Kecskeméti Ármin: A"zsidó" a magyar népköltészetben és színműirodalomban. Bölcsészdoktori értekezés (Budapest, 1896)
figyelhette; ítélete tehát félig-meddig tapasztaláson nyugszik. Nem a semita-faj, nem a Szináj, vagy a talmud, hanem a történet zsidója az, melyről a nép csupán csak rosszat tud mondani. Az idők kegyetlenségei, kétezeréves gyötrelmek és üldözések, a középkor embertelenségei nyomorították el a zsidót, s a kárhozatos szokásokat, egynémely fogyatkozást helyzetének gyalázata oltotta belé. Grillparzer »Toledói zsidónő«-jében a királynak a zsidókra mondott eme szavai: »Was sie verunziert, es ist unser Werk, wir lähmen sie, und grollen, wenn sie hinken«, e szavak képezhetik nyitját a középkori Izrael eltorzított életének. Megbénították, s még vádolni merik, hogy mért sántít; ellúzították, s vádolni merik, hogy mért csúf; üldözték, verték, s vádolni merik, hogy mért hunyászkodó; ghettóba zárták, s vádolni merik, hogy mért zárkózott, íme, a középkor siralmas Izraelje. A műveltség, emberiesség szabad levegőjén újjászületik a lelke, mint ezt a keleti s nyugati zsidók közti különbségek is mutatják: a faj nyugaton újra emelkedik, megerősödik, amilyen mértékben megszabadítják a rárakott lánczoktól. A zsidót alig engedték élni; minden nemesebb társadalmi foglalkozást elzártak előle; a vagyonától, életétől, hitétől való megfosztatás veszedelmei közt aggódva — meghalni mégsem akarván — kénytelen volt talán tilosnak látszó eszközökhöz nyúlni; nem a meggazdagodásnak szenvedélyezte, hanem törhetlen küzdelem a betevő falatért. A zsidónak hibája nem faji tulajdon, hanem történeti termék; nem veleszületett gonoszság, hanem kényszerhelyzet gyümölcse. A zsidók kénytelenek voltak üzérkedni, mert más foglalkozást nem engedtek meg nekik, s ép ezért azt gondolták, hogy minden zsidó kereskedői lángész, hogy a Gondviseléstől mintegy üzleti ösztönt nyertek. Ha ez igaz, akkor e sajátságnak már az ősöknél is mutatkoznia kellene, mivel az apák története, előképe a fiúk sorsának. Már pedig a régi izraeliták a királyság tartama alatt egészen a babylóni fogságig kizárólag földmívelést űztek. Ott Babyloniában, oly kiválóan kereskedő néppel érintkezvén, mint a haldok, az onnan való visszatérés után, a második templom idejében felébredt bennök a kereskedői hajlam. Tehát idegen környezet hatására, különösen Alexandriában a görögök révén. (Sokat emlegetett