtőzködnie. Ám ha valaki mégis kíváncsiskodnék, annak megmondanám, hogy régi magyar család sarjadéka vagyok,színtiszta magyar vidéken születtem, magyar szerzetesek iskolájában nevelkedtem, nem tudok más nyelven, csak magyarul, egész életemben két ember erejével három helyett dolgoztam s mégis . . . szegény maradtam. Fogadja hát az olvasó soraimat oly érzéssel, aminőt megérdemel az olyan ember, aki úgy hiszi, hogy írásával hazafias kötelességet teljesít s aki mások őszinte meggyőződésének mindig megadja azt a tiszteletet, melyre a jószándék még tévedésében is méltó. Budapest, 1920. április hó. Barát Kálmán.