Barát Kálmán: Mi az igazság? . Kereszténység és zsidóság: az Egyik és a Másik (Budapest, 1920)
a zsidót. Mert hiszen ön voltaképpen ezt mondja: Csak ott láthatsz fényes palotát, nagy bankot vagy gyárat, ahol a zsidó csinált; csak az a birtok van rendben, amelyiken zsidó gazdálkodik; csak ott van színház, villanyvilágítás, gőzfürdő, vízvezeték,s csak ott forog a pénz, ahol a bőkezű zsidó mindennek megadja az árát. Én azonban — a tulajdonképpeni antiszemita — ezekből csak egyet ismerek el. Hogy t. i. jobb, ha arra a birtokra,melyet gazdája eladott vagy bérbeadott, egy magyar zsidó tette rá a kezét, mintha azt egy oláh bojár, cseh vagy német gyáros kaparintotta volna meg. És bzonyos az is, hogy az utolsó 60—70 évet, melyre mi is büszkén hivatkoztunk, a történelem Magyarország egyik legszebb és legboldogabb korszakának fogja minősíteni. EGYIK: Vagyis ön azt akarja mondani, hogy mi zsidó nélkül"mozdulni, sőt megállni sem tudunk. MÁSIK: Dehogy! Csupán azt gondolom, hogy nem használunk az országnak, ha mi magunk is, vallási vagy faji eredet szerint különböztetjük meg egymást. S hogy igazságosabb és hasznosabb volna, ha az embereket becsületességük és munkájuk alapján ítélnék meg. EGYIK: Az eredmény ugyanaz akkor is: ön nem látott még zsidót sem kapálni, sem fát vágni. MÁSIK: Bizony keveset! Pedig hát a zsidó őshazájában földmivelő nép volt. De hiszen itt 1867-ig nem is volt szabad földet vásárolnia s nem is telepedhetett meg falun, mert a kijelölt városokban volt köteles lakni. Azután meg már igen nehéz dolog volt kisgazdaságra szert tenni a nagy földszűke miatt. EGYIK: Mindegy! A tény mégis csak az, hogy zsidót munkában görnyedni nem lát ugyan, de viszont kávéházakban, ■színházakban és egyéb mulatóhelyeken nem lát mást, csak zsidót. S mégis az, aki tegnap handlé, vigéc, kártya-gibic, pálinkás, alkusz vagy ilyesféle volt, az ma milliomos, többszörös háziúr, gyáros vagy földbirtokos. Hát az ilyen hirtelen meggazdagodás lehetséges becsületes munkából, csalás nélkül? . MÁSIK: Elsősorban figyelmeztetem arra, hogy a háborús évek gazdasági jelenségei mindig és mindenütt zavarosak. Van bőven keresztény ember is, aki máról-holnapra ugyancsak „megtollasodott.“ De még mi szinte kérkedünk a szegénységünkkel, mint puritánságunk bizonyítékával, a zsidó titkolni igyekszik azt, mint gyámoltalansága jelét. Ám, ha ön nem látott munkában görnyedő szegény zsidót, munkást, iparost, tiszt-