Egy igazi hazafi: Hol az ördög? (Budapest, 1878)
a dolgom, akik habár az esztelenek útjánhaladnak, mert nem ismerik az igazság útját, de legalább annyi jóakarattal bírnak, hogy a józan ész útbaigazítását szívesen fogadják. A betegen pedig, aki az orvosságot bevenni nem akarja, az orvosság úgy sem segít. Forduljunk tehát azon szellemi vakokhoz, akik a józan ész világosságának felfogására még képesek. Hogy azonban ezeket az ördög létezéséről meggyőzzem, azon gondolatkörből kell kiindulnom, melyben az illetők mozognak. Ismerek egy műveit úri egyént. Mint nagy hazafi köztiszteletben áll. Magát római katholikusnak vallja az egész világ előtt. Nem is hagyná ott vallását, melyet még jobban szeret hazájánál is, ha az egész világot neki adnák. De nem hiszi az ördög létezését. Közelebb vizsgálván az ember előítéletét, azt találom, hogy P. faluban, ahol irat olvasni megtanult, nem volt katholikus iskola. Humánus rektrum pedig sohasem ijesztgette a gyermekeket ily boszorkányságokkal, amiket maga sem hitt. Azt gondolom, elég, ha az ilyen atyámfiának a közönséges életből juttatok egyetmást eszébe. Például : Valamely ország törvényei kötelezik azon polgárokat is, kik e törvények létezéséről tudomással nem bírnak, és e törvények megszegése kétszeres bűn azokra nézve, akik ily törvényekre im már figyelmeztetve voltak.